Ukrajna egy nagyobb lendületettel keres orosztól eltérő gázimport lehetőségeket a Gazprom árképzése miatt: nem csak Európában, de a Közel-Keleten és a tengerentúlon is egyeztet új partnerekkel. Arra készül, hogy hosszabb távon erőből elégítse ki földgázszükségletét.
Az ukrán nemzeti energia stratégiája legutóbbi módosítása látványos terveket fogalmaz meg: az ország 2030-ig a mostani évi 40 milliárd köbméterről 5 milliárdra csökkentené éves gázimportját. Igaz, saját gázfelhasználása ennél jóval kisebb mértékben csökkenne, mégpedig évi 57 milliárdról 49 milliárd köbméterre, de ez idő alatt termelését több, mint duplájára növelné, 44 milliárd köbméterre. E téren azonban érdemi eredmény csak 2020 után lehetséges, így az évtized végéig muszáj lesz továbbra is az importra támaszkodni. Kijev reményei szerint fő partnere viszont már nem Oroszország lesz, a Gazprom ugyanis a várhatóan ez év végére akár 440 dollárra is emelheti a gáz ezer köbméterenkénti árát Ukrajna számára.
Kijev már számos gázexportőrrel tárgyalt, például Lengyelországon keresztül katari cseppfolyósított gázt vásárolna. A lengyel fogadóterminál két év múlva készül el, kapacitása pedig felülmúlja a belföldi igényeket, így Varsó beleegyezett évi 3 milliárd köbméter gáz továbbításába. A kapcsolat létrejöttéhez szükség lesz a két ország közti vezetékek felújítására (EBRD hitelből), de 10-15 százalékkal olcsóbban juthat majd gázhoz Ukrajna így, mint a Gazpromon keresztül.
Az ukrán energiaminiszter nemrégiben évi 5 milliárd köbméteres importról írt alá széndéknyilatkozatot a német RWE-vel, de Jurij Bojko szerint akár az Egyesült Államokkal vagy Türkmenisztánnal is előnyösebb szerződés jöhet létre, mint Moszkvával. Igaz, ez utóbbihoz Oroszország hozzájárulására is szükség lenne, a területén futó vezetékekek használatához.
Az Odesszában építendő LNG-terminál 2016-tól évi 10 milliárd köbméter gázt juttat majd a kosárba, addig viszont még meg kell egyezni a beszállítókkal. Azerbajdzsánnal megszakadtak a tárgyalások, Törökország pedig vonakodik a felségvizeire engedni a katari tankereket.
Bár Ukrajna hangsúlyozottan saját lábára szeretne állni gázügyben, az importra még jó ideig rá lesz szorulva, hiszen sem a nemhagyományos, sem a mélyvízi készleteihez nem juthat hozzá egykönnyen tőke és technológia hiányában.
Több forrású lenne az ukrán gázellátás
Ukrajna egy nagyobb lendületettel keres orosztól eltérő gázimport lehetőségeket a Gazprom árképzése miatt: nem csak Európában, de a Közel-Keleten és a tengerentúlon is egyeztet új partnerekkel. Arra készül, hogy hosszabb távon erőből elégítse ki földgázszükségletét.
Az ukrán nemzeti energia stratégiája legutóbbi módosítása látványos terveket fogalmaz meg: az ország 2030-ig a mostani évi 40 milliárd köbméterről 5 milliárdra csökkentené éves gázimportját. Igaz, saját gázfelhasználása ennél jóval kisebb mértékben csökkenne, mégpedig évi 57 milliárdról 49 milliárd köbméterre, de ez idő alatt termelését több, mint duplájára növelné, 44 milliárd köbméterre. E téren azonban érdemi eredmény csak 2020 után lehetséges, így az évtized végéig muszáj lesz továbbra is az importra támaszkodni. Kijev reményei szerint fő partnere viszont már nem Oroszország lesz, a Gazprom ugyanis a várhatóan ez év végére akár 440 dollárra is emelheti a gáz ezer köbméterenkénti árát Ukrajna számára.
Kijev már számos gázexportőrrel tárgyalt, például Lengyelországon keresztül katari cseppfolyósított gázt vásárolna. A lengyel fogadóterminál két év múlva készül el, kapacitása pedig felülmúlja a belföldi igényeket, így Varsó beleegyezett évi 3 milliárd köbméter gáz továbbításába. A kapcsolat létrejöttéhez szükség lesz a két ország közti vezetékek felújítására (EBRD hitelből), de 10-15 százalékkal olcsóbban juthat majd gázhoz Ukrajna így, mint a Gazpromon keresztül.
Az ukrán energiaminiszter nemrégiben évi 5 milliárd köbméteres importról írt alá széndéknyilatkozatot a német RWE-vel, de Jurij Bojko szerint akár az Egyesült Államokkal vagy Türkmenisztánnal is előnyösebb szerződés jöhet létre, mint Moszkvával. Igaz, ez utóbbihoz Oroszország hozzájárulására is szükség lenne, a területén futó vezetékekek használatához.
Az Odesszában építendő LNG-terminál 2016-tól évi 10 milliárd köbméter gázt juttat majd a kosárba, addig viszont még meg kell egyezni a beszállítókkal. Azerbajdzsánnal megszakadtak a tárgyalások, Törökország pedig vonakodik a felségvizeire engedni a katari tankereket.
Bár Ukrajna hangsúlyozottan saját lábára szeretne állni gázügyben, az importra még jó ideig rá lesz szorulva, hiszen sem a nemhagyományos, sem a mélyvízi készleteihez nem juthat hozzá egykönnyen tőke és technológia hiányában.
