A még fejlesztés alatt álló, úgynevezett gyorsneutronos atomreaktorokkal lehet kinyerni a legnagyobb mértékben az uránban rejlő energiát – írja az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) és az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) a használt fűtőelemek és a radioaktív hulladékok biztonságos kezeléséről szóló közös jelentésben, amelyet szerdán mutattak be Budapesten.
Pálinkás József, a Nemzeti Innovációs Hivatal elnöke az EASAC alelnökeként ismertette a testület szervezeti felépítését és tevékenységét. Elmondta, a 2001 óta működő EASAC Európa legjobb tudósait tömöríti, és szakpolitikai ügyekben ad tanácsokat az Európai Bizottság és az Európai Parlament döntéshozóinak.
Maria Betti, a JRC igazgatója elmondta: a JRC sok egyéb tevékenysége mellett az EURATOM programjának keretében részt vesz az atomenergia biztonságos hasznosításáról szóló ismeretterjesztésben és oktatásban. A két szervezet közös jelentése felidézi: az Európai Tanács 2011-ben elfogadott irányelvében előírta a tagállamoknak, hogy dolgozzanak ki nemzeti programot, amelyben szabályozzák a használt fűtőelemek és radioaktív hulladék kezelését. A jelentés ismerteti, milyen eljárások jöhetnek szóba, és melyiknek mik a következményei. Az atomenergia-termelés elkerülhetetlen mellékterméke a kiégett nukleáris üzemanyag, amely igen radioaktív, ezért gondoskodni kell sugárvédelmi árnyékolásáról és hűtéséről â áll a jelentés magyar nyelvű összefoglalójában. Emellett a kiégett fűtőelemek uránt és plutóniumot is tartalmaznak, amely a reaktorokban üzemanyagként újra felhasználható. A jelentés leírja: az egyik lehetséges eljárás az úgynevezett nyílt üzemanyagciklus, amikor a kiégett üzemanyagot teljes egészében radioaktív hulladéknak tekintik. Ilyenkor néhány évtizedes â legalább 50 év â átmeneti tárolás után, amely a maradványhő megszűnéséhez szükséges, betokozva véglegesen úgynevezett mélygeológiai tárolóban helyezzük el a használt fűtőelemeket. A másik eljárásban, a zárt üzemanyagciklus keretében az uránt és a plutóniumot újrafeldolgozó üzemben elválasztják a radioaktív hulladéktól, és atomerőművek üzemanyagaként újra felhasználják. Az úgynevezett teljesen zárt üzemanyagciklusnál az uránfelhasználás â amely a nyílt ciklusban eléri az évi 100-200 tonnát – legalább az ötvenedére, de akár a századára is csökkenhet. Emellett óriási előnye ennek az eljárásnak, hogy lényegesen kevesebb a hulladék mennyisége és a keletkező hő, ezért a tároló ökológiai lábnyoma az egyharmadára csökken. A hulladék radioaktív sugárzásának a megszűnéséhez elméletben kevesebb mint ezer évre van szükség, szemben a nyílt ciklussal, ahol 200 ezer évre.
A teljesen zárt eljárás hátránya, hogy bonyolultabb folyamat, mint a nyílt ciklus, amely néhány, műszaki szempontból viszonylag egyszerű irányítási és kezelési lépésből áll. A teljesen zárt üzemanyagciklus elvégzéséhez úgynevezett gyorsneutronos reaktorokat kell építeni. Ezek egyelőre fejlesztés alatt állnak, előreláthatólag 2050 előtt nem fognak elterjedni Európában â állapítja meg a jelentés.
A dokumentum leír egy köztes eljárást, az úgynevezett részben zárt üzemanyagciklust, amelyet például Franciaországban alkalmaznak. Itt a kiégett üzemanyag újrahasznosítása során összekeverik a plutóniumot az uránnal, majd úgynevezett kevert oxidú (MOX) üzemanyagként hasznosítják a termikus reaktorokban. Az újrafelhasználás után visszamaradt, kiégett MOX-üzemanyagot â amely rendkívül radioaktív, hosszú élettartamú hulladék â pihentetés után mélygeológiai tárolóban kell véglegesen elhelyezni.
A jelentés szerint látható, hogy geológiai tárolókra szükség lesz, függetlenül attól, hogy egy tagállam melyik üzemanyagciklust választja. A jelentés ezért az egyik legfontosabb feladatként jelöli meg a geológiai tárolókkal kapcsolatos további kutatásokat és fejlesztéseket.
Azt, hogy egy ország melyik eljárást választja, számos tényező befolyásolja, a nemzeti energiapolitika, a technológiai fejlettség, a fenntarthatóság, a biztonság, valamint stratégiai és gazdasági szempontok â állapítja meg a jelentés.
Utóbbiak kapcsán megjegyzi: rövid távon a nyílt üzemanyagciklus olcsóbb, mint a teljesen zárt, hosszú távon azonban nem lehet megmondani, hogy melyik költségesebb; ez függ attól, hogyan alakul az urán világpiaci ára, hogyan változik a reaktorok és tárolók építési költsége. A jelentés készítői ugyanakkor arra figyelmeztetnek: nem szabad kizárólag műszaki és gazdasági szempontokat alapul venni, a döntéshozatalba és a szükséges létesítmények helyének meghatározásába kellő mértékben be kell vonni a közvéleményt is.
Gyorsneutronos reaktorokkal lehet kinyerni az uránból a legtöbb energiát
A még fejlesztés alatt álló, úgynevezett gyorsneutronos atomreaktorokkal lehet kinyerni a legnagyobb mértékben az uránban rejlő energiát – írja az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) és az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) a használt fűtőelemek és a radioaktív hulladékok biztonságos kezeléséről szóló közös jelentésben, amelyet szerdán mutattak be Budapesten.
Pálinkás József, a Nemzeti Innovációs Hivatal elnöke az EASAC alelnökeként ismertette a testület szervezeti felépítését és tevékenységét. Elmondta, a 2001 óta működő EASAC Európa legjobb tudósait tömöríti, és szakpolitikai ügyekben ad tanácsokat az Európai Bizottság és az Európai Parlament döntéshozóinak.
Maria Betti, a JRC igazgatója elmondta: a JRC sok egyéb tevékenysége mellett az EURATOM programjának keretében részt vesz az atomenergia biztonságos hasznosításáról szóló ismeretterjesztésben és oktatásban. A két szervezet közös jelentése felidézi: az Európai Tanács 2011-ben elfogadott irányelvében előírta a tagállamoknak, hogy dolgozzanak ki nemzeti programot, amelyben szabályozzák a használt fűtőelemek és radioaktív hulladék kezelését. A jelentés ismerteti, milyen eljárások jöhetnek szóba, és melyiknek mik a következményei. Az atomenergia-termelés elkerülhetetlen mellékterméke a kiégett nukleáris üzemanyag, amely igen radioaktív, ezért gondoskodni kell sugárvédelmi árnyékolásáról és hűtéséről â áll a jelentés magyar nyelvű összefoglalójában. Emellett a kiégett fűtőelemek uránt és plutóniumot is tartalmaznak, amely a reaktorokban üzemanyagként újra felhasználható. A jelentés leírja: az egyik lehetséges eljárás az úgynevezett nyílt üzemanyagciklus, amikor a kiégett üzemanyagot teljes egészében radioaktív hulladéknak tekintik. Ilyenkor néhány évtizedes â legalább 50 év â átmeneti tárolás után, amely a maradványhő megszűnéséhez szükséges, betokozva véglegesen úgynevezett mélygeológiai tárolóban helyezzük el a használt fűtőelemeket. A másik eljárásban, a zárt üzemanyagciklus keretében az uránt és a plutóniumot újrafeldolgozó üzemben elválasztják a radioaktív hulladéktól, és atomerőművek üzemanyagaként újra felhasználják. Az úgynevezett teljesen zárt üzemanyagciklusnál az uránfelhasználás â amely a nyílt ciklusban eléri az évi 100-200 tonnát – legalább az ötvenedére, de akár a századára is csökkenhet. Emellett óriási előnye ennek az eljárásnak, hogy lényegesen kevesebb a hulladék mennyisége és a keletkező hő, ezért a tároló ökológiai lábnyoma az egyharmadára csökken. A hulladék radioaktív sugárzásának a megszűnéséhez elméletben kevesebb mint ezer évre van szükség, szemben a nyílt ciklussal, ahol 200 ezer évre.
A teljesen zárt eljárás hátránya, hogy bonyolultabb folyamat, mint a nyílt ciklus, amely néhány, műszaki szempontból viszonylag egyszerű irányítási és kezelési lépésből áll. A teljesen zárt üzemanyagciklus elvégzéséhez úgynevezett gyorsneutronos reaktorokat kell építeni. Ezek egyelőre fejlesztés alatt állnak, előreláthatólag 2050 előtt nem fognak elterjedni Európában â állapítja meg a jelentés.
A dokumentum leír egy köztes eljárást, az úgynevezett részben zárt üzemanyagciklust, amelyet például Franciaországban alkalmaznak. Itt a kiégett üzemanyag újrahasznosítása során összekeverik a plutóniumot az uránnal, majd úgynevezett kevert oxidú (MOX) üzemanyagként hasznosítják a termikus reaktorokban. Az újrafelhasználás után visszamaradt, kiégett MOX-üzemanyagot â amely rendkívül radioaktív, hosszú élettartamú hulladék â pihentetés után mélygeológiai tárolóban kell véglegesen elhelyezni.
A jelentés szerint látható, hogy geológiai tárolókra szükség lesz, függetlenül attól, hogy egy tagállam melyik üzemanyagciklust választja. A jelentés ezért az egyik legfontosabb feladatként jelöli meg a geológiai tárolókkal kapcsolatos további kutatásokat és fejlesztéseket.
Azt, hogy egy ország melyik eljárást választja, számos tényező befolyásolja, a nemzeti energiapolitika, a technológiai fejlettség, a fenntarthatóság, a biztonság, valamint stratégiai és gazdasági szempontok â állapítja meg a jelentés.
Utóbbiak kapcsán megjegyzi: rövid távon a nyílt üzemanyagciklus olcsóbb, mint a teljesen zárt, hosszú távon azonban nem lehet megmondani, hogy melyik költségesebb; ez függ attól, hogyan alakul az urán világpiaci ára, hogyan változik a reaktorok és tárolók építési költsége. A jelentés készítői ugyanakkor arra figyelmeztetnek: nem szabad kizárólag műszaki és gazdasági szempontokat alapul venni, a döntéshozatalba és a szükséges létesítmények helyének meghatározásába kellő mértékben be kell vonni a közvéleményt is.
