Az elmúlt év során az amerikai-iraki konfliktus éleződésével párhuzamosan rendkívül hektikussá váltak az olajpiacok – vélik elemzők. A piacok idegessége egyes elemzőket odáig vitt, hogy hatásaiban akár az 1973-as olajsokkot megszégyenítő katasztrófa bekövetkezését jósolják. Szakértőnk képtelenségnek nevezi az effajta forgatókönyveket – olvasható a Magyar Hírlap keddi számában. Az elmúlt egy év olajpiaci folyamatainak talán legmeghatározóbb tapasztalata, hogy az amerikai kardcsörtetés legapróbb hangerőváltozása, illetve az Irak elleni hadjárat kilátásaiban beálló legkisebb változás is intenzív mozgásokat vált ki a piacon – véli Asfak Bokari elemző a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) hivatalos honlapján idézett cikkében. A szakértő véleménye szerint az olajpiac hektikussága mára ezért olyan méreteket öltött, hogy szinte kiszámíthatatlanná teszi a rövid távú mozgásokat. Az elemző szavainak igazolásához nem kell messzire nyúlni, elég ha górcső alá vesszük a múlt hetet. A New York-i árutőzsde (NYMEX) szingapúri jegyzésében az amerikai könnyűolaj ára hétfőn 1,26 dollárt, kedden 27 centet esett, szerdán viszont 11, csütörtökön két centet, pénteken pedig egyenesen 1,15 dollárt emelkedett.
Bokari véleménye szerint a piacok szélsőséges idegessége nem mutat mást, minthogy egy esetleges iraki-amerikai konfliktus rendkívül komoly következményekkel járna mind az olajpiacokra, mind a világgazdaságra nézve. Az elemző három alapvető forgatókönyvet vázol fel: ezek jelentősen eltérnek hatásukat s persze bekövetkezésük valószínűségét tekintve. Az egyes számú Bokari-féle szcenárió abból indul ki, hogy Szaddám Huszein egy amerikai támadás esetén nem óhajt “aktívan” hatni az olajpiacokra. Ebben az esetben “csupán” a kőolaj jelentős (25-50 százalékos) drágulására kell számítani, ami a fejlett országok számára bár érzékelhető makrogazdasági hatással (lassuló gazdasági növekedés, romló kereskedelmi mérleg) járna, ám nem okozna katasztrófát. Súlyos következményekkel járna viszont a fejlődő országok “olajfüggő” részére: ezek az államok mély, akár szociális robbanásba torkolló gazdasági recesszióba is sodródhatnának.
A kettes számú forgatókönyv szerint az iraki diktátor megpróbálná blokkolni a Perzsa(Arab)-öblön keresztül folyó kőolajszállításokat. Siker esetén Huszein ezzel szinte a teljes kuvaiti olajexportot megbéníthatná, s jelentősen visszavetné a szaúdi olajkivitelt is. Bokari becslései szerint egy ilyen húzás napi ötmillió hordóval (1 hordó = 159 liter) csökkentené a világ olajexportját – az eredmény a Nyugat s a fejlődő világ akár pár hónapos megbénítása is lehetne. A hármas számú szcenárió ugyanakkor még ennél is rémületesebb. E szerint Irak célzott támadást intézne a kuvaiti és a szaúdi olajinfrastruktúra ellen (akár Scudokkal, akár földi csapatokkal) – ez esetben a hatás nem csupán rövid távú lenne, de hosszú időre alááshatná a világgazdaságot. Bokari véleménye szerint a harmadik forgatókönyv megvalósulása esetén az 1973-as olajválság könnyed kikapcsolódásnak tűnne: az olajár megsokszorozódna, a gazdaságok szerte a világon összeomlanának, a tőke- és pénzpiacok szétesnének, s hosszú időre szóló recesszió köszöntene a világra.
Bekövetkezhet-e egy nagy olajválság?
Az elmúlt év során az amerikai-iraki konfliktus éleződésével párhuzamosan rendkívül hektikussá váltak az olajpiacok – vélik elemzők. A piacok idegessége egyes elemzőket odáig vitt, hogy hatásaiban akár az 1973-as olajsokkot megszégyenítő katasztrófa bekövetkezését jósolják. Szakértőnk képtelenségnek nevezi az effajta forgatókönyveket – olvasható a Magyar Hírlap keddi számában. Az elmúlt egy év olajpiaci folyamatainak talán legmeghatározóbb tapasztalata, hogy az amerikai kardcsörtetés legapróbb hangerőváltozása, illetve az Irak elleni hadjárat kilátásaiban beálló legkisebb változás is intenzív mozgásokat vált ki a piacon – véli Asfak Bokari elemző a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) hivatalos honlapján idézett cikkében. A szakértő véleménye szerint az olajpiac hektikussága mára ezért olyan méreteket öltött, hogy szinte kiszámíthatatlanná teszi a rövid távú mozgásokat. Az elemző szavainak igazolásához nem kell messzire nyúlni, elég ha górcső alá vesszük a múlt hetet. A New York-i árutőzsde (NYMEX) szingapúri jegyzésében az amerikai könnyűolaj ára hétfőn 1,26 dollárt, kedden 27 centet esett, szerdán viszont 11, csütörtökön két centet, pénteken pedig egyenesen 1,15 dollárt emelkedett.
Bokari véleménye szerint a piacok szélsőséges idegessége nem mutat mást, minthogy egy esetleges iraki-amerikai konfliktus rendkívül komoly következményekkel járna mind az olajpiacokra, mind a világgazdaságra nézve. Az elemző három alapvető forgatókönyvet vázol fel: ezek jelentősen eltérnek hatásukat s persze bekövetkezésük valószínűségét tekintve. Az egyes számú Bokari-féle szcenárió abból indul ki, hogy Szaddám Huszein egy amerikai támadás esetén nem óhajt “aktívan” hatni az olajpiacokra. Ebben az esetben “csupán” a kőolaj jelentős (25-50 százalékos) drágulására kell számítani, ami a fejlett országok számára bár érzékelhető makrogazdasági hatással (lassuló gazdasági növekedés, romló kereskedelmi mérleg) járna, ám nem okozna katasztrófát. Súlyos következményekkel járna viszont a fejlődő országok “olajfüggő” részére: ezek az államok mély, akár szociális robbanásba torkolló gazdasági recesszióba is sodródhatnának.
A kettes számú forgatókönyv szerint az iraki diktátor megpróbálná blokkolni a Perzsa(Arab)-öblön keresztül folyó kőolajszállításokat. Siker esetén Huszein ezzel szinte a teljes kuvaiti olajexportot megbéníthatná, s jelentősen visszavetné a szaúdi olajkivitelt is. Bokari becslései szerint egy ilyen húzás napi ötmillió hordóval (1 hordó = 159 liter) csökkentené a világ olajexportját – az eredmény a Nyugat s a fejlődő világ akár pár hónapos megbénítása is lehetne. A hármas számú szcenárió ugyanakkor még ennél is rémületesebb. E szerint Irak célzott támadást intézne a kuvaiti és a szaúdi olajinfrastruktúra ellen (akár Scudokkal, akár földi csapatokkal) – ez esetben a hatás nem csupán rövid távú lenne, de hosszú időre alááshatná a világgazdaságot. Bokari véleménye szerint a harmadik forgatókönyv megvalósulása esetén az 1973-as olajválság könnyed kikapcsolódásnak tűnne: az olajár megsokszorozódna, a gazdaságok szerte a világon összeomlanának, a tőke- és pénzpiacok szétesnének, s hosszú időre szóló recesszió köszöntene a világra.
