Az orosz kormány mintegy 640 millió dolláros privatizációs bevétellel számol jövőre. A piacra dobandó több mint 300 cég közül a legnagyobb falatnak a Szlavnyefty tűnik. Az üzlet nagyságrendjének megítéléshez érdemes megemlíteni, hogy Vlagyimir Potanyin pénteken 650 millió dollárért adta el a Szidanko olajvállalatban még meglévő érdekeltségét – írja a Magyar Hírlap Online.
A jövő évi privatizáció legjelentősebb részét a Szlavnyefty olajtársaság meglepetésszerűen felkínált 17 százalékának, illetve a magnyitogorszki kohászati kombinát részvényei közel ötödének eladása jelenti. A kabinet arra számít, hogy a Szlavnyefty részvénypakettjéért éles harcot fognak vívni a vállalatban már érdekeltséget szerzett befektetői csoportok, mivel annak megszerzése döntő pozíciót jelenthet számukra a társaság irányításában.
Más kérdés, hogy a dolog távolról sem ilyen egyszerű, hiszen a “zöld jelzéshez” nemcsak a Szlavnyefty magánosítását többször elutasító törvényhozás, hanem a Moszkvával államszövetséget alkotó Fehéroroszország kormányának beleegyezésére is szükség van.
Egyesek szerint erre Mihail Gucerijev, a Szlavnyefty elnökének személye jelenti a garanciát, aki egyaránt jó kapcsolatokat ápol a dumával és Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök környezetével is. Más források viszont ennek ellenkezőjéről számolnak be: szerintük mindeddig éppen Gucerijev akadályozta a privatizációt.
Az egész ügylet nagyságrendjét persze jól mutatja egy másik, éppen pénteken lezárult tranzakció. Vlagyimir Potanyin, a volt orosz kormánytag ugyanis most jelentette be, hogy holding cége, a Interrosz 650 millió dollárért eladja 44 százalékos Szidanko részesedését a Tyumen Oilnak. Potanyin 1995-ben, az Uneximbank főnökeként egyike volt azoknak a bankároknak, akik rávették az orosz kormányt, hogy hitelekért cserébe állami vagyont adjon zálogba. Egy ilyen ügyletben Potanyin megszerezte a Szidanko 51 százalékát, majd formálisan is megvásárolta a részesedést egy Uneximbank szervezte, akkori kommentárok szerint több mint gyanús árverésen, potom 130 millió dollárnak megfelelő összegért. Később az Interrosz útján további 34 százalékot vásárolt a kormánytól, már csak 20 millió dollárért.
A pénzeken bejelentett ügylettel Potanyin összesen 1,1 milliárd dollárt kapott a 150 millió dolláros befektetésért.
Az egyezménynek örülhet a British Petroleum is: a brit olajvállalaté a Szidanko 10 százaléka – ezt még 1997-ben vette Potanyintól 484 millió dollárért -, és a mostani megállapodáshoz tartozik, hogy a Tyumen Oil visszaadja a Csernogornyeft olajkitermelő vállalatot a Szidankónak együtt a Szidanko korábbi legnagyobb olajmezőivel. Ezek 1999-ben kerültek a Tyumenhez. Így a Szidanko termelése most napi 128 ezer hordóval 330 ezer hordóra növekszik.
A Tyumen Oil tulajdonosainak, az Alfa Groupnak, az Accessnek és a Renovának az üzlet révén már 84 százalékuk lesz a Szidankóban, és ezzel a Tyumen Oil nagyságra a harmadik orosz olajtársasággá válik. A Szidanko a nyolcadik helyezett. A BP-t most nem csak az olajmezők visszaadása nyugtatja meg, hanem az is, hogy a Szidanko további irányítását a résztvevők a BP-re bízzák.
Moszkva eladja a Szlavnyeftyet
Az orosz kormány mintegy 640 millió dolláros privatizációs bevétellel számol jövőre. A piacra dobandó több mint 300 cég közül a legnagyobb falatnak a Szlavnyefty tűnik. Az üzlet nagyságrendjének megítéléshez érdemes megemlíteni, hogy Vlagyimir Potanyin pénteken 650 millió dollárért adta el a Szidanko olajvállalatban még meglévő érdekeltségét – írja a Magyar Hírlap Online.
A jövő évi privatizáció legjelentősebb részét a Szlavnyefty olajtársaság meglepetésszerűen felkínált 17 százalékának, illetve a magnyitogorszki kohászati kombinát részvényei közel ötödének eladása jelenti. A kabinet arra számít, hogy a Szlavnyefty részvénypakettjéért éles harcot fognak vívni a vállalatban már érdekeltséget szerzett befektetői csoportok, mivel annak megszerzése döntő pozíciót jelenthet számukra a társaság irányításában.
Más kérdés, hogy a dolog távolról sem ilyen egyszerű, hiszen a “zöld jelzéshez” nemcsak a Szlavnyefty magánosítását többször elutasító törvényhozás, hanem a Moszkvával államszövetséget alkotó Fehéroroszország kormányának beleegyezésére is szükség van.
Egyesek szerint erre Mihail Gucerijev, a Szlavnyefty elnökének személye jelenti a garanciát, aki egyaránt jó kapcsolatokat ápol a dumával és Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök környezetével is. Más források viszont ennek ellenkezőjéről számolnak be: szerintük mindeddig éppen Gucerijev akadályozta a privatizációt.
Az egész ügylet nagyságrendjét persze jól mutatja egy másik, éppen pénteken lezárult tranzakció. Vlagyimir Potanyin, a volt orosz kormánytag ugyanis most jelentette be, hogy holding cége, a Interrosz 650 millió dollárért eladja 44 százalékos Szidanko részesedését a Tyumen Oilnak. Potanyin 1995-ben, az Uneximbank főnökeként egyike volt azoknak a bankároknak, akik rávették az orosz kormányt, hogy hitelekért cserébe állami vagyont adjon zálogba. Egy ilyen ügyletben Potanyin megszerezte a Szidanko 51 százalékát, majd formálisan is megvásárolta a részesedést egy Uneximbank szervezte, akkori kommentárok szerint több mint gyanús árverésen, potom 130 millió dollárnak megfelelő összegért. Később az Interrosz útján további 34 százalékot vásárolt a kormánytól, már csak 20 millió dollárért.
A pénzeken bejelentett ügylettel Potanyin összesen 1,1 milliárd dollárt kapott a 150 millió dolláros befektetésért.
Az egyezménynek örülhet a British Petroleum is: a brit olajvállalaté a Szidanko 10 százaléka – ezt még 1997-ben vette Potanyintól 484 millió dollárért -, és a mostani megállapodáshoz tartozik, hogy a Tyumen Oil visszaadja a Csernogornyeft olajkitermelő vállalatot a Szidankónak együtt a Szidanko korábbi legnagyobb olajmezőivel. Ezek 1999-ben kerültek a Tyumenhez. Így a Szidanko termelése most napi 128 ezer hordóval 330 ezer hordóra növekszik.
A Tyumen Oil tulajdonosainak, az Alfa Groupnak, az Accessnek és a Renovának az üzlet révén már 84 százalékuk lesz a Szidankóban, és ezzel a Tyumen Oil nagyságra a harmadik orosz olajtársasággá válik. A Szidanko a nyolcadik helyezett. A BP-t most nem csak az olajmezők visszaadása nyugtatja meg, hanem az is, hogy a Szidanko további irányítását a résztvevők a BP-re bízzák.
