A lakossági rezsicsökkentés fűnyírószerű végrehajtása nagyon sok szempontból megkérdőjelezhető, miközben a vállalati rezsicsökkentés tekintetében a szabályozó már önmagában azzal is tudná mérsékelni a társaságok terheit, ha tartózkodna a meglepetésszerű jogalkotástól âvélte aa Magyar Energiakereskedők Szövetségének (MEKSZ) elnöke, Dr. Uzonyi Zoltán a Portfolio-nak adott interjújában.
Az elmúlt időszakban egyre többször lehetett találkozni a MEKSZ állásfoglalásaival. Mi okozta, hogy a szervezet egyre több kérdésben érzi úgy, hogy meg kell osztania a véleményét a szélesebb rétegekkel is?
Az elmúlt időszak hazai energiapiaci lépései valóban arra késztettek minket, hogy nyissunk a közvélemény felé. Jó ideje rezsiharcban élünk, “harci készültségben” van az ország, miközben a legtöbben azt sem tudják, hogy pontosan miként épül fel az energiaellátás rendszere, egy-egy ilyen díjvágás mely szereplőket, a piac mekkora részét érinti, illetve hogy pontosan kik is fizetik meg a tarifacsökkenésből fakadó terheket.
Ha például a villamosenergia-piacot nézzük, akkor azt kell látni, hogy a rezsicsökkentés közvetlenül csak a piac egyharmadát érinti, ez a lakossági és mikrovállalkozásokat magába tömörítő szegmens, amely jogosult az ún. egyetemes szolgáltatásra. A hangsúly persze ezen belül is a háztartásokon van. A piac fennmaradó két harmada már egy teljesen másik világ, ahol normál, szabadpiaci körülmények mellett köttetnek a megállapodások az energiakereskedők és a fogyasztók között. A földgáz esetében hasonlóan csak az egyetemes szolgáltatást érintették az eddigi intézkedések.
Az egyetemes szolgáltatásban az ügyfelek számláján látható bruttó villamos energia, vagy földgáz ár minden egyes eleme (az energia ára, a rendszerhasználati díjak (RHD), egyéb pénzeszközök és az ÁFA) a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, illetve a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által meghatározott és kihirdetett tételek. Ugyanígy szabályozott az is, hogy az egyetemes szolgáltatók milyen elismert árrés mellett működhetnek. A szabályozott árréssel szemben áll egy nagyon szigorúan előírt szolgáltatási színvonal (garantált szolgáltatások, előírt szolgáltatási szintek, személyes ügyfélszolgálati irodák, kikapcsolási moratórium, stb.), amelynek a fenntartását folyamatosan ellenőrzi a közműhivatal, illetve a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság is. Nem a fűnyíró, hanem a verseny hoz valódi rezsicsökkentést
A szolgáltatók már régóta hangoztatják, hogy meglátásuk szerint ezen a téren túlzó előírásoknak kell megfelelniük.
Így van. Nagyon sok olyan előírás van, amelyek komoly adminisztratív terhet, és ezzel költséget jelentenek a szolgáltatás szempontjából, miközben a gyakorlati hasznuk erősen megkérdőjelezhető, hiszen valós fogyasztói igény nem köthető hozzájuk. Az egyetemes szolgáltatásban keletkező komoly pénzügyi feszültséget mérsékelni lehetne például az említett garantált szolgáltatások racionalizálásával. Az egyetemes szolgáltatóknak olyan extraköltségeik is vannak, mint például a több 10 milliárdos kintlévőség folyamatos finanszírozása, amit senki nem ismer el a szabályozott árakban. Ez is egy olyan állapot, amit hosszútávon nem lehet fenntartani. A lakossági szolgáltatás már évek óta, a rezsicsökkentési programot megelőzően is veszteséget termelt az energiaszolgáltatók számára.
Az egész rezsicsökkentéssel az a probléma, hogy ez alapvetően nem egy energiapolitikai, hanem szociálpolitikai kérdés. E két teljesen különböző eszközrendszer között felborult az egyensúly, amit sürgősen vissza kellene állítani. Az lenne a cél, hogy például ne nyújtsunk egységesen, rászorultságtól függetlenül bárkinek árkedvezményt a rezsicsökkentés által, hiszen ennek semmilyen védhető magyarázatát nem látjuk. Ne fűnyíróelv alapján, energiapolitikai intézkedésekkel oldjunk meg szociálpolitikai feladatokat úgy, hogy ezzel egyúttal extraköltségeket okozunk a versenypiacon vételező, akár magyar kkv-k részére. Ezekkel a lépésekkel veszélyeztetjük a rendszerüzemeltetők működését, ami által hosszútávon kockáztatjuk az ellátásbiztonságot.
Tehát a rezsicsökkentés hatott a hazai vállalkozói szektor versenyképességére is?
Egyértelműen. A rezsicsökkentés azon túl, hogy az ellátási lánc legtöbb szereplőjét érintette, számos új keresztfinanszírozási elemet is hozott a rendszerbe a fogyasztói csoportok között. A villamos energia területén például igen jelentős tételt tett ki, hogy az első rezsicsökkentés során a megújuló energiaforrások támogatását célzó ún. KÁT-díjelemet egy az egyben átterhelték a szabadpiaci fogyasztókra, de hasonló átcsoportosításokat láthattunk egyéb, a villamos energia árára rakodó díjtételek, ún. MAVIR-pénzeszközök esetében is, amelyek által több tízmilliárdos költség terhelődött át a háztartásokról a vállalati szektorra. A földgáz esetében a véges mennyiségű hazai termelést a piaci árnál jelentősen alacsonyabb áron (a piaci ár kb. harmadán) kell “bekeverni” a lakosság által igényelt földgázmennyiséghez.
Nagyon fontos látni, hogy a rezsicsökkentés nem varázsütésre, a semmiből hoz jót a háztartások számára, hanem ennek költségei is vannak, amelyet az energiaipar szereplőin túl közvetett módon sokan mások is megfizetnek. Egyes esetekben megjelenhet a termékek vagy szolgáltatások árában, de jelentkezhet elmaradt bérnövekedésben is, hiszen a cégeknek ki kell gazdálkodniuk a keresztfinanszírozás erősödéséből fakadó többletköltségeket.
Ezen túlmenően érdemes beszélni arról is, hogy a meglepetésszerűen érkező szabályozási döntések hatására az energiakereskedők mára már kénytelenek beárazni a szabályozási kockázatot is annak érdekében, hogy valamilyen szinten kezelni tudják az évközben érkező, ad hoc-szerű szabályozói döntésekből fakadó negatív hatásokat. Ez egyben az is jelenti, hogy pusztán egy kiszámíthatóbb szabályozói környezet által, illetve jobban előkészített, és a szakmával is kellő időben és mélységében egyeztetett jogszabályokkal már önmagában csökkenteni lehetne a vállalati szektor energiaköltségeit is. Ez nem csak a kereskedők, de a versenypiaci fogyasztók érdeke is, amit az Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF) is alátámaszt.
Az elmúlt hetek nyilatkozatai alapján a kormány is abba az irányba kíván elindulni, hogy mérséklődjenek az ipari fogyasztók energiaköltségei is.
Ezeket a törekvéseket mi is üdvözüljük, és támogatjuk, de mi azt valljuk, hogy erre a legjobb eszköz a kiszámíthatóság megteremtése, és a piaci verseny további erősítése. Érdemes visszatekinteni, hogy az elmúlt 10 év alatt mekkora fejlődésen ment keresztül a villamos energia és földgáz kereskedelem, és ez milyen pozitív eredményeket hozott a magyar gazdaság számára. Az energiakereskedelem, tehát a villamos energia vagy földgáz értékesítése nem egy monopol jellegű tevékenység, hanem egy valódi versengő piac, amit például a piaci szereplők magas száma is mutat. Ma a vállalati szektorban a fogyasztók több tucat energiakereskedő ajánlatai között válogathatnak, ami nem csak az árban jelent versenyt, hanem a kereskedők a kapcsolt szolgáltatások tekintetében is igyekeznek minél inkább megfelelni a fogyasztók igényeinek. A kereskedők rákényszerülnek a versenyre, egyre szűkülő árrések mellett egyre kifinomultabb árazási technikákat és termékeket ajánlanak a felhasználóknak.
Az interjú teljes terjedelemben itt olvasható!
Forrás: portfolio.hu,
Készítette: Patkó Gábor
Csak a verseny hoz valódi rezsicsökkentést!
A lakossági rezsicsökkentés fűnyírószerű végrehajtása nagyon sok szempontból megkérdőjelezhető, miközben a vállalati rezsicsökkentés tekintetében a szabályozó már önmagában azzal is tudná mérsékelni a társaságok terheit, ha tartózkodna a meglepetésszerű jogalkotástól âvélte aa Magyar Energiakereskedők Szövetségének (MEKSZ) elnöke, Dr. Uzonyi Zoltán a Portfolio-nak adott interjújában.
Az elmúlt időszakban egyre többször lehetett találkozni a MEKSZ állásfoglalásaival. Mi okozta, hogy a szervezet egyre több kérdésben érzi úgy, hogy meg kell osztania a véleményét a szélesebb rétegekkel is?
Az elmúlt időszak hazai energiapiaci lépései valóban arra késztettek minket, hogy nyissunk a közvélemény felé. Jó ideje rezsiharcban élünk, “harci készültségben” van az ország, miközben a legtöbben azt sem tudják, hogy pontosan miként épül fel az energiaellátás rendszere, egy-egy ilyen díjvágás mely szereplőket, a piac mekkora részét érinti, illetve hogy pontosan kik is fizetik meg a tarifacsökkenésből fakadó terheket.
Ha például a villamosenergia-piacot nézzük, akkor azt kell látni, hogy a rezsicsökkentés közvetlenül csak a piac egyharmadát érinti, ez a lakossági és mikrovállalkozásokat magába tömörítő szegmens, amely jogosult az ún. egyetemes szolgáltatásra. A hangsúly persze ezen belül is a háztartásokon van. A piac fennmaradó két harmada már egy teljesen másik világ, ahol normál, szabadpiaci körülmények mellett köttetnek a megállapodások az energiakereskedők és a fogyasztók között. A földgáz esetében hasonlóan csak az egyetemes szolgáltatást érintették az eddigi intézkedések.
Az egyetemes szolgáltatásban az ügyfelek számláján látható bruttó villamos energia, vagy földgáz ár minden egyes eleme (az energia ára, a rendszerhasználati díjak (RHD), egyéb pénzeszközök és az ÁFA) a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, illetve a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által meghatározott és kihirdetett tételek. Ugyanígy szabályozott az is, hogy az egyetemes szolgáltatók milyen elismert árrés mellett működhetnek. A szabályozott árréssel szemben áll egy nagyon szigorúan előírt szolgáltatási színvonal (garantált szolgáltatások, előírt szolgáltatási szintek, személyes ügyfélszolgálati irodák, kikapcsolási moratórium, stb.), amelynek a fenntartását folyamatosan ellenőrzi a közműhivatal, illetve a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság is. Nem a fűnyíró, hanem a verseny hoz valódi rezsicsökkentést
A szolgáltatók már régóta hangoztatják, hogy meglátásuk szerint ezen a téren túlzó előírásoknak kell megfelelniük.
Így van. Nagyon sok olyan előírás van, amelyek komoly adminisztratív terhet, és ezzel költséget jelentenek a szolgáltatás szempontjából, miközben a gyakorlati hasznuk erősen megkérdőjelezhető, hiszen valós fogyasztói igény nem köthető hozzájuk. Az egyetemes szolgáltatásban keletkező komoly pénzügyi feszültséget mérsékelni lehetne például az említett garantált szolgáltatások racionalizálásával. Az egyetemes szolgáltatóknak olyan extraköltségeik is vannak, mint például a több 10 milliárdos kintlévőség folyamatos finanszírozása, amit senki nem ismer el a szabályozott árakban. Ez is egy olyan állapot, amit hosszútávon nem lehet fenntartani. A lakossági szolgáltatás már évek óta, a rezsicsökkentési programot megelőzően is veszteséget termelt az energiaszolgáltatók számára.
Az egész rezsicsökkentéssel az a probléma, hogy ez alapvetően nem egy energiapolitikai, hanem szociálpolitikai kérdés. E két teljesen különböző eszközrendszer között felborult az egyensúly, amit sürgősen vissza kellene állítani. Az lenne a cél, hogy például ne nyújtsunk egységesen, rászorultságtól függetlenül bárkinek árkedvezményt a rezsicsökkentés által, hiszen ennek semmilyen védhető magyarázatát nem látjuk. Ne fűnyíróelv alapján, energiapolitikai intézkedésekkel oldjunk meg szociálpolitikai feladatokat úgy, hogy ezzel egyúttal extraköltségeket okozunk a versenypiacon vételező, akár magyar kkv-k részére. Ezekkel a lépésekkel veszélyeztetjük a rendszerüzemeltetők működését, ami által hosszútávon kockáztatjuk az ellátásbiztonságot.
Tehát a rezsicsökkentés hatott a hazai vállalkozói szektor versenyképességére is?
Egyértelműen. A rezsicsökkentés azon túl, hogy az ellátási lánc legtöbb szereplőjét érintette, számos új keresztfinanszírozási elemet is hozott a rendszerbe a fogyasztói csoportok között. A villamos energia területén például igen jelentős tételt tett ki, hogy az első rezsicsökkentés során a megújuló energiaforrások támogatását célzó ún. KÁT-díjelemet egy az egyben átterhelték a szabadpiaci fogyasztókra, de hasonló átcsoportosításokat láthattunk egyéb, a villamos energia árára rakodó díjtételek, ún. MAVIR-pénzeszközök esetében is, amelyek által több tízmilliárdos költség terhelődött át a háztartásokról a vállalati szektorra. A földgáz esetében a véges mennyiségű hazai termelést a piaci árnál jelentősen alacsonyabb áron (a piaci ár kb. harmadán) kell “bekeverni” a lakosság által igényelt földgázmennyiséghez.
Nagyon fontos látni, hogy a rezsicsökkentés nem varázsütésre, a semmiből hoz jót a háztartások számára, hanem ennek költségei is vannak, amelyet az energiaipar szereplőin túl közvetett módon sokan mások is megfizetnek. Egyes esetekben megjelenhet a termékek vagy szolgáltatások árában, de jelentkezhet elmaradt bérnövekedésben is, hiszen a cégeknek ki kell gazdálkodniuk a keresztfinanszírozás erősödéséből fakadó többletköltségeket.
Ezen túlmenően érdemes beszélni arról is, hogy a meglepetésszerűen érkező szabályozási döntések hatására az energiakereskedők mára már kénytelenek beárazni a szabályozási kockázatot is annak érdekében, hogy valamilyen szinten kezelni tudják az évközben érkező, ad hoc-szerű szabályozói döntésekből fakadó negatív hatásokat. Ez egyben az is jelenti, hogy pusztán egy kiszámíthatóbb szabályozói környezet által, illetve jobban előkészített, és a szakmával is kellő időben és mélységében egyeztetett jogszabályokkal már önmagában csökkenteni lehetne a vállalati szektor energiaköltségeit is. Ez nem csak a kereskedők, de a versenypiaci fogyasztók érdeke is, amit az Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF) is alátámaszt.
Az elmúlt hetek nyilatkozatai alapján a kormány is abba az irányba kíván elindulni, hogy mérséklődjenek az ipari fogyasztók energiaköltségei is.
Ezeket a törekvéseket mi is üdvözüljük, és támogatjuk, de mi azt valljuk, hogy erre a legjobb eszköz a kiszámíthatóság megteremtése, és a piaci verseny további erősítése. Érdemes visszatekinteni, hogy az elmúlt 10 év alatt mekkora fejlődésen ment keresztül a villamos energia és földgáz kereskedelem, és ez milyen pozitív eredményeket hozott a magyar gazdaság számára. Az energiakereskedelem, tehát a villamos energia vagy földgáz értékesítése nem egy monopol jellegű tevékenység, hanem egy valódi versengő piac, amit például a piaci szereplők magas száma is mutat. Ma a vállalati szektorban a fogyasztók több tucat energiakereskedő ajánlatai között válogathatnak, ami nem csak az árban jelent versenyt, hanem a kereskedők a kapcsolt szolgáltatások tekintetében is igyekeznek minél inkább megfelelni a fogyasztók igényeinek. A kereskedők rákényszerülnek a versenyre, egyre szűkülő árrések mellett egyre kifinomultabb árazási technikákat és termékeket ajánlanak a felhasználóknak.
Az interjú teljes terjedelemben itt olvasható!
Forrás: portfolio.hu,
Készítette: Patkó Gábor
