A magyar lakosság jelentős része támogatja a kormány rezsicsökkentő lépéseit. Az energiainfo.hu megbízásából, a Bell Research által mind a lakosság, mind az ágazati szereplők körében végzett reprezentatív kutatás szerint ugyanakkor a beruházások fékezésétől, vagy teljes leállásától lehet tartani.
A magánbefektetők jelenléte a közműszolgáltatásban igencsak megosztja a magyar választókat. Az energiainfo.hu megbízásából, a Bell Research által készített reprezentatív kutatás szerint, a Fidesz támogatóinak több, mint fele ellenzi a jelenlétüket, míg az MSZP szavazótáborának mindössze 25 százaléka van ezen a véleményen. “Ugyanakkor az energiaipar privatizációjának megítélése szakmai körökben sem egységes
A lakosság körében végzett kutatásunk során kiderült, hogy a magántőke jelenlétét a közműszolgáltatásban legkevésbé a Jobbik szavazói ellenzik, mindössze 14 százalékuk támogatja a magántulajdont ebben a szektorban. A Fidesz támogatóinak 19, míg a baloldali pártok szavazóinak 27 százaléka támogatja egyértelműen a befektetők jelenlétét. Ezzel együtt, az energiaszolgáltatásban az állami szerepvállalás erősödését általánosságban a megkérdezettek valamivel több, mint fele támogatja, a Fidesz támogatói között ennél magasabb 74 százalékos ennek a támogatottsága, a baloldalon viszont csak 40. âEnnek alapvetően ellentmond, hogy a versenyt egyébként kifejezetten jónak tartják a háztartási fogyasztók, 46 százalékuk nyilatkozott így, és mindössze 20 százalékuk volt azon a véleményen, hogy a piacnyitás káros. A pártpreferencia szerinti eltérés ennél a kérdésnél is megfigyelhető, a Fidesz támogatóinak 43 százaléka tartja hasznosnak, míg a baloldali pártok szavazóinak 65 százaléka ítélte hasznosnak” – mondja Drucker György vezető elemzőnk. További érdekesség, hogy míg a versenyt a lakosság jelentős része támogatná, azt már nem, hogy a gáz, vagy a villamos energia ára a benzin és a gázolaj árához hasonlóan piaci alapú legyen. “A válaszadók elsöprő többsége határozott nemmel válaszolt erre a kérdésre, miközben egy percel korábban még támogatta a piaci versenyt a szolgáltatók között” – mondta Hlavay Richárd az energiainfo.hu főszerkesztője.
Energiatudatlanok a háztartások
A 2009-es felméréshez képest – pedig azóta sok új kérdés merült fel, – az alapvető kérdésekben nincs változás. A magyar háztartások energiával kapcsolatos hozzáállása, tudása érdemben nem változottâ â hangsúlyozta a felmérés kapcsán Hlavay Richárd, az energiainfo.hu főszerkesztője. âAlapvetően még mindig a földgáz határozza meg a magyar energiapiacot, a távhő némiképpen visszaszorult, de az energetikai szektor jellege alapvetően nem változott. Az elmúlt négy évben nem törtek előre az alternatív megoldások, a háztartások túlnyomó többségének nincs hozzáférése alternatív energiaforrásokhoz (biomassza, napenergia, stb.). Különösen rossza helyzet a városokban és kiemelten a fővárosban, ahol a háztartások 96 százalékának energiaellátása teljes egészében a közműszolgáltatóktól függ. A lakosság túlnyomó része azonban még azzal sincs tisztában, hogy pontosan mennyi energiát fogyaszt havonta. âA válaszadók alig 16 százaléka tudott felelni erre a kérdésreâ â mondta az energetikai szakújságíró. A lakosság többsége (71 százalék) gondolkodik az energiatakarékosságon, azonban jelentős részük egyetlen fillért sem hajlandó ezért befektetni, míg 16 százalék csak 10 ezer forintnál kevesebbet. Az állam szerepvállalásának megítélése szerint ugyanakkor megosztott a lakosság: 50 százalék szerint az állam jobb tulajdonos, mint a magánbefektetők. âÁllami cégek értékelését kértük válaszadóinktól, akiknek egy ötös skálán kellett értékelniük a MÁV, vagy a Magyar Posta tevékenységét. Számunkra is meglepő módon a sokat szidott vasúttársaság rendre jó osztályzatokat kapottâ â hangsúlyozta Hlavay Richárd.
A rezsicsökkentéssel kapcsolatban, cseppet sem meglepő módon a háztartási fogyasztók 59 százaléka úgy vélte, hogy az állam akkor is kikényszerítheti az alacsonyabb árakat, ha ez a szolgáltatóknak hosszabb távon veszteséget okoz. Ebben a kérdésben nem látszik jelentős különbség pártpreferenciák szerint, a Fidesz szavazóinak 70, a baloldal támogatóinak 55 százaléka gondolkodik így. A kérdés társadalmi támogatottsága azonban nem ennyire egyértelmű, ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy vajon akkor is helyeslik-e a ârezsicsökkentéstâ, ha a szolgáltatók e miatt beruházásokat kénytelenek elhalasztani. Ez esetben általánosságban már âcsakâ 49 százalék a helyeslők aránya, viszont 40 százaléknyian egyértelműen ellene vannak. Ezek a számok világosan mutatják, hogy az embereket alapvetően a saját pénztárcájuk érdekli, amikor ilyen kérdésekben állást kell foglalniuk. Érdemes jelezni, hogy a Jobbik és a Fidesz-KDNP szavazói körében ezzel a beruházásokra vonatkozó kitétellel együtt is, egyformán 67 százalék a támogatottsága a ârezsicsökkentésnekâ, baloldali pártok szavazói között azonban így már 54 százalékos többségbe kerülnek az ellenzők.
1. Szolgáltatásokkal való elégedettség
A villamosenergia-szolgáltatás megbízhatóságát a kérdezettek 71 százaléka teljesen megbízhatónak tartja, és mindössze 4 százalék volt az, aki közepesnél rosszabb osztályzatot adott. A gázszolgáltatás esetében âcsakâ 47 százalék az, aki teljes mértékben elégedett, igaz, a kérdezettek 20 százaléka nem is használ gázt, de hogy ha a gázhasználókra vetítjük, akkor is csak 58 százalék a maradéktalanul elégedettek aránya, és 8 százalék az elégedetlenek száma, tehát a gázszolgáltatással kevésbé elégedettek az emberek mint az áramszolgáltatással. Akik mindkét szolgáltatót értékelték, azoknak egy jelentős része (63 százalék) azonosan értékelte a két szolgáltatót. Az eltérést legfőképpen az okozza, hogy a villamosenergia-szolgáltatással teljes mértékben elégedettek 31 százaléka gyengébb osztályzatot adott a földgáz-szolgáltatásra, míg ugyanez az arány fordítva csak 11 százalék.
A lakosság elsősorban azért elégedetlenebb a gázellátással, mert az a városi legenda, miszerint âvizezik a gáztâ azaz a gáz minősége nem megfelelő, még mindig mélyen ül a gondolkodásunkban â hangoztatták az energiainfo.hu sajtóklubján résztvevő energetikai szakértők és ágazati szereplők. Kiemelték, hogy a lakosság még mindig teljesen természetesnek veszik az energiaellátást. âMagától értetődőnek vesszük, hogy ha felkapcsoljuk a kapcsolót, akkor kigyullad a villany. A lakossági elégedettség a felmérés számaiból is világosan látható, hogy nagyon magas, ami annak köszönhető, hogy a magyar ellátásbiztonság kiválóâ â mondta Hornai Gábor a CEZ Magyarország ügyvezetője.
A fogyasztók tudatosságának javításában is lenne hova fejlődnünk, a kérdezettek 38 százaléka vizsgálja meg minden esetben az energiaszolgáltatásról szóló számlát abból a szempontból, hogy milyen elemek szerepelnek rajta, 21 százalék viszont soha nem nézi meg. Korosztályonként is komoly eltérések vannak, az idősebbek fele minden alkalommal megnézi, míg a fiataloknál ugyanez au arány csak 31 százalék, sőt a fiataloknak a 33 százaléka soha nem nézi meg, míg az idősebb korosztálynak mindössze 15 százaléka ilyen. Érdekes módon a számla megvizsgálásának a tekintetében nem találtunk jelentős különbséget iskolai végzettség szerinti bontásb
an, tehát úgy tűnik, hogy a felsőfokú végzettségűek sem vizsgálják részletesebben a számlát. Várakozásunknak megfelelően a kisebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban vizsgálják inkább a számla részleteit, a 100.000 Ft alatti bevétellel rendelkező háztartásokban minden esetben megnézi a kérdezettek 45 százaléka, ugyanez a 200.000 Ft feletti jövedelemmel rendelkező háztartásokban csak 35 százalék.
2. Jövőbeli várakozások: előtérben az energiabiztonság
Amennyiben a magyar lakosság jövőbe mutató várakozásaival szeretnénk foglalkozni, először érdemes megvizsgálni, melyek azok a problémák, amelyekkel a lakosság jelenleg küzd, illetve melyek azok a területek, ahol problémákat látnak az emberek energiaszolgáltatással kapcsolatban. A lakossági válaszadók körében felvetődött legjelentősebb probléma az energiafüggőség, illetve ezen belül az ország gázfüggősége. Ezen belül az utóbbi évek komoly politikai témája volt a Nabucco illetve a Déli Áramlat hosszabbítása, és annak eldöntése, hogy Magyarországnak tulajdonképpen melyik is lenne az igazán megfelelő, hogy a gázfüggőségét jelentős mértékben csökkentse.
A kérdezetteknek egy 10-es skálán kellett értékelniük, hogy az energiabiztonság szempontjából az importfüggőség, elsősorban a földgázimport függőség nagysága mekkora problémát jelenthet az országnak, ahol a 10-es volt a âteljes mértékben problematikusâ, az 1-es pedig az âegyáltalán nem problematikusâ. A kapott válaszok egyértelműen tükrözik a magyar lakosság félelmeit. A kérdezettek közel negyede (23 százalék), a legerősebb, 10-es értéket választotta, tehát jelentős azok száma, akik szerint ez nagy probléma. De ha csak azt vizsgáljuk, hogy összességében ki az, aki 5-ös értéknél nagyobbat adott, tehát valamilyen mértékben problematikusnak látja a kérdést, az pedig már a kérdezettek kétharmadánál is több (68 százalék). Leginkább a fiatalok tartják ezt problematikusnak, ahogy haladunk az idősebb korosztály felé, úgy egyre kevésbé értékelik a függőséget komoly problémának. Érdekes, hogy pártpreferencia szerint is eltérnek a vélemények, a kormány- és a baloldali ellenzéki pártok között nincsen komoly különbség, viszont a Jobbik szimpatizánsai sokkal inkább problémásnak gondolják ezt a kérdést, mint a magyar átlag, vagy akár a Fidesz-KDNP, akár a baloldali pártok támogatói.
A függőség megoldására a lakosság jelentős része, 59 százalék teljes mellszélességgel támogatja a Paksi Atomerőmű bővítését, 36 százalék megújuló energiaforrásokba fektetne.
âAz energiapiaci liberalizációban mindenkinek volt szerepe. Az első lépés az energiaipar privatizációja volt, aminek elsődleges célja az volt, hogy a költségvetés bevételeit növeljük. Ezután döntöttünk úgy, hogy megnyitjuk az energiapiacot. A jelenlegi helyzet kialakulásában azonban nagy szerepe van annak, hogy bizonyos monopolhelyzetben lévő vagyonelemek (hálózatok, stb.) is privatizációra kerültek, így bizonyos területeken a liberalizáció nem valósulhatott meg, illetve csak olyan âfékekkelâ amelyek erőteljesen torzítják a piacotâ â vélte Hónig Péter volt energiaügyi miniszter. A szakpolitikus szerint az elmúlt évtizedekben elmaradt a politikai kommunikáció az energiaárak tekintetében. âAz emberek azért nincsenek tisztában az energiaárakkal. Máskülönben tudnák, hogy az energia nem drága. Aki nem tudja kifizetni, az nem azért nem tudja kifizetni, mert drága, hanem, mert szegény. De ez egy szociális probléma, amit viszont szociális alapon (és nem alanyi jogon!) kellene rendezni.â
Privatizáció pro és kontra
Az ágazat szakértőinek körében végzett felmérésünk tovább árnyalja a képet. A válaszadók – akiket foglalkozási kötődésük miatt nevezhetünk az ágazat szakértőinek – nem rendelkeznek egységes véleménnyel az energiapiac privatizációjáról és annak hatásairól. A kérdőívben magán a privatizáció folyamatán kívül a privatizáció hatására létrejött piaci struktúrát és a privatizációval járó változásokhoz kötődő előzetes várakozásokat is értékelniük kellett a megkérdezetteknek.
Az ágazat privatizációjának értékelésénél három véleménytömb rajzolódik az adatok alapján. A legnagyobb csoport az elégedetleneké, akik 43 százaléknyi részt foglalnak el a teljes mintából. A magukat elégedetlennek mondók negyede, tehát a teljes minta minden tízedik válaszadója teljes mértékben elégedetlen a lezajlott folyamattal (11,2 százalék). A második legnagyobb egységes válaszadói csoport a semlegesekhez tartozik (29,6 százalék). Ők részben elégedettek, részben elégedetlenek a végbement privatizációval. A fennmaradó bő 25 százalék, tehát minden negyedik válaszadó állította, hogy elégedett. Ez azt jelenti, hogy közel kétszer annyi az elégedetlen, mint az elégedett megkérdezett.
Érdekes, hogy a 2009-es felmérés óta némileg megváltozott mind a három csoport részaránya. Az elmúlt három évben emelkedett az elégedettek aránya 20 százalékról 26 százalékra. Az elégedetlenek aránya stagnált. A részben elégedettek, részben elégedetlenek aránya csökkent 5 százalékponttal csökkent. A három éves időszak tendenciája alapján a âmég így is kisebbségben lévő – elégedettek aránya nő a semlegeseké pedig csökken.
“A magyar energiapolitika egyre inkább a centralizáció irányába mozdul el, emellett az energetikai szektorban a politikai vezetés növelni kívánja az állami tulajdon arányát” – hangsúlyozta Felsmann Balázs, volt infrastruktúráért felelős államtitkár. A szakpolitikus szerint fejlesztéspolitikai támogatási rendszerben sok változás nincs, mivel a fejlesztés elsősorban uniós pénzekből történik, ezért a megújuló energiaforrások támogatásáén kívül jelentés fejlesztési eszköz ma nincs is, és korábban sem nagyon volt. Az energetikában a jelenlegi legnagyobb kihívás a szociális helyzet és az ehhez kapcsolódó szociálpolitikai megoldások. âA politikusok hajlamosak az egyszerűbb üzeneteket kínáló megoldások felé elmozdulni, hiszen könnyebb azt kommunikálni, hogy tíz százalékkal csökkentettük mindenkinek a rezsiköltségeket, mint azt, hogy a szociálisan rászorulók majd kapnak valamilyen támogatást.â â mondta Felsmann.
Magántőke, piaci verseny, állami beavatkozás
A kérdőív privatizációval foglalkozó első részével szorosan összefüggő témát vizsgált a kérdőív következő része. A legfontosabb különbség, hogy itt már nem a privatizációra, mint folyamatra, hanem a piacosodott energiaszektor működésének értékelésére került a fókusz. Az érintett témák a magántőke szerepe, a piaci verseny hatásai és esetleges veszélye, az állami védőernyő szükségessége és a piac működésének megítélése.
Az első kérdés a közműszolgáltatások, tehát a víz- és csatornaszolgáltatás, a villamosenergia- és gázszolgáltatás területén megvalósuló piaci verseny megítélésével foglalkozott. Az előző kérdéscsoportok megoszlásaihoz képest már egy jókora eltolódást láthatunk, hiszen a versenyt hasznosnak látók aránya meghaladja az összes válaszadó kétharmadát. A versenyt teljes mértékben pártolók aránya 26 százalék, a versenyt inkább hasznosnak tartók aránya 43 százalék volt. Az ellenkező póluson mindössze a minta 18 százaléka található, tehát szűk négyszeres többségben vannak a versenyt pozit
ívan ítélők. A középső, âse nem tartom hasznosnak, se nem károsnakâ címkéjű választ jelölők 13 százalékot tesznek ki. A piaci verseny hasznossága körül látható az a fajta konszenzus, amelyet hiányolhattunk az előző kérdések alkalmával, ugyanakkor a következő kérdések bemutatásakor a verseny magvalósulása ügyében már kevésbé lesz egységes a megkérdezettek véleménye.
A részletesebb kép eléréséhez megvizsgáltuk, hogy az energiaipar mely területén látják indokoltnak a megkérdezettek a tisztán piaci működést. Ezt a kérdést természetesen csak azoktól kérdeztük meg, akik az előző kérdésnél a piaci működést pártolták. Így 159 válaszadó háromnegyede a kereskedelem a területén indokolhatónak tartja a versenyt. Kevesebben, 61 százaléknyi részarányú csoport látja ezt a termelés esetén elfogadhatónak. Az elosztás és a szállítás esetén már kevesebben, mint a megkérdezettek fele. Mindössze 25 százaléknyian az elosztás és 22 százaléknyian a szállítás esetében. 6 százalék azok aránya akik egyik kiemelt esetben sem tartják indokolhatónak a versenyt. Az adatok alapján látható, hogy a kereskedelem esetén mindenképp és alacsonyabb mértékben ugyan, de a termelés esetén is szívesen látnának piaci versenyen alapuló szerkezetet az előző kérdésnél már piac pártinak mutatkozó válaszadók.
âVan egy elfogadott energiastratégiánk, ami meghatározza, hogy a jövőben Mo. az atom-szén-megújuló hármas pillérén nyugszik majd,. Ebből az atom még megyeget â bár óriási kockázatokat hordoz magában â de a megújuló energiaforrások kiépítése, vagy a szénerőművek fejlesztése, vagy újak építése gyakorlatilag áll. Jelenleg még az nem jelent problémát, hogy Magyarországon viszonylag szűk a villamos energia termelési keresztmetszet, hiszen a hazai erőművi kapacitás egy jelentős része kihasználatlan. De ha megindul â és előbb-utóbb megindul â a gazdasági növekedés, akkor egy fallal fogjuk szembetalálni magunkat, ha most nem építünk modern erőműveket” – mondta Hatvani György, volt helyettes államtitkár.
Az Unió nélkül nem lenne liberalizáció
A kormányzati szerepre térve először az energiapiac kormányzati szervek általi támogatottságát vizsgáltuk meg. Egész pontosan a kérdés a következőképpen hangzott: âÖn szerint, amennyiben nem volna uniós kötelezettség, megnyíltak volna az energiapiacok Magyarországon a verseny számára?â. A kérdésre válaszolni nem tudók magas aránya (16 százalék) jelzi, hogy ezt még a témában jártas válaszadóknak sem könnyű eldönteni. Azok között, akik mégis válaszoltak nagyobb arányban találtuk a kérdésre nemmel válaszolókat. 62 százalék szerinte tehát nem nyílt volna meg az energiapiac a szabad verseny számára. A válaszadók 38 százaléka áll értelemszerűen a másik oldalon, tehát szerintük megnyílt volna az energiapiac az Európai Uniós kényszer nélkül is.
Végül az állami beavatkozás egyik legfontosabb eszközével kapcsolatban vizsgáltuk a válaszadók véleményét: az állami védőernyőről kérdeztünk. Az első kérdés a védőernyővel kapcsolatban az volt, hogy indokoltnak tartják-e bármilyen fogyasztói körben az állami védőernyő fenntartását. A válaszadók bő háromnegyed szerint fenn kell tartani bizonyos fogyasztói körökben az állami védőernyőt, míg a maradék szűk negyed szerint erre semelyik csoport esetében nincs szükség. A kérdés felvételre került a 2009-es évben is, azóta egy 3 százalékpontos eltolódás látható a védőernyő ellenében válaszoló csoport felé. A védőernyő támogatói között megkérdeztük, hogy mely fogyasztói csoportok esetében látják indokoltnak a piacnyitást követően is az állami beavatkozás lehetőségét.
Rezsicsökkentés
Mindkét szektor kapcsán elmondható, hogy minden tizedik válaszadó szerint semmilyen negatív hatás nem fog realizálódni a kormányzati döntés kapcsán. Az árampiac és a gázpiac adatai nagyon hasonlóak. 67 százalék állítja az áram- és 63 százalék a gázpiac esetében, hogy megállnak az infrastrukturális beruházások. A szakmai válaszadók több mint fele, 57 százaléka szerint elbocsátásokhoz vezet a rezsicsökkentés.
A hálózatok színvonalának folyamatos romlását is többen prognosztizálják az árampiacnál (61 százalék), mint a gázpiacnál (55 százalék). Hasonló a helyzet az egyetemes szolgáltatók által kezdeményezett elbocsátásokkal, amelyeknek lehetőségét szintén többen valószínűsítik az áram- (57 százalék), mint a gázpiac esetében (52 százalék). Végül az egyes egyetemes szolgáltatók kivonulását az energetika mindkét részpiacán 39 százalékában tartják valószínűnek.
Szeretjük a rezsicsökkentést, aggódunk az energiabiztonság miatt
A magyar lakosság jelentős része támogatja a kormány rezsicsökkentő lépéseit. Az energiainfo.hu megbízásából, a Bell Research által mind a lakosság, mind az ágazati szereplők körében végzett reprezentatív kutatás szerint ugyanakkor a beruházások fékezésétől, vagy teljes leállásától lehet tartani.
A magánbefektetők jelenléte a közműszolgáltatásban igencsak megosztja a magyar választókat. Az energiainfo.hu megbízásából, a Bell Research által készített reprezentatív kutatás szerint, a Fidesz támogatóinak több, mint fele ellenzi a jelenlétüket, míg az MSZP szavazótáborának mindössze 25 százaléka van ezen a véleményen. “Ugyanakkor az energiaipar privatizációjának megítélése szakmai körökben sem egységes
A lakosság körében végzett kutatásunk során kiderült, hogy a magántőke jelenlétét a közműszolgáltatásban legkevésbé a Jobbik szavazói ellenzik, mindössze 14 százalékuk támogatja a magántulajdont ebben a szektorban. A Fidesz támogatóinak 19, míg a baloldali pártok szavazóinak 27 százaléka támogatja egyértelműen a befektetők jelenlétét. Ezzel együtt, az energiaszolgáltatásban az állami szerepvállalás erősödését általánosságban a megkérdezettek valamivel több, mint fele támogatja, a Fidesz támogatói között ennél magasabb 74 százalékos ennek a támogatottsága, a baloldalon viszont csak 40. âEnnek alapvetően ellentmond, hogy a versenyt egyébként kifejezetten jónak tartják a háztartási fogyasztók, 46 százalékuk nyilatkozott így, és mindössze 20 százalékuk volt azon a véleményen, hogy a piacnyitás káros. A pártpreferencia szerinti eltérés ennél a kérdésnél is megfigyelhető, a Fidesz támogatóinak 43 százaléka tartja hasznosnak, míg a baloldali pártok szavazóinak 65 százaléka ítélte hasznosnak” – mondja Drucker György vezető elemzőnk. További érdekesség, hogy míg a versenyt a lakosság jelentős része támogatná, azt már nem, hogy a gáz, vagy a villamos energia ára a benzin és a gázolaj árához hasonlóan piaci alapú legyen. “A válaszadók elsöprő többsége határozott nemmel válaszolt erre a kérdésre, miközben egy percel korábban még támogatta a piaci versenyt a szolgáltatók között” – mondta Hlavay Richárd az energiainfo.hu főszerkesztője.
Energiatudatlanok a háztartások
A 2009-es felméréshez képest – pedig azóta sok új kérdés merült fel, – az alapvető kérdésekben nincs változás. A magyar háztartások energiával kapcsolatos hozzáállása, tudása érdemben nem változottâ â hangsúlyozta a felmérés kapcsán Hlavay Richárd, az energiainfo.hu főszerkesztője. âAlapvetően még mindig a földgáz határozza meg a magyar energiapiacot, a távhő némiképpen visszaszorult, de az energetikai szektor jellege alapvetően nem változott. Az elmúlt négy évben nem törtek előre az alternatív megoldások, a háztartások túlnyomó többségének nincs hozzáférése alternatív energiaforrásokhoz (biomassza, napenergia, stb.). Különösen rossza helyzet a városokban és kiemelten a fővárosban, ahol a háztartások 96 százalékának energiaellátása teljes egészében a közműszolgáltatóktól függ. A lakosság túlnyomó része azonban még azzal sincs tisztában, hogy pontosan mennyi energiát fogyaszt havonta. âA válaszadók alig 16 százaléka tudott felelni erre a kérdésreâ â mondta az energetikai szakújságíró. A lakosság többsége (71 százalék) gondolkodik az energiatakarékosságon, azonban jelentős részük egyetlen fillért sem hajlandó ezért befektetni, míg 16 százalék csak 10 ezer forintnál kevesebbet. Az állam szerepvállalásának megítélése szerint ugyanakkor megosztott a lakosság: 50 százalék szerint az állam jobb tulajdonos, mint a magánbefektetők. âÁllami cégek értékelését kértük válaszadóinktól, akiknek egy ötös skálán kellett értékelniük a MÁV, vagy a Magyar Posta tevékenységét. Számunkra is meglepő módon a sokat szidott vasúttársaság rendre jó osztályzatokat kapottâ â hangsúlyozta Hlavay Richárd.
A rezsicsökkentéssel kapcsolatban, cseppet sem meglepő módon a háztartási fogyasztók 59 százaléka úgy vélte, hogy az állam akkor is kikényszerítheti az alacsonyabb árakat, ha ez a szolgáltatóknak hosszabb távon veszteséget okoz. Ebben a kérdésben nem látszik jelentős különbség pártpreferenciák szerint, a Fidesz szavazóinak 70, a baloldal támogatóinak 55 százaléka gondolkodik így. A kérdés társadalmi támogatottsága azonban nem ennyire egyértelmű, ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy vajon akkor is helyeslik-e a ârezsicsökkentéstâ, ha a szolgáltatók e miatt beruházásokat kénytelenek elhalasztani. Ez esetben általánosságban már âcsakâ 49 százalék a helyeslők aránya, viszont 40 százaléknyian egyértelműen ellene vannak. Ezek a számok világosan mutatják, hogy az embereket alapvetően a saját pénztárcájuk érdekli, amikor ilyen kérdésekben állást kell foglalniuk. Érdemes jelezni, hogy a Jobbik és a Fidesz-KDNP szavazói körében ezzel a beruházásokra vonatkozó kitétellel együtt is, egyformán 67 százalék a támogatottsága a ârezsicsökkentésnekâ, baloldali pártok szavazói között azonban így már 54 százalékos többségbe kerülnek az ellenzők.
1. Szolgáltatásokkal való elégedettség
A villamosenergia-szolgáltatás megbízhatóságát a kérdezettek 71 százaléka teljesen megbízhatónak tartja, és mindössze 4 százalék volt az, aki közepesnél rosszabb osztályzatot adott. A gázszolgáltatás esetében âcsakâ 47 százalék az, aki teljes mértékben elégedett, igaz, a kérdezettek 20 százaléka nem is használ gázt, de hogy ha a gázhasználókra vetítjük, akkor is csak 58 százalék a maradéktalanul elégedettek aránya, és 8 százalék az elégedetlenek száma, tehát a gázszolgáltatással kevésbé elégedettek az emberek mint az áramszolgáltatással. Akik mindkét szolgáltatót értékelték, azoknak egy jelentős része (63 százalék) azonosan értékelte a két szolgáltatót. Az eltérést legfőképpen az okozza, hogy a villamosenergia-szolgáltatással teljes mértékben elégedettek 31 százaléka gyengébb osztályzatot adott a földgáz-szolgáltatásra, míg ugyanez az arány fordítva csak 11 százalék.
A lakosság elsősorban azért elégedetlenebb a gázellátással, mert az a városi legenda, miszerint âvizezik a gáztâ azaz a gáz minősége nem megfelelő, még mindig mélyen ül a gondolkodásunkban â hangoztatták az energiainfo.hu sajtóklubján résztvevő energetikai szakértők és ágazati szereplők. Kiemelték, hogy a lakosság még mindig teljesen természetesnek veszik az energiaellátást. âMagától értetődőnek vesszük, hogy ha felkapcsoljuk a kapcsolót, akkor kigyullad a villany. A lakossági elégedettség a felmérés számaiból is világosan látható, hogy nagyon magas, ami annak köszönhető, hogy a magyar ellátásbiztonság kiválóâ â mondta Hornai Gábor a CEZ Magyarország ügyvezetője.
A fogyasztók tudatosságának javításában is lenne hova fejlődnünk, a kérdezettek 38 százaléka vizsgálja meg minden esetben az energiaszolgáltatásról szóló számlát abból a szempontból, hogy milyen elemek szerepelnek rajta, 21 százalék viszont soha nem nézi meg. Korosztályonként is komoly eltérések vannak, az idősebbek fele minden alkalommal megnézi, míg a fiataloknál ugyanez au arány csak 31 százalék, sőt a fiataloknak a 33 százaléka soha nem nézi meg, míg az idősebb korosztálynak mindössze 15 százaléka ilyen. Érdekes módon a számla megvizsgálásának a tekintetében nem találtunk jelentős különbséget iskolai végzettség szerinti bontásb
an, tehát úgy tűnik, hogy a felsőfokú végzettségűek sem vizsgálják részletesebben a számlát. Várakozásunknak megfelelően a kisebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban vizsgálják inkább a számla részleteit, a 100.000 Ft alatti bevétellel rendelkező háztartásokban minden esetben megnézi a kérdezettek 45 százaléka, ugyanez a 200.000 Ft feletti jövedelemmel rendelkező háztartásokban csak 35 százalék.
2. Jövőbeli várakozások: előtérben az energiabiztonság
Amennyiben a magyar lakosság jövőbe mutató várakozásaival szeretnénk foglalkozni, először érdemes megvizsgálni, melyek azok a problémák, amelyekkel a lakosság jelenleg küzd, illetve melyek azok a területek, ahol problémákat látnak az emberek energiaszolgáltatással kapcsolatban. A lakossági válaszadók körében felvetődött legjelentősebb probléma az energiafüggőség, illetve ezen belül az ország gázfüggősége. Ezen belül az utóbbi évek komoly politikai témája volt a Nabucco illetve a Déli Áramlat hosszabbítása, és annak eldöntése, hogy Magyarországnak tulajdonképpen melyik is lenne az igazán megfelelő, hogy a gázfüggőségét jelentős mértékben csökkentse.
A kérdezetteknek egy 10-es skálán kellett értékelniük, hogy az energiabiztonság szempontjából az importfüggőség, elsősorban a földgázimport függőség nagysága mekkora problémát jelenthet az országnak, ahol a 10-es volt a âteljes mértékben problematikusâ, az 1-es pedig az âegyáltalán nem problematikusâ. A kapott válaszok egyértelműen tükrözik a magyar lakosság félelmeit. A kérdezettek közel negyede (23 százalék), a legerősebb, 10-es értéket választotta, tehát jelentős azok száma, akik szerint ez nagy probléma. De ha csak azt vizsgáljuk, hogy összességében ki az, aki 5-ös értéknél nagyobbat adott, tehát valamilyen mértékben problematikusnak látja a kérdést, az pedig már a kérdezettek kétharmadánál is több (68 százalék). Leginkább a fiatalok tartják ezt problematikusnak, ahogy haladunk az idősebb korosztály felé, úgy egyre kevésbé értékelik a függőséget komoly problémának. Érdekes, hogy pártpreferencia szerint is eltérnek a vélemények, a kormány- és a baloldali ellenzéki pártok között nincsen komoly különbség, viszont a Jobbik szimpatizánsai sokkal inkább problémásnak gondolják ezt a kérdést, mint a magyar átlag, vagy akár a Fidesz-KDNP, akár a baloldali pártok támogatói.
A függőség megoldására a lakosság jelentős része, 59 százalék teljes mellszélességgel támogatja a Paksi Atomerőmű bővítését, 36 százalék megújuló energiaforrásokba fektetne.
âAz energiapiaci liberalizációban mindenkinek volt szerepe. Az első lépés az energiaipar privatizációja volt, aminek elsődleges célja az volt, hogy a költségvetés bevételeit növeljük. Ezután döntöttünk úgy, hogy megnyitjuk az energiapiacot. A jelenlegi helyzet kialakulásában azonban nagy szerepe van annak, hogy bizonyos monopolhelyzetben lévő vagyonelemek (hálózatok, stb.) is privatizációra kerültek, így bizonyos területeken a liberalizáció nem valósulhatott meg, illetve csak olyan âfékekkelâ amelyek erőteljesen torzítják a piacotâ â vélte Hónig Péter volt energiaügyi miniszter. A szakpolitikus szerint az elmúlt évtizedekben elmaradt a politikai kommunikáció az energiaárak tekintetében. âAz emberek azért nincsenek tisztában az energiaárakkal. Máskülönben tudnák, hogy az energia nem drága. Aki nem tudja kifizetni, az nem azért nem tudja kifizetni, mert drága, hanem, mert szegény. De ez egy szociális probléma, amit viszont szociális alapon (és nem alanyi jogon!) kellene rendezni.â
Privatizáció pro és kontra
Az ágazat szakértőinek körében végzett felmérésünk tovább árnyalja a képet. A válaszadók – akiket foglalkozási kötődésük miatt nevezhetünk az ágazat szakértőinek – nem rendelkeznek egységes véleménnyel az energiapiac privatizációjáról és annak hatásairól. A kérdőívben magán a privatizáció folyamatán kívül a privatizáció hatására létrejött piaci struktúrát és a privatizációval járó változásokhoz kötődő előzetes várakozásokat is értékelniük kellett a megkérdezetteknek.
Az ágazat privatizációjának értékelésénél három véleménytömb rajzolódik az adatok alapján. A legnagyobb csoport az elégedetleneké, akik 43 százaléknyi részt foglalnak el a teljes mintából. A magukat elégedetlennek mondók negyede, tehát a teljes minta minden tízedik válaszadója teljes mértékben elégedetlen a lezajlott folyamattal (11,2 százalék). A második legnagyobb egységes válaszadói csoport a semlegesekhez tartozik (29,6 százalék). Ők részben elégedettek, részben elégedetlenek a végbement privatizációval. A fennmaradó bő 25 százalék, tehát minden negyedik válaszadó állította, hogy elégedett. Ez azt jelenti, hogy közel kétszer annyi az elégedetlen, mint az elégedett megkérdezett.
Érdekes, hogy a 2009-es felmérés óta némileg megváltozott mind a három csoport részaránya. Az elmúlt három évben emelkedett az elégedettek aránya 20 százalékról 26 százalékra. Az elégedetlenek aránya stagnált. A részben elégedettek, részben elégedetlenek aránya csökkent 5 százalékponttal csökkent. A három éves időszak tendenciája alapján a âmég így is kisebbségben lévő – elégedettek aránya nő a semlegeseké pedig csökken.
“A magyar energiapolitika egyre inkább a centralizáció irányába mozdul el, emellett az energetikai szektorban a politikai vezetés növelni kívánja az állami tulajdon arányát” – hangsúlyozta Felsmann Balázs, volt infrastruktúráért felelős államtitkár. A szakpolitikus szerint fejlesztéspolitikai támogatási rendszerben sok változás nincs, mivel a fejlesztés elsősorban uniós pénzekből történik, ezért a megújuló energiaforrások támogatásáén kívül jelentés fejlesztési eszköz ma nincs is, és korábban sem nagyon volt. Az energetikában a jelenlegi legnagyobb kihívás a szociális helyzet és az ehhez kapcsolódó szociálpolitikai megoldások. âA politikusok hajlamosak az egyszerűbb üzeneteket kínáló megoldások felé elmozdulni, hiszen könnyebb azt kommunikálni, hogy tíz százalékkal csökkentettük mindenkinek a rezsiköltségeket, mint azt, hogy a szociálisan rászorulók majd kapnak valamilyen támogatást.â â mondta Felsmann.
Magántőke, piaci verseny, állami beavatkozás
A kérdőív privatizációval foglalkozó első részével szorosan összefüggő témát vizsgált a kérdőív következő része. A legfontosabb különbség, hogy itt már nem a privatizációra, mint folyamatra, hanem a piacosodott energiaszektor működésének értékelésére került a fókusz. Az érintett témák a magántőke szerepe, a piaci verseny hatásai és esetleges veszélye, az állami védőernyő szükségessége és a piac működésének megítélése.
Az első kérdés a közműszolgáltatások, tehát a víz- és csatornaszolgáltatás, a villamosenergia- és gázszolgáltatás területén megvalósuló piaci verseny megítélésével foglalkozott. Az előző kérdéscsoportok megoszlásaihoz képest már egy jókora eltolódást láthatunk, hiszen a versenyt hasznosnak látók aránya meghaladja az összes válaszadó kétharmadát. A versenyt teljes mértékben pártolók aránya 26 százalék, a versenyt inkább hasznosnak tartók aránya 43 százalék volt. Az ellenkező póluson mindössze a minta 18 százaléka található, tehát szűk négyszeres többségben vannak a versenyt pozit
ívan ítélők. A középső, âse nem tartom hasznosnak, se nem károsnakâ címkéjű választ jelölők 13 százalékot tesznek ki. A piaci verseny hasznossága körül látható az a fajta konszenzus, amelyet hiányolhattunk az előző kérdések alkalmával, ugyanakkor a következő kérdések bemutatásakor a verseny magvalósulása ügyében már kevésbé lesz egységes a megkérdezettek véleménye.
A részletesebb kép eléréséhez megvizsgáltuk, hogy az energiaipar mely területén látják indokoltnak a megkérdezettek a tisztán piaci működést. Ezt a kérdést természetesen csak azoktól kérdeztük meg, akik az előző kérdésnél a piaci működést pártolták. Így 159 válaszadó háromnegyede a kereskedelem a területén indokolhatónak tartja a versenyt. Kevesebben, 61 százaléknyi részarányú csoport látja ezt a termelés esetén elfogadhatónak. Az elosztás és a szállítás esetén már kevesebben, mint a megkérdezettek fele. Mindössze 25 százaléknyian az elosztás és 22 százaléknyian a szállítás esetében. 6 százalék azok aránya akik egyik kiemelt esetben sem tartják indokolhatónak a versenyt. Az adatok alapján látható, hogy a kereskedelem esetén mindenképp és alacsonyabb mértékben ugyan, de a termelés esetén is szívesen látnának piaci versenyen alapuló szerkezetet az előző kérdésnél már piac pártinak mutatkozó válaszadók.
âVan egy elfogadott energiastratégiánk, ami meghatározza, hogy a jövőben Mo. az atom-szén-megújuló hármas pillérén nyugszik majd,. Ebből az atom még megyeget â bár óriási kockázatokat hordoz magában â de a megújuló energiaforrások kiépítése, vagy a szénerőművek fejlesztése, vagy újak építése gyakorlatilag áll. Jelenleg még az nem jelent problémát, hogy Magyarországon viszonylag szűk a villamos energia termelési keresztmetszet, hiszen a hazai erőművi kapacitás egy jelentős része kihasználatlan. De ha megindul â és előbb-utóbb megindul â a gazdasági növekedés, akkor egy fallal fogjuk szembetalálni magunkat, ha most nem építünk modern erőműveket” – mondta Hatvani György, volt helyettes államtitkár.
Az Unió nélkül nem lenne liberalizáció
A kormányzati szerepre térve először az energiapiac kormányzati szervek általi támogatottságát vizsgáltuk meg. Egész pontosan a kérdés a következőképpen hangzott: âÖn szerint, amennyiben nem volna uniós kötelezettség, megnyíltak volna az energiapiacok Magyarországon a verseny számára?â. A kérdésre válaszolni nem tudók magas aránya (16 százalék) jelzi, hogy ezt még a témában jártas válaszadóknak sem könnyű eldönteni. Azok között, akik mégis válaszoltak nagyobb arányban találtuk a kérdésre nemmel válaszolókat. 62 százalék szerinte tehát nem nyílt volna meg az energiapiac a szabad verseny számára. A válaszadók 38 százaléka áll értelemszerűen a másik oldalon, tehát szerintük megnyílt volna az energiapiac az Európai Uniós kényszer nélkül is.
Végül az állami beavatkozás egyik legfontosabb eszközével kapcsolatban vizsgáltuk a válaszadók véleményét: az állami védőernyőről kérdeztünk. Az első kérdés a védőernyővel kapcsolatban az volt, hogy indokoltnak tartják-e bármilyen fogyasztói körben az állami védőernyő fenntartását. A válaszadók bő háromnegyed szerint fenn kell tartani bizonyos fogyasztói körökben az állami védőernyőt, míg a maradék szűk negyed szerint erre semelyik csoport esetében nincs szükség. A kérdés felvételre került a 2009-es évben is, azóta egy 3 százalékpontos eltolódás látható a védőernyő ellenében válaszoló csoport felé. A védőernyő támogatói között megkérdeztük, hogy mely fogyasztói csoportok esetében látják indokoltnak a piacnyitást követően is az állami beavatkozás lehetőségét.
Rezsicsökkentés
Mindkét szektor kapcsán elmondható, hogy minden tizedik válaszadó szerint semmilyen negatív hatás nem fog realizálódni a kormányzati döntés kapcsán. Az árampiac és a gázpiac adatai nagyon hasonlóak. 67 százalék állítja az áram- és 63 százalék a gázpiac esetében, hogy megállnak az infrastrukturális beruházások. A szakmai válaszadók több mint fele, 57 százaléka szerint elbocsátásokhoz vezet a rezsicsökkentés.
A hálózatok színvonalának folyamatos romlását is többen prognosztizálják az árampiacnál (61 százalék), mint a gázpiacnál (55 százalék). Hasonló a helyzet az egyetemes szolgáltatók által kezdeményezett elbocsátásokkal, amelyeknek lehetőségét szintén többen valószínűsítik az áram- (57 százalék), mint a gázpiac esetében (52 százalék). Végül az egyes egyetemes szolgáltatók kivonulását az energetika mindkét részpiacán 39 százalékában tartják valószínűnek.
