Paradigmaváltás kell az európai gazdaság és energiapolitikában

Paradigmaváltás kell az európai gazdaság és energiapolitikában

A 2008. óta tartó válság az EU-t sújtotta leginkább, a világ gazdasági régiói közül itt a legnagyobb a visszaesés, leglassúbb a kilábalás. Ideje lenne az EU vezetésnek szembe nézni a helyzettel, és a valós gondokkal – hanyatló versenyképesség, magas munkanélküliség, magas eladósodottság és államháztartási hiány – foglalkozni.

A rĂŠgi EurĂłpai UniĂł, amelyet akkor mĂŠg KĂśzĂśs Piacnak hĂ­vtak, rendkĂ­vĂźl sikeres gazdasĂĄgi formĂĄciĂł volt. Pragmatikus, realisztikus cĂŠlkitĹązĂŠsei segĂ­tettĂŠk a hĂĄborĂş utĂĄni EurĂłpa ĂşjjĂĄĂŠpĂ­tĂŠsĂŠt ĂŠs az ezerĂŠves nĂŠmet-francia ellentĂŠtek leszerelĂŠsĂŠt. A 70-es ĂŠvekre mĂĄr lĂĄtvĂĄnyos gazdasĂĄgi sikereket ĂŠrtek el, ĂŠs EurĂłpa ismĂŠt a vilĂĄg egyik vezető rĂŠgiĂłjĂĄvĂĄ vĂĄlt, kĂśszĂśnhetően rĂŠszben a nĂŠmet gazdasĂĄgi csodĂĄnak, a “Wirtschaftwunder”-nek, ĂŠs annak, hogy EurĂłpĂĄban a katonai kiadĂĄsokat a minimĂĄlis szinten tartottĂĄk.

A rendszerváltás után azonban az Unió egyre inkább politikai szerepet vállalt. Az új közép-európai demokráciák integrálása, az Unió erőltetett bővítése háttérbe szorította a gazdasági kérdéseket, és helyükre grandiózus víziók léptek az egységes Európáról, az európai Egyesült Államokról, ahol Brüsszelből irányítanak félmilliárd európai polgárt. Az egyre magasabb szintű integráció hajszolása, a politikailag népszerű célok hivatalos megfogalmazása közben egyre inkább elszakadtak a brüsszeli bürokraták a valóságos lehetőségektől. A nagyvonalú szociális, emberjogi és környezetvédelmi programokra nem lehetett nemet mondani. A 90-es évek végére ugyan már feltűnt, hogy itt-ott baj van. Ki is tűzték gyorsan, hogy 2010-re az EU legyen a világ legversenyképesebb régiója. A kétezres évek első évtizedében 10 tagállammal bővült az EU, és bár jól látszott, hogy az USA, Kína, India és még egy sor fejlődő ország sokkal gyorsabban fejlődött, mint az EU, ezzel nem foglalkoztak. Egyre ambíciózusabb szociális és környezetvédelmi célokat tűztek ki, melyek piaci alapon soha nem valósultak volna meg, ezért a célok elérését kötelezővé tették. Mindenki tudta, ezek a célok csak erőteljes állami támogatással valósíthatók meg. A politikai ígérgetés, az irreális célok hajszolása irdatlan túlköltekezéshez vezetett az EU tagállamokban.

A 2008-2009-es világgazdasági válság az EU-t sújtotta a legjobban, és az EU lábol ki a leglassabban a válságból. De a válsággal elérkezett az igazság órája. Kiderült, az egész jóléti-környezetbarát szociális piacgazdaság hitelekből épült, a tagállamok elképesztő mértékben eladósodtak. 

De az USA és Japán 100 illetve 180%-os eladósodottsága is figyelmeztető, tőlük már nem lehet hitelt-segélyt kapni. Az éves államháztartási hiány szinte minden EU tagállamban magasba szökött, pl. Görögországban 13,6%, Egyesült Királyság 11,5%, Spanyolország 11,2%, Portugália 9,4%. Jelenleg több mint 20 EU tagállam ellen folyik túlzott deficit eljárás, mert költségvetési hiányuk túllépte a megengedett 3%-ot. Az ok: a populista gazdaság- és szociál-politika, melyet még súlyosbított a tragikus demográfiai helyzet, a túl kevés gyermek. Megtudtuk, hogy pl. Görögországban átlagban 54 évesen mennek nyugdíjba az emberek, és a nyugdíj összege az utolsó fizetés 95%-a, a gyermekét egyedül nevelő nő örökli szülei nyugdíját. Vagyis az állam, félrevezetve az embereket, fedezet nélkül, a jövő felélésével ígér jólétet, egészséges környezet az embereknek.

És miközben naponta hallottunk a fenntartható fejlődésről, Brüsszel és a nemzetállami kormányok többsége fenntarthatatlan pályára állította a gazdaságot. Sőt, az eurózóna egységes monetáris politikájával és az évtizedekre szóló kötelező környezetvédelmi célkitűzéseivel – nem törődve azzal, hogy az Unión kívüli piaci vetélytársaink mit tesznek – még akadályozza is a letérést a fenntarthatatlan pályáról.

SzomorĂş, de az UniĂłs tagĂĄllamok tĂśbbsĂŠge csak egyetlen dologban tartozik a vilĂĄg ĂŠlvonalĂĄba: a gazdasĂĄgi adatok kozmetikĂĄzĂĄsĂĄban. BĂĄr lassĂş az ĂŠbredĂŠs, ĂŠs nehĂŠz szembenĂŠzni az Ăşj helyzettel, Strauss-Kahn IMF elnĂśk mĂĄr kimondta: “EurĂłpa szĂĄmĂĄra az a nagy gazdasĂĄgi kockĂĄzat, hogy hamarosan nem a focibajnoksĂĄg első osztĂĄlyĂĄban fog jĂĄtszani, hanem visszaszorul a mĂĄsodik ligĂĄba.”

Az eurózóna pénzügyi válságával, a zóna stabilizálására felállított 950 milliárd eurós mentő-alap felállításával elérkezett az igazság pillanata, és ki kell mondani: ez így nem mehet tovább! Az EU tagállamok eladósodottsága nem növelhető tovább, véget kell vetni a szociális álmodozásoknak, és az európai polgároknak is a kemény munkát kell választaniuk a sokhetes évi szabadság, a korai nyugdíjba menetel és a nagyvonalú segélyek-támogatások helyett. A szociális piacgazdaságból egyelőre törölni kell a szociálist, mert különben az EU tagállamai válságból-válságba botladoznak, és egyre mélyebbre süllyednek.

Hogyan ĂŠrinti mindez MagyarorszĂĄgot?

A hazai politikának is tudomásul kell vennie, hogy a korábbi igérgetős, külföldi hitelekre épülő gazdaságpolitika nem folytatható tovább. Magyarország a leginkább eladósodott, legsebezhetőbb országok közé tartozik. A gazdaságpolitikának nem lehet más célja, mint a versenyképesség növelése, exportképes gazdaság kiépítése, mely szigorú fiskális és megfelelő monetáris politikával, közel nullszaldós költségvetéssel rövid időn belül lehetővé teszi, hogy a GDP 3-4%-kal növekedjék. A megtermelt többlet-jövedelmet részben az adósság törlesztésére kell fordítani.

A “zĂśld-gazdasĂĄg” kiĂŠpĂ­tĂŠse megoldĂĄsnak tĹąnik a foglalkoztatĂĄsi gondok csĂśkkentĂŠsĂŠre, az energiafĂźggetlensĂŠg nĂśvelĂŠsĂŠre. De ezek az ĂĄllam ĂĄltal indĂ­tott programok rĂśvid tĂĄvon csak nĂśvelik a deficitet, ezĂŠrt a mostani kritikus helyzetben csak korlĂĄtozott mĂŠrtĂŠkben alkalmazhatĂłk. A gazdasĂĄg megerősĂśdĂŠsĂŠvel pĂĄrhuzamosan lehet csak nĂśvelni a kĂśrnyezetbarĂĄt megoldĂĄsokat.

A szigorú költségvetési politika nyilván érinti a gazdaság és az ellátó rendszerek számos területét, de itt csak az energetikával foglalkozunk. Az ágazat piaci szereplőinek biztosítani kell, hogy kizárólag szakmai feladataikkal foglalkozzanak, és ne lássanak el szociálpolitikai (nyomott, piaci érték alatti árak!) és foglalkoztatási feladatokat. Az állami árszabályozás (pl. rendszerhasználati díjak) feladatait a független Magyar Energia Hivatal lássa el, és az államnak ne legyen beleszólása a MEH által szabályozott árakba.

Az energiahatĂŠkonysĂĄgi ĂŠs a megĂşjulĂł energia programokat is alapvetően a racionalitĂĄs talajĂĄra kell ĂĄllĂ­tani. Olyan helyzetben, mikor az orszĂĄg mĂŠg nemrĂŠg a pĂŠnzĂźgyi ĂśsszeomlĂĄs hatĂĄrĂĄn ĂĄllt, ĂŠs mĂŠg most is veszĂŠlyeztetett, akkor ne akarjunk “kĂśrnyezetvĂŠdelmi ĂŠltanulĂłk” lenni, ĂŠs ĂŠvtizedek mĂşlva bekĂśvetkező kĂśrnyezetvĂŠdelmi hatĂĄsokkal foglalkozni. Csak egy egĂŠszsĂŠges gazdasĂĄgĂş orszĂĄg tud komoly Ăśsszegeket fordĂ­tani a kĂśrnyezetvĂŠdelemre. EzĂŠrt most csak azokat az energiahatĂŠkonysĂĄgi projekteket ĂŠrdemes folytatni, melyek kedvező megtĂŠrĂźlĂŠsĹąek ĂŠs elősegĂ­tik a hazai foglalkoztatottsĂĄg nĂśvekedĂŠsĂŠt. Ilyenek pl. a soklakĂĄsos ĂŠpĂźletek (pl. panelhĂĄzak) ĂŠs nagy irodahĂĄzak szigetelĂŠse, nyĂ­lĂĄszĂĄrĂł cserĂŠje, fĹątĂŠskorszerĹąsĂ­tĂŠse illetve a lakossĂĄgi ĂŠs irodai elektromos kĂŠszĂźlĂŠkek (hĹątőszekrĂŠnyek, szĂĄmĂ­tĂłgĂŠpek, vilĂĄgĂ­tĂĄs stb.) cserĂŠje hatĂŠkonyabbra. A kapcsolt energiatermelĂŠs sok-tĂ­zmilliĂĄrdos tĂĄmogatĂĄsĂĄt nem tartjuk indokoltnak, mert ezt a tĂĄmogatĂĄst ĂŠvről-ĂŠvre Ăşjra ki kell fizetni (mĂ­g egy ĂŠpĂźlet-szigetelĂŠsi program egyszeri beruhĂĄzĂĄssal 20 ĂŠvig takarĂ­t meg energiĂĄt), tovĂĄbbĂĄ a kapcsolt termelĂŠs nem segĂ­ti elő a foglalkoztatĂĄst. EzĂŠrt a KÁT rendszert ĂĄt kell alakĂ­tani, ĂŠs a hangsĂşlyt a megĂşjulĂł energiĂĄk tĂĄmogatĂĄsĂĄra kell helyezni.

Az eddigi megújuló energia politikát is újra kell gondolni. Egyrészt ezen a területen nem érdemes előrerohanni, mert a megújuló energiás technológiák gyorsan fejlődnek, és könnyen lehet, hogy 2-3 év múlva sokkal olcsóbb és hatékonyabb technológiához lehet hozzájutni. Másrészt nem indokolt olyan megújulós fejlesztést támogatni, melynek semmiféle pozitív foglalkoztatási hatása sincs. Felmerül a kérdés, miért érdemes olyan megújuló energia technológiát támogatni, melyet külföldről importálunk, és mely egyaránt igényel beruházási és üzemeltetési támogatást, semmiféle foglalkoztatási hatása nincs, és véletlenszerűen, nem az igényeknek megfelelő időszakban termeli az energiát, viszont állandó tartalékot igényel, és speciális szabályozási gondokat okoz, megjegyezzük, ez utóbbi kettő komoly költséggel jár. (Aki nem tudná, ez a szélenergia. A németek ezt a technológiát azért futtatják, mert jelentős exportot bonyolítanak le ezen a területen.)

Ehelyett azokat a megoldásokat kell támogatni, melyekkel kapcsolatban Magyarország valamilyen komparatív előnnyel rendelkezik, amelyek beilleszkednek a hazai hőellátási és villamosenergia rendszerbe, rugalmasan szabályozhatók és elősegítik a hazai gyártást és/vagy foglalkoztatást. Ilyen megoldások pl. a biomassza tüzelésű kazánok, a kiserőművek, a gázvezeték hálózatra dolgozó biogáz termelés, vagy a különféle második generációs bio-üzemanyagok.

ZĂĄrĂł-megjegyzĂŠs

Az EU-ban az elmúlt évtizedben sorozatban nem teljesítették a különböző célkitűzéseket (pl. a Lisszaboni program: az EU legyen a világ legversenyképesebb régiója), vagy a 2010-es energetikai célokat (megújuló energia és zöldáram célok), sőt az alapvető fontosságú maastrichti pénzügyi stabilitási célkitűzéseket is semmibe vette a tagállamok nagy többsége. Ezért, különösen tekintettel a jelenlegi elhúzódó és mélyülő EU gazdasági válságra, és a példátlan méretű eladósodottságra, biztosra vehető, hogy a 2020-as 3×20-as célkitűzéseket sem fogja betartani a tagállamok többsége. Ezért a mostani nehéz helyzetben indokoltnak tartom, hogy a magyar érdekeknek és lehetőségeknek megfelelően járjunk el, és csak addig menjünk el a célok teljesítésében, ameddig azt a magyar gazdasági érdekek lehetővé teszik. Elsődleges prioritás most csak a gazdasági versenyképesség növelése lehet.