A Wintershall sürgeti az Északi Áramlat gázberuházást, de mérlegeli a
cseppfolyós földgáz vásárlását is. Leányvállalata, a Wingas tavaly 30
milliárd köbméter gázt forgalmazott. Az Egyesült Királyságban egy 300
millió köbméteres gáztárolót alakítana ki, de a projekt az engedélyezés
elhúzódása miatt már egy ideje csúszik.
A német Wintershall nyomást fog gyakorolni az Északi Áramlat gázvezeték mielőbbi lefektetése érdekében, jelentette ki a társaság egyik igazgatósági tagja. Rainer Seele szerint a csoport megtanulta a leckét az orosz-ukrán gázvita nyomán létrejött tranzitválságból. “Mindent meg kell tennünk a projekt beindítása érdekében. A magunk részéről, a pénzügyi krízis dacára készek vagyunk felmutatni azokat az eurómilliárdokat, amelyekre szükség van”, jelentette ki egy energiakonferencián, amelyről az Upstream Online tudósított. Szerinte a legbiztonságosabb tranzitútvonal Németország felé a Balti-tenger.
A 7,4 milliárd eurós – 9,55 milliárd dolláros – vezetéket a Wintershall anyavállalata, a BASF, továbbá a német E.On Ruhrgas, az orosz Gazprom és a holland Gasunie vegyes vállalata fektetné le Oroszországtól a Balti-tengeren át Németországig. A szibériai gázt hozó cső tehát elkerülné Ukrajnát. A beruházást azonban elhalasztották Finnország, Svédország és a baltikumi államok környzetvédelmi aggályai miatt. A felsorolt országok az eddiginél alaposabb környezetvédelmi hatástanulmányt kérnek a tervezett nyomvonalról. Ennek mielőbbi elkészítése érdekében az orosz-ukrán vita eseményei után még nagyobb a nyomás az érintett vállalatokra.
A Wintershall, amely a leginkább számít az Oroszországból a Balti-tengeren át várható, és persze más útvonalon is érkező földgázt, maga is felvette importlehetőségei sorába a gáz cseppfolyós változatát. Az erősen lehűtött gázt speciális hajók szállítják, így, bár e hajókat a világ bármely részéről fogadhatják az arra felkészített kikötők, termékük jóval drágább a vezetékes gáznál. A magasabb árban azonban a vevők a vezetékektől való függetlenséget is megfizetik. Seele szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az LNG valódi megoldást jelent-e az európai gázbiztonság szempontjából. Földrészünknek ugyanis nincs kellő számú LNG-kikötője. Az LNG-re mégis szükség van, az ellátás mellett azért is, hogy meghatározza a spotpiaci gázárakat.
Seele – aki az 50-50 százalékos Wintershall-Gazprom vegyesvállalat, a Wingas elnöke is – elmondta, hogy cége tavaly 18,1 százalékkal 30 milliárd köbméteresre növelte gázforgalmazását, e szám a 2010-es tervben szerepelt. Egy kérdésre válaszolva hibás lépésnek vélte, hogy az UK-ban elhalasztották a Wingas Saltfleetby-ben tervezett gáztárolójának az engedélyezését. Emaitt az építkezés is két évet csúszik. További egy év késlekedéssel fenyeget, ha a napokon belül várható döntés értelmében új közmeghallgatásra lesz szükség az ügyben. A szárazföldi Európával szemben az Egyesült Királyságnak nincsenek érdemi méretű földalatti gáztárolói, holott azokra a szélsőséges időjárás mellett a gázválságok idején is szüksége lehet. A Wingas egy 1960-as törvény passzusai miatt nem kapott eddig engedélyt a 400 millió köbméteres, Lincolnshire melletti létesítmény kialakítására.
Sürgős az Északi Áramlat megépítése
A Wintershall sürgeti az Északi Áramlat gázberuházást, de mérlegeli a
cseppfolyós földgáz vásárlását is. Leányvállalata, a Wingas tavaly 30
milliárd köbméter gázt forgalmazott. Az Egyesült Királyságban egy 300
millió köbméteres gáztárolót alakítana ki, de a projekt az engedélyezés
elhúzódása miatt már egy ideje csúszik.
A német Wintershall nyomást fog gyakorolni az Északi Áramlat gázvezeték mielőbbi lefektetése érdekében, jelentette ki a társaság egyik igazgatósági tagja. Rainer Seele szerint a csoport megtanulta a leckét az orosz-ukrán gázvita nyomán létrejött tranzitválságból. “Mindent meg kell tennünk a projekt beindítása érdekében. A magunk részéről, a pénzügyi krízis dacára készek vagyunk felmutatni azokat az eurómilliárdokat, amelyekre szükség van”, jelentette ki egy energiakonferencián, amelyről az Upstream Online tudósított. Szerinte a legbiztonságosabb tranzitútvonal Németország felé a Balti-tenger.
A 7,4 milliárd eurós – 9,55 milliárd dolláros – vezetéket a Wintershall anyavállalata, a BASF, továbbá a német E.On Ruhrgas, az orosz Gazprom és a holland Gasunie vegyes vállalata fektetné le Oroszországtól a Balti-tengeren át Németországig. A szibériai gázt hozó cső tehát elkerülné Ukrajnát. A beruházást azonban elhalasztották Finnország, Svédország és a baltikumi államok környzetvédelmi aggályai miatt. A felsorolt országok az eddiginél alaposabb környezetvédelmi hatástanulmányt kérnek a tervezett nyomvonalról. Ennek mielőbbi elkészítése érdekében az orosz-ukrán vita eseményei után még nagyobb a nyomás az érintett vállalatokra.
A Wintershall, amely a leginkább számít az Oroszországból a Balti-tengeren át várható, és persze más útvonalon is érkező földgázt, maga is felvette importlehetőségei sorába a gáz cseppfolyós változatát. Az erősen lehűtött gázt speciális hajók szállítják, így, bár e hajókat a világ bármely részéről fogadhatják az arra felkészített kikötők, termékük jóval drágább a vezetékes gáznál. A magasabb árban azonban a vevők a vezetékektől való függetlenséget is megfizetik. Seele szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az LNG valódi megoldást jelent-e az európai gázbiztonság szempontjából. Földrészünknek ugyanis nincs kellő számú LNG-kikötője. Az LNG-re mégis szükség van, az ellátás mellett azért is, hogy meghatározza a spotpiaci gázárakat.
Seele – aki az 50-50 százalékos Wintershall-Gazprom vegyesvállalat, a Wingas elnöke is – elmondta, hogy cége tavaly 18,1 százalékkal 30 milliárd köbméteresre növelte gázforgalmazását, e szám a 2010-es tervben szerepelt. Egy kérdésre válaszolva hibás lépésnek vélte, hogy az UK-ban elhalasztották a Wingas Saltfleetby-ben tervezett gáztárolójának az engedélyezését. Emaitt az építkezés is két évet csúszik. További egy év késlekedéssel fenyeget, ha a napokon belül várható döntés értelmében új közmeghallgatásra lesz szükség az ügyben. A szárazföldi Európával szemben az Egyesült Királyságnak nincsenek érdemi méretű földalatti gáztárolói, holott azokra a szélsőséges időjárás mellett a gázválságok idején is szüksége lehet. A Wingas egy 1960-as törvény passzusai miatt nem kapott eddig engedélyt a 400 millió köbméteres, Lincolnshire melletti létesítmény kialakítására.
