close
Sokba kerül a szenes erőművek leállítása
Áram - Egyéb

Sokba kerül a szenes erőművek leállítása

Együttesen 46-50 milliárd forintba kerülnek majd a hazai erőművek bezárásának környezetvédelmi kiadásai. Mielőbb el kell dönteni, hogy kit terhel ez összeg – mondta Kaderják Péter, a Magyar Energia Hivatal (MEH) főigazgatója tegnapi tájékoztatóján. Másrészt meg kell teremteni annak feltételeit is, hogy hazánk eladhassa a kiotói egyezményben vállaltnál nagyobb károsanyag-kibocsátási többletét. Az eladással 2008-2012 között 18-77 milliárd forintos bevételhez juthat a költségvetés – olvasható a pénteki Magyar Hírlapban.

Több elavult barnaszenes erőművet is be kell zárni 2004-től, s az ezzel kapcsolatban felmerülő környezetvédelmi rehabilitáció költsége 46-50 milliárd forintot emészthet fel – jelezte Kaderják Péter. A költségek közt szerepel például a bányák zagytereinek felhagyása, azaz környezetvédelmi helyreállítása (10-11 milliárd), a mélyművelési bányák felhagyása (8,6 milliárd) vagy a bontásokra fordítandó összeg (10-12 milliárd). Kérdéses, hogy ki fizesse a felmerülő költségeket: az érintett erőművek tulajdonosai vagy az állam – azaz az ÁPV Rt. -, vagy a Környezetvédelmi Minisztérium. Az energiahivatal vezetője tart attól, hogy az érintett cégek megszűnésével az állam nyakába szakad a helyreállítás költségterhe. Az már most is valószínű, hogy az áram árában megjelenik majd ezen kiadások egy része, de semmiképpen sem egyszerre érvényesítik majd a tarifákban. Az ügyben már megalakítottak egy – több tárcát is magába foglaló – bizottságot, illetve összeállt egy információs adatbázis.

Ugyancsak sürgető annak jogi és szervezeti rendezése, hogy hazánk is eladhasson “üvegház-kibocsátási jogot”. A meghatározás mögött az évtized elején kötött kiotói egyezmény Magyarország által is aláírt vállalása áll. Bizonyos ugyanis, hogy hazánk túlteljesíti károsanyag-kibocsátásra vállalt kötelezettségét. Magyarán 2008 és 2012 közt összesen 7-8 millió tonnányi mennyiséget adhatunk majd el. Mert hogy a másik oldalon azok az országok, amelyek nem teljesítik vállalásukat, megvehetik a túlteljesítők pluszmennyiségét. Ha jogilag és szervezetileg rendezik, ki számolja ki a különbséget vagy ki adhatja el azt, úgy 2008-2012 közt évi 18-77 milliárd forintnyi bevételhez juthat az ország. Annál is inkább sürgető feladatról van szó, mert például Hollandia nemrégiben közbeszerzési pályázatot hirdetett arra, hogy külföldön megvalósuló beruházásokkal csökkentsék a szén-dioxid-kibocsátást. Ez utóbbit viszont a hollandok a saját egyezményükben vállalt csökkentésként számolhatják el. A pályázaton három román, egy cseh és egy lengyel cég nyert. Magyarok viszont nem indulhattak, mert nem tisztázott: milyen módon mondhat le a magyar állam a kibocsátáscsökkentésről. A döntés azért is sürgető, mert más államok is (például a svédek vagy a japánok) is megkezdték pályázataik kiírását, vagy ez a lépés részükről a közeljövőben várható. Egyedül Hollandia 30 millió eurót költ csak az idén károsanyag-kibocsátási kvóták felvásárlására.

A hivatal figyelemmel kíséri az áram- és gázpiac liberalizációjáról zajló vitát az Európai Unióban. Négy pontban nem sikerült az uniós országoknak ez idáig dűlőre jutniuk. Vitatott például, hogy megvalósuljon-e az energiaszektor teljes szabadsága 2005-től, azaz a korábbihoz képest gyorsuljon-e a liberalizációs ütem. A MEH-et érintő pontok közül kiemelhető, hogy a mostaninál hangsúlyosabb szerepet kaphatnak – már amennyiben az EU-országok elfogadják – az energiarendszert szabályozó hatóságok. Ha ezt elfogadná az EU, úgy például Magyarországon a hivatal állapítaná meg a gáz- és áramárakat, átvenné tehát a gazdasági miniszter jogkörét.


Többnyire kérdőmondatokat használok, csillagásznak, atomfizikusnak készültem, de végül újságíró lettem. Húsz éve foglalkozom energiaügyekkel. Tizenhét éve, egy programozó barátommal alapítottuk az energiainfo-t, mindazoknak, akiket nemcsak a "mi" érdekel, hanem a "hogyan" is. Hiszek benne, hogy a kételkedés, és a nyitottság visz előbbre.