A Japánt ért tavaly márciusi hármas katasztrófát követően Fukusimából Jamagata prefektúrába áttelepített emberek mintegy háromnegyede fizikai vagy mentális problémákra panaszkodik egy felmérés szerint. Egy járványügyi szakértő úgy véli, hogy a kitelepítés rosszabb hatással van az emberekre, mint a sugárzás.
Jamagatában mintegy 11 ezer fukusimai kitelepített él, akiknek 39 százaléka kóros fáradtságra és letargiára, 32 százaléka ingerültségre, 22 százaléka pedig alvászavarokra panaszkodott. A Jamagata prefektúra kormányzata által készített felmérés szerint a 2011-es földrengést, cunamit és atomerőmű-balesetet követően Fukusimát elhagyni kényszerülők 37 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jelenleg rosszabbul él, mint kitelepítésekor. Nagy részük azt mondta, aggódik a jövője miatt, és fogalma sincs arról, hogy meddig fog Jamagatában lakni. A megkérdezettek egyharmada a két prefektúra időjárása közti különbségek miatt is rosszul érzi magát, többek között a Fukusimában szokatlan havazástól is félnek. A jamagatai kormányzat közlése szerint a kitelepítetteknek “még több lelki támogatásra van szükségük”. A japán kormány idén márciusi jelentése szerint egy évvel a katasztrófa után mintegy 325 ezer olyan, a természeti csapások által érintett területekről kitelepített ember volt Japánban, aki nem tért vagy nem térhetett vissza korábbi lakhelyére.
A kis ionizáló sugárdózisnak kitett lakosság kimenekítése olyan pszichológiai károkat okozhat, amely túlszárnyalja a sugárzás káros következményeit â állítja egy független járványügyi szakértő. Luc Bonneux az Európai Nukleáris Konferencián (ENC 2012) tart arról előadást, hogy a nagyszámú ember kiköltöztetése otthonukból olyan általános félelmet generál, ami miatt ezeket a pszichológiai következményeket is figyelembe kellene vennie a döntéshozóknak az evakuálás elrendelésekor, mivel az emberek bele is betegedhetnek a félelembe.
A WHO (World Health Organisation) adatai szerint az 1986-os csernobili balestet követően Ukrajnában 116 000 embert menekítettek ki az erőmű körüli régiókból a nem szennyezett területekre a baleset utáni első évben. A következő években további 230 000 embert költöztettek ki otthonából. A WHO 2006-os jelentése szerint a kimenekítés számos embernek komoly traumát jelentett a társadalmi kapcsolataik megbomlása miatt, és mert nem volt lehetőségük visszatérni otthonaikba.
A Stanford Egyetem 2012. júliusi tanulmánya szerint közel 600 halálesetet jelentettek, amely a Fukushima Daiichi atomerőmű 2011. március 11-i balesetét követő evakuálások következményeként lépett fel. Az áldozatok többsége az öregek és a krónikus betegek közül került ki. Bonneux szerint egy teljes generáció kimenekítése széles körben depressziót, és az életkedv elvesztését eredményezheti, ami viszont az öngyilkosságok megszaporodásához vezethet. Úgy véli, a kimenekítési zónák gyakran túl nagy biztonsági tartalékkal vannak meghatározva. A fukushimai baleset után a japán kormány új, preventív megközelítést dolgozott ki a nagyszámú lakossági kimenekítésére.
Bonneux szerint az aggodalom miatt az emberek rosszul becsülik fel a sugárzás valós következményeit. A csernobili baleset után például számos várandós nő kért abortuszt, mert féltek, hogy a sugárzás kárt tett a magzatban. A WHO adatai is alátámasztják ezt, a Csernobil által érintett régiókban csökkent a születésszám a nagyszámú művi terhesség-megszakítás miatt.
Bonneux szerint számos tanulmány igazolja, hogy a kis dózisú ionizáló sugárzás esetén a káros következménye nagyon kis valószínűségű, a kutatások azonban nem képesek epidemiológiai módszerekkel megállapítani a károkozás pontos szintjét. A laboratóriumi vizsgálatok nem tudják egyértelműen bizonyítani azt, hogy egyáltalán nincs egészségügyi hatás, az azonban biztos, hogy ha van is ilyen hatás, az nem jelentős. Bonneux szerint ezen túl minden feltevés csak spekuláció. Az elméleti modellek ilyen spekulációk extrapolációját alkalmazzák, ami túl óvatos megközelítést eredményezhet. Ezért a kis dózisoknak való kitettség kockázata esetén Bonneux szerint meg kellene hagyni a lakosság döntési jogát a kimenekítést illetően.
A kitelepítés rosszabb mint a sugárzás?
A Japánt ért tavaly márciusi hármas katasztrófát követően Fukusimából Jamagata prefektúrába áttelepített emberek mintegy háromnegyede fizikai vagy mentális problémákra panaszkodik egy felmérés szerint. Egy járványügyi szakértő úgy véli, hogy a kitelepítés rosszabb hatással van az emberekre, mint a sugárzás.
Jamagatában mintegy 11 ezer fukusimai kitelepített él, akiknek 39 százaléka kóros fáradtságra és letargiára, 32 százaléka ingerültségre, 22 százaléka pedig alvászavarokra panaszkodott. A Jamagata prefektúra kormányzata által készített felmérés szerint a 2011-es földrengést, cunamit és atomerőmű-balesetet követően Fukusimát elhagyni kényszerülők 37 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jelenleg rosszabbul él, mint kitelepítésekor. Nagy részük azt mondta, aggódik a jövője miatt, és fogalma sincs arról, hogy meddig fog Jamagatában lakni. A megkérdezettek egyharmada a két prefektúra időjárása közti különbségek miatt is rosszul érzi magát, többek között a Fukusimában szokatlan havazástól is félnek. A jamagatai kormányzat közlése szerint a kitelepítetteknek “még több lelki támogatásra van szükségük”. A japán kormány idén márciusi jelentése szerint egy évvel a katasztrófa után mintegy 325 ezer olyan, a természeti csapások által érintett területekről kitelepített ember volt Japánban, aki nem tért vagy nem térhetett vissza korábbi lakhelyére.
A kis ionizáló sugárdózisnak kitett lakosság kimenekítése olyan pszichológiai károkat okozhat, amely túlszárnyalja a sugárzás káros következményeit â állítja egy független járványügyi szakértő. Luc Bonneux az Európai Nukleáris Konferencián (ENC 2012) tart arról előadást, hogy a nagyszámú ember kiköltöztetése otthonukból olyan általános félelmet generál, ami miatt ezeket a pszichológiai következményeket is figyelembe kellene vennie a döntéshozóknak az evakuálás elrendelésekor, mivel az emberek bele is betegedhetnek a félelembe.
A WHO (World Health Organisation) adatai szerint az 1986-os csernobili balestet követően Ukrajnában 116 000 embert menekítettek ki az erőmű körüli régiókból a nem szennyezett területekre a baleset utáni első évben. A következő években további 230 000 embert költöztettek ki otthonából. A WHO 2006-os jelentése szerint a kimenekítés számos embernek komoly traumát jelentett a társadalmi kapcsolataik megbomlása miatt, és mert nem volt lehetőségük visszatérni otthonaikba.
A Stanford Egyetem 2012. júliusi tanulmánya szerint közel 600 halálesetet jelentettek, amely a Fukushima Daiichi atomerőmű 2011. március 11-i balesetét követő evakuálások következményeként lépett fel. Az áldozatok többsége az öregek és a krónikus betegek közül került ki. Bonneux szerint egy teljes generáció kimenekítése széles körben depressziót, és az életkedv elvesztését eredményezheti, ami viszont az öngyilkosságok megszaporodásához vezethet. Úgy véli, a kimenekítési zónák gyakran túl nagy biztonsági tartalékkal vannak meghatározva. A fukushimai baleset után a japán kormány új, preventív megközelítést dolgozott ki a nagyszámú lakossági kimenekítésére.
Bonneux szerint az aggodalom miatt az emberek rosszul becsülik fel a sugárzás valós következményeit. A csernobili baleset után például számos várandós nő kért abortuszt, mert féltek, hogy a sugárzás kárt tett a magzatban. A WHO adatai is alátámasztják ezt, a Csernobil által érintett régiókban csökkent a születésszám a nagyszámú művi terhesség-megszakítás miatt.
Bonneux szerint számos tanulmány igazolja, hogy a kis dózisú ionizáló sugárzás esetén a káros következménye nagyon kis valószínűségű, a kutatások azonban nem képesek epidemiológiai módszerekkel megállapítani a károkozás pontos szintjét. A laboratóriumi vizsgálatok nem tudják egyértelműen bizonyítani azt, hogy egyáltalán nincs egészségügyi hatás, az azonban biztos, hogy ha van is ilyen hatás, az nem jelentős. Bonneux szerint ezen túl minden feltevés csak spekuláció. Az elméleti modellek ilyen spekulációk extrapolációját alkalmazzák, ami túl óvatos megközelítést eredményezhet. Ezért a kis dózisoknak való kitettség kockázata esetén Bonneux szerint meg kellene hagyni a lakosság döntési jogát a kimenekítést illetően.
