A világ nagy, iparilag fejlett országai egyet értenek abban, hogy meg
kell oldani a gázbiztonság kérdését, abban viszont nem, a megoldáshoz
állami tulajdonú szénhidrogén készletek felépítésén keresztül vezet az
út, jelentette ki az Nemzetközi Energia Ügynökség. (IEA) Gázt ráadásul
drágább tárolni, mint olajat, és nem megfelelőek rá minden ország
földtani adottságai. Az USA már köszöni, jól van: a korábbi gázimportőr
mára önellátóvá vált, palagáz termelése felfuttatásának köszönhetően.
Az ázsiai és az európai kormányok, valamint az USA arra kérte az IEA-t, hogy figyeljen oda vezetékes gázszállítás biztonságának a javulására, hiszen az elmúlt években az Európába küldött, orosz gáz többször is elakadt. Közben a cseppfolyós formában továbbított gáz (LNG) súlya nő a világpiacon. A gázbiztonság kérdését több helyen is állami kézben lévő, biztonsági olajkészletek létrehozásával képzelik el. Földrészünkön másfél milliárd hordónyi olajat tartalékolnak stratégiai céllal, felhasználásáról az uniós tagállamok összehangoltan döntenek. Ez a megoldás azt sugallja, hogy a felkészüléssel elejét lehet venni a problémának.
“Minisztereink arra kértek minket, hogy az eddiginél többet tegyünk a gázbiztonság érdekében”, mondta Nobuo Tanaka, a párizsi székhelyű IEA ügyvezető igazgatója. A szervezet 28, iparilag fejlett országnak ad energiapolitikai tanácsot, számol be a Reuters Insider. âRövidtávon még kivárhatunk, de hosszú távra mindenképpen el kell döntenünk, milyen válaszokat adunk a helyzetre”, jelentette ki Tanaka. Ám a gáz tárolása sokkal többe kerül, mint az olajé, és sok országban nincsenek is olyan földtani szerkezetek, amelyek alkalmasak a gáztárolásra. âNéhány magántársaság tárol gázt a szezonális ingadozások kiegyenlítésére, de ennek nagyon magasak a költségei, ezért nincs konszenzus a kormányok között arról, hogy nekik is követniük kell-e a magáncégek példáját. Csak arról, hogy valamit tenni kell”. Nobuo elismerte, hogy néhány kelet-európai országban valóban segítettek a tárolt készletek a szállítási zavarok hatásának tompításában, de minden ország nem tud gázt tárolni. (Hozzátesszük, Magyarország ebből a szempontból kiemelkedően jó helyzetben van, s nemcsak a helyi ellátási zavarokat lehetett tompítani az E.On Földgáz Storage tartalékaiból, illetve a Mol belföldi termeléséből, de a gáz nélkül maradt Szerbia kisegítésére is futotta.)
Ugyankkor tovább fokozza az európaiak kényelmetlenség érzését a Gáz-exportáló Országok Szervezetének (GECF) létrehozása. A köznyelvben gáz-OPEC-nek is nevezett, 11 tagú szervezet ellenőrzi a világ bizonyított gázkészletének közel a háromnegyedét. Igaz, a GECF nem kartellnek, hanem csak tanácskozó testületnek mondja önmagát. Szakértők is megerősítik, hogy a gáz szállításának és szerződéseinek természetéből fakadóan nehézkes a kereskedésében kartellszerű elemeket érvényesíteni. A kérdés az elmúlt két évben az európai gázszállítási zavarok és az amerikai palagáz termelés felfutása miatt került előtérbe. Utóbbi révén az USA mára a világ legnagyobb gáztermelőjévé vált. Fontosabb, hogy gázból ma önellátó, miközben előtte évtizedekig erősen függött az importtól. A gázbiztonság ügye tehát már nem amerikai, hanem csak európai probléma. Ezért viszont probléma az IEA-nak is, amelyet épp az 1973-74-es olajválság hívott életre. Akkor vált világossá, hogy az olajfelhasználó országoknak össze kell hangolniuk a tevékenységüket biztonságuk érdekében, illetve, az OPEC erősödésének ellensúlyozására.
Gázbiztonság: a tárolás drága, de hasznos
A világ nagy, iparilag fejlett országai egyet értenek abban, hogy meg
kell oldani a gázbiztonság kérdését, abban viszont nem, a megoldáshoz
állami tulajdonú szénhidrogén készletek felépítésén keresztül vezet az
út, jelentette ki az Nemzetközi Energia Ügynökség. (IEA) Gázt ráadásul
drágább tárolni, mint olajat, és nem megfelelőek rá minden ország
földtani adottságai. Az USA már köszöni, jól van: a korábbi gázimportőr
mára önellátóvá vált, palagáz termelése felfuttatásának köszönhetően.
Az ázsiai és az európai kormányok, valamint az USA arra kérte az IEA-t, hogy figyeljen oda vezetékes gázszállítás biztonságának a javulására, hiszen az elmúlt években az Európába küldött, orosz gáz többször is elakadt. Közben a cseppfolyós formában továbbított gáz (LNG) súlya nő a világpiacon. A gázbiztonság kérdését több helyen is állami kézben lévő, biztonsági olajkészletek létrehozásával képzelik el. Földrészünkön másfél milliárd hordónyi olajat tartalékolnak stratégiai céllal, felhasználásáról az uniós tagállamok összehangoltan döntenek. Ez a megoldás azt sugallja, hogy a felkészüléssel elejét lehet venni a problémának.
“Minisztereink arra kértek minket, hogy az eddiginél többet tegyünk a gázbiztonság érdekében”, mondta Nobuo Tanaka, a párizsi székhelyű IEA ügyvezető igazgatója. A szervezet 28, iparilag fejlett országnak ad energiapolitikai tanácsot, számol be a Reuters Insider. âRövidtávon még kivárhatunk, de hosszú távra mindenképpen el kell döntenünk, milyen válaszokat adunk a helyzetre”, jelentette ki Tanaka. Ám a gáz tárolása sokkal többe kerül, mint az olajé, és sok országban nincsenek is olyan földtani szerkezetek, amelyek alkalmasak a gáztárolásra. âNéhány magántársaság tárol gázt a szezonális ingadozások kiegyenlítésére, de ennek nagyon magasak a költségei, ezért nincs konszenzus a kormányok között arról, hogy nekik is követniük kell-e a magáncégek példáját. Csak arról, hogy valamit tenni kell”. Nobuo elismerte, hogy néhány kelet-európai országban valóban segítettek a tárolt készletek a szállítási zavarok hatásának tompításában, de minden ország nem tud gázt tárolni. (Hozzátesszük, Magyarország ebből a szempontból kiemelkedően jó helyzetben van, s nemcsak a helyi ellátási zavarokat lehetett tompítani az E.On Földgáz Storage tartalékaiból, illetve a Mol belföldi termeléséből, de a gáz nélkül maradt Szerbia kisegítésére is futotta.)
Ugyankkor tovább fokozza az európaiak kényelmetlenség érzését a Gáz-exportáló Országok Szervezetének (GECF) létrehozása. A köznyelvben gáz-OPEC-nek is nevezett, 11 tagú szervezet ellenőrzi a világ bizonyított gázkészletének közel a háromnegyedét. Igaz, a GECF nem kartellnek, hanem csak tanácskozó testületnek mondja önmagát. Szakértők is megerősítik, hogy a gáz szállításának és szerződéseinek természetéből fakadóan nehézkes a kereskedésében kartellszerű elemeket érvényesíteni. A kérdés az elmúlt két évben az európai gázszállítási zavarok és az amerikai palagáz termelés felfutása miatt került előtérbe. Utóbbi révén az USA mára a világ legnagyobb gáztermelőjévé vált. Fontosabb, hogy gázból ma önellátó, miközben előtte évtizedekig erősen függött az importtól. A gázbiztonság ügye tehát már nem amerikai, hanem csak európai probléma. Ezért viszont probléma az IEA-nak is, amelyet épp az 1973-74-es olajválság hívott életre. Akkor vált világossá, hogy az olajfelhasználó országoknak össze kell hangolniuk a tevékenységüket biztonságuk érdekében, illetve, az OPEC erősödésének ellensúlyozására.
