A műanyag hulladék hasznosításának leghatékonyabb módja, ha üzemanyagot gyártanak belőle. A módszer nagyüzemi körülmények között is működőképes, Japánban alkalmazzák is, Európában azonban túlságosan drága lenne, méghozzá az uniós adószabályok miatt – írja a Népszabadság. Az Ausztráliában kitalált eljárás lényege, hogy a szénhidrogén-alapú műanyagokat – például a polietilént, a polipropilént és a polisztirolt – magas hőmérsékleten újra szénhidrogénné, azaz teljesen tiszta dízelolajjá alakítja. A végtermék környezetvédelmi tulajdonságai alapján biodízelnek tekinthető, mivel megújuló energiaforrásból készül, és gyakorlatilag kénmentes. Az üzemanyag a jelenleg használatos dízelmotorokban átalakítás nélkül alkalmazható, hasonlóan a jobb minőségű növényi biodízelekhez. A technológiát kidolgozó ausztrál cég Japánban eddig hat, műanyagból – csomagolási fóliákból, italosflakonokból és szigetelőanyagokból – üzemanyagot gyártó készüléket telepített. Az első tapasztalatok kedvezőek: a dízelgyártáshoz nincs szükség a műanyagok költséges válogatására és tisztítására (ez a két lépés az égetésen kívül minden más korábbi hasznosítási eljárás előfeltétele), és nagyon magas a feldolgozás hatásfoka: 10 tonna műanyagból 9,5 tonna dízelolaj képződik. Európában eddig három ország, Spanyolország, Írország és Nagy-Britannia kötött szerződést a plasztikdízel-gyártó üzemek telepítésére. Az ausztrál vállalat magyarországi képviseletén kérdésünkre elmondták: szóba került a technológia magyarországi meghonosítása is, ennek azonban – a legtöbb EU-tagországhoz hasonlóan – az adórendszer szab gátat. Ahogy a hulladékból üzemanyag lesz, az – függetlenül az eredetétől – jövedékiadó-kötelessé válik, ami csökkenti a termelés jövedelmezőségét, és növeli a beruházások megtérülési idejét. Az EU-ban eddig csupán a növényi alapanyagú biodízelek kaphattak jövedékiadó-kedvezményt, s emiatt a plasztikdízel-üzemek csak ott lehetnek életképesek, ahol valamilyen formában támogatják a beruházást vagy (a feldolgozott hulladék arányában) a működtetést. Annak ugyanakkor elvileg nem lenne akadálya, hogy Magyarország, vagy egy másik uniós tagállam kezdeményezze a biodízel-kedvezmények kiterjesztését a műanyagból gyártott üzemanyagokra.
Üzemanyag műanyag szemétből
A műanyag hulladék hasznosításának leghatékonyabb módja, ha üzemanyagot gyártanak belőle. A módszer nagyüzemi körülmények között is működőképes, Japánban alkalmazzák is, Európában azonban túlságosan drága lenne, méghozzá az uniós adószabályok miatt – írja a Népszabadság. Az Ausztráliában kitalált eljárás lényege, hogy a szénhidrogén-alapú műanyagokat – például a polietilént, a polipropilént és a polisztirolt – magas hőmérsékleten újra szénhidrogénné, azaz teljesen tiszta dízelolajjá alakítja. A végtermék környezetvédelmi tulajdonságai alapján biodízelnek tekinthető, mivel megújuló energiaforrásból készül, és gyakorlatilag kénmentes. Az üzemanyag a jelenleg használatos dízelmotorokban átalakítás nélkül alkalmazható, hasonlóan a jobb minőségű növényi biodízelekhez. A technológiát kidolgozó ausztrál cég Japánban eddig hat, műanyagból – csomagolási fóliákból, italosflakonokból és szigetelőanyagokból – üzemanyagot gyártó készüléket telepített. Az első tapasztalatok kedvezőek: a dízelgyártáshoz nincs szükség a műanyagok költséges válogatására és tisztítására (ez a két lépés az égetésen kívül minden más korábbi hasznosítási eljárás előfeltétele), és nagyon magas a feldolgozás hatásfoka: 10 tonna műanyagból 9,5 tonna dízelolaj képződik. Európában eddig három ország, Spanyolország, Írország és Nagy-Britannia kötött szerződést a plasztikdízel-gyártó üzemek telepítésére. Az ausztrál vállalat magyarországi képviseletén kérdésünkre elmondták: szóba került a technológia magyarországi meghonosítása is, ennek azonban – a legtöbb EU-tagországhoz hasonlóan – az adórendszer szab gátat. Ahogy a hulladékból üzemanyag lesz, az – függetlenül az eredetétől – jövedékiadó-kötelessé válik, ami csökkenti a termelés jövedelmezőségét, és növeli a beruházások megtérülési idejét. Az EU-ban eddig csupán a növényi alapanyagú biodízelek kaphattak jövedékiadó-kedvezményt, s emiatt a plasztikdízel-üzemek csak ott lehetnek életképesek, ahol valamilyen formában támogatják a beruházást vagy (a feldolgozott hulladék arányában) a működtetést. Annak ugyanakkor elvileg nem lenne akadálya, hogy Magyarország, vagy egy másik uniós tagállam kezdeményezze a biodízel-kedvezmények kiterjesztését a műanyagból gyártott üzemanyagokra.
