Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) előzetes jelenése szerint a két legjobban érintett hely kivételével a lakossági besugárzást jellemző effektív dózis Fukushimában és a szomszédos prefektúrákban a nemzetközileg elfogadott referencia értékek alatt volt.
Ez azt jelenti, hogy a Fukushima-Daiichi atomerőmű baleset által okozott sugárzási szintek 2011 márciusában, a baleset idején a rákkeltőnek minősülő értékek alatt voltak Japán majdnem teljes területén. Az atomerőműtől mintegy 10 km-re található Namie és a 40 km-re elhelyezkedő Itate volt a két legjobban érintett település, ahol a sugárdózisok elérték a 10-50 millisievert (mSv) értéket, a prefektúra többi részén jellemző 1-10 mSv és a környező helyeken jellemző 0,1-10 mSv értékekkel szemben. A két településen a külső sugárterhelés volt a legfőbb tényező az effektív dózisban – írta hírlevelében a NucNet.
A jelentés azt is tartalmazza, hogy Fukushima prefektúrán kívül viszont a fő tényező a belső sugárterhelés volt, általában a szennyezett élelmiszerből és ivóvíztől, de hozzáteszik, hogy ezek a becslések túlzóak lehetnek. A jelentés azt is kiemeli, hogy a világ többi részén a 2011. márciusi balesetet követő egy évben a becsült 0,01 mSv dózisjárulék nagyon kicsi vagy még ennél is kisebb.
A lakossági sugárterhelésre nemzetközileg elfogadott effektív dózis referencia szint 10 mSv évente. Ez körülbelül megfelel egy számítógépes tomográfiás vizsgálat (CT) során lszenvedett dózisnak. A Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság (International Commission on Radiological Protection – ICRP) ajánlása szerint a nukleáris munkakörben vagy az egészségügyben foglalkoztatott munkások eves dóziskorlátja 20 mSv évente, de egyedi esetben 50 mSv is lehet, ha az ötéves átlag nem haladja meg a 20 mSv/év értéket.
Veszélyhelyzetnek minősített esetben a japán szabályozás 100 mSv/év dózist enged meg. Az ICRP alátámasztja ezt a szabályozást, és különleges szituációkban engedélyez 250 mSv/év értéket is. A legtöbb országban a természetes sugárzási szint 2-4 mSv/év között van.
A jelentés szerint a karakterisztikus pajzsmirigy dózis Fukushima legterheltebb részén 10-100 mSv volt. Egy helyen a becslés egyéves gyermekekre 100-200 mSv pajzsmirigy dózist tartalmaz, a terhelés mechanizmusa pedig belégzés. Japán egyéb részein a pajzsmirigy dózis 1-10 mSv, míg a világ többi részén 0,01 mSv vagy még ennél is sokkal kisebb. A jelentés azt is kijelenti, hogy 2011. szeptemberig rendelkezésre álló adatok alapján az elszenvedett sugárzási dózisok valószínűsíthetően alacsonyabbak, mint a csernobili baleset után.
Forrás: NucNet
Viszonylag ártalmatlan volt Fukusima
Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) előzetes jelenése szerint a két legjobban érintett hely kivételével a lakossági besugárzást jellemző effektív dózis Fukushimában és a szomszédos prefektúrákban a nemzetközileg elfogadott referencia értékek alatt volt.
Ez azt jelenti, hogy a Fukushima-Daiichi atomerőmű baleset által okozott sugárzási szintek 2011 márciusában, a baleset idején a rákkeltőnek minősülő értékek alatt voltak Japán majdnem teljes területén. Az atomerőműtől mintegy 10 km-re található Namie és a 40 km-re elhelyezkedő Itate volt a két legjobban érintett település, ahol a sugárdózisok elérték a 10-50 millisievert (mSv) értéket, a prefektúra többi részén jellemző 1-10 mSv és a környező helyeken jellemző 0,1-10 mSv értékekkel szemben. A két településen a külső sugárterhelés volt a legfőbb tényező az effektív dózisban – írta hírlevelében a NucNet.
A jelentés azt is tartalmazza, hogy Fukushima prefektúrán kívül viszont a fő tényező a belső sugárterhelés volt, általában a szennyezett élelmiszerből és ivóvíztől, de hozzáteszik, hogy ezek a becslések túlzóak lehetnek. A jelentés azt is kiemeli, hogy a világ többi részén a 2011. márciusi balesetet követő egy évben a becsült 0,01 mSv dózisjárulék nagyon kicsi vagy még ennél is kisebb.
A lakossági sugárterhelésre nemzetközileg elfogadott effektív dózis referencia szint 10 mSv évente. Ez körülbelül megfelel egy számítógépes tomográfiás vizsgálat (CT) során lszenvedett dózisnak. A Nemzetközi Sugárvédelmi Bizottság (International Commission on Radiological Protection – ICRP) ajánlása szerint a nukleáris munkakörben vagy az egészségügyben foglalkoztatott munkások eves dóziskorlátja 20 mSv évente, de egyedi esetben 50 mSv is lehet, ha az ötéves átlag nem haladja meg a 20 mSv/év értéket.
Veszélyhelyzetnek minősített esetben a japán szabályozás 100 mSv/év dózist enged meg. Az ICRP alátámasztja ezt a szabályozást, és különleges szituációkban engedélyez 250 mSv/év értéket is. A legtöbb országban a természetes sugárzási szint 2-4 mSv/év között van.
A jelentés szerint a karakterisztikus pajzsmirigy dózis Fukushima legterheltebb részén 10-100 mSv volt. Egy helyen a becslés egyéves gyermekekre 100-200 mSv pajzsmirigy dózist tartalmaz, a terhelés mechanizmusa pedig belégzés. Japán egyéb részein a pajzsmirigy dózis 1-10 mSv, míg a világ többi részén 0,01 mSv vagy még ennél is sokkal kisebb. A jelentés azt is kijelenti, hogy 2011. szeptemberig rendelkezésre álló adatok alapján az elszenvedett sugárzási dózisok valószínűsíthetően alacsonyabbak, mint a csernobili baleset után.
Forrás: NucNet
