Új fázisba lép az Európai Unió kibocsátás kereskedelmi rendszere (ETS), amely jelentős változásokat hoz az ETS szereplői számára, amely az új adminisztrációs kötelezettségeken túl alapvető hatással lesz a vállalatok profittermelési képességére. Mielőbb célszerű tehát megkezdeni a vállalati felkészülést a szabályozási változások kezelésére, a veszteségminimalizálás és versenyképesség fenntartásának érdekében.
A klímaváltozás okozta hatások, amik idestova 30-40 éve borzolják a hozzáértők aggályaik, lassan kézzelfoghatóvá válnak a nagyközönség számára is. A 2005-ben hatályba lépett Kyoto-i Egyezmény az első nemzetközi szerződés, amely a (részben) ember által kibocsátott üvegházhatású gázokat tette felelőssé a klímaváltozást kiváltó globális felmelegedésért. Az Európai Unió is nekiveselkedett a 2000-es években a klímaváltozás elleni harcnak, és az eltelt időszakban született 13 irányelv közül talán a legfontosabb az EU ETS 2003/87/EC, amely a széndioxid-kvótakereskedelmet szabályozza. A három fázisra osztott (2005-2007, 2008-2012, 2013-) ETS irányelv értelmében a széndioxid-kvótakereskedelem jövő januártól a harmadik fázisba lép, amely meghatározza majd a kibocsátók környezetvédelmi teljesítményét – hangzott el az Energiainfo által rendezett sajtóbeszélgetésen.
Eddig a rendszer hatálya alá tartozó kibocsátók zöme ingyenesen kiosztott kibocsátási egységekként megkapta a szükséges kvótamennyiséget, így a piaci vásárlási kötelezettség meg sem jelent vagy jóval a teljes kibocsátások 10 százaléka alatt maradt. Ehhez mindössze annyit kellett tenniük, hogy kérvényezték az ingyenes egységeket a Hatóságtól (korábban a Környezetvédelmi, jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium) â áll a KPMG által kibocsátott szakértői véleményben, amelyet Szepesi Attila, a KPMG menedzsere jegyez.
Az igénylés menete az ETS harmadik fázisában 2013 után is hasonló lesz, de a teljes mennyiség ingyenes kiosztására már nem mindenki lesz jogosult, vagyis csak azok, akik egy esetleges szén-dioxid-teher megjelenése miatt inkább áttelepítenék termelésüket pl. Ukrajnába és onnan látnák el az európai piacot ugyanazzal a termékkel – mindenféle ETS kötelezettség nélkül (un. Kibocsátás-áthelyezési kockázat).
Egyes piaci szereplőknek jelentősebb költséget jelentett az ETS 1-2. fázisban is a megfelelés, pl. olyan vállalatoknak, amelyek a válság éveiben is növelni tudták a termelésüket és ezzel párhuzamosan növekedett a károsanyag-kibocsátásuk. Természetesen az ilyen vállalkozások működése során elért határbevétel meghaladta a többlet-kibocsátásból adódó határköltség-növekményt. Az ETS 1-2. fázisainak kiosztásánál a múltbeli kibocsátások szerint került meghatározásra a jogos mennyiség. Ez a filozófia nagyjából megegyezik a gépjárműveknél alkalmazott régi zöld kártya rendszerével, ami minden bizonnyal sokak számára ismert. A gépjármű gyári értékeinek megfelelő kibocsátási értéket kellett az autónak teljesítenie és nem egy abszolút értéket, ami feletti kibocsátás már sokakat érintene. Így előfordulhatott, hogy abszolút értékben nagyobb kibocsátást okozó gépjármű megkapta a zöld kártyáját, míg egy kevesebbet szennyező nem, mivel az előbbi megfelelt gyári értéknek, az utóbbi pedig nem.
Az ETS-ben is a kibocsátók megadták a âgyári fajlagos értékeketâ és a várható termelési mennyiségeket, és ha végül ennél többet bocsátottak ki, akkor fizettek (vagy kvótát vásároltak), ha kevesebbet, akkor eladhatták a feleslegüket. Ebben a rendszerben nem lett figyelembe véve, hogy egységnyi termék megtermeléshez mekkora indokolt szennyezés kapcsolódik. Ha valaki egy tonna árut egységnyi szén-dioxid kibocsátásával tudott megtermelni az semmilyen előnyt nem élvezett azzal szemben, aki ugyanannyi mennyiség megtermeléséhez kétegységnyi kibocsátást realizált (itt a szén-dioxid-piaci előnyről van szó, az energiafogyasztás költségeinél természetesen megjelenhetett a különbség). Ugyanez fordítva is igaz, vagyis hátrányt sem szenvedett ahhoz képest, aki az egy egységnyi árut fél egység szén-dioxid kibocsátásával tudta előállítani. Ennek oka, hogy mindegyik termelő esetében a saját múltbéli kibocsátási értékei és nem az egymáshoz viszonyított teljesítményük volt a meghatározó. 2013-tól a múltbeli kibocsátás-alapú allokálás megszűnik. Az Európai Bizottság felmérte az egyes iparágak legjobb technológiáit és gyakorlatait (Best Available Technology â BAT) és ezt alapul véve kőbe véste az egyes termékekhez, technológiákhoz kapcsolódó kibocsátási referencia-értékeket, ami az ingyenes kiosztás alapját képezi. Tehát, a jövőben a BAT-alapú allokálás lesz meghatározó, így a termelők egymáshoz és a BAT-hoz viszonyított teljesítménye alapvető versenyképességi kérdéssé válik, hiszen aki kevesebb szén-dioxidot bocsát a környezetbe annak kevesebb egységet kell vásárolnia a piacon. A BAT-kiosztás filozófiája visszatükrözi az egyes iparágak leghatékonyabb termelőinek kibocsátási értékeit, amit a Bizottság az EU különböző gazdasági szektoraiban tevékenykedő leghatékonyabban működő létesítmények szerint határozott meg.
Mit is jelent ez pontosan a hazai ETS résztvevő vállalkozások számára?
Ha esetleg olyan iparágban tevékenykedik a vállalat, amelynél lehetséges az EU határain túlra való elvándorlás, vagyis fennáll a kibocsátás-áthelyezés kockázat, akkor nem sokat. Az ő esetükben a változás annyi, hogy nem a múltbeli kibocsátás, hanem a BAT értékei szerint kaphatják a teljes ingyenes kiosztást. Amennyiben egy ilyen vállalkozás ennél a BAT értéknél kevésbé hatékonyan termel, akkor a többletkibocsátásait piaci vásárlással kell fedeznie. Ezeknél a vállalkozásoknál is javasolt megfontolni a BAT hatékonysági szintekre való fejlesztési beruházások végrehajtását, azonban ettől függetlenül a szén-dioxid-piaci kitettségük változása az ETS harmadik periódusát tekintve minimálisnak értékelhető, pl. a papírgyártás vagy az alumíniumipar esetében. Ha olyan iparágról van szó, amelynél nem jelentkezik a kibocsátásáthelyezési kockázat, akkor kedvezőtlenebbül alakul a helyzet az eredménykimutatás költségsorait tekintve. Már az első évben, vagyis 2013-ban mindössze 80 százalékos ingyenes kiosztásra nyílik lehetőség, és természetesen nem a múltbéli tevékenységet, hanem a BAT hatékonyságot figyelembe véve. Ez annyit jelent, hogy a BAT-hoz viszonyítva rosszabbul teljesítő kibocsátónak már 2013-ban akár az összes kibocsátásának 30-40 százalékát piaci vásárlásokkal kell fedeznie. Ezt követően az ingyenesen elérhető mennyiség évről évre csökken, 2020-ig 30 százalékára és 2027-el teljesen meg is szűnik.
Milyen hatása lehet a változásoknak az energiaszektorra?
Az energiaszektor szén-dioxid-piaci kitettsége jelentősen megnövekszik, aminek több oka is van:
⢠a szektor nem tartozik a kibocsátás-áthelyezési kockázat által érintett szektorok közé, így biztosan 80 százalékról indul az ingyenes kiosztás 2013-ban;
⢠az energiatermelés megfelelő referencia értéke 56,1 t CO2/TJ (üzemanyag alapú referencia) és 62,3 tonna CO2/TJ (hőtermelés szerinti referencia), ami leginkább a gázalapú energiatermelés emissziós tényezőit tükrözi;
⢠magasabb emissziós tényező (nagyobb szén-dioxid-kibocsátással járó energiatermelés) esetén a különbséget piaci beszerzéssel kell fedezni;
⢠már nem a hőtermelő hanem a hőfogyasztó lesz az ingyenes kiosztás elsődleges kedvezményezettje (az EU Bizottság megítélése szerint a hőtermelőknek történő ingyenes k
iosztási eljárás nem indukált kellő számú energiahatékonysági beruházást, ezért a jövőben a hőfogyasztók lesznek a kiosztás kedvezményezettjei);
⢠bizonytalan a villamosenergia-szektor ingyenes kiosztása;
⢠a derogációs kérelem szerint a villamosenergia-szektorban 3 nagyberuházás végrehajtását tervezi Magyarország.
Vagyis a szabályozás különválasztja a hő- és villamosenergia-termelési tevékenységeket és eltérő kiosztási módszertant határoz meg:
⢠a hőtermelők a 3. kereskedési időszak sztenderdjei szerint 2013-ban még a BAT-nak megfelelő kibocsátások 80 százalékát kaphatják és az ingyenes kiosztás intézménye 2027-ig kerül kivezetésre;
⢠a villamosenergia-szektor szereplői számára a derogációs kérelem pozitív elbírálása esetén is bizonytalan, hogy kapnak-e ingyenes kvótákat. Amennyiben elérhetők is lesznek az ingyenes kvóták, az bizonyos, hogy az értéküknek megfelelő energetikai fejlesztés végrehajtására kötelezik a jogosultakat.Továbbá 2020 után a kibocsátási egységeket kizárólag piaci alapon lehet majd fedezni. Az energiaszektor szén-dioxid-piaci szabályzásában beálló változások mindegyike külön értekezést érdemelhetne, azonban kiemelhető a villamosenergia-szektor kérdésköre, és ennek a fogyasztói árakra gyakorolt lehetséges hatásai.
A hazai ingyenes kiosztás
A hazai ingyenes kiosztás lehetőségéről az EU Bizottság fog döntést hozni 2012 folyamán. Azonban pozitív döntés estében is bizonytalan a hazai valós kiosztási szabályok meghatározása. Amennyiben a villamosenergia-termelők lennének jogosultak a kiosztásra, úgy 2013-ra ebben az esetben is megfeleződne az eddig ingyenesen kiosztott kvótamennyiség, amely lineárisan csökkentve 2020-ra teljesen meg is szűnik. Az ingyenes kiosztás megszüntetésének pénzügyi hatása 2020-ra elérheti az évi 60-70 milliárd forintot. Mivel az ingyenes kiosztás feltétele, hogy annak megfelelő értékben klímavédelmi, ill. hatékonysági beruházás kerüljön végrehajtásra, ezért 2020-ig 3 beruházási projekteket (szivattyús-tározós erőmű, gázvezeték, smart grid) tervez az MVM kivitelezni.
A derogációs kérelem közvetlenül hat a költségvetés egyenlegére, mivel az aukciós kvótaértékesítésből befolyó pénz költségvetési bevételként kezelendő. Egy meghatározott kitétel alapján az aukciós értékesítés bevételeinek felét kötelezően fenntarthatósági beruházásokra költhetik az EU tagállamai. Tehát, a villamosenergia-szektor derogációja csökkentheti az aukciókon értékesíthető kvótamennyiséget és ennek megfelelően a költségvetés bevételeit, vagyis a kormányzat által egyéb fenntarthatósági beruházásokra költhető dedikált költségvetési forrást. A hazai derogációs kérelem különlegessége, hogy nem az ingyenes kiosztás jogosultjai számára határozza meg a kötelező energiahatékonysági beruházások végrehajtását (ezt az eljárást az EU direktíva sem zárja ki), hanem 3 db MVM tulajdonú nagyberuházás végrehajtását tervezi. A beruházások kivitelezése kb. 120 Mrd Ft finanszírozást igényel, az ingyenes kiosztás kb. 120 Mrd Ft-os értékének megfelelően (a kibocsátások jelenlegi piaci értéke felett számolva, az EU Bizottság iránymutatása alapján, 14,5 és 20 EUR/tonna árakon).
Mivel az Európai Unió kötelezően előírja az ingyenesen elérhető kvóták értékének megfelelő energetikai beruházás megvalósítását, így az âingyenességâ jelképesen értelmezhető. Tehát, a derogáció sem teszi elkerülhetővé, hogy a villamosenergia-ár 2013-ban emelkedjen a CO2 költségek villamosenergia-árba való beépítése után. Költségvetési szempontból az ingyenes kiosztás hatása 100 Mrd Ft-os nagyságrendű lehet 2020-ig számolva, ami jelentősnek tekinthető, kiváltképp a jelenlegi gazdasági helyzetben. Látható, hogy a szén-dioxid-piac szabályozásában, bár már 6 éve befolyásolja a nagy kibocsátók környezetvédelmi megfelelését, az ETS harmadik fázisa jelentős változásokat hoz a szereplők számára. Eddig inkább adminisztratív és szabályozási teherként jelentkezett a vállalkozások számára, a jövőben viszont alapvető meghatározója lehet az egyes létesítmények profittermelési képességének, és a fogyasztói árak alakulásának.
Új fázisba lép az EU harca a klímaváltozás ellen
Új fázisba lép az Európai Unió kibocsátás kereskedelmi rendszere (ETS), amely jelentős változásokat hoz az ETS szereplői számára, amely az új adminisztrációs kötelezettségeken túl alapvető hatással lesz a vállalatok profittermelési képességére. Mielőbb célszerű tehát megkezdeni a vállalati felkészülést a szabályozási változások kezelésére, a veszteségminimalizálás és versenyképesség fenntartásának érdekében.
A klímaváltozás okozta hatások, amik idestova 30-40 éve borzolják a hozzáértők aggályaik, lassan kézzelfoghatóvá válnak a nagyközönség számára is. A 2005-ben hatályba lépett Kyoto-i Egyezmény az első nemzetközi szerződés, amely a (részben) ember által kibocsátott üvegházhatású gázokat tette felelőssé a klímaváltozást kiváltó globális felmelegedésért. Az Európai Unió is nekiveselkedett a 2000-es években a klímaváltozás elleni harcnak, és az eltelt időszakban született 13 irányelv közül talán a legfontosabb az EU ETS 2003/87/EC, amely a széndioxid-kvótakereskedelmet szabályozza. A három fázisra osztott (2005-2007, 2008-2012, 2013-) ETS irányelv értelmében a széndioxid-kvótakereskedelem jövő januártól a harmadik fázisba lép, amely meghatározza majd a kibocsátók környezetvédelmi teljesítményét – hangzott el az Energiainfo által rendezett sajtóbeszélgetésen.
Eddig a rendszer hatálya alá tartozó kibocsátók zöme ingyenesen kiosztott kibocsátási egységekként megkapta a szükséges kvótamennyiséget, így a piaci vásárlási kötelezettség meg sem jelent vagy jóval a teljes kibocsátások 10 százaléka alatt maradt. Ehhez mindössze annyit kellett tenniük, hogy kérvényezték az ingyenes egységeket a Hatóságtól (korábban a Környezetvédelmi, jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium) â áll a KPMG által kibocsátott szakértői véleményben, amelyet Szepesi Attila, a KPMG menedzsere jegyez.
Az igénylés menete az ETS harmadik fázisában 2013 után is hasonló lesz, de a teljes mennyiség ingyenes kiosztására már nem mindenki lesz jogosult, vagyis csak azok, akik egy esetleges szén-dioxid-teher megjelenése miatt inkább áttelepítenék termelésüket pl. Ukrajnába és onnan látnák el az európai piacot ugyanazzal a termékkel – mindenféle ETS kötelezettség nélkül (un. Kibocsátás-áthelyezési kockázat).
Egyes piaci szereplőknek jelentősebb költséget jelentett az ETS 1-2. fázisban is a megfelelés, pl. olyan vállalatoknak, amelyek a válság éveiben is növelni tudták a termelésüket és ezzel párhuzamosan növekedett a károsanyag-kibocsátásuk. Természetesen az ilyen vállalkozások működése során elért határbevétel meghaladta a többlet-kibocsátásból adódó határköltség-növekményt. Az ETS 1-2. fázisainak kiosztásánál a múltbeli kibocsátások szerint került meghatározásra a jogos mennyiség. Ez a filozófia nagyjából megegyezik a gépjárműveknél alkalmazott régi zöld kártya rendszerével, ami minden bizonnyal sokak számára ismert. A gépjármű gyári értékeinek megfelelő kibocsátási értéket kellett az autónak teljesítenie és nem egy abszolút értéket, ami feletti kibocsátás már sokakat érintene. Így előfordulhatott, hogy abszolút értékben nagyobb kibocsátást okozó gépjármű megkapta a zöld kártyáját, míg egy kevesebbet szennyező nem, mivel az előbbi megfelelt gyári értéknek, az utóbbi pedig nem.
Az ETS-ben is a kibocsátók megadták a âgyári fajlagos értékeketâ és a várható termelési mennyiségeket, és ha végül ennél többet bocsátottak ki, akkor fizettek (vagy kvótát vásároltak), ha kevesebbet, akkor eladhatták a feleslegüket. Ebben a rendszerben nem lett figyelembe véve, hogy egységnyi termék megtermeléshez mekkora indokolt szennyezés kapcsolódik. Ha valaki egy tonna árut egységnyi szén-dioxid kibocsátásával tudott megtermelni az semmilyen előnyt nem élvezett azzal szemben, aki ugyanannyi mennyiség megtermeléséhez kétegységnyi kibocsátást realizált (itt a szén-dioxid-piaci előnyről van szó, az energiafogyasztás költségeinél természetesen megjelenhetett a különbség). Ugyanez fordítva is igaz, vagyis hátrányt sem szenvedett ahhoz képest, aki az egy egységnyi árut fél egység szén-dioxid kibocsátásával tudta előállítani. Ennek oka, hogy mindegyik termelő esetében a saját múltbéli kibocsátási értékei és nem az egymáshoz viszonyított teljesítményük volt a meghatározó. 2013-tól a múltbeli kibocsátás-alapú allokálás megszűnik. Az Európai Bizottság felmérte az egyes iparágak legjobb technológiáit és gyakorlatait (Best Available Technology â BAT) és ezt alapul véve kőbe véste az egyes termékekhez, technológiákhoz kapcsolódó kibocsátási referencia-értékeket, ami az ingyenes kiosztás alapját képezi. Tehát, a jövőben a BAT-alapú allokálás lesz meghatározó, így a termelők egymáshoz és a BAT-hoz viszonyított teljesítménye alapvető versenyképességi kérdéssé válik, hiszen aki kevesebb szén-dioxidot bocsát a környezetbe annak kevesebb egységet kell vásárolnia a piacon. A BAT-kiosztás filozófiája visszatükrözi az egyes iparágak leghatékonyabb termelőinek kibocsátási értékeit, amit a Bizottság az EU különböző gazdasági szektoraiban tevékenykedő leghatékonyabban működő létesítmények szerint határozott meg.
Mit is jelent ez pontosan a hazai ETS résztvevő vállalkozások számára?
Ha esetleg olyan iparágban tevékenykedik a vállalat, amelynél lehetséges az EU határain túlra való elvándorlás, vagyis fennáll a kibocsátás-áthelyezés kockázat, akkor nem sokat. Az ő esetükben a változás annyi, hogy nem a múltbeli kibocsátás, hanem a BAT értékei szerint kaphatják a teljes ingyenes kiosztást. Amennyiben egy ilyen vállalkozás ennél a BAT értéknél kevésbé hatékonyan termel, akkor a többletkibocsátásait piaci vásárlással kell fedeznie. Ezeknél a vállalkozásoknál is javasolt megfontolni a BAT hatékonysági szintekre való fejlesztési beruházások végrehajtását, azonban ettől függetlenül a szén-dioxid-piaci kitettségük változása az ETS harmadik periódusát tekintve minimálisnak értékelhető, pl. a papírgyártás vagy az alumíniumipar esetében. Ha olyan iparágról van szó, amelynél nem jelentkezik a kibocsátásáthelyezési kockázat, akkor kedvezőtlenebbül alakul a helyzet az eredménykimutatás költségsorait tekintve. Már az első évben, vagyis 2013-ban mindössze 80 százalékos ingyenes kiosztásra nyílik lehetőség, és természetesen nem a múltbéli tevékenységet, hanem a BAT hatékonyságot figyelembe véve. Ez annyit jelent, hogy a BAT-hoz viszonyítva rosszabbul teljesítő kibocsátónak már 2013-ban akár az összes kibocsátásának 30-40 százalékát piaci vásárlásokkal kell fedeznie. Ezt követően az ingyenesen elérhető mennyiség évről évre csökken, 2020-ig 30 százalékára és 2027-el teljesen meg is szűnik.
Milyen hatása lehet a változásoknak az energiaszektorra?
Az energiaszektor szén-dioxid-piaci kitettsége jelentősen megnövekszik, aminek több oka is van:
⢠a szektor nem tartozik a kibocsátás-áthelyezési kockázat által érintett szektorok közé, így biztosan 80 százalékról indul az ingyenes kiosztás 2013-ban;
⢠az energiatermelés megfelelő referencia értéke 56,1 t CO2/TJ (üzemanyag alapú referencia) és 62,3 tonna CO2/TJ (hőtermelés szerinti referencia), ami leginkább a gázalapú energiatermelés emissziós tényezőit tükrözi;
⢠magasabb emissziós tényező (nagyobb szén-dioxid-kibocsátással járó energiatermelés) esetén a különbséget piaci beszerzéssel kell fedezni;
⢠már nem a hőtermelő hanem a hőfogyasztó lesz az ingyenes kiosztás elsődleges kedvezményezettje (az EU Bizottság megítélése szerint a hőtermelőknek történő ingyenes k
iosztási eljárás nem indukált kellő számú energiahatékonysági beruházást, ezért a jövőben a hőfogyasztók lesznek a kiosztás kedvezményezettjei);
⢠bizonytalan a villamosenergia-szektor ingyenes kiosztása;
⢠a derogációs kérelem szerint a villamosenergia-szektorban 3 nagyberuházás végrehajtását tervezi Magyarország.
Vagyis a szabályozás különválasztja a hő- és villamosenergia-termelési tevékenységeket és eltérő kiosztási módszertant határoz meg:
⢠a hőtermelők a 3. kereskedési időszak sztenderdjei szerint 2013-ban még a BAT-nak megfelelő kibocsátások 80 százalékát kaphatják és az ingyenes kiosztás intézménye 2027-ig kerül kivezetésre;
⢠a villamosenergia-szektor szereplői számára a derogációs kérelem pozitív elbírálása esetén is bizonytalan, hogy kapnak-e ingyenes kvótákat. Amennyiben elérhetők is lesznek az ingyenes kvóták, az bizonyos, hogy az értéküknek megfelelő energetikai fejlesztés végrehajtására kötelezik a jogosultakat.Továbbá 2020 után a kibocsátási egységeket kizárólag piaci alapon lehet majd fedezni. Az energiaszektor szén-dioxid-piaci szabályzásában beálló változások mindegyike külön értekezést érdemelhetne, azonban kiemelhető a villamosenergia-szektor kérdésköre, és ennek a fogyasztói árakra gyakorolt lehetséges hatásai.
A hazai ingyenes kiosztás
A hazai ingyenes kiosztás lehetőségéről az EU Bizottság fog döntést hozni 2012 folyamán. Azonban pozitív döntés estében is bizonytalan a hazai valós kiosztási szabályok meghatározása. Amennyiben a villamosenergia-termelők lennének jogosultak a kiosztásra, úgy 2013-ra ebben az esetben is megfeleződne az eddig ingyenesen kiosztott kvótamennyiség, amely lineárisan csökkentve 2020-ra teljesen meg is szűnik. Az ingyenes kiosztás megszüntetésének pénzügyi hatása 2020-ra elérheti az évi 60-70 milliárd forintot. Mivel az ingyenes kiosztás feltétele, hogy annak megfelelő értékben klímavédelmi, ill. hatékonysági beruházás kerüljön végrehajtásra, ezért 2020-ig 3 beruházási projekteket (szivattyús-tározós erőmű, gázvezeték, smart grid) tervez az MVM kivitelezni.
A derogációs kérelem közvetlenül hat a költségvetés egyenlegére, mivel az aukciós kvótaértékesítésből befolyó pénz költségvetési bevételként kezelendő. Egy meghatározott kitétel alapján az aukciós értékesítés bevételeinek felét kötelezően fenntarthatósági beruházásokra költhetik az EU tagállamai. Tehát, a villamosenergia-szektor derogációja csökkentheti az aukciókon értékesíthető kvótamennyiséget és ennek megfelelően a költségvetés bevételeit, vagyis a kormányzat által egyéb fenntarthatósági beruházásokra költhető dedikált költségvetési forrást. A hazai derogációs kérelem különlegessége, hogy nem az ingyenes kiosztás jogosultjai számára határozza meg a kötelező energiahatékonysági beruházások végrehajtását (ezt az eljárást az EU direktíva sem zárja ki), hanem 3 db MVM tulajdonú nagyberuházás végrehajtását tervezi. A beruházások kivitelezése kb. 120 Mrd Ft finanszírozást igényel, az ingyenes kiosztás kb. 120 Mrd Ft-os értékének megfelelően (a kibocsátások jelenlegi piaci értéke felett számolva, az EU Bizottság iránymutatása alapján, 14,5 és 20 EUR/tonna árakon).
Mivel az Európai Unió kötelezően előírja az ingyenesen elérhető kvóták értékének megfelelő energetikai beruházás megvalósítását, így az âingyenességâ jelképesen értelmezhető. Tehát, a derogáció sem teszi elkerülhetővé, hogy a villamosenergia-ár 2013-ban emelkedjen a CO2 költségek villamosenergia-árba való beépítése után. Költségvetési szempontból az ingyenes kiosztás hatása 100 Mrd Ft-os nagyságrendű lehet 2020-ig számolva, ami jelentősnek tekinthető, kiváltképp a jelenlegi gazdasági helyzetben. Látható, hogy a szén-dioxid-piac szabályozásában, bár már 6 éve befolyásolja a nagy kibocsátók környezetvédelmi megfelelését, az ETS harmadik fázisa jelentős változásokat hoz a szereplők számára. Eddig inkább adminisztratív és szabályozási teherként jelentkezett a vállalkozások számára, a jövőben viszont alapvető meghatározója lehet az egyes létesítmények profittermelési képességének, és a fogyasztói árak alakulásának.
