Az elmúlt két évben több kőolajat és földgázt fedeztek föl Magyarországon, mint amennyit kitermeltek, ilyen 1981 óta nem fordult elő. A Mol Rt. új kutatásai nyomán a hazai kitermelés csökkenése lényegesen lassulhat. Több külföldi társaság is végez kutatásokat, de csak egyikük hozta nyilvánosságra, hogy eredménnyel járt. A mai szabályok mellett a külföldiek nem érdekeltek a kitermelésben – olvasható a Népszabadság pénteki számában. Minden fúróberendezéshez odaszokik egy kutya mondják , aztán megy utána, ahová csak viszik a tornyot. Tóalmáson például egy gyönyörű alaszkai mászkál otthonosan az olajfúró torony körül. Éppen illik a havas tájba.
Tóalmás alig 50 kilométerre van a fővárostól. Ezen a környéken találtak olajat nemrégen a Mol kutatói. A legújabb kutatófúráshoz érve tábla figyelmeztet: kénhidrogénveszély. Aki beteszi a lábát a területre, azonnal kiképzést kap, és a kis bódéban a pusztaság közepén palackos légzőkészülékeket tartanak. Évtizedek óta nem fordult elő ugyan, hogy kutatófúrás közben kiszabadult volna a kénhidrogén, mégis mindig készen kell lenni rá. Ha ez a gáz a szervezetbe jut, tüdőödémát okoz. Még arra is ügyelni kell, hogy az autók farral álljanak be: ha menekülni vagy menekíteni kell, gyorsan távozhasson a jármű. Ez szabály.
Egy olajfúró toronynál sok mindenre kell figyelni és vigyázni. Nagy a szigor, a fegyelem. Néhány ember állandóan talpon van bármilyen hidegben is.
A tóalmási kutatófúrásnál négyen vannak partiban. Vagyis ennyien dolgoznak egyszerre, meg a főfúrómester. Éppen egy karácsonyfának nevezett biztonsági berendezést cserélnek át kitörésgátlóra, mert a munka új szakaszhoz érkezett. Egyenként ki kell emelni a 9,5 méter hosszú csöveket a mélyből: 2600 méterről kell felhúzogatni a darabokat, és a szerelés után visszaeresztgetni: 130-szor felfelé, 130-szor lefelé. Egy ember áll fenn a toronyban, jó húsz méter magasan, a fésű nevű szerkezetnél (azért hívják így, mert a fésű fogaihoz hasonló rések közé kell beilleszteni a fúrócsöveket, amíg ki- meg beemeli a gép). Ez így megy mínusz tíz fokban is, leállás nélkül.
A rekordom nyolc óra volt a toronyban mínusz húsz fokban meséli Mátesz Ferenc főfúrómester. Én egyszer mínusz 27 fokban húztam le ugyanennyit licitál rá egy másik régi olajos.
A Tóalmás Dél 3-as kutatófúrás egyike annak a tizennégynek, amelyet az idén végzett a Mol Magyarországon. Innen pár kilométerre, Szentmártonkátán is folyik a kutatófúrás.
Szeretnénk vallatóra fogni, mit tud a kút mondja ilyen veretesen Simon Zoltán főfúrómester. Már 20 napja dolgoznak hatnapos váltással, 12 órás műszakokban. Most engedik majd le a robbanóanyagot, amellyel átszakítják a körbebetonozott fúrócső oldalát, hogy beáramolhasson az olaj. Több mint 2600 méter mélyen. Akkor fog kiderülni, mit találtak. Januárban talán már termelhetnek is.
Az idei próbafúrások közül hét hozott gazdaságosan termelhető ipari értékű találatot, és további négy azt jelzi, érdemes folytatni a kutatásokat a térségben.
Ezeket a számokat azok tudják igazán értékelni, akik értenek az olajszakmához. Egy-egy kutatófúrást öt-nyolc éves előkészítő munka előz meg attól kezdve, hogy felmerül az első ötlet, merre érdemes olajat vagy gázt keresgélni a föld alatt. Akkor még mindössze egy százalék az esély arra, hogy valóban lehet szénhidrogént találni azon a helyen. Hozzálátnak a geofizikai mérésekhez, ha eredményesnek látszanak is, a siker valószínűsége még akkor is csak tíz százalékra nő. Ha ezek után vállalkoznak a kutatófúrásra is, az esély 18-20 százalékosra emelkedik. Lehet, hogy azért nem járnak eredménnyel, mert pár száz méterrel arrébb van az igazi lelőhely, ha ugyan valóban van arrafelé.
A szakma tudói mesélik, hogy Papp Simon, a hazai olajipar legismertebb egyénisége a harmincas években az első fúrásnál elvétette a helyet. Csak később, 800 méterrel odébb bukkant Zalában, Budafánál az első olajlelőhelyre, amely azután a magyar olajbányászat alapját adta.
A hazai kutatások sokat változtak azóta, sőt a hatvanashetvenes évek óta is. A kilencvenes évek elején, a COCOM-lista megszűnése után jutottak be az országba a pontos geológiai és geofizikai vizsgálatokhoz szükséges, korszerűbb műszerek, és évekbe telt, ameddig a használatuk elterjedt.
Költség- és munkaigényes feladat új lelőhelyet találni mondja Bokor Csaba, a Mol kutatási és kitermelési ügyvezető igazgatója. Amit tavaly és az idén sikerült feltárni, az a sokéves korábbi munkának és nagy szerencsének is köszönhető.
A kutatás többéves folyamatában az egy fúrásra jutó előkészítés költségei több tízmillió forintot tesznek ki. Maga a fúrás még drágább. A geológiai feltételektől függően 150 milliótól egymilliárdig is terjedhet egy-egy próbafúrás költsége. Ilyen sokat csak akkor kockáztatnak, ha komolynak látszanak az esélyek.
A hazai olajipar történetében 1981 óta tavaly fordult elő először, hogy több volt az új kőolaj- és földgázfelfedezés, mint a kitermelés. Hasonló a helyzet az idén is, ami azt jelenti, hogy az új lelőhelyekkel lényegesen csökkenteni lehet a magyar készletek elapadási folyamatát.
Magyarországon évente másfél millió tonna kőolajat és gázkondenzátumot termelnek ki. Az utóbbi a legértékesebb szénhidrogén, szinte benzinfinomságú. Az ország ismert kőolajvagyona tízmillió tonnára tehető. A teljes ismert és kitermelhető szénhidrogénvagyon kőolaj egyenértéken számolva 300 millió hordónyi, azaz mintegy 40-42 millió tonna. Ennek 70 százaléka földgáz, 30 százaléka kőolaj.
Az idén csak a tóalmási térségben mintegy 3-3,5 millió tonnás ásványvagyonra bukkantak. Ezen kívül két új gázlelőhelyet találtak a Hajdúságban. Ez három-négymilliárd köbméternyi kitermelhető vagyont ígér. Mind a két helyen tovább kutatnak, mert úgy vélik, Tóalmásnál négy-ötmillió tonna olajat, a Hajdúságban pedig négy-hatmilliárd köbméter gázt találhatnak. Figyelemre méltó és viszonylag olcsón kitermelhető gáztelepet tártak fel Borotánál, a Dél-Tisza térségében. Évek óta folyó munka után a Duna mellett Baracska körzetében is ígéretes területeket találtak. A Mol az idén mintegy tízmilliárd forintot költött a hazai kutatásokra. Az új felfedezett készletek alapján azt remélik, hogy az itthoni új források 20052006 táján már 400 millió köbméterrel növelik meg a földgáz- és mintegy 400 kilotonnával a kőolaj-kitermelést.
A mostani munkálatokat a cég saját fúrócégével, a Rotary Rt.-vel végezteti. Emlékezetes, hogy ezt a társaságot már majdnem eladták, mert a pénzszűke miatt ebből is bevételt szerettek volna. Az egyik vevőjelölt a szolnoki Kőolajkutató Rt. lett volna, de a pusztaszőllősi gázkitörés körüli vita miatt nem jött létre az üzlet. Az ottani munkán a szolnokiak dolgoztak, és a vizsgálatok a cég hibájául rótták fel a tüzet. Emellett a szolnokiak által tett ajánlat sem hozott volna jelentős bevételt a Molnak. Ennek ellenére a jelek szerint nem tettek le a Rotary eladásáról.
Azt is többen vitatták a szakmában és az elemzők körében egyaránt , hogy helyes volt-e az 1999-es stratégia részeként lemondani a már előrehaladott kutatási szakaszban járó külföldi konceszsziókról, és lényegében egy lapra, az oroszra tenni fel mindent. Lassan három éve már, hogy a Jukosszal termelésmegosztási szerződésre szövetkeztek egy már megku
tatott térség kitermelésére Szibériában, a HantiManysi Autonóm Területen. Az akkor nagyon biztosnak látszó megoldás azonban sok bürokratikus akadályba ütközött. A legújabb hírek és remények szerint januárra valóban megszületik a korábbitól eltérő jogi megoldással egy vegyesvállalat, amely hozzáláthat a kitermeléshez. Bár lehet, hogy mégis megvalósulhat az eredeti elképzelés, mert éppen a napokban fogadta el az orosz kormány a Jukosz és a Mol termelésmegosztási kérelmét.
A korábbi koncessziók egy részét megtartották. Görögországban a brit Enterprise és a görög Hellenic céggel közösen dolgoznak. Az első fúrással 3500 méter mélységnél tartanak. Pakisztánban eladták ugyan részesedésüket, de megtartották operátori szerepüket, vagyis a Mol irányítja a munkálatokat, és ennek fejében részesedhet majd a kitermelés eredményéből.
A legígéretesebb terepnek a jemeni kutatást tartják, ahol már eredményes kutatásokat folytattak. Itt a Mol többségi tulajdonos egy pakisztáni és egy brit bejegyzésű céggel, valamint a jemeni állammal közös konzorciumban.
Magyarországon a Mol Rt.-n kívül több, főleg amerikai cég végez szénhidrogén-kutatásokat koncessziós szerződés keretében vagy kutatási engedéllyel tájékoztatta lapunkat Zoltay Ákos, a Magyar Bányászati Szövetség főtitkára. A Blue Star Inke térségében kutat. A Coastal, amely a közelmúltban beleolvadt az amerikai El Pasóba, Törökkoppány térségében talált földgázt. A lelet adatait nem ismertették még, de valószínű, hogy a Dunaferrhez kapcsolódó EMA-Power erőműben tudják majd hasznosítani a gázt. Kutatási engedélye van a Pogo, a Gustavson, a Pangea, a Horizont Magyarország és az Xpronet nevű cégeknek. Ez utóbbi Nagylengyel térségében tevékenykedik, a Gamestone koncesszióját vette át. A Geomega nevű magyar cég Észak-Kelet-Magyarországon végez kutatásokat.
Az El Paso kivételével egyik társaság sem hozott nyilvánosságra eredményes kutatásról szóló híreket. Hogy így alakult, az nemcsak szerencse kérdése. Nagy szerepet játszik az is, hogy a jelenlegi szabályok szerint a külföldi társaságoknak a Mol részére kellene felajánlaniuk a földgázt. Ám a mostani hazai árak mellett a Mol csak keveset fizetne érte, hiszen még így is ráfizet a földgázüzletre. A külföldiek inkább exportálni szeretnének, de ehhez egyelőre nem kapnak engedélyt.
Új olaj- és földgázmezők Magyarországon
Az elmúlt két évben több kőolajat és földgázt fedeztek föl Magyarországon, mint amennyit kitermeltek, ilyen 1981 óta nem fordult elő. A Mol Rt. új kutatásai nyomán a hazai kitermelés csökkenése lényegesen lassulhat. Több külföldi társaság is végez kutatásokat, de csak egyikük hozta nyilvánosságra, hogy eredménnyel járt. A mai szabályok mellett a külföldiek nem érdekeltek a kitermelésben – olvasható a Népszabadság pénteki számában. Minden fúróberendezéshez odaszokik egy kutya mondják , aztán megy utána, ahová csak viszik a tornyot. Tóalmáson például egy gyönyörű alaszkai mászkál otthonosan az olajfúró torony körül. Éppen illik a havas tájba.
Tóalmás alig 50 kilométerre van a fővárostól. Ezen a környéken találtak olajat nemrégen a Mol kutatói. A legújabb kutatófúráshoz érve tábla figyelmeztet: kénhidrogénveszély. Aki beteszi a lábát a területre, azonnal kiképzést kap, és a kis bódéban a pusztaság közepén palackos légzőkészülékeket tartanak. Évtizedek óta nem fordult elő ugyan, hogy kutatófúrás közben kiszabadult volna a kénhidrogén, mégis mindig készen kell lenni rá. Ha ez a gáz a szervezetbe jut, tüdőödémát okoz. Még arra is ügyelni kell, hogy az autók farral álljanak be: ha menekülni vagy menekíteni kell, gyorsan távozhasson a jármű. Ez szabály.
Egy olajfúró toronynál sok mindenre kell figyelni és vigyázni. Nagy a szigor, a fegyelem. Néhány ember állandóan talpon van bármilyen hidegben is.
A tóalmási kutatófúrásnál négyen vannak partiban. Vagyis ennyien dolgoznak egyszerre, meg a főfúrómester. Éppen egy karácsonyfának nevezett biztonsági berendezést cserélnek át kitörésgátlóra, mert a munka új szakaszhoz érkezett. Egyenként ki kell emelni a 9,5 méter hosszú csöveket a mélyből: 2600 méterről kell felhúzogatni a darabokat, és a szerelés után visszaeresztgetni: 130-szor felfelé, 130-szor lefelé. Egy ember áll fenn a toronyban, jó húsz méter magasan, a fésű nevű szerkezetnél (azért hívják így, mert a fésű fogaihoz hasonló rések közé kell beilleszteni a fúrócsöveket, amíg ki- meg beemeli a gép). Ez így megy mínusz tíz fokban is, leállás nélkül.
A rekordom nyolc óra volt a toronyban mínusz húsz fokban meséli Mátesz Ferenc főfúrómester. Én egyszer mínusz 27 fokban húztam le ugyanennyit licitál rá egy másik régi olajos.
A Tóalmás Dél 3-as kutatófúrás egyike annak a tizennégynek, amelyet az idén végzett a Mol Magyarországon. Innen pár kilométerre, Szentmártonkátán is folyik a kutatófúrás.
Szeretnénk vallatóra fogni, mit tud a kút mondja ilyen veretesen Simon Zoltán főfúrómester. Már 20 napja dolgoznak hatnapos váltással, 12 órás műszakokban. Most engedik majd le a robbanóanyagot, amellyel átszakítják a körbebetonozott fúrócső oldalát, hogy beáramolhasson az olaj. Több mint 2600 méter mélyen. Akkor fog kiderülni, mit találtak. Januárban talán már termelhetnek is.
Az idei próbafúrások közül hét hozott gazdaságosan termelhető ipari értékű találatot, és további négy azt jelzi, érdemes folytatni a kutatásokat a térségben.
Ezeket a számokat azok tudják igazán értékelni, akik értenek az olajszakmához. Egy-egy kutatófúrást öt-nyolc éves előkészítő munka előz meg attól kezdve, hogy felmerül az első ötlet, merre érdemes olajat vagy gázt keresgélni a föld alatt. Akkor még mindössze egy százalék az esély arra, hogy valóban lehet szénhidrogént találni azon a helyen. Hozzálátnak a geofizikai mérésekhez, ha eredményesnek látszanak is, a siker valószínűsége még akkor is csak tíz százalékra nő. Ha ezek után vállalkoznak a kutatófúrásra is, az esély 18-20 százalékosra emelkedik. Lehet, hogy azért nem járnak eredménnyel, mert pár száz méterrel arrébb van az igazi lelőhely, ha ugyan valóban van arrafelé.
A szakma tudói mesélik, hogy Papp Simon, a hazai olajipar legismertebb egyénisége a harmincas években az első fúrásnál elvétette a helyet. Csak később, 800 méterrel odébb bukkant Zalában, Budafánál az első olajlelőhelyre, amely azután a magyar olajbányászat alapját adta.
A hazai kutatások sokat változtak azóta, sőt a hatvanashetvenes évek óta is. A kilencvenes évek elején, a COCOM-lista megszűnése után jutottak be az országba a pontos geológiai és geofizikai vizsgálatokhoz szükséges, korszerűbb műszerek, és évekbe telt, ameddig a használatuk elterjedt.
Költség- és munkaigényes feladat új lelőhelyet találni mondja Bokor Csaba, a Mol kutatási és kitermelési ügyvezető igazgatója. Amit tavaly és az idén sikerült feltárni, az a sokéves korábbi munkának és nagy szerencsének is köszönhető.
A kutatás többéves folyamatában az egy fúrásra jutó előkészítés költségei több tízmillió forintot tesznek ki. Maga a fúrás még drágább. A geológiai feltételektől függően 150 milliótól egymilliárdig is terjedhet egy-egy próbafúrás költsége. Ilyen sokat csak akkor kockáztatnak, ha komolynak látszanak az esélyek.
A hazai olajipar történetében 1981 óta tavaly fordult elő először, hogy több volt az új kőolaj- és földgázfelfedezés, mint a kitermelés. Hasonló a helyzet az idén is, ami azt jelenti, hogy az új lelőhelyekkel lényegesen csökkenteni lehet a magyar készletek elapadási folyamatát.
Magyarországon évente másfél millió tonna kőolajat és gázkondenzátumot termelnek ki. Az utóbbi a legértékesebb szénhidrogén, szinte benzinfinomságú. Az ország ismert kőolajvagyona tízmillió tonnára tehető. A teljes ismert és kitermelhető szénhidrogénvagyon kőolaj egyenértéken számolva 300 millió hordónyi, azaz mintegy 40-42 millió tonna. Ennek 70 százaléka földgáz, 30 százaléka kőolaj.
Az idén csak a tóalmási térségben mintegy 3-3,5 millió tonnás ásványvagyonra bukkantak. Ezen kívül két új gázlelőhelyet találtak a Hajdúságban. Ez három-négymilliárd köbméternyi kitermelhető vagyont ígér. Mind a két helyen tovább kutatnak, mert úgy vélik, Tóalmásnál négy-ötmillió tonna olajat, a Hajdúságban pedig négy-hatmilliárd köbméter gázt találhatnak. Figyelemre méltó és viszonylag olcsón kitermelhető gáztelepet tártak fel Borotánál, a Dél-Tisza térségében. Évek óta folyó munka után a Duna mellett Baracska körzetében is ígéretes területeket találtak. A Mol az idén mintegy tízmilliárd forintot költött a hazai kutatásokra. Az új felfedezett készletek alapján azt remélik, hogy az itthoni új források 20052006 táján már 400 millió köbméterrel növelik meg a földgáz- és mintegy 400 kilotonnával a kőolaj-kitermelést.
A mostani munkálatokat a cég saját fúrócégével, a Rotary Rt.-vel végezteti. Emlékezetes, hogy ezt a társaságot már majdnem eladták, mert a pénzszűke miatt ebből is bevételt szerettek volna. Az egyik vevőjelölt a szolnoki Kőolajkutató Rt. lett volna, de a pusztaszőllősi gázkitörés körüli vita miatt nem jött létre az üzlet. Az ottani munkán a szolnokiak dolgoztak, és a vizsgálatok a cég hibájául rótták fel a tüzet. Emellett a szolnokiak által tett ajánlat sem hozott volna jelentős bevételt a Molnak. Ennek ellenére a jelek szerint nem tettek le a Rotary eladásáról.
Azt is többen vitatták a szakmában és az elemzők körében egyaránt , hogy helyes volt-e az 1999-es stratégia részeként lemondani a már előrehaladott kutatási szakaszban járó külföldi konceszsziókról, és lényegében egy lapra, az oroszra tenni fel mindent. Lassan három éve már, hogy a Jukosszal termelésmegosztási szerződésre szövetkeztek egy már megku
tatott térség kitermelésére Szibériában, a HantiManysi Autonóm Területen. Az akkor nagyon biztosnak látszó megoldás azonban sok bürokratikus akadályba ütközött. A legújabb hírek és remények szerint januárra valóban megszületik a korábbitól eltérő jogi megoldással egy vegyesvállalat, amely hozzáláthat a kitermeléshez. Bár lehet, hogy mégis megvalósulhat az eredeti elképzelés, mert éppen a napokban fogadta el az orosz kormány a Jukosz és a Mol termelésmegosztási kérelmét.
A korábbi koncessziók egy részét megtartották. Görögországban a brit Enterprise és a görög Hellenic céggel közösen dolgoznak. Az első fúrással 3500 méter mélységnél tartanak. Pakisztánban eladták ugyan részesedésüket, de megtartották operátori szerepüket, vagyis a Mol irányítja a munkálatokat, és ennek fejében részesedhet majd a kitermelés eredményéből.
A legígéretesebb terepnek a jemeni kutatást tartják, ahol már eredményes kutatásokat folytattak. Itt a Mol többségi tulajdonos egy pakisztáni és egy brit bejegyzésű céggel, valamint a jemeni állammal közös konzorciumban.
Magyarországon a Mol Rt.-n kívül több, főleg amerikai cég végez szénhidrogén-kutatásokat koncessziós szerződés keretében vagy kutatási engedéllyel tájékoztatta lapunkat Zoltay Ákos, a Magyar Bányászati Szövetség főtitkára. A Blue Star Inke térségében kutat. A Coastal, amely a közelmúltban beleolvadt az amerikai El Pasóba, Törökkoppány térségében talált földgázt. A lelet adatait nem ismertették még, de valószínű, hogy a Dunaferrhez kapcsolódó EMA-Power erőműben tudják majd hasznosítani a gázt. Kutatási engedélye van a Pogo, a Gustavson, a Pangea, a Horizont Magyarország és az Xpronet nevű cégeknek. Ez utóbbi Nagylengyel térségében tevékenykedik, a Gamestone koncesszióját vette át. A Geomega nevű magyar cég Észak-Kelet-Magyarországon végez kutatásokat.
Az El Paso kivételével egyik társaság sem hozott nyilvánosságra eredményes kutatásról szóló híreket. Hogy így alakult, az nemcsak szerencse kérdése. Nagy szerepet játszik az is, hogy a jelenlegi szabályok szerint a külföldi társaságoknak a Mol részére kellene felajánlaniuk a földgázt. Ám a mostani hazai árak mellett a Mol csak keveset fizetne érte, hiszen még így is ráfizet a földgázüzletre. A külföldiek inkább exportálni szeretnének, de ehhez egyelőre nem kapnak engedélyt.
