Olajjal fűtik a skót függetlenségi álmokat, ha a két év múlva tartandó népszavazáson a lakosság többsége a függetlenség mellett szavazna, az Északi-tengeri olajvagyon óriási bevételeket hozhatna a fiatal államnak.
Amióta Mel Gibson a Braveheart című filmjében kékre festett arccal, skót szoknyában harcolt az északi királyság szabadságáért, a világon mindenki ismeri a skótok függetlenség utáni vágyát. Az 1707-es Treaty of Union óta, amelynek idén 305 éve, az Egyesült Királyság részét alkotó Skócia új miniszterelnöke, Alex Salmond eltökélte, hogy országát elvezeti a teljes függetlenségig. Ezért még januárban bejelentette, hogy 2014-ben referendumot rendeznek azért, hogy a skót nép eldönthesse: továbbra is a Nagy-Britannia része marad-e.
Bannockburn emlékére
A népszavazás időzítése nem véletlen: éppen két év múlva lesz ugyanis a Bannockburn-i csata évfordulója, ahol a skót nemzeti hős, William Wallace â akit Mel Gibson tett a világhírűvé â martalócaival megfutamította az angol sereget. Salmond Wallace győzelmének megismétléséről álmodik, igaz lehetőleg csata és vérengzés nélkül, ezért a referendum bejelentése óta szakadatlanul járja hazáját, hogy a brit kormányzat ellen hangolja a közvéleményt. Ebben akaratlanul is segítségére van a gazdasági válság, amelynek következtében óriásira nőtt a brit államadósság, és amelynek csökkentése érdekében David Cameron kormánya szigorú takarékossági csomagot fogadott el. Salmond érvelése szerint London âcsak a gazdag dél érdekeit néziâ és országa a britek nélkül sokkal gazdagabb lehetne. Tény, hogy skót területen â pontosabban felségvizeken â fekszik az Egyesült Királyság gáz- és olajtartalékainak 90 százaléka.
Olajsejkek skót szoknyában
A készletek pontos mennyiségét egyelőre csak felbecsülni lehet, mert az új kitermelési technológiák mindinkább kitágítják az olajcégek lehetőségeit. Mint az Energiainfo is megírta, az Északi-tengeren éppen egy új olajbonanza szemtanúi lehetünk, mind a norvég, mind a skót partok közelében jelentős befektetések zajlanak, a Shetland-szigetek közelében éppen a British Petrol jelentett be nemrégiben egy ötmilliárd eurós összértékű fejlesztést a Clair Ridge olajmezőn. Tény, hogy az ötmilliós Skócia a brit lakosság 8,4 százalékát teszi ki, azonban az olaj és gázbevételekkel számolva itt termelik meg a teljes brit GDP 9,6 százalékát. Egyedül az Északi-tengeri lelőhelyekről 8,8 milliárd font közvetlen adóbevétel áramlott a londoni kasszába, amely a brit külkereskedelmi deifcit felét teszi ki, a közvetett bevételeket, amelyek a foglalkoztatásban, anyagbeszerzésben és a szolgáltató szektorban jelentkeznek 100 milliárd fontos nagyságrendűre teszik. Amennyiben Skócia felügyelné ezeket a nyersanyagforrásokat, az egy főre vetített GDP alapján a világ hatodik leggazdagabb államaként léphetnének a függetlenség útjára.
Gazdasági öngyilkosság?
Nem mindenki osztja azonban a miniszterelnök lelkesedését. A skótok többsége éppenséggel a függetlenség ellen van, csak 35 százalékuk szakadna el az Egyesült Királyságtól. A vállalkozói szektorban éppenséggel erősen idegenkednek a szabad Skócia gondolatától. Boyd Bunnock a 73 éves gyártulajdonos szerint éppenséggel gazdasági öngyilkossággal érne fel a függetlenség. âNegyven év alatt elfogy az olaj és akkor mi lesz? Nem marad más, csak fű és hegyekâ â jelentette ki a Die Welt német napilapnak. Bunnock szerint Alex Salmond egyszerűen szakmailag alkalmatlan Skócia vezetésére. âÉveken keresztül Írországot és Izlandot emlegette, mint követendő példákat Skócia számára, a válság azonban megmutatta, hogy éppen ezek a kis országok kerülnek a legveszélyeztetettebb pozícióba nehéz gazdasági helyzetben.â
Bunnock nincs egyedül a véleményével, a gazdasági élet szereplői enyhén szólva visszafogott eufóriával reagáltak a függetlenség gondolatára. A nyilvánosság előtt azonban kevesen merik vállalni véleményüket, mivel a függetlenség ellenzése szinte azonnali következményekkel jár. Bunnock például, mivel nyilvánosan ellenzi a függetlenséget, ezerszámra kapja a felháborodott leveleket, a referendum másik neves ellenzője, Michelle Mone az MJM International ruházati konszern vezetője ellen pedig olyan hecckampány indult a skót médiumokban,amelyre még nem volt példa a hűvös északon.
Csökkenhet Nagy-Britannia befolyása
Londonban sem fogadták lelkesen a skót függetlenség lehetőségét. David Cameron brit miniszterelnök kormánya minden lehetséges módon megkísérli elrettenteni a skót szavazókat a függetlenség gondolatától. Theresa May belügyminiszter éppen a múlt héten azzal fenyegetőzött a BBC brit közszolgálati rádióban, hogy London szigorú vámellenőrzést, akár vízumkényszert vezet be a skót határon, ha Edinborough elszakadna. A miniszterelnök pedig a skótok nemzeti érzéseire apellált, szerinte Nagy-Britannia a skótok nélkül képtelen lett volna kitartani a nácikkal szemben a második világháború alatt. Tény, hogy a skót függetlenség nem lenne London ínyére. Amellett, hogy kieső olajbevételek felborítanák George Osborne pénzügyminiszter államadósság-csökkentő programját és Észak-Írország is vérszemet kaphatna, London befolyása jelentősen csökkenhetne az Európai Unióban is. A lecsökkent méretű egyesült helyett szétszakadt Királyság nehezen tarthatná meg az unión belüli gazdasági pozícióját, és egyedülálló kedvezményeit. Hivatalosan erről kevés szó esik Westminsterben, mivel Cameron kormánya arra számít, hogy sikertelen lesz a skót referendum, ezért nem is terveznek ezzel a szcenárióval.
A megújulókba fektetne Skócia
Ezzel szemben annál nagyra vágyóbb terveket kovácsol Alex Salmond pénzügyminisztere. John Swinney ugyanis rózsásnak látja egy független Skócia jövőjét. Becslése szerint legalább 1000 milliárd fontra tehető az Északi-tengeri olaj- és gázvagyon, amelyből szerinte Skócia eddig vajmi keveset profitált. Swinney elképzelése szerint a szénhidrogén-kincsből származó bevételeket nem szabad felélnie a jövő Skóciájának, hanem a megújuló energiaforrások kiépítésébe kell fektetnie.
Mint az Energiainfo korábban megírta, Edinburgh ugyanis nem csak politikai, hanem gazdasági függetlenségre is törekszik, és ennek egyik sarokköve, hogy az északi állam piacvezető legyen a nyílt tengeri szélparkok területén. Erre minden lehetősége megvan: Skócia szélviszonyaival csak Dánia adottságai versenyezhetnek Európában. A tervek szerint 2020-ig a skótok 30 gigawattnyi megújuló energiaforrást használó létesítmény telepítésével teljes energiafogyasztásukat tiszta forrásból fedeznék.
Swinney szerint az olajbevételekből kiépítendő kapacitásokkal a teljes európai szélenergia-termelés és az árapályerőművekből származó energiatermelés 25-25 százalékát, míg a hullámerőművekből származó termelés 10 százalékát Skóciában állíthatnák elő, így az ország 2020 és 2030 között a GDP-je legalább 20 százalékát a megújuló energiaforrásokból származó elektromos energia értékesítése adhatná.
Számtalan kérdés a függetlenség körül
Szükség is lenne erre a bevételre, mert a független Skóciának súlyos örökséggel kellene megküzdenie, a brit államadósság ráeső részével, amely a lakos
ságarány alapján legalább 84 milliárd fontot tenne ki. Még a hurráoptimista skót függetlenségpártiak is elismerik, hogy ez költségvetési konszolidáció – értsd megszorítás â nélkül nem megy. Ráadásul, még ha az olajvagyon sorsától el is tekintünk, Skócia függetlensége körül számtalan nyitott kérdés maradt. Mi lenne például az új skót fizetőeszköz, maradna a font, vagy Skócia Montenegró példáját követné, amely eurót használ fizetőeszközként, habár még az Európai Uniónak sem tagja, nemhogy az eurózónának. Nem tisztázott, hogy Skócia az EU tagja lenne, vagy újra kellene nyitni a csatlakozási tárgyalásokat. A függetlenség alapjaiban megrengetné a bankrendszert is, amely ezernyi szállal kötődik a londoni bankházakhoz. Az is kérdéses, hogy Edinborough ugyanazt az elsőrangú hitelminősítői besorolást élvezné, mint Nagy-Britannia.
Skócia lehet az új olajparadicsom
Olajjal fűtik a skót függetlenségi álmokat, ha a két év múlva tartandó népszavazáson a lakosság többsége a függetlenség mellett szavazna, az Északi-tengeri olajvagyon óriási bevételeket hozhatna a fiatal államnak.
Amióta Mel Gibson a Braveheart című filmjében kékre festett arccal, skót szoknyában harcolt az északi királyság szabadságáért, a világon mindenki ismeri a skótok függetlenség utáni vágyát. Az 1707-es Treaty of Union óta, amelynek idén 305 éve, az Egyesült Királyság részét alkotó Skócia új miniszterelnöke, Alex Salmond eltökélte, hogy országát elvezeti a teljes függetlenségig. Ezért még januárban bejelentette, hogy 2014-ben referendumot rendeznek azért, hogy a skót nép eldönthesse: továbbra is a Nagy-Britannia része marad-e.
Bannockburn emlékére
A népszavazás időzítése nem véletlen: éppen két év múlva lesz ugyanis a Bannockburn-i csata évfordulója, ahol a skót nemzeti hős, William Wallace â akit Mel Gibson tett a világhírűvé â martalócaival megfutamította az angol sereget. Salmond Wallace győzelmének megismétléséről álmodik, igaz lehetőleg csata és vérengzés nélkül, ezért a referendum bejelentése óta szakadatlanul járja hazáját, hogy a brit kormányzat ellen hangolja a közvéleményt. Ebben akaratlanul is segítségére van a gazdasági válság, amelynek következtében óriásira nőtt a brit államadósság, és amelynek csökkentése érdekében David Cameron kormánya szigorú takarékossági csomagot fogadott el. Salmond érvelése szerint London âcsak a gazdag dél érdekeit néziâ és országa a britek nélkül sokkal gazdagabb lehetne. Tény, hogy skót területen â pontosabban felségvizeken â fekszik az Egyesült Királyság gáz- és olajtartalékainak 90 százaléka.
Olajsejkek skót szoknyában
A készletek pontos mennyiségét egyelőre csak felbecsülni lehet, mert az új kitermelési technológiák mindinkább kitágítják az olajcégek lehetőségeit. Mint az Energiainfo is megírta, az Északi-tengeren éppen egy új olajbonanza szemtanúi lehetünk, mind a norvég, mind a skót partok közelében jelentős befektetések zajlanak, a Shetland-szigetek közelében éppen a British Petrol jelentett be nemrégiben egy ötmilliárd eurós összértékű fejlesztést a Clair Ridge olajmezőn. Tény, hogy az ötmilliós Skócia a brit lakosság 8,4 százalékát teszi ki, azonban az olaj és gázbevételekkel számolva itt termelik meg a teljes brit GDP 9,6 százalékát. Egyedül az Északi-tengeri lelőhelyekről 8,8 milliárd font közvetlen adóbevétel áramlott a londoni kasszába, amely a brit külkereskedelmi deifcit felét teszi ki, a közvetett bevételeket, amelyek a foglalkoztatásban, anyagbeszerzésben és a szolgáltató szektorban jelentkeznek 100 milliárd fontos nagyságrendűre teszik. Amennyiben Skócia felügyelné ezeket a nyersanyagforrásokat, az egy főre vetített GDP alapján a világ hatodik leggazdagabb államaként léphetnének a függetlenség útjára.
Gazdasági öngyilkosság?
Nem mindenki osztja azonban a miniszterelnök lelkesedését. A skótok többsége éppenséggel a függetlenség ellen van, csak 35 százalékuk szakadna el az Egyesült Királyságtól. A vállalkozói szektorban éppenséggel erősen idegenkednek a szabad Skócia gondolatától. Boyd Bunnock a 73 éves gyártulajdonos szerint éppenséggel gazdasági öngyilkossággal érne fel a függetlenség. âNegyven év alatt elfogy az olaj és akkor mi lesz? Nem marad más, csak fű és hegyekâ â jelentette ki a Die Welt német napilapnak. Bunnock szerint Alex Salmond egyszerűen szakmailag alkalmatlan Skócia vezetésére. âÉveken keresztül Írországot és Izlandot emlegette, mint követendő példákat Skócia számára, a válság azonban megmutatta, hogy éppen ezek a kis országok kerülnek a legveszélyeztetettebb pozícióba nehéz gazdasági helyzetben.â
Bunnock nincs egyedül a véleményével, a gazdasági élet szereplői enyhén szólva visszafogott eufóriával reagáltak a függetlenség gondolatára. A nyilvánosság előtt azonban kevesen merik vállalni véleményüket, mivel a függetlenség ellenzése szinte azonnali következményekkel jár. Bunnock például, mivel nyilvánosan ellenzi a függetlenséget, ezerszámra kapja a felháborodott leveleket, a referendum másik neves ellenzője, Michelle Mone az MJM International ruházati konszern vezetője ellen pedig olyan hecckampány indult a skót médiumokban,amelyre még nem volt példa a hűvös északon.
Csökkenhet Nagy-Britannia befolyása
Londonban sem fogadták lelkesen a skót függetlenség lehetőségét. David Cameron brit miniszterelnök kormánya minden lehetséges módon megkísérli elrettenteni a skót szavazókat a függetlenség gondolatától. Theresa May belügyminiszter éppen a múlt héten azzal fenyegetőzött a BBC brit közszolgálati rádióban, hogy London szigorú vámellenőrzést, akár vízumkényszert vezet be a skót határon, ha Edinborough elszakadna. A miniszterelnök pedig a skótok nemzeti érzéseire apellált, szerinte Nagy-Britannia a skótok nélkül képtelen lett volna kitartani a nácikkal szemben a második világháború alatt. Tény, hogy a skót függetlenség nem lenne London ínyére. Amellett, hogy kieső olajbevételek felborítanák George Osborne pénzügyminiszter államadósság-csökkentő programját és Észak-Írország is vérszemet kaphatna, London befolyása jelentősen csökkenhetne az Európai Unióban is. A lecsökkent méretű egyesült helyett szétszakadt Királyság nehezen tarthatná meg az unión belüli gazdasági pozícióját, és egyedülálló kedvezményeit. Hivatalosan erről kevés szó esik Westminsterben, mivel Cameron kormánya arra számít, hogy sikertelen lesz a skót referendum, ezért nem is terveznek ezzel a szcenárióval.
A megújulókba fektetne Skócia
Ezzel szemben annál nagyra vágyóbb terveket kovácsol Alex Salmond pénzügyminisztere. John Swinney ugyanis rózsásnak látja egy független Skócia jövőjét. Becslése szerint legalább 1000 milliárd fontra tehető az Északi-tengeri olaj- és gázvagyon, amelyből szerinte Skócia eddig vajmi keveset profitált. Swinney elképzelése szerint a szénhidrogén-kincsből származó bevételeket nem szabad felélnie a jövő Skóciájának, hanem a megújuló energiaforrások kiépítésébe kell fektetnie.
Mint az Energiainfo korábban megírta, Edinburgh ugyanis nem csak politikai, hanem gazdasági függetlenségre is törekszik, és ennek egyik sarokköve, hogy az északi állam piacvezető legyen a nyílt tengeri szélparkok területén. Erre minden lehetősége megvan: Skócia szélviszonyaival csak Dánia adottságai versenyezhetnek Európában. A tervek szerint 2020-ig a skótok 30 gigawattnyi megújuló energiaforrást használó létesítmény telepítésével teljes energiafogyasztásukat tiszta forrásból fedeznék.
Swinney szerint az olajbevételekből kiépítendő kapacitásokkal a teljes európai szélenergia-termelés és az árapályerőművekből származó energiatermelés 25-25 százalékát, míg a hullámerőművekből származó termelés 10 százalékát Skóciában állíthatnák elő, így az ország 2020 és 2030 között a GDP-je legalább 20 százalékát a megújuló energiaforrásokból származó elektromos energia értékesítése adhatná.
Számtalan kérdés a függetlenség körül
Szükség is lenne erre a bevételre, mert a független Skóciának súlyos örökséggel kellene megküzdenie, a brit államadósság ráeső részével, amely a lakos
ságarány alapján legalább 84 milliárd fontot tenne ki. Még a hurráoptimista skót függetlenségpártiak is elismerik, hogy ez költségvetési konszolidáció – értsd megszorítás â nélkül nem megy. Ráadásul, még ha az olajvagyon sorsától el is tekintünk, Skócia függetlensége körül számtalan nyitott kérdés maradt. Mi lenne például az új skót fizetőeszköz, maradna a font, vagy Skócia Montenegró példáját követné, amely eurót használ fizetőeszközként, habár még az Európai Uniónak sem tagja, nemhogy az eurózónának. Nem tisztázott, hogy Skócia az EU tagja lenne, vagy újra kellene nyitni a csatlakozási tárgyalásokat. A függetlenség alapjaiban megrengetné a bankrendszert is, amely ezernyi szállal kötődik a londoni bankházakhoz. Az is kérdéses, hogy Edinborough ugyanazt az elsőrangú hitelminősítői besorolást élvezné, mint Nagy-Britannia.
