Nagyszabású tervbe fogna Irak, Irán és Szíria. Egy 1600 kilométeres, évi 40 milliárd köbméteres gázvezetékkel látná el Irán a Dél-Fárszi mezőről a másik két országot. Az USA kételkedik ennek megvalósulásában.
Egy 1600 kilométer hosszú gázvezeték épülne Irán, Irak és Szíriát összekötendő, napi 110 millió köbméteres kapacitással. A gáz a Dél-Fárszi mezőről érkezik majd Iránból, Damaszkusz érintésével Irakba, írja a Fars Press Agency.
A vezeték neve még nem egyértelmű, ugyanis a három résztvevőtől kettőt is kapott. Irak és Irán kormányai Barátságnak hívják, a nyugati sajtó Iszlám Vezetéknek. Az elnevezések közötti különbség mutatja azt is, hogy a két médium hogyan értelmezi a projektet: míg Irán szerint ez az első lépés egy új energiaút megvalósításához, a nyugat úgy értelmezi, hogy ez a kezdeményező iszlám ország igyekezete a régióban való nagyobb befolyás megszerzésére, magyarázza a Natural Gas Europe cikke.
A vezeték ötletével kapcsolatos első fontos lépés először 2011 júliusában történt. Ekkor megegyezés született arról, hogy a Dél-Fárszi gázmezőről rövid időn belül Irak és Szíria kap szállítmányokat, hosszabb távon pedig Jordánia és Libanon is.
Az új projekt méretét jól mutatja, hogy az évi kb. 40 milliárd köbméteres vezeték kétszer akkora kapacitású lesz, mint a kaszpi térségből Európába vezető déli gázfolyosóé, a három arab ország pedig már össze is dobta azt az összeget, amit az EU és az USA adott a nyugati beruházásra. Az Egyesült Államok azonban az ötlet korábbi felvetésekor szkeptikus volt, mint az Victoria Nuland kormányszóvivő megjegyezte “Washington már látott ehhez hasonló jelentéseket hat, hét, vagy tíz, vagy tizenöt alkalommal és sosem tűnt úgy, hogy meg is valósulnának.”
Ezúttal viszont Irán talán mégis véghezviszi a projektet, hiszen a 2012-ben ellene, az Európai Unió által bevezetett teljes embargó miatt egyre nagyobb anyagi gondokkal küszködik. Létfontosságú lenne tehát egy új, nagy piacot találnia, az elképzelés így logikusnak tűnik és mindhárom félnek szüksége van a vezetékre.
Ráadásul Irán lába alatt kissé megrángatta a szőnyeget nemrég Barack Obama, amikor törvényben tiltotta meg, hogy az USA nemesfémet értékesítsen az arab országban. Irán gázexportjának 90 százaléka ugyanis Törökországba megy, Ankara viszont az EU-val való szimpátiáját kimutatandó török lírával fizet ezért. Irán a lírán jellemzően aranyat vesz, ezentúl viszont az USA-tól nem teheti.
Irán-Irak-Szíria gázvezeték épül
Nagyszabású tervbe fogna Irak, Irán és Szíria. Egy 1600 kilométeres, évi 40 milliárd köbméteres gázvezetékkel látná el Irán a Dél-Fárszi mezőről a másik két országot. Az USA kételkedik ennek megvalósulásában.
Egy 1600 kilométer hosszú gázvezeték épülne Irán, Irak és Szíriát összekötendő, napi 110 millió köbméteres kapacitással. A gáz a Dél-Fárszi mezőről érkezik majd Iránból, Damaszkusz érintésével Irakba, írja a Fars Press Agency.
A vezeték neve még nem egyértelmű, ugyanis a három résztvevőtől kettőt is kapott. Irak és Irán kormányai Barátságnak hívják, a nyugati sajtó Iszlám Vezetéknek. Az elnevezések közötti különbség mutatja azt is, hogy a két médium hogyan értelmezi a projektet: míg Irán szerint ez az első lépés egy új energiaút megvalósításához, a nyugat úgy értelmezi, hogy ez a kezdeményező iszlám ország igyekezete a régióban való nagyobb befolyás megszerzésére, magyarázza a Natural Gas Europe cikke.
A vezeték ötletével kapcsolatos első fontos lépés először 2011 júliusában történt. Ekkor megegyezés született arról, hogy a Dél-Fárszi gázmezőről rövid időn belül Irak és Szíria kap szállítmányokat, hosszabb távon pedig Jordánia és Libanon is.
Az új projekt méretét jól mutatja, hogy az évi kb. 40 milliárd köbméteres vezeték kétszer akkora kapacitású lesz, mint a kaszpi térségből Európába vezető déli gázfolyosóé, a három arab ország pedig már össze is dobta azt az összeget, amit az EU és az USA adott a nyugati beruházásra. Az Egyesült Államok azonban az ötlet korábbi felvetésekor szkeptikus volt, mint az Victoria Nuland kormányszóvivő megjegyezte “Washington már látott ehhez hasonló jelentéseket hat, hét, vagy tíz, vagy tizenöt alkalommal és sosem tűnt úgy, hogy meg is valósulnának.”
Ezúttal viszont Irán talán mégis véghezviszi a projektet, hiszen a 2012-ben ellene, az Európai Unió által bevezetett teljes embargó miatt egyre nagyobb anyagi gondokkal küszködik. Létfontosságú lenne tehát egy új, nagy piacot találnia, az elképzelés így logikusnak tűnik és mindhárom félnek szüksége van a vezetékre.
Ráadásul Irán lába alatt kissé megrángatta a szőnyeget nemrég Barack Obama, amikor törvényben tiltotta meg, hogy az USA nemesfémet értékesítsen az arab országban. Irán gázexportjának 90 százaléka ugyanis Törökországba megy, Ankara viszont az EU-val való szimpátiáját kimutatandó török lírával fizet ezért. Irán a lírán jellemzően aranyat vesz, ezentúl viszont az USA-tól nem teheti.
