Két éven belül várhatóan 60 dollárra süllyed a nyersolaj világpiaci ára, de már a jelenlegi árszint is bizonyosan deflációba sodorja az euróövezetet – jósolták keddi előrejelzéseikben londoni pénzügyi elemzők.
Az egyik legnagyobb citybeli pénzügyi-gazdasági elemzőház, a Capital Economics szakértői közölték: lefelé módosított várakozásuk az, hogy a globális alaptípusnak tekintett Brent olajféleség hordója 2015 végén 65 dollárba, 2016 végén 60 dollárba kerül majd. A ház eddig 70 dolláros hosszú távú célár-előrejelzést tartott érvényben a Brentre. A felülvizsgálatot a cég keddi elemzése szerint az indokolja, hogy a Brent-árfolyam már e hét elején 70 dollár alá süllyedt.
A Capital Economics londoni elemzői szerint azonban az olajárak már most is közelítik az amerikai palaolaj-kitermelés zömére érvényes “veszélyszintet”, ezért a termelési költségeknek is csökkenniük kell ahhoz, hogy az olajárak ezen a szinten fenntarthatók legyenek. A ház szakelemzői szerint az amerikai palaolaj-kitermelési ipar költségei a technológia fejlődésével várhatóan valóban csökkenésnek indulnak, emellett hagyományos kitermelésű pótlólagos olajkínálat belépése is várható máshonnan, mások mellett Iránból, Irakból és Mexikóból. Ez lehetővé tenné a 60 dollár körüli árszint tartós fennmaradását.
Hosszabb távon az olajárra lefelé nyomást gyakorolhat az is, hogy várhatóan csökken a világgazdasági aktivitás nyersolaj-intenzivitása – jósolták a Capital Economics londoni elemzői. A ház szerint mindazonáltal az a kockázat, amely az észak-amerikai palaolaj-kínálatra hárul az árak esetleges további csökkenéséből, erőteljes támaszt nyújt az olajáraknak a 60 dollár körüli szinten, vagyis ez alá valószínűleg nem süllyed az árfolyam.
Mi járunk a legjobban az olcsó olajjal
Egyes piaci szereplők azonban ebben nem ennyire biztosak.
Az egyik legnagyobb londoni befektetési bankcsoport, a Barclays elemzőrészlege, amely rendszeresen méri a globális portfoliótőke-áramlás szempontjából alapvető fontosságú japán kötvényalap-kezelői kör hangulatát, legfrissebb vizsgálata során azt a kérdést tette fel a japán intézményi kötvénybefektetőknek, hogy milyen árszinten várják az olajárak mélypontját. A megkérdezettek fele 60-70 dollár között, csaknem negyedük azonban 50 dolláron vagy még alacsonyabban valószínűsítette a Brent olajfajta várható árfolyammélypontját. A Commerzbank – az egyik legnagyobb európai pénzügyi szolgáltató – keddi londoni prognózisa szerint mindazonáltal már az eddigi olajárzuhanás is deflációba sodorja az euróövezetet.
A ház közölte, hogy már decemberben mínusz 0,1 százalékos tizenkét havi összevetésű inflációt vár a valutaunióban, és még ezt sem tartja a mélypontnak, ugyanis a kiskereskedelmi áram-, földgáz- és fűtőolaj-árak rendszerint hat hónapos késéssel reagálnak a nyersolaj világpiaci ármozgásaira. Ez azt jelenti, hogy februárban már mínusz 2 százalékos éves infláció várható az euróövezetben. Ha azonban a nyersolaj hordónkénti árfolyama január végéig 60 dollárra csökken – amit a Commerzbank elemzői szerint a jelenlegi árdinamika közepette nem lehet kizárni -, a cég modellszámításai alapján az már februárban az euróövezeti fogyasztói árindex 0,5 százalékos esését eredményezné éves összevetésben. A ház szerint az olajárak zuhanása mindezek alapján erősíti azokat az érveket, amelyek az euróövezeti jegybank (EKB) teljes körű – vagyis szuverén kötvények vásárlására is kiterjedő – mennyiségi enyhítési ciklusának elkezdése mellett szólnak.
Más nagy londoni házak szerint már a legutóbbi euróövezeti inflációs adatok is arra vallanak, hogy az EKB-nak sürgősen hozzá kellene kezdenie a mennyiségi enyhítési ciklus előkészítéséhez a defláció egyre súlyosabb kockázatának kivédése végett. Az egyik legtekintélyesebb citybeli elemzőcég, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) közgazdászai erről összeállított elemzésükben kiemelték, hogy az EKB 2 százalékos inflációs célja jelenleg csaknem hétszeresen haladja meg a novemberre kiadott első hivatalos inflációs becslést, amely 0,3 százalékos tizenkét havi inflációt valószínűsít a valutaunióban. Az euróövezeti infláció emellett most már két éve a célszint alatt jár.
A CEBR elemzői szerint ráadásul a valutauniós infláció a tipikus euróövezeti fogyasztói termékkosár súlyozott átlaga, és a novemberre becsült 0,3 százalékos éves inflációs ütem azt jelenti, hogy jó néhány termék fogyasztói ára valójában már csökken éves összevetésben. Ebben benne van annak a lehetősége, hogy hirtelen beindul egy lefelé pörgő spirál: az árak esése ugyanis a háztartásokat a fogyasztási kiadások halasztására késztetheti a még további áreséshez fűződő várakozások miatt. A halasztott fogyasztásban megmutatkozó deflációs várakozás önmagát valósítja meg, és ez az egyre folytatódó körforgás húzza magával lefelé a nemzetgazdasági szintű keresletet, így a gazdasági növekedést is – hangsúlyozták a CEBR londoni közgazdászai.
Hatvan dollárig is zuhanhat az olajár
Két éven belül várhatóan 60 dollárra süllyed a nyersolaj világpiaci ára, de már a jelenlegi árszint is bizonyosan deflációba sodorja az euróövezetet – jósolták keddi előrejelzéseikben londoni pénzügyi elemzők.
Az egyik legnagyobb citybeli pénzügyi-gazdasági elemzőház, a Capital Economics szakértői közölték: lefelé módosított várakozásuk az, hogy a globális alaptípusnak tekintett Brent olajféleség hordója 2015 végén 65 dollárba, 2016 végén 60 dollárba kerül majd. A ház eddig 70 dolláros hosszú távú célár-előrejelzést tartott érvényben a Brentre. A felülvizsgálatot a cég keddi elemzése szerint az indokolja, hogy a Brent-árfolyam már e hét elején 70 dollár alá süllyedt.
A Capital Economics londoni elemzői szerint azonban az olajárak már most is közelítik az amerikai palaolaj-kitermelés zömére érvényes “veszélyszintet”, ezért a termelési költségeknek is csökkenniük kell ahhoz, hogy az olajárak ezen a szinten fenntarthatók legyenek. A ház szakelemzői szerint az amerikai palaolaj-kitermelési ipar költségei a technológia fejlődésével várhatóan valóban csökkenésnek indulnak, emellett hagyományos kitermelésű pótlólagos olajkínálat belépése is várható máshonnan, mások mellett Iránból, Irakból és Mexikóból. Ez lehetővé tenné a 60 dollár körüli árszint tartós fennmaradását.
Hosszabb távon az olajárra lefelé nyomást gyakorolhat az is, hogy várhatóan csökken a világgazdasági aktivitás nyersolaj-intenzivitása – jósolták a Capital Economics londoni elemzői. A ház szerint mindazonáltal az a kockázat, amely az észak-amerikai palaolaj-kínálatra hárul az árak esetleges további csökkenéséből, erőteljes támaszt nyújt az olajáraknak a 60 dollár körüli szinten, vagyis ez alá valószínűleg nem süllyed az árfolyam.
Mi járunk a legjobban az olcsó olajjal
Egyes piaci szereplők azonban ebben nem ennyire biztosak.
Az egyik legnagyobb londoni befektetési bankcsoport, a Barclays elemzőrészlege, amely rendszeresen méri a globális portfoliótőke-áramlás szempontjából alapvető fontosságú japán kötvényalap-kezelői kör hangulatát, legfrissebb vizsgálata során azt a kérdést tette fel a japán intézményi kötvénybefektetőknek, hogy milyen árszinten várják az olajárak mélypontját. A megkérdezettek fele 60-70 dollár között, csaknem negyedük azonban 50 dolláron vagy még alacsonyabban valószínűsítette a Brent olajfajta várható árfolyammélypontját. A Commerzbank – az egyik legnagyobb európai pénzügyi szolgáltató – keddi londoni prognózisa szerint mindazonáltal már az eddigi olajárzuhanás is deflációba sodorja az euróövezetet.
A ház közölte, hogy már decemberben mínusz 0,1 százalékos tizenkét havi összevetésű inflációt vár a valutaunióban, és még ezt sem tartja a mélypontnak, ugyanis a kiskereskedelmi áram-, földgáz- és fűtőolaj-árak rendszerint hat hónapos késéssel reagálnak a nyersolaj világpiaci ármozgásaira. Ez azt jelenti, hogy februárban már mínusz 2 százalékos éves infláció várható az euróövezetben. Ha azonban a nyersolaj hordónkénti árfolyama január végéig 60 dollárra csökken – amit a Commerzbank elemzői szerint a jelenlegi árdinamika közepette nem lehet kizárni -, a cég modellszámításai alapján az már februárban az euróövezeti fogyasztói árindex 0,5 százalékos esését eredményezné éves összevetésben. A ház szerint az olajárak zuhanása mindezek alapján erősíti azokat az érveket, amelyek az euróövezeti jegybank (EKB) teljes körű – vagyis szuverén kötvények vásárlására is kiterjedő – mennyiségi enyhítési ciklusának elkezdése mellett szólnak.
Más nagy londoni házak szerint már a legutóbbi euróövezeti inflációs adatok is arra vallanak, hogy az EKB-nak sürgősen hozzá kellene kezdenie a mennyiségi enyhítési ciklus előkészítéséhez a defláció egyre súlyosabb kockázatának kivédése végett. Az egyik legtekintélyesebb citybeli elemzőcég, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) közgazdászai erről összeállított elemzésükben kiemelték, hogy az EKB 2 százalékos inflációs célja jelenleg csaknem hétszeresen haladja meg a novemberre kiadott első hivatalos inflációs becslést, amely 0,3 százalékos tizenkét havi inflációt valószínűsít a valutaunióban. Az euróövezeti infláció emellett most már két éve a célszint alatt jár.
A CEBR elemzői szerint ráadásul a valutauniós infláció a tipikus euróövezeti fogyasztói termékkosár súlyozott átlaga, és a novemberre becsült 0,3 százalékos éves inflációs ütem azt jelenti, hogy jó néhány termék fogyasztói ára valójában már csökken éves összevetésben. Ebben benne van annak a lehetősége, hogy hirtelen beindul egy lefelé pörgő spirál: az árak esése ugyanis a háztartásokat a fogyasztási kiadások halasztására késztetheti a még további áreséshez fűződő várakozások miatt. A halasztott fogyasztásban megmutatkozó deflációs várakozás önmagát valósítja meg, és ez az egyre folytatódó körforgás húzza magával lefelé a nemzetgazdasági szintű keresletet, így a gazdasági növekedést is – hangsúlyozták a CEBR londoni közgazdászai.
