Az atomerőmű nem cipőgyár idéz egy atomenergia-ipari szakértőt a szerdai Világgazdaság jegyzetírója.Az atomerőmű nem cipőgyár sommázta véleményét a Pakson az elmúlt majd másfél évtizedben történt vezércserékről egy tekintélyes atomenergia-ipari szakértő. Az április 10-én hajnalban történt üzemzavarral kapcsolatban sokszor és sokat hallani a felelősségről. Mára nemcsak az atomerőmű, de az Országos Atomenergia Hivatal is kimondta, a 2-es blokkban történt, súlyos üzemzavar oka hűtési elégtelenség. A hivatal azonban amely saját bevallása szerint teljesen szabályosan, de nem kellő körültekintéssel járt el az ügyben, amikor engedélyezte a harminckazettás tisztítótartály üzembe állítását , szóval a hivatal már jelzi vizsgálati jelentésében, hogy az utóbbi években rendszeressé vált személycserék rontották az erőmű biztonsági kultúráját. A rendszerváltás óta valamennyi kormány igyekezett saját emberét a vezérigazgatói székbe ültetni. A vezérigazgató aztán lecserélte a középvezetőket.
Ne feledjük, arról az erőműről van szó, amely az ország villamosenergia-igényének negyven százalékát adja. Ráadásul miután a legolcsóbban termel, ezért kulcsfontosságú a lakossági árak féken tartásához. Mindezek mellett még jelentős nyereséget is termel. Paks tehát nem egyszerűen egy nagy erőmű, hanem az erőmű.
Épp ez indokolná, hogy mindenkor szigorúan szakmai irányítás alatt álljon. Egy atomerőmű ugyanis, mint már említettük, nem cipőgyár. Nem elég, ha a vezetők csak jó menedzserek. Érteniük kell paksiul. Érteniük kell az erőműnek nemcsak a fizikájához, hanem a szociológiájához is. Ennek a fontossága vagy épp hiánya békeidőben nem ütközik ki. Az erőművet a reaktormérnökök elviszik.
Vannak azonban helyzetek, mint például a mostani, amikor hirtelen döntéseket kell hozni, és határozott stratégiát adni. Például arra, hogyan tudja visszaszerezni a vélhetően napról napra apadó társadalmi támogatottságot az atomerőmű, amelynek élettartam-hosszabbítását tervezik. Ez nemcsak Paks, de a magyar energiarendszer szempontjából is stratégiai kérdés, hiszen az atomerőmű nélkül hosszabb távon sem biztosítható az ország áramellátása. A nukleáris áramtermelés társadalmi megítélése a kormányzó pártok szempontjából is stratégiai kérdés, tekintve a 2004 tavaszán esedékes európai parlamenti választásokat. Szakmai körökben úgy vélik, csak idő kérdése, mikor látja be a politika, hogy mindenkinek az a jó, ha Paks szakemberek kezében van. Annak van ugyanis a legkisebb biztonsági és politikai kockázata.
Paks nem cipőgyár
Az atomerőmű nem cipőgyár idéz egy atomenergia-ipari szakértőt a szerdai Világgazdaság jegyzetírója.Az atomerőmű nem cipőgyár sommázta véleményét a Pakson az elmúlt majd másfél évtizedben történt vezércserékről egy tekintélyes atomenergia-ipari szakértő. Az április 10-én hajnalban történt üzemzavarral kapcsolatban sokszor és sokat hallani a felelősségről. Mára nemcsak az atomerőmű, de az Országos Atomenergia Hivatal is kimondta, a 2-es blokkban történt, súlyos üzemzavar oka hűtési elégtelenség. A hivatal azonban amely saját bevallása szerint teljesen szabályosan, de nem kellő körültekintéssel járt el az ügyben, amikor engedélyezte a harminckazettás tisztítótartály üzembe állítását , szóval a hivatal már jelzi vizsgálati jelentésében, hogy az utóbbi években rendszeressé vált személycserék rontották az erőmű biztonsági kultúráját. A rendszerváltás óta valamennyi kormány igyekezett saját emberét a vezérigazgatói székbe ültetni. A vezérigazgató aztán lecserélte a középvezetőket.
Ne feledjük, arról az erőműről van szó, amely az ország villamosenergia-igényének negyven százalékát adja. Ráadásul miután a legolcsóbban termel, ezért kulcsfontosságú a lakossági árak féken tartásához. Mindezek mellett még jelentős nyereséget is termel. Paks tehát nem egyszerűen egy nagy erőmű, hanem az erőmű.
Épp ez indokolná, hogy mindenkor szigorúan szakmai irányítás alatt álljon. Egy atomerőmű ugyanis, mint már említettük, nem cipőgyár. Nem elég, ha a vezetők csak jó menedzserek. Érteniük kell paksiul. Érteniük kell az erőműnek nemcsak a fizikájához, hanem a szociológiájához is. Ennek a fontossága vagy épp hiánya békeidőben nem ütközik ki. Az erőművet a reaktormérnökök elviszik.
Vannak azonban helyzetek, mint például a mostani, amikor hirtelen döntéseket kell hozni, és határozott stratégiát adni. Például arra, hogyan tudja visszaszerezni a vélhetően napról napra apadó társadalmi támogatottságot az atomerőmű, amelynek élettartam-hosszabbítását tervezik. Ez nemcsak Paks, de a magyar energiarendszer szempontjából is stratégiai kérdés, hiszen az atomerőmű nélkül hosszabb távon sem biztosítható az ország áramellátása. A nukleáris áramtermelés társadalmi megítélése a kormányzó pártok szempontjából is stratégiai kérdés, tekintve a 2004 tavaszán esedékes európai parlamenti választásokat. Szakmai körökben úgy vélik, csak idő kérdése, mikor látja be a politika, hogy mindenkinek az a jó, ha Paks szakemberek kezében van. Annak van ugyanis a legkisebb biztonsági és politikai kockázata.
