Az atomenergia fontos szerepet játszhat a széndioxid-kibocsátás csökkentésében és a megbízható és megfizethető energiaellátás biztosításában, de ehhez növelni kell az új blokkok létesítésének ütemét.
Az OECD Nukleáris Energia Ügynökség (OECD NEA) jelentésében több lehetséges forgatókönyvet elemzett, ezek alapján az atomenergia jelentősen hozzájárulhat a széndioxid-kibocsátás csökkentéséhez, ha a globális villamosenergia-ellátás közel negyedét képes biztosítani 2050-ig. Ehhez azonban a következő években tovább kell fokozni az új blokkok építését.
Az elemzések szerint ahhoz, hogy 2050-re az atomerőművek beépített teljesítménye elérje az 1200 GW értéket â ez szerepelt a Nemzetközi Energia Ügynökség 2010-es jelentésében â, évente csaknem 16 GW új atomerőművi kapacitást kell létesíteni a 2020-ig tartó évtizedben. Ez kicsit meghaladja a 2010 végi arányt, amikor 63 GW építése volt folyamatban.
2010 végén 441 atomerőművi blokk üzemelt harminc országban, összesen majdnem 375 GW kapacitással, olvasható a jelentésben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség adataira hivatkozva.
A jelentés szerint a kulcskérdés az atomenergia jövőjét illetően, hogy lehetséges-e elég gyorsan bővíteni a nukleáris kapacitást az elkövetkező évtizedekben, és nőni tud-e a részesedése a teljes villamosenergia-termelésben, amikor a fosszilis erőművek termelését csökkenteni kell a CO2 kibocsátás csökkentése érdekében.
A vizsgálat nem mutatott ki egyetlen leküzdhetetlen akadályt sem, ami gátolná a nukleáris termelőkapacitás szükséges mértékű bővülését a következő negyven évben.
Annak ellenére, hogy a fosszilis üzemanyagok visszaszorulása lehetőséget teremt az atomenergia térnyerésére, számos kihívás is nehezíti az ilyen gyors növekedést. Annak érdekében, hogy az atomenergiában rejlő lehetőségeket teljes mértékben kiaknázhassák, a kormányoknak, valamint a nukleáris és a villamosenergia-iparnak sikeresen kezelni kell ezeket a kihívásokat:
– a magas beruházási költségek miatti finanszírozási nehézségek;
– az atomerőművek társadalmi elfogadottságának helyreállítása a Fukushima előtti szintre;
– a radioaktív hulladékok biztonságos kezelésének demonstrálása, a nagy aktivitású hulladékok elhelyezésére vonatkozó tervek megvalósítása;
– atomerőművek építése az újonnan belépő országokban, miközben meg kell akadályozni a túlságosan érzékeny nukleáris anyagok és technológiák terjedését;
– a nukleáris üzemanyag kínálatának növelése a nukleáris kapacitás növekedésével összhangban, és a megbízható üzemanyag-ellátás biztosítása a reaktor 60 éves üzemideje során.
A jelentés szerint a hatósági követelmények harmonizálása az egyes országokban jelentős előnyökkel járna, segítene csökkenteni az építési időt és a költségeket azáltal, hogy közel azonos erőművek épülhetnének a különböző országokban.
Forrás: NucNet
Atomenergiával a klímaváltozás ellen
Az atomenergia fontos szerepet játszhat a széndioxid-kibocsátás csökkentésében és a megbízható és megfizethető energiaellátás biztosításában, de ehhez növelni kell az új blokkok létesítésének ütemét.
Az OECD Nukleáris Energia Ügynökség (OECD NEA) jelentésében több lehetséges forgatókönyvet elemzett, ezek alapján az atomenergia jelentősen hozzájárulhat a széndioxid-kibocsátás csökkentéséhez, ha a globális villamosenergia-ellátás közel negyedét képes biztosítani 2050-ig. Ehhez azonban a következő években tovább kell fokozni az új blokkok építését.
Az elemzések szerint ahhoz, hogy 2050-re az atomerőművek beépített teljesítménye elérje az 1200 GW értéket â ez szerepelt a Nemzetközi Energia Ügynökség 2010-es jelentésében â, évente csaknem 16 GW új atomerőművi kapacitást kell létesíteni a 2020-ig tartó évtizedben. Ez kicsit meghaladja a 2010 végi arányt, amikor 63 GW építése volt folyamatban.
2010 végén 441 atomerőművi blokk üzemelt harminc országban, összesen majdnem 375 GW kapacitással, olvasható a jelentésben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség adataira hivatkozva.
A jelentés szerint a kulcskérdés az atomenergia jövőjét illetően, hogy lehetséges-e elég gyorsan bővíteni a nukleáris kapacitást az elkövetkező évtizedekben, és nőni tud-e a részesedése a teljes villamosenergia-termelésben, amikor a fosszilis erőművek termelését csökkenteni kell a CO2 kibocsátás csökkentése érdekében.
A vizsgálat nem mutatott ki egyetlen leküzdhetetlen akadályt sem, ami gátolná a nukleáris termelőkapacitás szükséges mértékű bővülését a következő negyven évben.
Annak ellenére, hogy a fosszilis üzemanyagok visszaszorulása lehetőséget teremt az atomenergia térnyerésére, számos kihívás is nehezíti az ilyen gyors növekedést. Annak érdekében, hogy az atomenergiában rejlő lehetőségeket teljes mértékben kiaknázhassák, a kormányoknak, valamint a nukleáris és a villamosenergia-iparnak sikeresen kezelni kell ezeket a kihívásokat:
– a magas beruházási költségek miatti finanszírozási nehézségek;
– az atomerőművek társadalmi elfogadottságának helyreállítása a Fukushima előtti szintre;
– a radioaktív hulladékok biztonságos kezelésének demonstrálása, a nagy aktivitású hulladékok elhelyezésére vonatkozó tervek megvalósítása;
– atomerőművek építése az újonnan belépő országokban, miközben meg kell akadályozni a túlságosan érzékeny nukleáris anyagok és technológiák terjedését;
– a nukleáris üzemanyag kínálatának növelése a nukleáris kapacitás növekedésével összhangban, és a megbízható üzemanyag-ellátás biztosítása a reaktor 60 éves üzemideje során.
A jelentés szerint a hatósági követelmények harmonizálása az egyes országokban jelentős előnyökkel járna, segítene csökkenteni az építési időt és a költségeket azáltal, hogy közel azonos erőművek épülhetnének a különböző országokban.
Forrás: NucNet
