A lengyel szén is veszít versenyképességéből, mert 2004 decembere óta a szén ára a világpiacon fokozatosan csökken. A világ legtöbb részén tapasztalható, hogy a csökkenő kereslettel ellentétes irányban növekszik a kitermelés. A lengyel árak növekedéséhez a magas szállítási költségek alaposan hozzájárultak, miután kevésnek bizonyult a szénszállító hajók mennyisége – jelentette varsói tudósítónk. A lengyel szénexport tengeri úton még alacsony fracht-költség esetén sem kifizetődő, legalábbis ez derül ki a Katowicei Szén Holding elemzőjének helyzetértékeléséből. Ha a jelenlegi 54 dolláros tonnánkénti árból leszámítjuk a lengyel kikötőkbe történő szállítás költségét és a frachtingot, akkor a bánya tonnánként legfeljebb 30 dollárt kap. Ez pedig már a kitermelési költség alatt van. Emiatt a Kompania Weglowa tengeri úton jelentősen korlátozni akarja a kivitelt, a Katowicei Szén Holding pedig máris teljes mértékben lemondott róla.
Az Európai Únió direktívája értelmében tilos a szenet a termelési költség alatti áron értékesíteni mind országon belül, mind exportra, amennyiben az ágazat állami támogatást vesz igénybe. Az állami támogatás azonban rendkívül tág fogalom, magában foglalja például a szabadságra távozott munkások juttatásait, ezért ez az ilyen értékesítés kizáró okának számít. Ma még kifizetődő a szárazföldi szállítás, így a katowicei holding a kitermelt szén egy részét (11%) ezen az úton szállítja főként Dél- és Nyugat-Európába.
Ha az árcsökkenés nem áll meg, megtörténhet, hogy a lengyel szén versenyképessége még Lengyelországon belül is kétségbevonható lesz. A mai 53,7 dolláros ár mellett az ország északi régióiban lévő erőműveknek még megfelelő a tonnánként 207 zlotys lengyel ár, de amennyiben további tíz dolláros árcsökkenés következne be, a villamos erőműveknek már kifizetőbbé válik a szénimport. Ha a szén ára Amsterdam, Rotterdam és Antverpen kikötőiben 42 dollárra esik, az már annak a jele lesz, hogy rossz idők járnak a lengyel szénre, mert a termelési költség alatt értékesíthetetlen lesz.
A bányászati társaságok egyre intenzívebben kutatják a szén alternatív hasznosításának esélyeit. A legnagyobb lengyel bányatársaság, a Kompania Weglowa lobbyzásba fogott a szén folyékony üzemanyaggá alakítása ügyében. Az ötleteket ma még nem támasztják alá gazdaságossági elmzések. Ezeket a soronkövetkező néhány hónapban végzik el. Úgy ítélik meg, hogy a kőolaj hordónkénti ára már sohasem megy le 60 dollár alá. A Lengyel Folyékony Üzemanyag Kamara elnöke, Aurelia Kuran-Puszkarska úgy nyilatkozik, hogy a koncepcióhoz szövetségeseket keresnek. Az eddigi elemzések azt mutatják, hogy a szénből előállítható benzin költsége nem haladja meg a literenkénti 64 eurocentet. Az előállításhoz különleges berendezésre van szükség, s a beruházás kb. 2 milliárd eurót igényelne.
Veszteséges a lengyel szénbányászat
A lengyel szén is veszít versenyképességéből, mert 2004 decembere óta a szén ára a világpiacon fokozatosan csökken. A világ legtöbb részén tapasztalható, hogy a csökkenő kereslettel ellentétes irányban növekszik a kitermelés. A lengyel árak növekedéséhez a magas szállítási költségek alaposan hozzájárultak, miután kevésnek bizonyult a szénszállító hajók mennyisége – jelentette varsói tudósítónk. A lengyel szénexport tengeri úton még alacsony fracht-költség esetén sem kifizetődő, legalábbis ez derül ki a Katowicei Szén Holding elemzőjének helyzetértékeléséből. Ha a jelenlegi 54 dolláros tonnánkénti árból leszámítjuk a lengyel kikötőkbe történő szállítás költségét és a frachtingot, akkor a bánya tonnánként legfeljebb 30 dollárt kap. Ez pedig már a kitermelési költség alatt van. Emiatt a Kompania Weglowa tengeri úton jelentősen korlátozni akarja a kivitelt, a Katowicei Szén Holding pedig máris teljes mértékben lemondott róla.
Az Európai Únió direktívája értelmében tilos a szenet a termelési költség alatti áron értékesíteni mind országon belül, mind exportra, amennyiben az ágazat állami támogatást vesz igénybe. Az állami támogatás azonban rendkívül tág fogalom, magában foglalja például a szabadságra távozott munkások juttatásait, ezért ez az ilyen értékesítés kizáró okának számít. Ma még kifizetődő a szárazföldi szállítás, így a katowicei holding a kitermelt szén egy részét (11%) ezen az úton szállítja főként Dél- és Nyugat-Európába.
Ha az árcsökkenés nem áll meg, megtörténhet, hogy a lengyel szén versenyképessége még Lengyelországon belül is kétségbevonható lesz. A mai 53,7 dolláros ár mellett az ország északi régióiban lévő erőműveknek még megfelelő a tonnánként 207 zlotys lengyel ár, de amennyiben további tíz dolláros árcsökkenés következne be, a villamos erőműveknek már kifizetőbbé válik a szénimport. Ha a szén ára Amsterdam, Rotterdam és Antverpen kikötőiben 42 dollárra esik, az már annak a jele lesz, hogy rossz idők járnak a lengyel szénre, mert a termelési költség alatt értékesíthetetlen lesz.
A bányászati társaságok egyre intenzívebben kutatják a szén alternatív hasznosításának esélyeit. A legnagyobb lengyel bányatársaság, a Kompania Weglowa lobbyzásba fogott a szén folyékony üzemanyaggá alakítása ügyében. Az ötleteket ma még nem támasztják alá gazdaságossági elmzések. Ezeket a soronkövetkező néhány hónapban végzik el. Úgy ítélik meg, hogy a kőolaj hordónkénti ára már sohasem megy le 60 dollár alá. A Lengyel Folyékony Üzemanyag Kamara elnöke, Aurelia Kuran-Puszkarska úgy nyilatkozik, hogy a koncepcióhoz szövetségeseket keresnek. Az eddigi elemzések azt mutatják, hogy a szénből előállítható benzin költsége nem haladja meg a literenkénti 64 eurocentet. Az előállításhoz különleges berendezésre van szükség, s a beruházás kb. 2 milliárd eurót igényelne.
