Anyagilag nem egyértelmű, hogy megérte a BP-nek, hogy a Rosznyeftynek adta papírjai 20 százalékát, az orosz állam viszont talán duplán is jól járt. A British Petrol 104 éves fennállása óta először fordulhat elő, hogy orosz nemzetiségű személy ül az igazgatósági tanács egyik székébe. A közelmúltban létrejött Rosznyefty-BP fúziót követő találgatások szerint ez a személy nagy eséllyel Igor Szecsin lehet, Vlagyimir Putyin orosz elnök egyik jobbkeze, illetve helyettese.
A Rosznyefty, bár magánvállalatként van számon tartva, 70 százalékban az orosz államé. A BP-nek a TNK-BP-ben lévő 50 százalékát vásárolta meg, cserébe a brit vállalat 12,84 százalékot kap az orosz papírjaiból, amihez még hozzávásárol 5,66 százaléknyit. Ez arra jogosítja fel a BP-t, hogy a Rosznyefty igazgatósági tanácsába két emberét ültesse, akik egyike Robert Dudley lehet. Ő irányította a TNK-BP brit felét, amikor 2008-ban a két fél közötti konfliktusok miatt végül el kellett hagynia Oroszországot. Most az orosz gazdaság egyik legfontosabb pillérének irányításába szólhat bele, írja a Natural Gas Europe.
Az üzlet bejelentését követően egyes szakértők megjegyezték, nem biztos, hogy mindkét félnek ugyanannyira megéri. A BP-nek a TNK-BP-ből származó éves bevétele 3 milliárd dollár volt, az eladás után ez az összeg harmadára csökken. A vállalat egyúttal elveszti termelési lehetőségeinek 25 százalékát, felmerül tehát a kérdés, hogy miért adta el az államilag irányított Rosznyeftynek részvényei 20 százalékát. Megmagyarázatlanul maradt a TNK-BP másik felét birtokló befektetési csoport, az AAR passzivitása is, hiszen könnyedén megszerezhette volna a BP részét, így 100 százalékos tulajdonossá válhatott volna.
Valószínűsíthető, írja az online lap elemzője, Gulmira Rzajeva, hogy a nagy üzlet létrejöttének inkább politikai, mint gazdasági okai voltak. Azzal ugyanis, hogy a két cég gazdasági vezetése szorosan összefonódott, Oroszország reménykedhet abban, hogy a BP-n keresztül Azerbajdzsán állami olajvállalatára, a Socarra is hatással lehet. A brit és az azeri cég ugyanis együtt építi a déli gázfolyosót, ugyanakkor az orosz Gazprom is dolgozik egy hasonló útvonal létrehozásán, a Déli Áramlaton. Hogy pontosan milyen befolyásolási jogot nyert ezzel az orosz cég, mik a tervei és hogyan vinné véghez, még találgatások tárgya, azonban ez a feltevés megmagyarázhatja az üzletkötéssel kapcsolatos kérdések egy részét.
Ki járt jól a Rosznyefty-BP üzlettel?
Anyagilag nem egyértelmű, hogy megérte a BP-nek, hogy a Rosznyeftynek adta papírjai 20 százalékát, az orosz állam viszont talán duplán is jól járt. A British Petrol 104 éves fennállása óta először fordulhat elő, hogy orosz nemzetiségű személy ül az igazgatósági tanács egyik székébe. A közelmúltban létrejött Rosznyefty-BP fúziót követő találgatások szerint ez a személy nagy eséllyel Igor Szecsin lehet, Vlagyimir Putyin orosz elnök egyik jobbkeze, illetve helyettese.
A Rosznyefty, bár magánvállalatként van számon tartva, 70 százalékban az orosz államé. A BP-nek a TNK-BP-ben lévő 50 százalékát vásárolta meg, cserébe a brit vállalat 12,84 százalékot kap az orosz papírjaiból, amihez még hozzávásárol 5,66 százaléknyit. Ez arra jogosítja fel a BP-t, hogy a Rosznyefty igazgatósági tanácsába két emberét ültesse, akik egyike Robert Dudley lehet. Ő irányította a TNK-BP brit felét, amikor 2008-ban a két fél közötti konfliktusok miatt végül el kellett hagynia Oroszországot. Most az orosz gazdaság egyik legfontosabb pillérének irányításába szólhat bele, írja a Natural Gas Europe.
Az üzlet bejelentését követően egyes szakértők megjegyezték, nem biztos, hogy mindkét félnek ugyanannyira megéri. A BP-nek a TNK-BP-ből származó éves bevétele 3 milliárd dollár volt, az eladás után ez az összeg harmadára csökken. A vállalat egyúttal elveszti termelési lehetőségeinek 25 százalékát, felmerül tehát a kérdés, hogy miért adta el az államilag irányított Rosznyeftynek részvényei 20 százalékát. Megmagyarázatlanul maradt a TNK-BP másik felét birtokló befektetési csoport, az AAR passzivitása is, hiszen könnyedén megszerezhette volna a BP részét, így 100 százalékos tulajdonossá válhatott volna.
Valószínűsíthető, írja az online lap elemzője, Gulmira Rzajeva, hogy a nagy üzlet létrejöttének inkább politikai, mint gazdasági okai voltak. Azzal ugyanis, hogy a két cég gazdasági vezetése szorosan összefonódott, Oroszország reménykedhet abban, hogy a BP-n keresztül Azerbajdzsán állami olajvállalatára, a Socarra is hatással lehet. A brit és az azeri cég ugyanis együtt építi a déli gázfolyosót, ugyanakkor az orosz Gazprom is dolgozik egy hasonló útvonal létrehozásán, a Déli Áramlaton. Hogy pontosan milyen befolyásolási jogot nyert ezzel az orosz cég, mik a tervei és hogyan vinné véghez, még találgatások tárgya, azonban ez a feltevés megmagyarázhatja az üzletkötéssel kapcsolatos kérdések egy részét.
