A nemhagyományos szénhidrogén-termelő vállalatokra is rossz hatással van a világ két legnagyobb guarbab-termelőjénél lévő jogi káosz. India és Pakisztán nagy problémákat okoz a guart használó iparágaknak.
Igencsak megemelkedett a guarbab ára az idén a kínálatának csökkenése következtében, ami a nemhagyományos olaj- és gáztermeléssel foglalkozó vállalatokat is érzékenyen érintette. A termény ugyanis fontos összetevője a mélységi repesztéses technológiával használt folyadéknak, így a cégek most alternatív beszállítási útvonalakat igyekeznek találni. Iparági elemzők azonban nem derűlátóak ezzel kapcsolatban, hiszen a világ guarbab termésének 80 százaléka Indiából, 15 százaléka Pakisztánból származik és mindkét ország problémás forrásnak tekinthető a korrupció, a munkajogok bizonytalansága, valamint a környezetvédelmi és egyéb szabályozások hiánya miatt.
India és Pakisztán nem csak, hogy a guar árának fontos befolyásolói, de kockázatos helyzetbe is hozzák a szénhidrogén-vállalatokat a jogsértéseikkel. Felmérések szerint Indiában a gyerekmunka közel 70 százaléka a mezőgazdaságban van, de aggodalomra ad okot a rabszolgamunka arányának nagysága is. A fennmaradó munkaerő alacsony bérezése és egészségi színvonala, a munkabiztonság hiánya és egyéb jogok korlátozása miatt a Maplecroft kockázatelemző intézet azt tanácsolja a guar-importőröknek, hogy folyamatosan és fokozottan ellenőrizzék beszállítói láncukat.
További kiemelt kockázati tényező a pakisztáni és indiai politikai és gazdasági vezetés és adminisztráció minden szintjén jelenlévő korrupció. Ez azért probléma, mert az olajvállalatoknak a beszerzés közben meg kell felelniük bizonyos nemzetközi korrupcióellenes törvényeknek, más választásuk azonban nincs, mint hogy e két ország legyen a guarforrásuk. Pakisztánban például a teljes mezőgazdaság egymással politikai összeköttetésben lévő családok kezében van, India legfontosabb guarbab termelő tartományában, Radzsasztánban pedig még a nemzeti átlagnál is jóval magasabb méreteket ölt a korrupció a Maplecroft jelentése szerint.
A jelzett országokban jellemző a guarbabra vonatkozó szabályozások teljes hiánya is, ezért az importőrök sosem lehetnek biztosak a termény minőségében, mennyiségében és árában. A helyzet belátható időn belül egyik problémás területen sem fog változni, ezért az elemző szerint a vállalatoknak fel kell készülnie a nemzetközi elvárásokkal való konfrontációra.
Nincs guarbab, nincs földalatti repesztés
A nemhagyományos szénhidrogén-termelő vállalatokra is rossz hatással van a világ két legnagyobb guarbab-termelőjénél lévő jogi káosz. India és Pakisztán nagy problémákat okoz a guart használó iparágaknak.
Igencsak megemelkedett a guarbab ára az idén a kínálatának csökkenése következtében, ami a nemhagyományos olaj- és gáztermeléssel foglalkozó vállalatokat is érzékenyen érintette. A termény ugyanis fontos összetevője a mélységi repesztéses technológiával használt folyadéknak, így a cégek most alternatív beszállítási útvonalakat igyekeznek találni. Iparági elemzők azonban nem derűlátóak ezzel kapcsolatban, hiszen a világ guarbab termésének 80 százaléka Indiából, 15 százaléka Pakisztánból származik és mindkét ország problémás forrásnak tekinthető a korrupció, a munkajogok bizonytalansága, valamint a környezetvédelmi és egyéb szabályozások hiánya miatt.
India és Pakisztán nem csak, hogy a guar árának fontos befolyásolói, de kockázatos helyzetbe is hozzák a szénhidrogén-vállalatokat a jogsértéseikkel. Felmérések szerint Indiában a gyerekmunka közel 70 százaléka a mezőgazdaságban van, de aggodalomra ad okot a rabszolgamunka arányának nagysága is. A fennmaradó munkaerő alacsony bérezése és egészségi színvonala, a munkabiztonság hiánya és egyéb jogok korlátozása miatt a Maplecroft kockázatelemző intézet azt tanácsolja a guar-importőröknek, hogy folyamatosan és fokozottan ellenőrizzék beszállítói láncukat.
További kiemelt kockázati tényező a pakisztáni és indiai politikai és gazdasági vezetés és adminisztráció minden szintjén jelenlévő korrupció. Ez azért probléma, mert az olajvállalatoknak a beszerzés közben meg kell felelniük bizonyos nemzetközi korrupcióellenes törvényeknek, más választásuk azonban nincs, mint hogy e két ország legyen a guarforrásuk. Pakisztánban például a teljes mezőgazdaság egymással politikai összeköttetésben lévő családok kezében van, India legfontosabb guarbab termelő tartományában, Radzsasztánban pedig még a nemzeti átlagnál is jóval magasabb méreteket ölt a korrupció a Maplecroft jelentése szerint.
A jelzett országokban jellemző a guarbabra vonatkozó szabályozások teljes hiánya is, ezért az importőrök sosem lehetnek biztosak a termény minőségében, mennyiségében és árában. A helyzet belátható időn belül egyik problémás területen sem fog változni, ezért az elemző szerint a vállalatoknak fel kell készülnie a nemzetközi elvárásokkal való konfrontációra.
