Az elmúlt pár évben úgy tűnt, egymás piacait kezdik támadni az energetikai és a távközlési cégek. A Magyar Telekom áramot és gázt kezdett értékesíteni, az MVM csoport távközlési leányvállalatot alapított és részt vett a mobilszolgáltatás indítását tervező MPVI Mobil Zrt. alapításában.
A trend azonban akadozni látszik: a többi telekommunikációs vállalat nem jelent meg energetikai termékekkel, az MPVI pedig elveszteni látszik a korábban megnyert frekvenciáit. Az iparági adók, a vezetékeket terhelő közműadó és a bejelentett rezsicsökkentések sem teszik vonzóbbá a piactámadást. Jogosan vetődik fel a kérdés: mi várható a két iparág kapcsolatában? Összeolvad-e a közeljövőben az energetika és a távközlés, vagy csak megmarad a jelenlegi kölcsönös beszállítói viszony?
Vannak olyan hasonlóságok, amik az összeolvadás mellett szólnának. A távközlés elterjedtsége összemérhető az áraméval, gázéval, tarifáik és ajánlataik folyamatosan egyszerűsödnek. Ezzel egyidejűleg az okos hálózatok várható elterjedésével az energiaszolgáltatók a távközlési megoldásokhoz hasonló, komplexebb ajánlatokat dolgozhatnak ki. Jöhetnek az on-line feltölthető âkártyásâ villanyórák, a hétvégi ház és az éjszakai mosogatás díjcsomagok, az áramtolvajok âletiltásaâ, a PIN kódos gázfogyasztás – hogy csak néhány lehetőséget említsünk.
Messze vagyunk még azonban attól, hogy a két iparág ezen a komplexitási skálán középen találkozzon. A technológia és a fogyasztói szokások gyors, sokszor ugrásszerű változásához hozzászokott telekommunikációs cégek ugyanis újabb és újabb ötletekkel, megoldásokkal színesítik kínálatukat, adnak új dimenziót termékstruktúrájukhoz – és maradnak így az innovatív szolgáltatások között. Az energetikai vállalatok – ahol egy-egy hálózati elem cseréjére akár évtizedekig nincs szükség és a működési logika alapja a biztonság és a költséghatékonyság – viszont várhatóan csak lassan, fokozatosan kezdik majd új megoldások felé nyitva kihasználni az okos mérés nyújtotta lehetőségeket.
A két iparág értékláncának egyes elemei nem is értelmezhetőek a másik területén: gondoljunk csak például az értéket előállító âenergiatermelésâ és a âtartalomszolgáltatásâ között meglévő óriási különbségre â mi lenne, ha a Paksi Atomerőmű készítené a hvg.hu cikkeit. Vannak azonban olyan tevékenységek is, amelyek valóban elláthatóak közösen. Közös hálózati karbantartó vállalat, közösen használt számlázási rendszer, közös kintlevőség-kezelés, közös ügyfélszolgálat. És ha már létrejöttek ezek a specializált vállalatok érdemes nekik újabb szereplőket és újabb piacokat bevonni szolgáltatási körükbe.
Ami a teljes összeolvadásnál sokkal valószínűbb forgatókönyv tehát, hogy egyes tevékenységek válnak iparág-függetlenné. Már most sem igaz egyik iparágban sem az infrastruktúra köré épülő, teljes értékláncot lefedő működési modell: az üzleti folyamat egyes lépéseit jellemzően más-más szolgáltató cégek látják el: ügyfélszolgálati kft., hálózati szolgáltató kft., kereskedő kft. stb. Így aztán a távközlés és energetika konvergenciája helyett érdemesebb a jövőben például a távközlési számlázás és energia-számlázás konvergenciájáról beszélni – hozzátéve a vízdíjszámlázást, a közös költség számlázást, a hosszú távú autóbérlés számlázását és bármilyen számlázást, amire csak az adott cég képes.
Az egyes funkciók összekapcsolódása mellett természetesen megmarad a hagyományos beszállítói viszony is a két iparág között. Sőt, az okos hálózati megoldások terjedése új lehetőségeket nyithat a telekommunikációs vállalatok számára. Ha a pilot projektek eredményei kedvezőek, Magyarországon 2020-ig a mérési pontok 80%-át felszerelik a mérési központtal rendszeresen kommunikáló, távolról leolvasható és vezérelhető mérőórákkal, ez pedig legalább 4,4 millió kommunikációs végpont kialakítását jelenti.
Nem biztos azonban, hogy ez a piaci rés a jelenlegi távközlési szolgáltatók felé nyílik meg. A futó energiaszolgáltatói pilot projektek ugyanis elsősorban a villamos energia hálózatot kommunikációs célra használó, úgynevezett PLC megoldást tesztelik, csak a végpontok kisebb részénél terveznek más, jellemzően GSM/GPRS megoldást. Kérdés tehát, mire jutnak a PLC alkalmasságáról az áramszolgáltatói projektek. Ahogy az is, milyen technológiákat alkalmaz majd az idén indítani tervezett, MAVIR által működtetett okoshálózati pilot. Ez utóbbi önmagában is már számottevő lehetőség: az Európai Bizottság által jóváhagyott, a beruházás finanszírozására vonatkozó dokumentum szerint ugyanis 100.000 villamos mérőóra telepítését, vagyis ugyanennyi kommunikációs végpont kialakítását tervezik két év alatt.
Az iparágak teljes összeolvadása tehát nem valószínű, de egyes feladatokat elláthatnak a két szektor cégei részére ugyanazok a specializált vállalatok. Emellett az energiaipari megoldásokban megnő a távközlési funkció jelentősége az okos mérési, okos hálózati beruházások miatt. A következő néhány év vonatkozó gazdasági újságcikkei tehát inkább fognak stratégiai partnerségekről, mint piachódításokról beszámolni.
Gyenes Péter, a PwC Magyarország energetikai tanácsadó csapatának menedzsere
Összenőne, de nem tartozik össze?
Az elmúlt pár évben úgy tűnt, egymás piacait kezdik támadni az energetikai és a távközlési cégek. A Magyar Telekom áramot és gázt kezdett értékesíteni, az MVM csoport távközlési leányvállalatot alapított és részt vett a mobilszolgáltatás indítását tervező MPVI Mobil Zrt. alapításában.
A trend azonban akadozni látszik: a többi telekommunikációs vállalat nem jelent meg energetikai termékekkel, az MPVI pedig elveszteni látszik a korábban megnyert frekvenciáit. Az iparági adók, a vezetékeket terhelő közműadó és a bejelentett rezsicsökkentések sem teszik vonzóbbá a piactámadást. Jogosan vetődik fel a kérdés: mi várható a két iparág kapcsolatában? Összeolvad-e a közeljövőben az energetika és a távközlés, vagy csak megmarad a jelenlegi kölcsönös beszállítói viszony?
Vannak olyan hasonlóságok, amik az összeolvadás mellett szólnának. A távközlés elterjedtsége összemérhető az áraméval, gázéval, tarifáik és ajánlataik folyamatosan egyszerűsödnek. Ezzel egyidejűleg az okos hálózatok várható elterjedésével az energiaszolgáltatók a távközlési megoldásokhoz hasonló, komplexebb ajánlatokat dolgozhatnak ki. Jöhetnek az on-line feltölthető âkártyásâ villanyórák, a hétvégi ház és az éjszakai mosogatás díjcsomagok, az áramtolvajok âletiltásaâ, a PIN kódos gázfogyasztás – hogy csak néhány lehetőséget említsünk.
Messze vagyunk még azonban attól, hogy a két iparág ezen a komplexitási skálán középen találkozzon. A technológia és a fogyasztói szokások gyors, sokszor ugrásszerű változásához hozzászokott telekommunikációs cégek ugyanis újabb és újabb ötletekkel, megoldásokkal színesítik kínálatukat, adnak új dimenziót termékstruktúrájukhoz – és maradnak így az innovatív szolgáltatások között. Az energetikai vállalatok – ahol egy-egy hálózati elem cseréjére akár évtizedekig nincs szükség és a működési logika alapja a biztonság és a költséghatékonyság – viszont várhatóan csak lassan, fokozatosan kezdik majd új megoldások felé nyitva kihasználni az okos mérés nyújtotta lehetőségeket.
A két iparág értékláncának egyes elemei nem is értelmezhetőek a másik területén: gondoljunk csak például az értéket előállító âenergiatermelésâ és a âtartalomszolgáltatásâ között meglévő óriási különbségre â mi lenne, ha a Paksi Atomerőmű készítené a hvg.hu cikkeit. Vannak azonban olyan tevékenységek is, amelyek valóban elláthatóak közösen. Közös hálózati karbantartó vállalat, közösen használt számlázási rendszer, közös kintlevőség-kezelés, közös ügyfélszolgálat. És ha már létrejöttek ezek a specializált vállalatok érdemes nekik újabb szereplőket és újabb piacokat bevonni szolgáltatási körükbe.
Ami a teljes összeolvadásnál sokkal valószínűbb forgatókönyv tehát, hogy egyes tevékenységek válnak iparág-függetlenné. Már most sem igaz egyik iparágban sem az infrastruktúra köré épülő, teljes értékláncot lefedő működési modell: az üzleti folyamat egyes lépéseit jellemzően más-más szolgáltató cégek látják el: ügyfélszolgálati kft., hálózati szolgáltató kft., kereskedő kft. stb. Így aztán a távközlés és energetika konvergenciája helyett érdemesebb a jövőben például a távközlési számlázás és energia-számlázás konvergenciájáról beszélni – hozzátéve a vízdíjszámlázást, a közös költség számlázást, a hosszú távú autóbérlés számlázását és bármilyen számlázást, amire csak az adott cég képes.
Az egyes funkciók összekapcsolódása mellett természetesen megmarad a hagyományos beszállítói viszony is a két iparág között. Sőt, az okos hálózati megoldások terjedése új lehetőségeket nyithat a telekommunikációs vállalatok számára. Ha a pilot projektek eredményei kedvezőek, Magyarországon 2020-ig a mérési pontok 80%-át felszerelik a mérési központtal rendszeresen kommunikáló, távolról leolvasható és vezérelhető mérőórákkal, ez pedig legalább 4,4 millió kommunikációs végpont kialakítását jelenti.
Nem biztos azonban, hogy ez a piaci rés a jelenlegi távközlési szolgáltatók felé nyílik meg. A futó energiaszolgáltatói pilot projektek ugyanis elsősorban a villamos energia hálózatot kommunikációs célra használó, úgynevezett PLC megoldást tesztelik, csak a végpontok kisebb részénél terveznek más, jellemzően GSM/GPRS megoldást. Kérdés tehát, mire jutnak a PLC alkalmasságáról az áramszolgáltatói projektek. Ahogy az is, milyen technológiákat alkalmaz majd az idén indítani tervezett, MAVIR által működtetett okoshálózati pilot. Ez utóbbi önmagában is már számottevő lehetőség: az Európai Bizottság által jóváhagyott, a beruházás finanszírozására vonatkozó dokumentum szerint ugyanis 100.000 villamos mérőóra telepítését, vagyis ugyanennyi kommunikációs végpont kialakítását tervezik két év alatt.
Az iparágak teljes összeolvadása tehát nem valószínű, de egyes feladatokat elláthatnak a két szektor cégei részére ugyanazok a specializált vállalatok. Emellett az energiaipari megoldásokban megnő a távközlési funkció jelentősége az okos mérési, okos hálózati beruházások miatt. A következő néhány év vonatkozó gazdasági újságcikkei tehát inkább fognak stratégiai partnerségekről, mint piachódításokról beszámolni.
Gyenes Péter, a PwC Magyarország energetikai tanácsadó csapatának menedzsere
