KĂnĂĄnak egyre nagyobb problĂŠmĂĄt jelent a fosszilis energiaforrĂĄsok importja, s a megĂşjulĂł energiaforrĂĄsokra valĂł ĂĄtĂĄllĂĄs. Az importfĂźggősĂŠg csĂźkkentĂŠse ĂŠrdekĂŠben, az ĂĄzsiai orszĂĄg a szĂŠniparĂĄnak fejlesztĂŠsĂŠben lĂĄtja a lehetősĂŠget. Ez esetben azonban fĂŠlő, hogy az amĂşgy sem csekĂŠly ĂźveghĂĄzhatĂĄsĂş gĂĄzkibocsĂĄtĂĄs igencsak megugrik.
KĂna az utĂłbbi időszakban ugyan tĂśbb ĂgĂŠretet is tett, hogy a lehetősĂŠgekhez kĂŠpest a legnagyobb mĂŠrtĂŠkben megprĂłbĂĄlja adoptĂĄlni a megĂşjulĂł energiaforrĂĄsokat az egyre gyorsabban nĂśvő gazdasĂĄga energiaigĂŠnyĂŠnek kielĂŠgĂtĂŠsĂŠre. Emellett azonban most is arra figyelmeztetnek, hogy a szĂŠn irĂĄnti igĂŠny drĂĄmaian megnőhet a kĂśzeljĂśvőben, amivel egyĂźtt viszont hamar fĂźsttĂŠ vĂĄlhat az ĂźveghĂĄzhatĂĄsĂş gĂĄzok kapcsĂĄn felĂĄllĂtott kibocsĂĄtĂĄsi limit.
A kormĂĄnyzat ĂĄltal, az erőművek kapcsĂĄn kiadott jelentĂŠsben semmilyen Ăşj kezdemĂŠnyezĂŠst sem jelentett be, ĂĄm azt sem ĂĄllĂtottĂĄk, hogy csĂśkkenne a bizalom az olaj ĂŠs a fĂśldgĂĄz irĂĄnt az USA utĂĄn a mĂĄsodik legnagyobb fogyasztĂłnĂĄl. âKĂnĂĄban kĂźlĂśnleges elsőbbsĂŠget ĂŠlvez a megĂşjulĂł energiaforrĂĄsok fejlesztĂŠse” – olvashatĂł a 44 oldalas tanulmĂĄnyban.
Eszerint Peking a vĂzenergia, a nukleĂĄris energia, a napenergia ĂŠs a szĂŠlenergia fejlesztĂŠseket ĂŠppĂşgy szem előtt tartja, mint a szemĂŠttelepeken keletkező depĂłniagĂĄz, illetve a szĂŠnbĂĄnyĂĄkban lĂŠvő fĂśldgĂĄz kinyerĂŠsĂŠt.
A kĂnai gazdasĂĄg őrĂźlt rohanĂĄsĂĄhoz egyre tĂśbb ĂŠs tĂśbb nyersanyagra van szĂźksĂŠg, Ăgy nincs ez mĂĄskĂŠnt az olaj ĂŠs fĂśldgĂĄz importban sem. Ăgy nem meglepő, hogy az ĂĄzsiai orszĂĄg keresletnĂśvekedĂŠse folyamatosan felfelĂŠ hajtja a piaci ĂĄrakat is, ami viszont igencsak igĂŠnybe veszi a pekingi diplomĂĄciĂĄt. Az orszĂĄg vezetői ugyanis jogosan fĂŠlnek attĂłl, hogy a fosszilis energiaforrĂĄsok egyre nagyobb mĂŠrtĂŠkű felhasznĂĄlĂĄsĂĄval az okozott kĂśrnyezeti kĂĄrok szĂĄma is nő, ez pedig az import nĂśvekedĂŠsĂŠvel egyĂźtt komoly veszĂŠlyforrĂĄs a gazdasĂĄgnak.
A megĂşjulĂł ĂŠs nukleĂĄris energiafogyasztĂĄs az 1980-as 4 szĂĄzalĂŠkrĂłl az elmĂşlt ĂŠvre 7,2 szĂĄzalĂŠkra emelkedett – Ărja a mĂĄr emlĂtett tanulmĂĄny. Azonban a tovĂĄbbi tĂŠrnyerĂŠsnek gĂĄtat szabhat, az import ĂŠs az emissziĂł kĂŠrdĂŠse. KĂna ugyanis azt tervezi, hogy az importfĂźggősĂŠg csĂśkkentĂŠse vĂŠgett a szĂŠnbĂĄnyĂĄk fejlesztĂŠsĂŠt is folytatja, ami kĂśzvetve az ĂźveghĂĄzhatĂĄsĂş gĂĄzkibocsĂĄtĂĄs nĂśvekedĂŠsĂŠvel is egyĂźtt jĂĄrhat. Ezt megakadĂĄlyozandĂł Peking egy olyan rendszeren dolgozik, amelyben a kisebb hatĂŠkonysĂĄgĂş szenes cĂŠgeknek mĂĄr nincs szerepĂźk, helyettĂźk nagyobb kapacitĂĄsĂş konglomerĂĄtumokat hoznĂĄnak lĂŠtre.
Kína: az import és a szmog bilincseiben
KĂnĂĄnak egyre nagyobb problĂŠmĂĄt jelent a fosszilis energiaforrĂĄsok importja, s a megĂşjulĂł energiaforrĂĄsokra valĂł ĂĄtĂĄllĂĄs. Az importfĂźggősĂŠg csĂźkkentĂŠse ĂŠrdekĂŠben, az ĂĄzsiai orszĂĄg a szĂŠniparĂĄnak fejlesztĂŠsĂŠben lĂĄtja a lehetősĂŠget. Ez esetben azonban fĂŠlő, hogy az amĂşgy sem csekĂŠly ĂźveghĂĄzhatĂĄsĂş gĂĄzkibocsĂĄtĂĄs igencsak megugrik.
KĂna az utĂłbbi időszakban ugyan tĂśbb ĂgĂŠretet is tett, hogy a lehetősĂŠgekhez kĂŠpest a legnagyobb mĂŠrtĂŠkben megprĂłbĂĄlja adoptĂĄlni a megĂşjulĂł energiaforrĂĄsokat az egyre gyorsabban nĂśvő gazdasĂĄga energiaigĂŠnyĂŠnek kielĂŠgĂtĂŠsĂŠre. Emellett azonban most is arra figyelmeztetnek, hogy a szĂŠn irĂĄnti igĂŠny drĂĄmaian megnőhet a kĂśzeljĂśvőben, amivel egyĂźtt viszont hamar fĂźsttĂŠ vĂĄlhat az ĂźveghĂĄzhatĂĄsĂş gĂĄzok kapcsĂĄn felĂĄllĂtott kibocsĂĄtĂĄsi limit.
A kormĂĄnyzat ĂĄltal, az erőművek kapcsĂĄn kiadott jelentĂŠsben semmilyen Ăşj kezdemĂŠnyezĂŠst sem jelentett be, ĂĄm azt sem ĂĄllĂtottĂĄk, hogy csĂśkkenne a bizalom az olaj ĂŠs a fĂśldgĂĄz irĂĄnt az USA utĂĄn a mĂĄsodik legnagyobb fogyasztĂłnĂĄl. âKĂnĂĄban kĂźlĂśnleges elsőbbsĂŠget ĂŠlvez a megĂşjulĂł energiaforrĂĄsok fejlesztĂŠse” – olvashatĂł a 44 oldalas tanulmĂĄnyban.
Eszerint Peking a vĂzenergia, a nukleĂĄris energia, a napenergia ĂŠs a szĂŠlenergia fejlesztĂŠseket ĂŠppĂşgy szem előtt tartja, mint a szemĂŠttelepeken keletkező depĂłniagĂĄz, illetve a szĂŠnbĂĄnyĂĄkban lĂŠvő fĂśldgĂĄz kinyerĂŠsĂŠt.
A kĂnai gazdasĂĄg őrĂźlt rohanĂĄsĂĄhoz egyre tĂśbb ĂŠs tĂśbb nyersanyagra van szĂźksĂŠg, Ăgy nincs ez mĂĄskĂŠnt az olaj ĂŠs fĂśldgĂĄz importban sem. Ăgy nem meglepő, hogy az ĂĄzsiai orszĂĄg keresletnĂśvekedĂŠse folyamatosan felfelĂŠ hajtja a piaci ĂĄrakat is, ami viszont igencsak igĂŠnybe veszi a pekingi diplomĂĄciĂĄt. Az orszĂĄg vezetői ugyanis jogosan fĂŠlnek attĂłl, hogy a fosszilis energiaforrĂĄsok egyre nagyobb mĂŠrtĂŠkű felhasznĂĄlĂĄsĂĄval az okozott kĂśrnyezeti kĂĄrok szĂĄma is nő, ez pedig az import nĂśvekedĂŠsĂŠvel egyĂźtt komoly veszĂŠlyforrĂĄs a gazdasĂĄgnak.
A megĂşjulĂł ĂŠs nukleĂĄris energiafogyasztĂĄs az 1980-as 4 szĂĄzalĂŠkrĂłl az elmĂşlt ĂŠvre 7,2 szĂĄzalĂŠkra emelkedett – Ărja a mĂĄr emlĂtett tanulmĂĄny. Azonban a tovĂĄbbi tĂŠrnyerĂŠsnek gĂĄtat szabhat, az import ĂŠs az emissziĂł kĂŠrdĂŠse. KĂna ugyanis azt tervezi, hogy az importfĂźggősĂŠg csĂśkkentĂŠse vĂŠgett a szĂŠnbĂĄnyĂĄk fejlesztĂŠsĂŠt is folytatja, ami kĂśzvetve az ĂźveghĂĄzhatĂĄsĂş gĂĄzkibocsĂĄtĂĄs nĂśvekedĂŠsĂŠvel is egyĂźtt jĂĄrhat. Ezt megakadĂĄlyozandĂł Peking egy olyan rendszeren dolgozik, amelyben a kisebb hatĂŠkonysĂĄgĂş szenes cĂŠgeknek mĂĄr nincs szerepĂźk, helyettĂźk nagyobb kapacitĂĄsĂş konglomerĂĄtumokat hoznĂĄnak lĂŠtre.
