A világ energiaigényének növekedésével együtt a földgázigény folyamatos bővülése várható. Ez alól Magyarország sem kivétel, ráadásul az ellátásbiztonsági kérdésekről az Európai Unióhoz való csatlakozást követően közösségi szinten kell gondolkodni. A jelenlegi, alapvetően az orosz, algériai és norvég készletekre, illetve termelésre alapozott gázimport-lehetőség megszűnését az uniós országok legfeljebb egy évig tudnák átvészelni — figyelmeztetnek szakértők. A becslések szerint az EU gázigénye csaknem 44 százalékkal növekszik majd 2020-ig, az uniós gázipar orosz függősége pedig a tagjelölt államok csatlakozása után 33 százalékos lesz – írja a Világgazdaság.
Az előrejelzések szerint az EU jelenleg 50 százalékos energiaimport-függősége 2020-re eléri a 70-et. A földgáz részaránya folyamatosan növekszik a többi energiahordozóhoz képest, jelenlegi gázimportfüggősége 40 százalékos, de a következő évtizedben ez felmehet egészen 70 százalékig.
A közösség országai földgázszükségletük meghatározó részét Oroszországból, Norvégiából és Algériából szerzik be. A tagországokban az orosz és algériai függőség ad okot némi aggodalomra, jóllehet mindkét ország kipróbált, stabil szállító. Oroszország esetében a vezetékrendszer műszaki állapota jelenti az egyik fontos kockázati tényezőt. Egyes becslések szerint több tíz milliárd dolláros fejlesztésre volna szükség a szállítások biztonságának fenntartásához. Másrészt kockázati tényezőt jelent, hogy a szénhidrogén-piac meghatározó országai közül Oroszország az egyetlen, ahol a gazdaságpolitikai célokat a szorosan vett üzleti és piaci érdekek mellett geostratégiai megfontolások is befolyásolják. Ugyanakkor egyes európai szakértők az orosz földgázimporttal kapcsolatban kockázati tényezőként említik Ukrajnát, amelyen az Európába irányuló gázexport 90 százalékát tranzitálják, s amely folyamatosan elszámolási vitában áll Oroszországgal.
Algéria esetében a politikai helyzet bizonytalansága és a gázszállító vezetékek elleni terroristafenyegetések miatt nyugtalanok az uniós országokban. Becslések szerint a közösség gazdasága legfeljebb egy éven át volna képes a fő importforrások nélkül működni. Azzal is számolnak, hogy a tagjelölt országokban az orosz importfüggőség a gáziparban magasabb az uniós átlagnál.
Az ellátásbiztonság érdekében Brüsszel még 1996-ban 74 olyan programot nevezett meg, a nemzetközi villamosáram- és földgázvezetékek kapacitásainak fejlesztését, valamint összeköttetéseinek megerősítését célozzák, s ezekhez az áram- és gázszolgáltatók, nagykereskedők uniós forrásokat is igénybe vehetnek. E fejlesztéssorozat részeként a közösség határain kívüli kapcsolatok erősítését is szorgalmazza Brüsszel. E tekintetben jelentős lépésként értékelhető nemcsak a tagjelölt államok, de az unió részéről is a visegrádi négyek villamosenergia-rendszerei által alkotott Centrel országok UCTE-tagsága. Ugyanakkor fontos az euromediterrán kapcsolatok fejlesztése és a Nordel villamosvezeték-rendszernek a nyugat-európai rendszerhez történő csatlakoztatása.
Oroszország kulcsszerepét jelzi, hogy a világ legjelentősebb földgázkitermelőjéről van szó, gázexportja tavaly elérte az 523 milliárd köbmétert, ismert földgázvagyona pedig valamivel több mint 32 trillió köbmétert tesz ki. A szénhidrogén-ipar Oroszország legjelentősebb exportágazata, csak a földgázkivitel 16,6 milliárd dollárt tett ki. Az orosz energiastratégia többek között az exportlehetőségek maximális kihasználását, az ehhez szükséges feltételek biztosítását, illetve a külföldi piacokhoz, tőkéhez s a korszerű energetikai technológiákhoz történő szabad és diszkriminációmentes hozzáférést célozzák. Ez egyben szakértők értékelése szerint bizonyos ellátási garanciát is jelent.
Az exportlehetőségek lehető leghatékonyabb kihasználása érdekében az orosz kormány támogatja az orosz cégek részvételét a Jamal–Európa földgázvezeték, a balti kőolaj-csővezeték-, az észak-európai földgázvezeték-rendszer építésében. Mindezek mellett részvételre bátorítja őket a Kaszpi Csővezeték Konzorcium munkájában és a Kelet-Szibéria–Kína kőolaj-, valamint a Kovitka–Kína–Korea földgázvezeték beruházásban.
Magyarország jelenlegi energiafogyasztásának csaknem 58 százalékát importból fedezi, tavaly összesen 2,69 milliárd dollárt tett ki az energiabehozatal. Ezen belül 1,41 milliárdért kőolajat, 1,04 milliárdért földgázt, 135,4 millióért villamos energiát, 98,2 millió dollárért pedig szenet vásároltunk. A jövőben importfüggőségünk — szakértők egybehangzó véleménye szerint — nő, s ez fokozottan érvényes a földgáz esetében. A kiselejtezett, rossz hatásfokú és környezetszennyező szenes erőművek helyett ugyanis szinte kivétel nélkül földgáztüzelésű blokkok létesítését tervezik az erőmű-tulajdonosok, jóllehet a hosszabb távú prognózisokban mindenképp számolni lehet a bükkábrányi lignitre tervezett széntüzelésű erőmű létesítésével is.
A földgáz szerepének növekedésével az orosz földgázipartól való függőségünk is értelemszerűen növekedni fog, miután földgázigényünk meghatározó részét a Gazpromtól szerezzük be. A statisztikai adatok szerint a Magyarországra irányuló orosz kivitel 75 százaléka energiahordozó, kőolaj és földgáz.
Európa erősen ráutalt a gázra
A világ energiaigényének növekedésével együtt a földgázigény folyamatos bővülése várható. Ez alól Magyarország sem kivétel, ráadásul az ellátásbiztonsági kérdésekről az Európai Unióhoz való csatlakozást követően közösségi szinten kell gondolkodni. A jelenlegi, alapvetően az orosz, algériai és norvég készletekre, illetve termelésre alapozott gázimport-lehetőség megszűnését az uniós országok legfeljebb egy évig tudnák átvészelni — figyelmeztetnek szakértők. A becslések szerint az EU gázigénye csaknem 44 százalékkal növekszik majd 2020-ig, az uniós gázipar orosz függősége pedig a tagjelölt államok csatlakozása után 33 százalékos lesz – írja a Világgazdaság.
Az előrejelzések szerint az EU jelenleg 50 százalékos energiaimport-függősége 2020-re eléri a 70-et. A földgáz részaránya folyamatosan növekszik a többi energiahordozóhoz képest, jelenlegi gázimportfüggősége 40 százalékos, de a következő évtizedben ez felmehet egészen 70 százalékig.
A közösség országai földgázszükségletük meghatározó részét Oroszországból, Norvégiából és Algériából szerzik be. A tagországokban az orosz és algériai függőség ad okot némi aggodalomra, jóllehet mindkét ország kipróbált, stabil szállító. Oroszország esetében a vezetékrendszer műszaki állapota jelenti az egyik fontos kockázati tényezőt. Egyes becslések szerint több tíz milliárd dolláros fejlesztésre volna szükség a szállítások biztonságának fenntartásához. Másrészt kockázati tényezőt jelent, hogy a szénhidrogén-piac meghatározó országai közül Oroszország az egyetlen, ahol a gazdaságpolitikai célokat a szorosan vett üzleti és piaci érdekek mellett geostratégiai megfontolások is befolyásolják. Ugyanakkor egyes európai szakértők az orosz földgázimporttal kapcsolatban kockázati tényezőként említik Ukrajnát, amelyen az Európába irányuló gázexport 90 százalékát tranzitálják, s amely folyamatosan elszámolási vitában áll Oroszországgal.
Algéria esetében a politikai helyzet bizonytalansága és a gázszállító vezetékek elleni terroristafenyegetések miatt nyugtalanok az uniós országokban. Becslések szerint a közösség gazdasága legfeljebb egy éven át volna képes a fő importforrások nélkül működni. Azzal is számolnak, hogy a tagjelölt országokban az orosz importfüggőség a gáziparban magasabb az uniós átlagnál.
Az ellátásbiztonság érdekében Brüsszel még 1996-ban 74 olyan programot nevezett meg, a nemzetközi villamosáram- és földgázvezetékek kapacitásainak fejlesztését, valamint összeköttetéseinek megerősítését célozzák, s ezekhez az áram- és gázszolgáltatók, nagykereskedők uniós forrásokat is igénybe vehetnek. E fejlesztéssorozat részeként a közösség határain kívüli kapcsolatok erősítését is szorgalmazza Brüsszel. E tekintetben jelentős lépésként értékelhető nemcsak a tagjelölt államok, de az unió részéről is a visegrádi négyek villamosenergia-rendszerei által alkotott Centrel országok UCTE-tagsága. Ugyanakkor fontos az euromediterrán kapcsolatok fejlesztése és a Nordel villamosvezeték-rendszernek a nyugat-európai rendszerhez történő csatlakoztatása.
Oroszország kulcsszerepét jelzi, hogy a világ legjelentősebb földgázkitermelőjéről van szó, gázexportja tavaly elérte az 523 milliárd köbmétert, ismert földgázvagyona pedig valamivel több mint 32 trillió köbmétert tesz ki. A szénhidrogén-ipar Oroszország legjelentősebb exportágazata, csak a földgázkivitel 16,6 milliárd dollárt tett ki. Az orosz energiastratégia többek között az exportlehetőségek maximális kihasználását, az ehhez szükséges feltételek biztosítását, illetve a külföldi piacokhoz, tőkéhez s a korszerű energetikai technológiákhoz történő szabad és diszkriminációmentes hozzáférést célozzák. Ez egyben szakértők értékelése szerint bizonyos ellátási garanciát is jelent.
Az exportlehetőségek lehető leghatékonyabb kihasználása érdekében az orosz kormány támogatja az orosz cégek részvételét a Jamal–Európa földgázvezeték, a balti kőolaj-csővezeték-, az észak-európai földgázvezeték-rendszer építésében. Mindezek mellett részvételre bátorítja őket a Kaszpi Csővezeték Konzorcium munkájában és a Kelet-Szibéria–Kína kőolaj-, valamint a Kovitka–Kína–Korea földgázvezeték beruházásban.
Magyarország jelenlegi energiafogyasztásának csaknem 58 százalékát importból fedezi, tavaly összesen 2,69 milliárd dollárt tett ki az energiabehozatal. Ezen belül 1,41 milliárdért kőolajat, 1,04 milliárdért földgázt, 135,4 millióért villamos energiát, 98,2 millió dollárért pedig szenet vásároltunk. A jövőben importfüggőségünk — szakértők egybehangzó véleménye szerint — nő, s ez fokozottan érvényes a földgáz esetében. A kiselejtezett, rossz hatásfokú és környezetszennyező szenes erőművek helyett ugyanis szinte kivétel nélkül földgáztüzelésű blokkok létesítését tervezik az erőmű-tulajdonosok, jóllehet a hosszabb távú prognózisokban mindenképp számolni lehet a bükkábrányi lignitre tervezett széntüzelésű erőmű létesítésével is.
A földgáz szerepének növekedésével az orosz földgázipartól való függőségünk is értelemszerűen növekedni fog, miután földgázigényünk meghatározó részét a Gazpromtól szerezzük be. A statisztikai adatok szerint a Magyarországra irányuló orosz kivitel 75 százaléka energiahordozó, kőolaj és földgáz.
