Az Emfesz sztori folytatódik?

Az Emfesz sztori folytatódik?

Tulajdonképpen az első gázipari csődeljárás folyik hazánkban, hiszen a kereskedelmi engedély 90 napra történő felfüggesztése azt jelenti, hogy az Emfesz-nek 60 napja van pénzügyi helyzetének konszolidálására, illetve ennek meggyőző dokumentálására a Magyar Energiahivatal felé. Ebben az esetben április elején visszaszerezheti szerződéses portfolióját, amely a jogszabály erejénél fogva megszűnik a felfüggesztés napján.

Az évtized elején, a piacnyitás kezdeti szakaszában valószínűleg kevesen gondolták, hogy valaha is alkalmazni kell a „földgázkereskedő működésének lehetetlenülése esetén, a felhasználók földgázellátását veszélyeztető helyzet fennállása következtében alkalmazandó eljárásról” szóló szabályokat. Már csak azért is, mert kevesen gondolták, ha egyáltalán, hogy a „beágyazott” közüzemi szolgáltatók, illetve tulajdonosaik érdekköre mellett megjelenhet egy új szereplő Magyarországon.

Voltaképpen ez a felfogás tükröződött az energiapolitikai hozzáállásban is, amely gyakorlatilag olyan módon hirdette meg a versenypiac bevezetését, hogy ne sérüljön a piaci szereplők pozíciója. A kényes egyensúlyok hosszas kimunkálása nyomta rá a bélyegét a piacnyitás egész előkészítésére, és csúcsosodott ki a teljes nyitás körüli zavarodottságban. 2007 közepén ugyanis – EU tagállam lévén – nem kerülhettük el a teljes nyitás deklarálását, bár ez egyetlen mondat volt egy törvénymódosító csomagban, míg a lakossági szolgáltatóváltás teljes szabályrendszere csak két évvel később állt össze.
Ebben a sajátos átmeneti szituációban történt a teljesen váratlan esemény, az Emfesz megkezdte a lakossági fogyasztók elcsábítását. Természetesen ez inkább szimbolikus lépés volt, hiszen a cég alapvetően a nem-háztartási ügyfelekre építette forgalmát a megelőző években, amióta a részleges piacnyitás lehetővé tette a nagyfogyasztók szolgáltatóváltását.

Éppenséggel ebben az utóbbi szegmensben gyakorolt igencsak jótékony hatást a hazai földgázpiacra, miután a kedvező árú, és számottevő mennyiségű importforrása révén kisvártatva a szabadpiaci ügyfelek döntő részének ellátójává vált, árelőnyét megosztva fogyasztóival.
Az Emfesz történetnek természetesen árnyoldala is van. A cég tulajdonosai a Gazpromtól – sokak által nehezményezett módon – megtűrt üzleti résben tevékenykedtek, amikor szállítási engedélyt, illetve garanciát kaptak a türkmén forrásból származó földgáz értékesítésére. Az üzlet zavartalanságát biztosító alkotmányos költségek jószerével alkotmányos válságot indukáltak Ukrajnában.

Ezen a ponton jelentős a kísértés, hogy párhuzamot vonjunk az Enron történettel. Talán emlékszünk még, hogy a vidéki amerikai gázszállító társaság hogyan lett a 90-es években néhány esztendő leforgása alatt nemcsak az USA, hanem Európa, sőt számos ázsiai ország egyik meghatározó energiapiaci szereplője. Gyakorlatilag az Enron fellépésének volt köszönhető a német versenypiac tényleges kialakulása. A cég által meghonosított piaci módszerek jelentős ösztönzést adtak a kereskedelmi akadályok lebontására. Ugyanakkor nemcsak a szokatlanul agresszív piaci fellépés váltott ki kritikát, hanem az a körülmény is, hogy a cég nyereségének számottevő része származott közönséges, vagy szofisztikált manipulációkból. (Összeomlását azonban végül nem ez okozta, hanem a pénzügyi beszámoló meghamisítása.)

Úgy tűnik, hogy az energiapiacon az Enron megismételte az LTCM befektetési alap pályafutását, vagyis úgy modernizálta a viszonyokat, hogy egyszersmind túlhajtotta és túlfeszítette a meglévő struktúrák összes ellentmondását.
Mintha valami hasonló szcenáriót látnánk az Emfesz pályáján is. Úgy tűnik, a jótékony hatások túlélik a cég esetleges bukását, hiszen élénk verseny alakult ki a MEH által kijelölésre felhívott kereskedők és egyetemes szolgáltatók között. Ennek nyomán az Emfesz volt lakossági ügyfelei jó eséllyel megtarthatják eddig élvezett diszkontjukat.

Akárhogyan is, április elejéig még hosszú az idő. Korai volna leírni az Emfeszt, bár piaci részesedése túlnőtt azon a mértéken, amit versenytársai könnyen toleráltak.