Befejezéséhez közeledik a paksi atomerőmű 1996-ban indult biztonságnövelő projektje. Mindez nagyon lényeges kérdés, mert az erőmű biztosítja az ország villamosenergia-ellátásának mintegy 40 százalékát, tehát nemzetgazdasági érdekből sem mindegy, hogy mennyire felel meg a biztonsági követelményeknek, valamint figyelembe véve közelgő európai uniós csatlakozásunkat az uniós előírásoknak – írja csütörtöki számában a Magyar Nemzet.
Az atomerőmű műszaki szempontból kedvező helyzetét az a középtávú biztonságnövelő program alapozta meg, amelynek végrehajtása 1996-ban indult és jövőre fejeződik be, s mintegy 250 millió dollár ráfordítással a paksi erőmű biztonsági színvonalát a hasonló életkorú nyugati blokkokéval azonos szintre emeli. A programon belül többek között olyan nagy volumenű átalakítások valósulnak meg, mint a földrengésállóság növelése, a reaktorvédelem és tágabban a biztonsági rendszerek irányítástechnikájának rekonstrukciója, valamint számos egyéb technológiai átalakítás tudtuk meg Lenkei Istvántól, a Paksi Atomerőmű Rt. műszaki igazgatójától.
Mint elmondta: a kilencvenes évek elején indult el az a folyamat, amely az erőmű biztonságnövelését irányozta elő. Kezdetben alapvetően a német GRS (nukleáris biztonsági szervezet) jelentésére alapozva vizsgálták felül az erőmű biztonságát, a technológiai rendszereket, majd megkezdték a szükséges átalakítások végrehajtását. Ezt követően kezdődött meg az Országos Atomenergia Hivatal felügyeletével indított AGNES (Advanced, General and New re-Evaluation of Safety) projekt. Ennek lényege egy nemzetközi színvonalú elemzés elkészítése volt, mely alapján átértékelhették a blokkok akkori biztonsági állapotát, rangsorolhatták a biztonság növelésében, azaz a zónaolvadás kockázatának csökkentésében legnagyobb szerepet játszó intézkedéseket. Az elvégzett beavatkozások hatására a kiemelt és nagyon fontos biztonságnövelő intézkedések többségénél a vizsgált periódusban a korábbi évekhez képest számottevő haladást értek el.
Az igazgató szerint azonban a biztonságnövelő intézkedések egy olyan állandó folyamatot jelentenek, melyeknek soha nincs vége. Éppen ezért az AGNES projekt végeztével, szinte azzal egy időben azonnal belekezdtek a következő hosszabb távú programba, amely jövőre fog befejeződni. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) még 1990-ben programot indított a szovjet tervezésű, első generációs atomerőművek biztonságának növelésére, melyet 1992-ben kiterjesztettek a Pakson is üzemelő, már fejlettebb rendszerű VVER-440/213 típusú atomerőmű-típusokra is. A program alapvető célkitűzései voltak, hogy meghatározzák a legfontosabb tervezési és üzemviteli biztonsági kérdéseket, figyelembe véve a nemzetközi gyakorlatban kialakult elvárásokat. Az alapos és mindenre kiterjedő tervezés és előkészítés végeztével 1996-ban kezdődtek a kivitelezési munkák, amelyek mind a négy blokkra meghatározták az évekre lebontott feladatokat. Nehézséget jelentett, hogy ezeket a biztonságnövelő intézkedéseket a megszokottan magas biztonsági mutatók megtartása, a folyamatos üzem fenntartása, valamint a főjavítások idejének és ütemezésének betartása mellett kellett elvégezni. A program ütemezése szerint 2002. december 31-re fejeződik be a teljes biztonságnövelő projekt, melynek alapján a paksi atomerőmű biztonsági színvonalát a hasonló életkorú nyugati blokkokéval azonos szintre emelik. Ennek is köszönhetően Magyarország európai uniós csatlakozási tárgyalásai során mind az energia, mind a környezetvédelem fejezetét lezárták, tehát az atomerőmű működése nem képezhet akadályt a csatlakozási folyamatban.
Lenkei István jelezte azt is, hogy a műszaki feltételek megteremtése mellett az emberi hibázás lehetőségének csökkentése is kiemelt a biztonságnövelés terén. Az emberi tevékenység megbízhatóságának növelésében fontos szerepet játszik az állapotorientált üzemzavar-elhárítási és balesetkezelési utasítások bevezetése. Az amerikai TMI erőmű 1979-es üzemzavara után dolgozták ki az új üzemzavar-elhárítási rendszert, amelyet azóta a világ legtöbb atomerőművében bevezettek. Pakson a nemzetközi ajánlások, javaslatok figyelembevételével 1997 januárjától kezdődött el az új utasítási rendszer kidolgozása az amerikai Westinghouse céggel közösen. A három fázisra felosztott munkával párhuzamosan készültek az oktatási anyagok is, melyek az utasítási rendszer gyakorlati bevezetését szolgálják. Az igazgató elmondta azt is, hogy ez a biztonságnövelő projekt egyben az alapját jelenti az erőmű teljesítménynövelésének, valamint az élettartam-hosszabbításnak. A blokkok szekunder köri teljesítményét 11 megawattal már sikerült megnövelni. Ezt követi, hogy a primer oldali teljesítményt megnövelve az erőműből kiadott villamos teljesítményt a mai 470 megawattról 500-510 megawattra emelik, ez minden komolyabb biztonsági kockázat nélkül megtehető ezekkel a VVER típusú blokkokkal. Az élettartam-hosszabbítási programot idén januárban fogadta el az erőmű tulajdonosa, vagyis az MVM Rt. igazgatósága. Ezt követően 2007-ig kell elkészíteni és végrehajtani az ehhez kapcsolódó munkákat, mégpedig úgy, hogy az élettartam-hosszabbításra szóló engedélyt is megadja az Országos Atomenergia Hivatal. Ennek eredményeként a 2018-ig tervezett élettartamot 25-30 évvel sikerülhet majd biztonsággal meghosszabbítani.
Sikeres a paksi biztonságnövelő program
Befejezéséhez közeledik a paksi atomerőmű 1996-ban indult biztonságnövelő projektje. Mindez nagyon lényeges kérdés, mert az erőmű biztosítja az ország villamosenergia-ellátásának mintegy 40 százalékát, tehát nemzetgazdasági érdekből sem mindegy, hogy mennyire felel meg a biztonsági követelményeknek, valamint figyelembe véve közelgő európai uniós csatlakozásunkat az uniós előírásoknak – írja csütörtöki számában a Magyar Nemzet.
Az atomerőmű műszaki szempontból kedvező helyzetét az a középtávú biztonságnövelő program alapozta meg, amelynek végrehajtása 1996-ban indult és jövőre fejeződik be, s mintegy 250 millió dollár ráfordítással a paksi erőmű biztonsági színvonalát a hasonló életkorú nyugati blokkokéval azonos szintre emeli. A programon belül többek között olyan nagy volumenű átalakítások valósulnak meg, mint a földrengésállóság növelése, a reaktorvédelem és tágabban a biztonsági rendszerek irányítástechnikájának rekonstrukciója, valamint számos egyéb technológiai átalakítás tudtuk meg Lenkei Istvántól, a Paksi Atomerőmű Rt. műszaki igazgatójától.
Mint elmondta: a kilencvenes évek elején indult el az a folyamat, amely az erőmű biztonságnövelését irányozta elő. Kezdetben alapvetően a német GRS (nukleáris biztonsági szervezet) jelentésére alapozva vizsgálták felül az erőmű biztonságát, a technológiai rendszereket, majd megkezdték a szükséges átalakítások végrehajtását. Ezt követően kezdődött meg az Országos Atomenergia Hivatal felügyeletével indított AGNES (Advanced, General and New re-Evaluation of Safety) projekt. Ennek lényege egy nemzetközi színvonalú elemzés elkészítése volt, mely alapján átértékelhették a blokkok akkori biztonsági állapotát, rangsorolhatták a biztonság növelésében, azaz a zónaolvadás kockázatának csökkentésében legnagyobb szerepet játszó intézkedéseket. Az elvégzett beavatkozások hatására a kiemelt és nagyon fontos biztonságnövelő intézkedések többségénél a vizsgált periódusban a korábbi évekhez képest számottevő haladást értek el.
Az igazgató szerint azonban a biztonságnövelő intézkedések egy olyan állandó folyamatot jelentenek, melyeknek soha nincs vége. Éppen ezért az AGNES projekt végeztével, szinte azzal egy időben azonnal belekezdtek a következő hosszabb távú programba, amely jövőre fog befejeződni. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) még 1990-ben programot indított a szovjet tervezésű, első generációs atomerőművek biztonságának növelésére, melyet 1992-ben kiterjesztettek a Pakson is üzemelő, már fejlettebb rendszerű VVER-440/213 típusú atomerőmű-típusokra is. A program alapvető célkitűzései voltak, hogy meghatározzák a legfontosabb tervezési és üzemviteli biztonsági kérdéseket, figyelembe véve a nemzetközi gyakorlatban kialakult elvárásokat. Az alapos és mindenre kiterjedő tervezés és előkészítés végeztével 1996-ban kezdődtek a kivitelezési munkák, amelyek mind a négy blokkra meghatározták az évekre lebontott feladatokat. Nehézséget jelentett, hogy ezeket a biztonságnövelő intézkedéseket a megszokottan magas biztonsági mutatók megtartása, a folyamatos üzem fenntartása, valamint a főjavítások idejének és ütemezésének betartása mellett kellett elvégezni. A program ütemezése szerint 2002. december 31-re fejeződik be a teljes biztonságnövelő projekt, melynek alapján a paksi atomerőmű biztonsági színvonalát a hasonló életkorú nyugati blokkokéval azonos szintre emelik. Ennek is köszönhetően Magyarország európai uniós csatlakozási tárgyalásai során mind az energia, mind a környezetvédelem fejezetét lezárták, tehát az atomerőmű működése nem képezhet akadályt a csatlakozási folyamatban.
Lenkei István jelezte azt is, hogy a műszaki feltételek megteremtése mellett az emberi hibázás lehetőségének csökkentése is kiemelt a biztonságnövelés terén. Az emberi tevékenység megbízhatóságának növelésében fontos szerepet játszik az állapotorientált üzemzavar-elhárítási és balesetkezelési utasítások bevezetése. Az amerikai TMI erőmű 1979-es üzemzavara után dolgozták ki az új üzemzavar-elhárítási rendszert, amelyet azóta a világ legtöbb atomerőművében bevezettek. Pakson a nemzetközi ajánlások, javaslatok figyelembevételével 1997 januárjától kezdődött el az új utasítási rendszer kidolgozása az amerikai Westinghouse céggel közösen. A három fázisra felosztott munkával párhuzamosan készültek az oktatási anyagok is, melyek az utasítási rendszer gyakorlati bevezetését szolgálják. Az igazgató elmondta azt is, hogy ez a biztonságnövelő projekt egyben az alapját jelenti az erőmű teljesítménynövelésének, valamint az élettartam-hosszabbításnak. A blokkok szekunder köri teljesítményét 11 megawattal már sikerült megnövelni. Ezt követi, hogy a primer oldali teljesítményt megnövelve az erőműből kiadott villamos teljesítményt a mai 470 megawattról 500-510 megawattra emelik, ez minden komolyabb biztonsági kockázat nélkül megtehető ezekkel a VVER típusú blokkokkal. Az élettartam-hosszabbítási programot idén januárban fogadta el az erőmű tulajdonosa, vagyis az MVM Rt. igazgatósága. Ezt követően 2007-ig kell elkészíteni és végrehajtani az ehhez kapcsolódó munkákat, mégpedig úgy, hogy az élettartam-hosszabbításra szóló engedélyt is megadja az Országos Atomenergia Hivatal. Ennek eredményeként a 2018-ig tervezett élettartamot 25-30 évvel sikerülhet majd biztonsággal meghosszabbítani.
