Szakértők szerint a jelenleginél lényegesen nagyobb összeget kellene a magyarországi gázelosztó hálózat fejlesztésére fordítani. A Mol Rt. jelenleg évi 3-4 milliárd forintot fordít a karbantartására. Az energiahivatal (MEH) a jövő nyáron a tározás és szállítás költségeit önállóan kezelő tarifarendszert tervez – olvasható a keddi Világgazdaságban.
A jelenlegi gázárak mellett sem a Mol Rt., sem a gázszolgáltató társaságok nem igazán érdekeltek a gázvezeték-hálózat, a szállítóvezetékek, illetve a tározók fejlesztésében — állapították meg szakértők az utóbbi időben több szakmai fórumon is. Az olajtársaság esetében nem egyszerűen az érdekeltség hiányáról, hanem a gázüzlet vesztesége miatt keletkező fedezethiányáról van szó.
A jelenlegi tarifarendszer egyben kezeli ugyanis a gázüzlet valamennyi költségét, a szállítástól a tározáson át a hazai gáz kitermelési és az importgáz beszerzési áráig — mondta lapunknak Varró László, a MEH vezető közgazdásza. Hozzátette: a gázüzletág 100 milliárdos vesztesége miatt a Mol Rt. érthető módon visszafogja a gázszállítással, -tározással kapcsolatos fejlesztéseit. Felkai Györgytől, az olajcég kommunikációs igazgatójától megtudtuk, hogy a cég évente 3-4 milliárd forintot fordít a gázelosztó hálózat karbantartására. A lapunk által megkérdezett szakértők szerint azonban ennél lényegesen nagyobb összegű beruházásra volna szükség. A kommunikációs igazgató hozzátette, a gázüzlet sorsának bizonytalansága és vesztesége miatt egyelőre nem tervezik a hálózat fejlesztését.
Az alulfinanszírozás Varró László szerint egyrészt azért veszélyes, mert folyamatosan romlik a meglévő infrastruktúra állapota, másrészt az igények várható növekedését sem lesz képes kielégíteni a rendszer. A MEH vezető közgazdásza emlékeztetett, hogy a lakossági földgázfelhasználás stagnálása mellett folyamatosan nő az energetikai gázigény. A selejtezésre kerülő szenes erőművi blokkok helyébe kivétel nélkül gáztüzelésű egységeket állítanak.
A Mol jelenlegi elosztórendszere évi 18 milliárd köbméteres gázforgalom kiszolgálására képes, szemben a mostani 12 milliárd köbméterrel. Ugyanakkor a piacnyitás szükségessé tehet bizonyos informatikai, illetve méréstechnikai fejlesztéseket. Ezek költsége szakértők szerint több milliárd forintra tehető.
A MEH vezető közgazdásza szerint az önálló tározási és szállítási tarifa bevezetése megoldhatja ezt a helyzetet. A jelenleg érvényes gáztarifarendszer 2002. június 31-én lejár. Az energiahivatal szándéka szerint a jövő év július 1-jén — fél évvel a tervezett gázpiaci nyitás első lépését megelőzően –, a most folyó költség-felülvizsgálat alapján, az egyes költségelemeket önállóan kezelő rendszert vezetnének be. Ez egyrészt szükségtelenné tenné, hogy a piacnyitás során folyamatosan aktualizálni kelljen az árszabályozás mechanizmusát, másrészt egyértelmű helyzetet teremtene a Mol Rt. által jogilag már önállósított szállító- és tározótársaságok esetében. Jelentősen megkönnyítené az érintett cégek értékelését, a befektetők bevonását, illetve értékesítésüket. Varró László úgy vélte, ezt megelőzően a lehetséges befektetők komoly szabályozási kockázatot vállalnak, aminek ugyan vannak hagyományai a magyar energiaiparban, de nyilván kedvezőtlenül befolyásolja az egyes társaságok esetében elérhető árat.
Gáz lehet a hálózattal
Szakértők szerint a jelenleginél lényegesen nagyobb összeget kellene a magyarországi gázelosztó hálózat fejlesztésére fordítani. A Mol Rt. jelenleg évi 3-4 milliárd forintot fordít a karbantartására. Az energiahivatal (MEH) a jövő nyáron a tározás és szállítás költségeit önállóan kezelő tarifarendszert tervez – olvasható a keddi Világgazdaságban.
A jelenlegi gázárak mellett sem a Mol Rt., sem a gázszolgáltató társaságok nem igazán érdekeltek a gázvezeték-hálózat, a szállítóvezetékek, illetve a tározók fejlesztésében — állapították meg szakértők az utóbbi időben több szakmai fórumon is. Az olajtársaság esetében nem egyszerűen az érdekeltség hiányáról, hanem a gázüzlet vesztesége miatt keletkező fedezethiányáról van szó.
A jelenlegi tarifarendszer egyben kezeli ugyanis a gázüzlet valamennyi költségét, a szállítástól a tározáson át a hazai gáz kitermelési és az importgáz beszerzési áráig — mondta lapunknak Varró László, a MEH vezető közgazdásza. Hozzátette: a gázüzletág 100 milliárdos vesztesége miatt a Mol Rt. érthető módon visszafogja a gázszállítással, -tározással kapcsolatos fejlesztéseit. Felkai Györgytől, az olajcég kommunikációs igazgatójától megtudtuk, hogy a cég évente 3-4 milliárd forintot fordít a gázelosztó hálózat karbantartására. A lapunk által megkérdezett szakértők szerint azonban ennél lényegesen nagyobb összegű beruházásra volna szükség. A kommunikációs igazgató hozzátette, a gázüzlet sorsának bizonytalansága és vesztesége miatt egyelőre nem tervezik a hálózat fejlesztését.
Az alulfinanszírozás Varró László szerint egyrészt azért veszélyes, mert folyamatosan romlik a meglévő infrastruktúra állapota, másrészt az igények várható növekedését sem lesz képes kielégíteni a rendszer. A MEH vezető közgazdásza emlékeztetett, hogy a lakossági földgázfelhasználás stagnálása mellett folyamatosan nő az energetikai gázigény. A selejtezésre kerülő szenes erőművi blokkok helyébe kivétel nélkül gáztüzelésű egységeket állítanak.
A Mol jelenlegi elosztórendszere évi 18 milliárd köbméteres gázforgalom kiszolgálására képes, szemben a mostani 12 milliárd köbméterrel. Ugyanakkor a piacnyitás szükségessé tehet bizonyos informatikai, illetve méréstechnikai fejlesztéseket. Ezek költsége szakértők szerint több milliárd forintra tehető.
A MEH vezető közgazdásza szerint az önálló tározási és szállítási tarifa bevezetése megoldhatja ezt a helyzetet. A jelenleg érvényes gáztarifarendszer 2002. június 31-én lejár. Az energiahivatal szándéka szerint a jövő év július 1-jén — fél évvel a tervezett gázpiaci nyitás első lépését megelőzően –, a most folyó költség-felülvizsgálat alapján, az egyes költségelemeket önállóan kezelő rendszert vezetnének be. Ez egyrészt szükségtelenné tenné, hogy a piacnyitás során folyamatosan aktualizálni kelljen az árszabályozás mechanizmusát, másrészt egyértelmű helyzetet teremtene a Mol Rt. által jogilag már önállósított szállító- és tározótársaságok esetében. Jelentősen megkönnyítené az érintett cégek értékelését, a befektetők bevonását, illetve értékesítésüket. Varró László úgy vélte, ezt megelőzően a lehetséges befektetők komoly szabályozási kockázatot vállalnak, aminek ugyan vannak hagyományai a magyar energiaiparban, de nyilván kedvezőtlenül befolyásolja az egyes társaságok esetében elérhető árat.
