Az olajár év eleje óta bekövetkezett mintegy hetvenszázalékos emelkedése jelentős pénzügyi forrásokat csoportosított át a legnagyobb importőröktől a fő exportőrök felé. Vannak, akik jól járnak – a kőolajtermelők -, de jóval többen minden szempontból nagy árat fizetnek a legfontosabb energiahordozó drágulásáért – írja a Világgazdaság.Az eurózóna gazdaságai 2,1 százalékkal nőhetnek 2005-ben, ez alatta marad a korábban várt 2,3-es ütemnek ismerte el az Európai Bizottság egy a napokban nyilvánosságra hozott előzetes jelentésében. A bizottság indoklása szerint a magas olajár visszafogja a globális gazdasági növekedést, ami egyértelműen kedvezőtlen hatást gyakorol az exporttól függő európai gazdaságokra. Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke aki korábban azt prognosztizálta, hogy jövőre gyorsulhat az európai gazdaság növekedése most már arról beszél, hogy a globális konjunktúrát veszélyeztető olajár bizonytalanná teszi az európai gazdaságok növekedését is. Az európai gazdaság lassulása máris megkezdődött. Az elmúlt hónapban a német, a francia és az olasz ipari termelés a várakozásokat meghaladóan mérséklődött. A kiskereskedelmi forgalom is visszaesett, és a német munkanélküliségi adatok ismét rekordokat döntenek ez is mutatja, hogy a pesszimizmus indokoltnak tűnik. A tartósan magas olajár legnagyobb vesztese azonban nem Európa, hanem az Egyesült Államok lehet. Elemzők figyelmeztetnek az amerikai fellendülés sérülékenységére, s arra, hogy ez veszélyeket rejt, hiszen az amerikai konjunktúrától igen erősen függ Európa és az egész világgazdaság. Az USA azonban a növekedés lassulásán kívül a folyó fizetési mérleg minden eddiginél nagyobb hiányával is fizet a drága olajért. A JP Morgan elemzői szerint tartósan hatvanmilliárd dollár felett maradhat a külkereskedelmi mérleg havi hiánya, ami növeli az ország külföldi tőkétől való függőségét. A világ második legnagyobb importőre, az immár Japánnál is több olajat vásárló Kína gazdaságát is súlyosan érinti a magas olajár. A személygépkocsik iránti kereslet visszaesése máris érzékelhető, annak ellenére, hogy az autógyártók több alkalommal is csökkentették áraikat. A túlfűtöttnek ítélt kínai gazdaság számára az olajimport révén begyűrűző infláció jelenti azonban a fő problémát. A magas olajár a feldolgozóiparon és a szolgáltatószektoron keresztül eléri a fogyasztási cikkek piacát. A China Economic Net elemzői év végére hétszázalékos inflációt várnak, ami köszönő viszonyban sincs a négyszázalékos céllal. A jelenlegi szinten maradó vagy még tovább emelkedő olajár Magyarország számára is az inflációs cél tartását illetően okozhat problémákat vélik elemzők. A szakértők szerint az olajár inflációt felhajtó hatása az idén mindössze egy-két tized százalékpont lesz. Ennél erőteljesebb hatás várható azonban akkor, ha a dollár erősödni kezd a forinttal szemben. Az olajár év eleje óta bekövetkezett mintegy hetvenszázalékos emelkedése jelentős pénzügyi forrásokat csoportosított át a legnagyobb importőröktől a fő exportőrök felé. A nyertesek a legnagyobb olajexportőrnek számító Szaúd-Arábia és Oroszország. Mindkét ország költségvetése szufficitet fog produkálni 2004-ben a tervezett szintet lényegesen meghaladó bevételek miatt. A költségvetés stabil helyzete lehetővé tette Oroszország számára, hogy csökkentse külső adósságállományát, aminek egyik továbbgyűrűző hatásaként a valutatartalékok növekedésére hivatkozva a Moodys nemrégiben stabilról pozitívra módosította az ország hitelbesorolási kilátásait. A magas olajárat a megugró kereslet, az iraki háború miatti bizonytalan kínálat és a spekuláció magyarázza. Az Egyesült Államok és a továbbra is szédületes ütemben növekvő Kína és India között érzékelhető a verseny a gazdaság számára alapvető olaj megszerzéséért. Az utóbbi két ország a további áremelkedés hatását mérsékelendő, stratégiai kőolajtartalékok felhalmozásába kezdett, ami keresleti nyomásként jelenik meg a piacon. Az északi féltekén beköszöntő tél miatt egyébként rövid távon további áremelkedésre számíthatunk, vélik szakértők, akik szerint hosszú távon sem túl biztatók a kilátások. Egyelőre úgy tűnik, hogy az árak csökkenését csak a magas olajárak miatt lassuló globális növekedés s így a kereslet csökkentése hozhatja el, állítják elemzők.
Az olajár vesztesei és nyertesei
Az olajár év eleje óta bekövetkezett mintegy hetvenszázalékos emelkedése jelentős pénzügyi forrásokat csoportosított át a legnagyobb importőröktől a fő exportőrök felé. Vannak, akik jól járnak – a kőolajtermelők -, de jóval többen minden szempontból nagy árat fizetnek a legfontosabb energiahordozó drágulásáért – írja a Világgazdaság.Az eurózóna gazdaságai 2,1 százalékkal nőhetnek 2005-ben, ez alatta marad a korábban várt 2,3-es ütemnek ismerte el az Európai Bizottság egy a napokban nyilvánosságra hozott előzetes jelentésében. A bizottság indoklása szerint a magas olajár visszafogja a globális gazdasági növekedést, ami egyértelműen kedvezőtlen hatást gyakorol az exporttól függő európai gazdaságokra. Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke aki korábban azt prognosztizálta, hogy jövőre gyorsulhat az európai gazdaság növekedése most már arról beszél, hogy a globális konjunktúrát veszélyeztető olajár bizonytalanná teszi az európai gazdaságok növekedését is. Az európai gazdaság lassulása máris megkezdődött. Az elmúlt hónapban a német, a francia és az olasz ipari termelés a várakozásokat meghaladóan mérséklődött. A kiskereskedelmi forgalom is visszaesett, és a német munkanélküliségi adatok ismét rekordokat döntenek ez is mutatja, hogy a pesszimizmus indokoltnak tűnik. A tartósan magas olajár legnagyobb vesztese azonban nem Európa, hanem az Egyesült Államok lehet. Elemzők figyelmeztetnek az amerikai fellendülés sérülékenységére, s arra, hogy ez veszélyeket rejt, hiszen az amerikai konjunktúrától igen erősen függ Európa és az egész világgazdaság. Az USA azonban a növekedés lassulásán kívül a folyó fizetési mérleg minden eddiginél nagyobb hiányával is fizet a drága olajért. A JP Morgan elemzői szerint tartósan hatvanmilliárd dollár felett maradhat a külkereskedelmi mérleg havi hiánya, ami növeli az ország külföldi tőkétől való függőségét. A világ második legnagyobb importőre, az immár Japánnál is több olajat vásárló Kína gazdaságát is súlyosan érinti a magas olajár. A személygépkocsik iránti kereslet visszaesése máris érzékelhető, annak ellenére, hogy az autógyártók több alkalommal is csökkentették áraikat. A túlfűtöttnek ítélt kínai gazdaság számára az olajimport révén begyűrűző infláció jelenti azonban a fő problémát. A magas olajár a feldolgozóiparon és a szolgáltatószektoron keresztül eléri a fogyasztási cikkek piacát. A China Economic Net elemzői év végére hétszázalékos inflációt várnak, ami köszönő viszonyban sincs a négyszázalékos céllal. A jelenlegi szinten maradó vagy még tovább emelkedő olajár Magyarország számára is az inflációs cél tartását illetően okozhat problémákat vélik elemzők. A szakértők szerint az olajár inflációt felhajtó hatása az idén mindössze egy-két tized százalékpont lesz. Ennél erőteljesebb hatás várható azonban akkor, ha a dollár erősödni kezd a forinttal szemben. Az olajár év eleje óta bekövetkezett mintegy hetvenszázalékos emelkedése jelentős pénzügyi forrásokat csoportosított át a legnagyobb importőröktől a fő exportőrök felé. A nyertesek a legnagyobb olajexportőrnek számító Szaúd-Arábia és Oroszország. Mindkét ország költségvetése szufficitet fog produkálni 2004-ben a tervezett szintet lényegesen meghaladó bevételek miatt. A költségvetés stabil helyzete lehetővé tette Oroszország számára, hogy csökkentse külső adósságállományát, aminek egyik továbbgyűrűző hatásaként a valutatartalékok növekedésére hivatkozva a Moodys nemrégiben stabilról pozitívra módosította az ország hitelbesorolási kilátásait. A magas olajárat a megugró kereslet, az iraki háború miatti bizonytalan kínálat és a spekuláció magyarázza. Az Egyesült Államok és a továbbra is szédületes ütemben növekvő Kína és India között érzékelhető a verseny a gazdaság számára alapvető olaj megszerzéséért. Az utóbbi két ország a további áremelkedés hatását mérsékelendő, stratégiai kőolajtartalékok felhalmozásába kezdett, ami keresleti nyomásként jelenik meg a piacon. Az északi féltekén beköszöntő tél miatt egyébként rövid távon további áremelkedésre számíthatunk, vélik szakértők, akik szerint hosszú távon sem túl biztatók a kilátások. Egyelőre úgy tűnik, hogy az árak csökkenését csak a magas olajárak miatt lassuló globális növekedés s így a kereslet csökkentése hozhatja el, állítják elemzők.
