Komoly gondot jelent a földgázpiac teljes liberalizálása. Legutóbb Németországnak kellett szembesülnie azzal a ténnyel, hogy a nagyfogyasztók és a szolgáltatók képtelenek megegyezni a gázhálózat használatáért fizetendő díjról. A szövetségi kormány nem táplál hiú reményeket: egyelőre beérik azzal is, ha megalakul egy komoly szabályozó hatóság a jövő év elejére – olvasható a Magyar Nemzetben. Kalifornia példája volt az első jel arra nézve, hogy az energiaszektor liberalizációja komoly veszélyekkel fenyeget. Nemcsak az energetikai lobbival kell megküzdeniük az adott kormányoknak, hanem olyan hatósági infrastruktúrát is meg kell alkotniuk, amelyek biztosítják egy-egy ország folyamatos ellátását. Az a tény, hogy az energiaszektor liberalizációja komoly feszültséget okoz, Barcelonában, a legutóbbi EU-csúcstalálkozón is megmutatkozott, amikor is a francia kormány igen vehemensen védte az állami energetikai monopóliumok pozícióját.
Legutóbb Németország nézett szembe hasonló fiaskóval: képtelenek voltak megállapodni a nagyvásárlók és a gázhálózati szolgáltatók arról, hogy a kereskedők milyen díjat fizessenek a gázhálózat használatáért. A német szövetségi kormány azt deklarálta: zsákutcába jutottak a gázipari liberalizációval, s az az egyetlen céljuk, hogy legalább már egy jól működő szabályozó hatóságot hozzanak létre a jövő év elejére.
Nincs remény a megegyezésre, ami egyben azt is jelenti, hogy a jelek szerint Németország képtelen lesz egyhamar megfelelni annak az EU-s elvárásnak, amely a gázpiac teljes liberalizációját tűzte ki célul. Szakértők szerint ehhez az kellene, hogy a gázpiaci szövetségek kompromisszumra jussanak egymással. Enélkül ugyanis semmi esély nincs arra, hogy a német gázpiac állami szabályozás nélkül, liberalizált módon működjék. Kérdés továbbá az is, hogy a munkavállalói érdekképviseletek miképpen viszonyulnak a piacnyitáshoz. Intő jel lehet számukra, hogy a német áramipar 1998-as liberalizációja óta eltelt időszakban harmincezer álláshely szűnt meg az ágazatban. Mindez úgy, hogy az ágazatba áramló befektetések mértéke is drasztikusan csökkent, négy év alatt 5,3 milliárd euróról 3,7 milliárd euróra.
Magyarországon gyakorlatilag ugyanazoknak a cégeknek kell megegyezniük a nagyvásárlókkal, mint Németországban, hiszen a hat regionális gázszolgáltató vállalat közül ötben jelentős német tulajdonhányad van. A jelenlegi kormány részbeni, nagyjából harmincszázalékos piacnyitást irányzott elő 2003 januárjára, s a vonatkozó törvényt hosszas szakmai egyeztetés előzte meg, mielőtt megszavazta volna az Országgyűlés. Jelenleg a végrehajtási rendeletek kimunkálása folyik a szakmai területért felelős Gazdasági Minisztériumban.
Lenyúlás vagy felelős politikai döntés? Magyarországon az Orbán-kabinet jelezte a Molnak, hogy hajlandó az állam megvásárolni a földgázüzletágat. Az erre vonatkozó kizárólagos tárgyalások a hírek szerint már meg is kezdődtek a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) és az olajtársaság között. Az MSZP mellett szintén a feltétel nélküli liberalizációt szorgalmazó SZDSZ ügyvivője, Magyar Bálint a tervezett üzletet azonban példátlan méretű lenyúlásnak nevezte. Az Orbán-kabinet deklarált célja az, hogy a gázüzletág megvásárlása révén kordában tudja tartani a gázárakat, még akkor is, ha megnyílik az energiapiac, és a szektorban a liberális üzleti elvek érvényesülnek.
A gázpiaci liberalizáció fiaskója
Komoly gondot jelent a földgázpiac teljes liberalizálása. Legutóbb Németországnak kellett szembesülnie azzal a ténnyel, hogy a nagyfogyasztók és a szolgáltatók képtelenek megegyezni a gázhálózat használatáért fizetendő díjról. A szövetségi kormány nem táplál hiú reményeket: egyelőre beérik azzal is, ha megalakul egy komoly szabályozó hatóság a jövő év elejére – olvasható a Magyar Nemzetben. Kalifornia példája volt az első jel arra nézve, hogy az energiaszektor liberalizációja komoly veszélyekkel fenyeget. Nemcsak az energetikai lobbival kell megküzdeniük az adott kormányoknak, hanem olyan hatósági infrastruktúrát is meg kell alkotniuk, amelyek biztosítják egy-egy ország folyamatos ellátását. Az a tény, hogy az energiaszektor liberalizációja komoly feszültséget okoz, Barcelonában, a legutóbbi EU-csúcstalálkozón is megmutatkozott, amikor is a francia kormány igen vehemensen védte az állami energetikai monopóliumok pozícióját.
Legutóbb Németország nézett szembe hasonló fiaskóval: képtelenek voltak megállapodni a nagyvásárlók és a gázhálózati szolgáltatók arról, hogy a kereskedők milyen díjat fizessenek a gázhálózat használatáért. A német szövetségi kormány azt deklarálta: zsákutcába jutottak a gázipari liberalizációval, s az az egyetlen céljuk, hogy legalább már egy jól működő szabályozó hatóságot hozzanak létre a jövő év elejére.
Nincs remény a megegyezésre, ami egyben azt is jelenti, hogy a jelek szerint Németország képtelen lesz egyhamar megfelelni annak az EU-s elvárásnak, amely a gázpiac teljes liberalizációját tűzte ki célul. Szakértők szerint ehhez az kellene, hogy a gázpiaci szövetségek kompromisszumra jussanak egymással. Enélkül ugyanis semmi esély nincs arra, hogy a német gázpiac állami szabályozás nélkül, liberalizált módon működjék. Kérdés továbbá az is, hogy a munkavállalói érdekképviseletek miképpen viszonyulnak a piacnyitáshoz. Intő jel lehet számukra, hogy a német áramipar 1998-as liberalizációja óta eltelt időszakban harmincezer álláshely szűnt meg az ágazatban. Mindez úgy, hogy az ágazatba áramló befektetések mértéke is drasztikusan csökkent, négy év alatt 5,3 milliárd euróról 3,7 milliárd euróra.
Magyarországon gyakorlatilag ugyanazoknak a cégeknek kell megegyezniük a nagyvásárlókkal, mint Németországban, hiszen a hat regionális gázszolgáltató vállalat közül ötben jelentős német tulajdonhányad van. A jelenlegi kormány részbeni, nagyjából harmincszázalékos piacnyitást irányzott elő 2003 januárjára, s a vonatkozó törvényt hosszas szakmai egyeztetés előzte meg, mielőtt megszavazta volna az Országgyűlés. Jelenleg a végrehajtási rendeletek kimunkálása folyik a szakmai területért felelős Gazdasági Minisztériumban.
Lenyúlás vagy felelős politikai döntés? Magyarországon az Orbán-kabinet jelezte a Molnak, hogy hajlandó az állam megvásárolni a földgázüzletágat. Az erre vonatkozó kizárólagos tárgyalások a hírek szerint már meg is kezdődtek a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) és az olajtársaság között. Az MSZP mellett szintén a feltétel nélküli liberalizációt szorgalmazó SZDSZ ügyvivője, Magyar Bálint a tervezett üzletet azonban példátlan méretű lenyúlásnak nevezte. Az Orbán-kabinet deklarált célja az, hogy a gázüzletág megvásárlása révén kordában tudja tartani a gázárakat, még akkor is, ha megnyílik az energiapiac, és a szektorban a liberális üzleti elvek érvényesülnek.
