Amennyiben az állam mesterségesen – az adófizetők költségén – alacsonyan tartja az energiaárakat, a pazarló energiafogyasztást támogatja. Az mfor.hu “Heti diagram” sorozata keretében ezúttal az Ecostat elemzését közöljük a magas olajárak rövid- és hosszú távú következményeiről.A világgazdaság jelenét és jövőjét vizsgáló elemzések egyik központi kérdése a kőolajárak alakulása. Valóban az olajpiacon futnának össze a nemzetközi gazdaság szálai? Ha megszámolnánk, hányszor szerepel egy-egy gazdasági tanulmányban a “kőolajárak növekedése” kifejezés vagy annak szinonimája, bizonyosan az első három leggyakoribb szókapcsolat egyike lenne.(Az egyensúlytalanság és a versenyképesség lehetne a másik kettő).
Azt már sokszor elemezték, milyen tényezők állnak a magas olajárak hátterében, ezért most inkább a trend rövid- és hosszú távú következményeivel kapcsolatos kérdésekből villantunk fel néhányat.
Filléres kínai és méregdrága holland benzin
A benzinár minden országban sarkalatos kérdés. Egyfelől az üzemanyagárak kérdése nem csupán gazdasági, sokkal inkább gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kérdés, másfelől korántsem mindegy, hogy az olajár-növekedést ki fizeti meg.
A világpiaci kőolajár és a nemzeti valuta árfolyama mellett a hajtóanyagok árát azok adótartalma határozza meg, illetőleg az, milyen mértékben vállalnak szerepet az államok abban, hogy az árnövekedést az államkassza terhére “megállítsák”. Így születnek olyan különbségek, minthogy Kínában egy liter benzin néhány forintnak megfelelő összegbe, az Egyesült Államokban nagyjából 160 forintba, míg az Európában listavezető Hollandiában 370 forintba kerül.
Rengeteg érvet és ellenérvet lehetne felhozni az állami beavatkozás kapcsán, most vegyünk csak egyet. Amennyiben az állam mesterségesen (az adófizetők költségén) alacsonyan tartja az energiaárakat, gyakorlatilag a pazarló energiafogyasztást támogatja. Minél többet használ fel belőle ugyanis valaki, annál nagyobb állami támogatásban részesül. Becslések szerint a világ olajfogyasztásának 70 százaléka olyan országokban realizálódik, ahol az állam ily módon avatkozik be az energiaárakba.
A beruházásokkal csökkenhet a kőolaj ára
Az államok mellett a benzinárak kapcsán sokat emlegetett szereplők az olajvállalatok. A kőolajárak emelkedésének okaként (a keresleti sokkon túl) a feldolgozói kapacitások szűkösségét szokták felhozni. Szakértők szerint a feldolgozói árrések csupán az elmúlt egy évben alakultak olyan kedvezően, hogy sokat ígérő lehetőséget jelentsenek az olajtársaságok számára. Jelenleg annyi beruházás van folyamatban – finomítói és kitermelői egyaránt -, hogy az évtized végére a túlkínálat révén jelentősen eshet a feldolgozott termékek és a kőolaj ára. Ha azonban a piaci adatokból indulunk ki, ez az indok nem feltétlenül igazolható.
Az olaj ára az utóbbi két évben
Az első ábrán azt látjuk, milyen feltételezett tételekből állt össze a 95-ös ólommentes benzin ára Magyarországon az elmúlt két évben. Az “Urali” típusú kőolaj árát vettük alapul, amire feldolgozói- és forgalmazói árrés került. Ezeket a 95-ös benzin világpiaci ára és a kőolaj ára, illetve a benzin nettó ára közötti különbözetként számítottuk. Erre került a jövedéki adó, majd az áfa. Az adatsor október végéig tart, miután az alacsonyabb áfakulcs október elsejétől van csak érvényben. Ennek hatása az ábrán az idősor hosszúsága miatt nem látszik.
Az elmúlt évben a finomítói árrés nagysága bővült, nem kis mértékben a forgalmazói árrés javára. Ha azonban az elmúlt 20 év adatait vetjük össze, látható, hogy bár az árrés trendje emelkedő, követi az olajár alakulását, már többször volt kiugróan a trend felett.
Ez alapján eddig is lett volna ok a kapacitásbővítésre, azonban az alacsony olajárak és a kiszámíthatóan bővülő olajkereslet miatt a 90-es években erre nem került sor. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az olajszektor a kiugróan megnövekedett keresletnek tesz eleget, hiszen ha a kínálat képes rugalmasan követni a kereslet növekedését, a piaci egyensúly (magasabb ár mellett) helyreáll.
Gazdaságos energiahordozókra van szükség
Az aktuális prognózisok általában 20-30 évre elegendő felfedezett készletet jeleznek. A jövőben feltárt lelőhelyek azonban valószínűleg mind nehezebben és drágábban lesznek kitermelhetők. Az új olajipari beruházások nem csak azt jelentik, hogy új olajmezőket vonnak be a termelésbe, hanem azt is, hogy a hatékonyabb technológiákkal nagyobb mennyiségű fekete arany hozható felszínre a már meglévő mezőkből is.
Hosszú távon persze az lenne a cél, hogy ne a kőolaj kínálatát növeljük, hanem az energia hatékony és gazdaságos felhasználására törekedjünk, melynek előállításában a megújuló források részaránya egyre nagyobb részt képvisel. Ugyan ma még nem áll rendelkezésünkre olyan gazdaságos energiahordozó, ami kiválthatná a kőolajat, de vannak ígéretes próbálkozások, melyek révén új időszak kezdődhet a világgazdaságban.
Mi vethet véget az olajfüggőségnek?
Mi történik, ha korszakváltás közben elfogy az olaj? Amint nemrégiben egy előadáson valaki szellemesen megjegyezte, a kőkorszaknak sem azért lett vége, mert elfogyott a kő. Számos olyan okot említhetnénk, ami még ezelőtt arra ösztönzi a nemzetközi gazdaságot, hogy minél hamarabb megszabaduljon olajfüggőségétől. Maga az olaj ára az egyik legfontosabb észérv, ami arra készteti a gazdaság szereplőit, hogy gátat szabjanak olajszükségletük rohamos bővülésének.
A nem megújuló energiaforrások felhasználásával járó környezetrombolás, és ezzel szemben a fenntartható fejlődés igényének előtérbe kerülése a másik olyan folyamat, ami megálljt parancsol az ásványkincs-bázis totális kiaknázásának. Az sem mellékes, hogy az elkövetkező évtizedekben a felszínre hozható készletek egyre inkább a Közel-Kelet térségében koncentrálódnak, mely tény a gazdaság jelenlegi olajintenzitása mellett akár újra is rajzolhatja a világ hatalmi térképét. Az új, környezetbarát(abb) energiaforrások részesedésének növekedése vezethet majd el ahhoz, hogy hosszú távon a kőolaj felhasználása és így az ára is csökkenjen, a gazdaság pedig a megújuló energia korszakába lépjen.
Olajpiac: pazarló államok, szédítő árkülönbségek
Amennyiben az állam mesterségesen – az adófizetők költségén – alacsonyan tartja az energiaárakat, a pazarló energiafogyasztást támogatja. Az mfor.hu “Heti diagram” sorozata keretében ezúttal az Ecostat elemzését közöljük a magas olajárak rövid- és hosszú távú következményeiről.A világgazdaság jelenét és jövőjét vizsgáló elemzések egyik központi kérdése a kőolajárak alakulása. Valóban az olajpiacon futnának össze a nemzetközi gazdaság szálai? Ha megszámolnánk, hányszor szerepel egy-egy gazdasági tanulmányban a “kőolajárak növekedése” kifejezés vagy annak szinonimája, bizonyosan az első három leggyakoribb szókapcsolat egyike lenne.(Az egyensúlytalanság és a versenyképesség lehetne a másik kettő).
Azt már sokszor elemezték, milyen tényezők állnak a magas olajárak hátterében, ezért most inkább a trend rövid- és hosszú távú következményeivel kapcsolatos kérdésekből villantunk fel néhányat.
Filléres kínai és méregdrága holland benzin
A benzinár minden országban sarkalatos kérdés. Egyfelől az üzemanyagárak kérdése nem csupán gazdasági, sokkal inkább gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kérdés, másfelől korántsem mindegy, hogy az olajár-növekedést ki fizeti meg.
A világpiaci kőolajár és a nemzeti valuta árfolyama mellett a hajtóanyagok árát azok adótartalma határozza meg, illetőleg az, milyen mértékben vállalnak szerepet az államok abban, hogy az árnövekedést az államkassza terhére “megállítsák”. Így születnek olyan különbségek, minthogy Kínában egy liter benzin néhány forintnak megfelelő összegbe, az Egyesült Államokban nagyjából 160 forintba, míg az Európában listavezető Hollandiában 370 forintba kerül.
Rengeteg érvet és ellenérvet lehetne felhozni az állami beavatkozás kapcsán, most vegyünk csak egyet. Amennyiben az állam mesterségesen (az adófizetők költségén) alacsonyan tartja az energiaárakat, gyakorlatilag a pazarló energiafogyasztást támogatja. Minél többet használ fel belőle ugyanis valaki, annál nagyobb állami támogatásban részesül. Becslések szerint a világ olajfogyasztásának 70 százaléka olyan országokban realizálódik, ahol az állam ily módon avatkozik be az energiaárakba.
A beruházásokkal csökkenhet a kőolaj ára
Az államok mellett a benzinárak kapcsán sokat emlegetett szereplők az olajvállalatok. A kőolajárak emelkedésének okaként (a keresleti sokkon túl) a feldolgozói kapacitások szűkösségét szokták felhozni. Szakértők szerint a feldolgozói árrések csupán az elmúlt egy évben alakultak olyan kedvezően, hogy sokat ígérő lehetőséget jelentsenek az olajtársaságok számára. Jelenleg annyi beruházás van folyamatban – finomítói és kitermelői egyaránt -, hogy az évtized végére a túlkínálat révén jelentősen eshet a feldolgozott termékek és a kőolaj ára. Ha azonban a piaci adatokból indulunk ki, ez az indok nem feltétlenül igazolható.
Az olaj ára az utóbbi két évben
Az első ábrán azt látjuk, milyen feltételezett tételekből állt össze a 95-ös ólommentes benzin ára Magyarországon az elmúlt két évben. Az “Urali” típusú kőolaj árát vettük alapul, amire feldolgozói- és forgalmazói árrés került. Ezeket a 95-ös benzin világpiaci ára és a kőolaj ára, illetve a benzin nettó ára közötti különbözetként számítottuk. Erre került a jövedéki adó, majd az áfa. Az adatsor október végéig tart, miután az alacsonyabb áfakulcs október elsejétől van csak érvényben. Ennek hatása az ábrán az idősor hosszúsága miatt nem látszik.
Az elmúlt évben a finomítói árrés nagysága bővült, nem kis mértékben a forgalmazói árrés javára. Ha azonban az elmúlt 20 év adatait vetjük össze, látható, hogy bár az árrés trendje emelkedő, követi az olajár alakulását, már többször volt kiugróan a trend felett.
Ez alapján eddig is lett volna ok a kapacitásbővítésre, azonban az alacsony olajárak és a kiszámíthatóan bővülő olajkereslet miatt a 90-es években erre nem került sor. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy az olajszektor a kiugróan megnövekedett keresletnek tesz eleget, hiszen ha a kínálat képes rugalmasan követni a kereslet növekedését, a piaci egyensúly (magasabb ár mellett) helyreáll.
Gazdaságos energiahordozókra van szükség
Az aktuális prognózisok általában 20-30 évre elegendő felfedezett készletet jeleznek. A jövőben feltárt lelőhelyek azonban valószínűleg mind nehezebben és drágábban lesznek kitermelhetők. Az új olajipari beruházások nem csak azt jelentik, hogy új olajmezőket vonnak be a termelésbe, hanem azt is, hogy a hatékonyabb technológiákkal nagyobb mennyiségű fekete arany hozható felszínre a már meglévő mezőkből is.
Hosszú távon persze az lenne a cél, hogy ne a kőolaj kínálatát növeljük, hanem az energia hatékony és gazdaságos felhasználására törekedjünk, melynek előállításában a megújuló források részaránya egyre nagyobb részt képvisel. Ugyan ma még nem áll rendelkezésünkre olyan gazdaságos energiahordozó, ami kiválthatná a kőolajat, de vannak ígéretes próbálkozások, melyek révén új időszak kezdődhet a világgazdaságban.
Mi vethet véget az olajfüggőségnek?
Mi történik, ha korszakváltás közben elfogy az olaj? Amint nemrégiben egy előadáson valaki szellemesen megjegyezte, a kőkorszaknak sem azért lett vége, mert elfogyott a kő. Számos olyan okot említhetnénk, ami még ezelőtt arra ösztönzi a nemzetközi gazdaságot, hogy minél hamarabb megszabaduljon olajfüggőségétől. Maga az olaj ára az egyik legfontosabb észérv, ami arra készteti a gazdaság szereplőit, hogy gátat szabjanak olajszükségletük rohamos bővülésének.
A nem megújuló energiaforrások felhasználásával járó környezetrombolás, és ezzel szemben a fenntartható fejlődés igényének előtérbe kerülése a másik olyan folyamat, ami megálljt parancsol az ásványkincs-bázis totális kiaknázásának. Az sem mellékes, hogy az elkövetkező évtizedekben a felszínre hozható készletek egyre inkább a Közel-Kelet térségében koncentrálódnak, mely tény a gazdaság jelenlegi olajintenzitása mellett akár újra is rajzolhatja a világ hatalmi térképét. Az új, környezetbarát(abb) energiaforrások részesedésének növekedése vezethet majd el ahhoz, hogy hosszú távon a kőolaj felhasználása és így az ára is csökkenjen, a gazdaság pedig a megújuló energia korszakába lépjen.
