Az olajár emelkedése már a globális konjunktúrát veszélyezteti, ezért a világ vezető ipari hatalmai most közösen lépnek fel ellene. A G7-ek képviselői közös nyilatkozatban szólították fel az olajexportőr országokat, hogy növeljék kitermelésüket, vagy a saját eszközeikkel szorítják le az olajárat.
Egyértelmű jelzést adtak a G7 országok az olajkitermelő nemzeteknek â ha nem fokozzák kitermelésüket, akkor készek a saját olajtartalékaik megnyitásával lenyomni az olajárat. A fenyegetés nem alaptalan: mint az Energiainfo korábban megírta, a magas olajár komolyan veszélybe sodorhatja a globális konjunktúra-kilátásokat, amelyet a lassuló kínai gazdaság, az eurózóna válsága és a világ fő gabonatermelő országaiban pusztít szárazság már amúgy is súlyosan érintett.
Az olaj ára lassan újra csúcsra ér a világ árupiacain: kedden az amerikai WTI könnyűolajat 96 dolláros hordónkénti áron jegyezték New York-ban, míg az északi-tengeri Brent olajfajta ára a 112 dolláros hordónkénti (USD/barrel) árat is meghaladta. A magas olajárat azonban nem elsősorban a kitermelés visszafogása okozza, hanem a geopolitikai bizonytalanság: részben Irán és Izrael (valamint az Egyesült Államok) egyre feszültebbé váló viszonya, részint a dél-kínai tenger birtoklásáért folytatott, Kína, Japán a Fülöp-szigetek és Vietnám közötti kisebb összecsapásoktól sem mentes vita. Az Isaac hurrikán érkezése sem lendített sokat a helyzeten, a mexikói-öbölbeli teljes olaj- és gázkitermelés (földgázból az USA teljes kitermelésének kétharmada) leállt a tomboló trópusi vihar miatt.
Az olajárak emelkedése â amellett, hogy a magyar autósok is szívhatják a fogukat emiatt â elsősorban az Egyesült Államokat, illetve annak jelenlegi elnökét, a választási kampányba nyakig belemerült Barack Obamát érinti súlyosan. Az USA ugyanis olyan alacsony adót vet ki az üzemanyagokra, (illetve az egyes cégeknek meglehetősen liberális az árképzése) hogy az olajár-emelkedés lényegesen érzékelhetőbb a lakosság számára, mint például Európában. Ráadásul a lakosság reakciója azonnal megmutatkozik a fogyasztás visszaesésében, ami â mivel ez adja az Egyesült Államok GDP-jének kétharmadát â igencsak meglátszik a makrogazdasági adatokon. A stratégiai tartalékok felszabadításával a hét legfejlettebb ipari állam pedig jelentősen le tudná nyomni az olajárat.
A G7 stratégiai tartalékai ugyanis elegendőek arra, hogy a teljes olajkitermelés kiesése, vagy a belföldi ellátásâkitermelés fennakadása esetén 90 napig teljesen fedezze a belföldi szükségleteket (pontosan ezért nyitotta meg az USA a stratégiai tartalékokat mikor a Katrina hurrikán hidegre tette a Mexikói-öbölben folytatott olajkitermelést). A tartalékok egy részének felszabadításával akár hordónként tíz dollárral is csökkenthető lenne az olajár. A lépés nem is lenne példa nélküli â tavaly, 2011 nyarán pontosan ezzel fenyegette meg az Obama-adminisztráció az olajkitermelő országok kartelljét, az OPEC-et, mikor az nem volt hajlandó növelni a kitermelést. (Akkor a Líbiában kitört polgárháború miatt emelkedett az égig az olajár).
Az OPEC tagországok és a G7 országok között körvonalazódó frontvonalak közé szorult az IEA (Nemzetközi Energiaügynökség) amely éppen két nappal ezelőtt nyilatkozatban cáfolta, hogy bármilyen ellátási zavarra utaló jelet látna a globális kőolajpiacon, bár az IEA szerint is hordoz magában veszélyeket az olajár emelkedése. Jelenleg elsősorban Párizs és Washington hajlik az olajtartalékok megnyitására, mint már említettük az Egyesült Államokban finiséhez érkezett az elnökválasztási kampány, Franciaországban pedig helyhatósági választások lesznek, így az új francia elnök, Francois Hollande is kész lenne egy ilyen népszerűségnövelő lépésre
Hadüzenet a magas olajáraknak
Az olajár emelkedése már a globális konjunktúrát veszélyezteti, ezért a világ vezető ipari hatalmai most közösen lépnek fel ellene. A G7-ek képviselői közös nyilatkozatban szólították fel az olajexportőr országokat, hogy növeljék kitermelésüket, vagy a saját eszközeikkel szorítják le az olajárat.
Egyértelmű jelzést adtak a G7 országok az olajkitermelő nemzeteknek â ha nem fokozzák kitermelésüket, akkor készek a saját olajtartalékaik megnyitásával lenyomni az olajárat. A fenyegetés nem alaptalan: mint az Energiainfo korábban megírta, a magas olajár komolyan veszélybe sodorhatja a globális konjunktúra-kilátásokat, amelyet a lassuló kínai gazdaság, az eurózóna válsága és a világ fő gabonatermelő országaiban pusztít szárazság már amúgy is súlyosan érintett.
Az olaj ára lassan újra csúcsra ér a világ árupiacain: kedden az amerikai WTI könnyűolajat 96 dolláros hordónkénti áron jegyezték New York-ban, míg az északi-tengeri Brent olajfajta ára a 112 dolláros hordónkénti (USD/barrel) árat is meghaladta. A magas olajárat azonban nem elsősorban a kitermelés visszafogása okozza, hanem a geopolitikai bizonytalanság: részben Irán és Izrael (valamint az Egyesült Államok) egyre feszültebbé váló viszonya, részint a dél-kínai tenger birtoklásáért folytatott, Kína, Japán a Fülöp-szigetek és Vietnám közötti kisebb összecsapásoktól sem mentes vita. Az Isaac hurrikán érkezése sem lendített sokat a helyzeten, a mexikói-öbölbeli teljes olaj- és gázkitermelés (földgázból az USA teljes kitermelésének kétharmada) leállt a tomboló trópusi vihar miatt.
Az olajárak emelkedése â amellett, hogy a magyar autósok is szívhatják a fogukat emiatt â elsősorban az Egyesült Államokat, illetve annak jelenlegi elnökét, a választási kampányba nyakig belemerült Barack Obamát érinti súlyosan. Az USA ugyanis olyan alacsony adót vet ki az üzemanyagokra, (illetve az egyes cégeknek meglehetősen liberális az árképzése) hogy az olajár-emelkedés lényegesen érzékelhetőbb a lakosság számára, mint például Európában. Ráadásul a lakosság reakciója azonnal megmutatkozik a fogyasztás visszaesésében, ami â mivel ez adja az Egyesült Államok GDP-jének kétharmadát â igencsak meglátszik a makrogazdasági adatokon. A stratégiai tartalékok felszabadításával a hét legfejlettebb ipari állam pedig jelentősen le tudná nyomni az olajárat.
A G7 stratégiai tartalékai ugyanis elegendőek arra, hogy a teljes olajkitermelés kiesése, vagy a belföldi ellátásâkitermelés fennakadása esetén 90 napig teljesen fedezze a belföldi szükségleteket (pontosan ezért nyitotta meg az USA a stratégiai tartalékokat mikor a Katrina hurrikán hidegre tette a Mexikói-öbölben folytatott olajkitermelést). A tartalékok egy részének felszabadításával akár hordónként tíz dollárral is csökkenthető lenne az olajár. A lépés nem is lenne példa nélküli â tavaly, 2011 nyarán pontosan ezzel fenyegette meg az Obama-adminisztráció az olajkitermelő országok kartelljét, az OPEC-et, mikor az nem volt hajlandó növelni a kitermelést. (Akkor a Líbiában kitört polgárháború miatt emelkedett az égig az olajár).
Az OPEC tagországok és a G7 országok között körvonalazódó frontvonalak közé szorult az IEA (Nemzetközi Energiaügynökség) amely éppen két nappal ezelőtt nyilatkozatban cáfolta, hogy bármilyen ellátási zavarra utaló jelet látna a globális kőolajpiacon, bár az IEA szerint is hordoz magában veszélyeket az olajár emelkedése. Jelenleg elsősorban Párizs és Washington hajlik az olajtartalékok megnyitására, mint már említettük az Egyesült Államokban finiséhez érkezett az elnökválasztási kampány, Franciaországban pedig helyhatósági választások lesznek, így az új francia elnök, Francois Hollande is kész lenne egy ilyen népszerűségnövelő lépésre
