Úgy tűnik, hogy az állami berendezkedés jogi és intézményi átrendezése után a kormány elérkezettnek látja az időt az EU által is képviselt piacgazdaság ânem hagyományosâ jellegű átalakítására. Miután a költségvetés és az államadósság az adott helyzetben nehezen kezelhető és az EU általi deficiteljárás is komoly korlátokat jelent, így a választások előtti kívánatosnak tűnő osztogatás nem igazán járható út, így kézenfekvőnek tűnik a ânem hagyományosâ eszközökkel történő osztogatás előtérbe helyezése.
Ennek nyitánya a kormányprogrammá szilárdult rezsicsökkentés. A témaválasztás vitathatatlanul ügyes. Mivel az energiával összefüggő költségek súlya â különösen az átlag alatti jövedelmű háztartásokban â kétségtelenül magas a kormányzanak állítólagos extraprofit megcsapolására hivatkozó lépései a szélesebb közvélemény egyetértésével találkoznak â írja legfrissebb blogbejegyzésében Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója. Az energiaszektor megsarcolása rövidtávon drámai helyzetet nem teremt, hiszen tipikusan évtizedes kitekintésű tevékenységekről van szó. A kormány úgy gondolhatja, az üzleti szférában jogi eszközökkel kikényszerített gazdasági hátrány nem nagy ár a lakossági fogyasztóknak adott előnyökkel szemben. Valójában azonban ennek gazdasági kihatásai már középtávon is súlyos gondokat okozhatnak.
A lakossági gáz-és villanyár 10 százalékos mérséklésének gazdasági alapja és indoka teljességgel hiányzik. A világpiaci gázár talán csökken, de ez közvetlen egyelőre nem érinti a magyar beszerzési árat, majd csak az új (2015-től érvényes) megállapodás alapján. Hasonló a helyzet a távhő és a tervezett víz- és szennyvíz ellátás, illetve a szemétszállítás esetében. Globalizált világunkban az energiahordozók árcentrumát képező kőolaj világpiaci ára olyan külső adottság, amelyet a nemzetgazdaság egészének viselnie kell.
Jön a light rezsicsökkentés
Az Országgyűlés jelenleg tárgyalja a kormánypártok által kezdeményezett rezsiköltség-csökkentési törvény-javaslatot. Ennek új eleme, hogy ez év július 1-től 10%-kal csökkennek az ivóvíz, szennyvízelvezetési és hulladékszállítási díjak. A Policy Agenda azt vizsgálta meg, hogy mekkora költség csökkenést eredményezhet az elmúlt évekhez képest ez a látványosnak tűnő intézkedés.
További részletek itt olvashatók!
A döntő részben importra szoruló országok esetében különösen megkerülhetetlen a világpiaci árak érvényesítése a fogyasztói árakban. A Magyarország energiastruktúrájában meghatározó szerepet játszó földgáz mintegy 80 százaléka import, és a szándékok ellenére az évtized végére ez az arány érdemben aligha csökkenhet. A kormányzat és a közvélemény vélekedése ellenére a hozzáférhető EU által közreadott statisztikai adatok nem igazolják a hazai energiaszolgáltatási árak irreális magas voltát. A hazai gáz- és villany árak az EU országok árainak középmezőnyében helyezkedik el. A szomszédos kelet-európai országokénál inkább valamivel alacsonyabb, a fejlett országokénál mintegy 10 százalékkal magasabb. Az érintett hazai vállalkozások 2011. és a 2012. é vi előzetes adatai azt mutatják, hogy a szolgáltatási szegmensben az egyetemes szféra kiszolgálása komoly veszteséget mutat, miközben a piaci szegmensben nyereség realizálódik.
A különböző hivatalos adatok alapján eléggé egyértelműnek látszik, hogy a lakossági költésben kiugróan nagy arányt képviselő gáz- és villany kiadás nem elsősorban a magas árakkal, az irreális profittal van összefüggésben, hanem döntően és meghatározóan a lakosság igen szerény, a fejlett országok negyedére-harmadára tehető jövedelmével. Így tehát a többé-kevésbé az EU átlagárakon számított, de az EU átlag harmadát kitevő lakossági jövedelemre vetített költségarány az, ami irritálóan magas. (Hasonló okokból magas az élelmiszerek súlya a magyar fogyasztásban.) Egyébként ez a kiugróan magas arány a kelet-európai országokra általában jellemző. Az adott helyzetben tehát az árak megerőszakolásával, csökkentésével a kialakult arányokat tartósan aligha csökkenthetjük.
A témával kapcsolatban itt olvashatja elemzésünket!
Részben azért, mert például a gáz importköltsége a magyar gazdaság számára determinált, részben, mert a belső gazdálkodással befolyásolható költség nagyon szerény. Gázimportunk mostani árszintje 400 dollár/1000m3 körül van, a legutóbbi dollár/forint árfolyam pedig 235, tehát a határon belépő gáz ára 94 forint/m3, a 27% áfával pedig e költség 120forint/m3- re emelkedik. A KSH adatai szerint, az átlagos lakossági gázár 2012 végén 136 forint/m3volt. A 2013 januári 1-vel kikényszerített 10 százalékos árcsökkentés tehát a gázellátás szinte teljes belföldi költségét felemészti.
A 10 százalékos árcsökkentés tehát nem csak a profitot tünteti el, hanem a szolgáltatás belföldi költségeit sem fedezi. Kalkulációnk szerint, a 10 százalékos árcsökkentés a mai fogyasztási szint mellett, mintegy 100 milliárd forintnyi lakossági megtakarítást eredményez, amiből 20 milliárd a költségvetés, 80 milliárd pedig a szolgáltatók bevételét csökkenti. Közgazdasági értelemben a rezsi fogalma sokféle összefüggésben használatos, különösen az üzleti szféra költségkalkulációiban elterjedt. A különböző hazai számítások a lakosság átlagos rezsiköltségét 40-50 %-ban adják meg, ez az arány azonban háztartásonként nagyon széles határok között változik. A lakosság döntő hányadának nem igazán van szabadon elkölthető jövedelme. Az intézkedés antiszociális jellege abban van, hogy a viszonylag kevés áramot és földgázt â félmillió háztartásban nincs vezetékes gáz, ahol van, ott pedig a nehéz helyzetben lévők nem bírják kifizetni â használó legszegényebb családok ebből a nemzeti ajándékból nem vagy csak alig részesülhetnek, miközben a legmagasabb jövedelmű 20 százalék a 100 milliárdra becsülhető tehercsökkenés 2/3-át élvezi.
A rezsiköltségek elleni harcot politikai indíttatású hatósági árcsökkentéssel aligha lehet megnyerni. Átmenetileg mérsékelhetők a lakosság kiadásai, de makrogazdasági szinten az energiaköltségeket valakinek meg kell fizetni. Az egyetemes (lakossági) szolgáltatás veszteséges volta a szolgáltatókat arra kényszeríti,hogy egyrészt, hogy a piaci (vállalati) szegmensben növeljék nyereségüket, rontva az üzleti szféra egyébként is gyenge versenyképességét, másrészt, minimalizálják kiadásaikat, tovább mérsékeljék eddig is szerény fejlesztési kiadásaikat ,rontva az ellátás színvonalát, illetve biztonságát. Mind ez a bedolgozó kis- és középvállalkozások számára is súlyos csapás, a foglalkoztatás és agazdasági növekedés további akadályokba ütközik. A külföldi befektetőkre gyakorolt kedvezőtlen hatásokról ne is szóljunk.
Rezsicsökkentés: valaki megfizeti a végén
Úgy tűnik, hogy az állami berendezkedés jogi és intézményi átrendezése után a kormány elérkezettnek látja az időt az EU által is képviselt piacgazdaság ânem hagyományosâ jellegű átalakítására. Miután a költségvetés és az államadósság az adott helyzetben nehezen kezelhető és az EU általi deficiteljárás is komoly korlátokat jelent, így a választások előtti kívánatosnak tűnő osztogatás nem igazán járható út, így kézenfekvőnek tűnik a ânem hagyományosâ eszközökkel történő osztogatás előtérbe helyezése.
Ennek nyitánya a kormányprogrammá szilárdult rezsicsökkentés. A témaválasztás vitathatatlanul ügyes. Mivel az energiával összefüggő költségek súlya â különösen az átlag alatti jövedelmű háztartásokban â kétségtelenül magas a kormányzanak állítólagos extraprofit megcsapolására hivatkozó lépései a szélesebb közvélemény egyetértésével találkoznak â írja legfrissebb blogbejegyzésében Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója. Az energiaszektor megsarcolása rövidtávon drámai helyzetet nem teremt, hiszen tipikusan évtizedes kitekintésű tevékenységekről van szó. A kormány úgy gondolhatja, az üzleti szférában jogi eszközökkel kikényszerített gazdasági hátrány nem nagy ár a lakossági fogyasztóknak adott előnyökkel szemben. Valójában azonban ennek gazdasági kihatásai már középtávon is súlyos gondokat okozhatnak.
A lakossági gáz-és villanyár 10 százalékos mérséklésének gazdasági alapja és indoka teljességgel hiányzik. A világpiaci gázár talán csökken, de ez közvetlen egyelőre nem érinti a magyar beszerzési árat, majd csak az új (2015-től érvényes) megállapodás alapján. Hasonló a helyzet a távhő és a tervezett víz- és szennyvíz ellátás, illetve a szemétszállítás esetében. Globalizált világunkban az energiahordozók árcentrumát képező kőolaj világpiaci ára olyan külső adottság, amelyet a nemzetgazdaság egészének viselnie kell.
Jön a light rezsicsökkentés
Az Országgyűlés jelenleg tárgyalja a kormánypártok által kezdeményezett rezsiköltség-csökkentési törvény-javaslatot. Ennek új eleme, hogy ez év július 1-től 10%-kal csökkennek az ivóvíz, szennyvízelvezetési és hulladékszállítási díjak. A Policy Agenda azt vizsgálta meg, hogy mekkora költség csökkenést eredményezhet az elmúlt évekhez képest ez a látványosnak tűnő intézkedés.
További részletek itt olvashatók!
A döntő részben importra szoruló országok esetében különösen megkerülhetetlen a világpiaci árak érvényesítése a fogyasztói árakban. A Magyarország energiastruktúrájában meghatározó szerepet játszó földgáz mintegy 80 százaléka import, és a szándékok ellenére az évtized végére ez az arány érdemben aligha csökkenhet. A kormányzat és a közvélemény vélekedése ellenére a hozzáférhető EU által közreadott statisztikai adatok nem igazolják a hazai energiaszolgáltatási árak irreális magas voltát. A hazai gáz- és villany árak az EU országok árainak középmezőnyében helyezkedik el. A szomszédos kelet-európai országokénál inkább valamivel alacsonyabb, a fejlett országokénál mintegy 10 százalékkal magasabb. Az érintett hazai vállalkozások 2011. és a 2012. é vi előzetes adatai azt mutatják, hogy a szolgáltatási szegmensben az egyetemes szféra kiszolgálása komoly veszteséget mutat, miközben a piaci szegmensben nyereség realizálódik.
A különböző hivatalos adatok alapján eléggé egyértelműnek látszik, hogy a lakossági költésben kiugróan nagy arányt képviselő gáz- és villany kiadás nem elsősorban a magas árakkal, az irreális profittal van összefüggésben, hanem döntően és meghatározóan a lakosság igen szerény, a fejlett országok negyedére-harmadára tehető jövedelmével. Így tehát a többé-kevésbé az EU átlagárakon számított, de az EU átlag harmadát kitevő lakossági jövedelemre vetített költségarány az, ami irritálóan magas. (Hasonló okokból magas az élelmiszerek súlya a magyar fogyasztásban.) Egyébként ez a kiugróan magas arány a kelet-európai országokra általában jellemző. Az adott helyzetben tehát az árak megerőszakolásával, csökkentésével a kialakult arányokat tartósan aligha csökkenthetjük.
A témával kapcsolatban itt olvashatja elemzésünket!
Részben azért, mert például a gáz importköltsége a magyar gazdaság számára determinált, részben, mert a belső gazdálkodással befolyásolható költség nagyon szerény. Gázimportunk mostani árszintje 400 dollár/1000m3 körül van, a legutóbbi dollár/forint árfolyam pedig 235, tehát a határon belépő gáz ára 94 forint/m3, a 27% áfával pedig e költség 120forint/m3- re emelkedik. A KSH adatai szerint, az átlagos lakossági gázár 2012 végén 136 forint/m3volt. A 2013 januári 1-vel kikényszerített 10 százalékos árcsökkentés tehát a gázellátás szinte teljes belföldi költségét felemészti.
A 10 százalékos árcsökkentés tehát nem csak a profitot tünteti el, hanem a szolgáltatás belföldi költségeit sem fedezi. Kalkulációnk szerint, a 10 százalékos árcsökkentés a mai fogyasztási szint mellett, mintegy 100 milliárd forintnyi lakossági megtakarítást eredményez, amiből 20 milliárd a költségvetés, 80 milliárd pedig a szolgáltatók bevételét csökkenti. Közgazdasági értelemben a rezsi fogalma sokféle összefüggésben használatos, különösen az üzleti szféra költségkalkulációiban elterjedt. A különböző hazai számítások a lakosság átlagos rezsiköltségét 40-50 %-ban adják meg, ez az arány azonban háztartásonként nagyon széles határok között változik. A lakosság döntő hányadának nem igazán van szabadon elkölthető jövedelme. Az intézkedés antiszociális jellege abban van, hogy a viszonylag kevés áramot és földgázt â félmillió háztartásban nincs vezetékes gáz, ahol van, ott pedig a nehéz helyzetben lévők nem bírják kifizetni â használó legszegényebb családok ebből a nemzeti ajándékból nem vagy csak alig részesülhetnek, miközben a legmagasabb jövedelmű 20 százalék a 100 milliárdra becsülhető tehercsökkenés 2/3-át élvezi.
A rezsiköltségek elleni harcot politikai indíttatású hatósági árcsökkentéssel aligha lehet megnyerni. Átmenetileg mérsékelhetők a lakosság kiadásai, de makrogazdasági szinten az energiaköltségeket valakinek meg kell fizetni. Az egyetemes (lakossági) szolgáltatás veszteséges volta a szolgáltatókat arra kényszeríti,hogy egyrészt, hogy a piaci (vállalati) szegmensben növeljék nyereségüket, rontva az üzleti szféra egyébként is gyenge versenyképességét, másrészt, minimalizálják kiadásaikat, tovább mérsékeljék eddig is szerény fejlesztési kiadásaikat ,rontva az ellátás színvonalát, illetve biztonságát. Mind ez a bedolgozó kis- és középvállalkozások számára is súlyos csapás, a foglalkoztatás és agazdasági növekedés további akadályokba ütközik. A külföldi befektetőkre gyakorolt kedvezőtlen hatásokról ne is szóljunk.
