Törökország két évtizeden belül három új atomerőművet fog üzemeltetni, mert számára drága a földgáz, amelyet Irántól és Oroszországtól vásárol. Ezzel viszont maga alatt vágja a fát, hiszen a nemzetközi gázpiacon az ellátás egyre diverzifikáltabb, az árak egyre alacsonyabbak.
Szembemegy a nemzetközi trendekkel a török energiapolitika, hiszen míg világszerte számos állam növeli a földgázfelhasználását a kőszén és az atomenergia rovására, addig Törökország épp e két energiában látja a jövőt. Ankara főleg orosz és iráni földgázt importál, az ezektől való függésén pedig szeretne csökkenteni, kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán.
Az utóbbi időben mindkét téren nagyobb lépést tett előre Törökország, írja a Natural Gas Europe online lap. Jelenleg már épül egy atomerőmű az ország déli részén, orosz segítséggel, de máris megszületett a döntés egy második és egy harmadik erőmű építéséről. A lendületes nukleáris beruházási lánc egy 2006-ban elfogadott stratégia eredménye, ami az egyre költségesebb földgáz kiszorítását írja elő. Míg az orosz és az iráni gáz Törökország számára drágul, a nemzetközi gázpiacon az árak határozottan csökkennek.
Törökország második atomerőművét 22 milliárd dollárból építi egy japán-francia konzorciummal, amelynek a tagjai a Mitsubishi Heavy Industries, Itochu, GDF Suez és az Areva. A Fekete-tenger partján fekvő Sinop-tartományban épülő üzem 4800 megawatt teljesítményű lesz. Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök és Taner Yildiz energiaminiszter szerint a Sinop-erőművel 60 év alatt 84 milliárd dollárnyi gázimportot takarít meg az ország, a három erőmű együttesen pedig kiváltja a gázimport egyharmadát.
Korán iszik a medve bőrére a török kormány, véli David OâByrne energiaszakértő. Egyrészt, a Sinop-egyezség egyelőre nem építési megállapodás, csak egy keretszerződés a további tárgyalásokról. Másrészt kormányközi viták miatt Ankara nemrégiben visszautasította a GDF Suezt, ami ismét megtörténhet. A Sinop-erőmű 2023 előtt biztosan nem fog áramot termelni, a harmadik üzemre pedig ezután még sok évet kell várni. Az első, most épülő erőmű is csak 2020-ra készül el. Ezért úgy néz ki, hogy a következő évtizedben, amikor Törökország villamos áram-felhasználása várhatóan 7 százalékkal nő, továbbra is, sőt, egyre inkább az import földgázra kell támaszkodnia. A két erőmű együtt is csak a villamos áram-igények 10 százalékát, 9000MW-ot fog termelni, így valószínűleg a gázüzemű erőművek 42 százalékos termelési aránya nem sokat fog változni.
Már csak azért sem, mert 2000 és 2009 között az energiatermelési beruházások 72 százalékát a gázerőművek tették ki. Tehát miközben Ankara az atomenergiát ünnepli, a földgáztól nem tud és talán nem is akar elszakadni. A nemzetközi gázpiac pedig egyre nyitottabb, ami az ellátási lehetőségeket bővíti, az árakat pedig lenyomja.
Törökország a gáz helyett az atomra esküszik
Törökország két évtizeden belül három új atomerőművet fog üzemeltetni, mert számára drága a földgáz, amelyet Irántól és Oroszországtól vásárol. Ezzel viszont maga alatt vágja a fát, hiszen a nemzetközi gázpiacon az ellátás egyre diverzifikáltabb, az árak egyre alacsonyabbak.
Szembemegy a nemzetközi trendekkel a török energiapolitika, hiszen míg világszerte számos állam növeli a földgázfelhasználását a kőszén és az atomenergia rovására, addig Törökország épp e két energiában látja a jövőt. Ankara főleg orosz és iráni földgázt importál, az ezektől való függésén pedig szeretne csökkenteni, kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán.
Az utóbbi időben mindkét téren nagyobb lépést tett előre Törökország, írja a Natural Gas Europe online lap. Jelenleg már épül egy atomerőmű az ország déli részén, orosz segítséggel, de máris megszületett a döntés egy második és egy harmadik erőmű építéséről. A lendületes nukleáris beruházási lánc egy 2006-ban elfogadott stratégia eredménye, ami az egyre költségesebb földgáz kiszorítását írja elő. Míg az orosz és az iráni gáz Törökország számára drágul, a nemzetközi gázpiacon az árak határozottan csökkennek.
Törökország második atomerőművét 22 milliárd dollárból építi egy japán-francia konzorciummal, amelynek a tagjai a Mitsubishi Heavy Industries, Itochu, GDF Suez és az Areva. A Fekete-tenger partján fekvő Sinop-tartományban épülő üzem 4800 megawatt teljesítményű lesz. Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök és Taner Yildiz energiaminiszter szerint a Sinop-erőművel 60 év alatt 84 milliárd dollárnyi gázimportot takarít meg az ország, a három erőmű együttesen pedig kiváltja a gázimport egyharmadát.
Korán iszik a medve bőrére a török kormány, véli David OâByrne energiaszakértő. Egyrészt, a Sinop-egyezség egyelőre nem építési megállapodás, csak egy keretszerződés a további tárgyalásokról. Másrészt kormányközi viták miatt Ankara nemrégiben visszautasította a GDF Suezt, ami ismét megtörténhet. A Sinop-erőmű 2023 előtt biztosan nem fog áramot termelni, a harmadik üzemre pedig ezután még sok évet kell várni. Az első, most épülő erőmű is csak 2020-ra készül el. Ezért úgy néz ki, hogy a következő évtizedben, amikor Törökország villamos áram-felhasználása várhatóan 7 százalékkal nő, továbbra is, sőt, egyre inkább az import földgázra kell támaszkodnia. A két erőmű együtt is csak a villamos áram-igények 10 százalékát, 9000MW-ot fog termelni, így valószínűleg a gázüzemű erőművek 42 százalékos termelési aránya nem sokat fog változni.
Már csak azért sem, mert 2000 és 2009 között az energiatermelési beruházások 72 százalékát a gázerőművek tették ki. Tehát miközben Ankara az atomenergiát ünnepli, a földgáztól nem tud és talán nem is akar elszakadni. A nemzetközi gázpiac pedig egyre nyitottabb, ami az ellátási lehetőségeket bővíti, az árakat pedig lenyomja.
