Egy amerikai cég olyan áramfejlesztő rendszert tervezett, amely a tenger hullámverését felhasználva generálja az áramot, olcsó alternatívát jelentve ezzel – közölte az Internetto.
Az új találmány nagy segítséget nyújthat a Kaliforniához hasonlóan energiahiánnyal küszködő térségeknek, valamint az olyan helyeknek, ahol az áramellátás nem megoldott.
A New Jersey-ben székelő Ocean Power Technologies újdonsága egy sor bójából áll, amelyek az óceán felszínén lebegve áramot termelnek. Az első, kísérleti telepet a Csendes-óceánban helyezik el, egy mérföldnyire Melbourne partjaitól. A rendszer előreláthatóan mintegy tíz megawatt áramot fog termelni, ez körülbelül tízezer háztartás igényeinek fedezésére elegendő. A találmány legfőbb előnye, hogy olcsó és tiszta módszerekkel lehet villamos energiához jutni.
“Az óceán egy olyan terület, amelyben koncentráltan rengeteg energia rejlik” – mondta George W. Taylor, az OPT elnöke.
A négy és fél méter átmérőjű bóják körülbelül egy méterrel a vízszint alatt lebegnek, belsejükben egy henger működtet egy dugattyúra emlékeztető szerkezetet, amely a hullámok segítségével mozog. A bóják mozgása egy a tengerfenékre erősített generátort tölt fel elektromos energiával. Egy bója mintegy 50 kilowatt áram előállítására képes. A generátorokból víz alatti kábelek szállítják a villamos áramot a szárazföldre, ahol rácsatlakoztatják a hálózatra. A rendszert számítógépek ellenőrzik, amelyek viharos időjárás esetén lekapcsolják a generátort, nehogy a hatalmas hullámok elszakítsák a kábeleket, zárlatot okozva ezzel.
Az ausztrál telepen akár húsz bóját is elhelyezhetnek az OPT pedig már kapott is egy rendelést az amerikai haditengerészettől, egy Hawaii partjainál fekvő katonai bázis ellátására. A rendszert tizenegy hónapon keresztül tesztelték, melynek során kétszemélyes kutató tengeralattjárókat töltöttek fel elektromossággal Atlantic City mellett. A tesztek során számos nagyobb vihart – köztük a kilencméteres hullámokat korbácsoló Bonnie hurrikánt – átvészeltek, fennakadás, probléma nélkül.
Taylor 100 kilowattos telepeket képzelt el, amelyekkel kis tengerparti településeket, illetve tengeri olajfúró telepeket láthatnának el, a nagyobb áramfejlesztők pedig a regionális hálózatok termelésébe segíthetnének be. Elismerte, hogy egy ilyen rendszer kiépítéséhez nagyobb kezdeti befektetés szükséges, mint a hagyományos berendezésekhez. A kisebb installációk megawattonként ötmillió dollárba, a száz megawatt teljesítményűek megawattonként 2.3 millió dollárba kerülnének. Egy gáz- illetve szénerőmű megawattonkénti költsége csupán másfélmillióra rúg.
Az üzemeltetési költség – ingyen nyersanyag – azonban teljesen versenyképessé teszi a hullámerőműveket tüzeléses társaikkal, és gazdaságosabbá a nap- illetve szélerőműveknél.
Az apály-dagály elvét kiaknázó erőművekkel szembeni előnye az időtállóság. A komplex turbinák és egyéb berendezések ugyanis könnyen korrodálódnak, a bóják élettartama azonban akár negyven év is lehet.
Hullámverésből villamos-energia
Egy amerikai cég olyan áramfejlesztő rendszert tervezett, amely a tenger hullámverését felhasználva generálja az áramot, olcsó alternatívát jelentve ezzel – közölte az Internetto.
Az új találmány nagy segítséget nyújthat a Kaliforniához hasonlóan energiahiánnyal küszködő térségeknek, valamint az olyan helyeknek, ahol az áramellátás nem megoldott.
A New Jersey-ben székelő Ocean Power Technologies újdonsága egy sor bójából áll, amelyek az óceán felszínén lebegve áramot termelnek. Az első, kísérleti telepet a Csendes-óceánban helyezik el, egy mérföldnyire Melbourne partjaitól. A rendszer előreláthatóan mintegy tíz megawatt áramot fog termelni, ez körülbelül tízezer háztartás igényeinek fedezésére elegendő. A találmány legfőbb előnye, hogy olcsó és tiszta módszerekkel lehet villamos energiához jutni.
“Az óceán egy olyan terület, amelyben koncentráltan rengeteg energia rejlik” – mondta George W. Taylor, az OPT elnöke.
A négy és fél méter átmérőjű bóják körülbelül egy méterrel a vízszint alatt lebegnek, belsejükben egy henger működtet egy dugattyúra emlékeztető szerkezetet, amely a hullámok segítségével mozog. A bóják mozgása egy a tengerfenékre erősített generátort tölt fel elektromos energiával. Egy bója mintegy 50 kilowatt áram előállítására képes. A generátorokból víz alatti kábelek szállítják a villamos áramot a szárazföldre, ahol rácsatlakoztatják a hálózatra. A rendszert számítógépek ellenőrzik, amelyek viharos időjárás esetén lekapcsolják a generátort, nehogy a hatalmas hullámok elszakítsák a kábeleket, zárlatot okozva ezzel.
Az ausztrál telepen akár húsz bóját is elhelyezhetnek az OPT pedig már kapott is egy rendelést az amerikai haditengerészettől, egy Hawaii partjainál fekvő katonai bázis ellátására. A rendszert tizenegy hónapon keresztül tesztelték, melynek során kétszemélyes kutató tengeralattjárókat töltöttek fel elektromossággal Atlantic City mellett. A tesztek során számos nagyobb vihart – köztük a kilencméteres hullámokat korbácsoló Bonnie hurrikánt – átvészeltek, fennakadás, probléma nélkül.
Taylor 100 kilowattos telepeket képzelt el, amelyekkel kis tengerparti településeket, illetve tengeri olajfúró telepeket láthatnának el, a nagyobb áramfejlesztők pedig a regionális hálózatok termelésébe segíthetnének be. Elismerte, hogy egy ilyen rendszer kiépítéséhez nagyobb kezdeti befektetés szükséges, mint a hagyományos berendezésekhez. A kisebb installációk megawattonként ötmillió dollárba, a száz megawatt teljesítményűek megawattonként 2.3 millió dollárba kerülnének. Egy gáz- illetve szénerőmű megawattonkénti költsége csupán másfélmillióra rúg.
Az üzemeltetési költség – ingyen nyersanyag – azonban teljesen versenyképessé teszi a hullámerőműveket tüzeléses társaikkal, és gazdaságosabbá a nap- illetve szélerőműveknél.
Az apály-dagály elvét kiaknázó erőművekkel szembeni előnye az időtállóság. A komplex turbinák és egyéb berendezések ugyanis könnyen korrodálódnak, a bóják élettartama azonban akár negyven év is lehet.
