Egyre inkább felértékelődik az Egyesült Állmaok LNG exportja az eurüópai fogyasztók számára is, mint az oroszországi importfüggőség csöükkentésének egyik lehettséges eszköze, jóllehet gőzerővel folyik az Északi-Áramlat második ágának építése. Az európai földgázigény a 2008-as válságot követő visszaesés után tavaly már növekedést muatott, vagyis a zöldenergiák terjedése ellenére a gáznak, mint a legtisztább fosszilis energahordozónak a piaca egyelőre inkább növekedési jeleket mutat.
Az EU a felhasznált földgáznak csak valamivel több, mint harmadát, 35 százaklékát képes saját termelésből kielégíteni â mutat rá a Forbes nemzetközi internetes kiadásának legfrissebb elemzése. A fennmaradó mennyiség importból származik, 40 százalékban Oroszországból, 30 százalékban Norvégiából, 13 százalékban Algériából, és más egyéb forrásokból. Az előrejelzések szerint 2025-től 80 százallkos importaránnyal számolhatunk.
A nagy kérdés, hogy ebből anövekedésből ki tud majd profitálni. Norvégia ugyan a világ hetedik legjelentősebb földgázvagyonát birtokolja, és a komoly vízenergia kapacitásának köszönhetően a kitermelt földgáz jelentős részét exportálni képes, csakhogy a skandináv ország szénhidrogén ipara a lassulás jeleit mutatja â és akkor rendkívül diplomatikusan fogalmaztunk. Részben az olajárak mélyrepülésével is összefüggésben a norvégiai szénhidrogénipari beruházásokat is visszafogták. Eközben a Statoil, az európai földgázpiac második legnagyobb beszállítója â emlékeztet elemzésében a Forbes -, nemrég 200 millió dollar értékű fejlesztést jelentette be a zöldenergia szektorban. Mint itt az energiainfo.hu-n is beszámoltunk róla, egyebek melett skócia partjainál ez a cég építi majd a világ első úszó szélerőművét. A köevtkező négy-hét évben a Statoil már inkább a megújulókra koncentrál majd, valamint az energiahatékonyságra, a kibocsátás csökkentésre â egyebek melett ilyen terüeltekn keres befektetési lehetőségeket. Vagyis az európai gázpiac növekedése és a jelentős ismert norvégiai földgázkészletek ellenére sem a fosszilis piacon látja az érdemi növekedési lehetőséget.
Az európai földgázfogyasztók számára most leginkább az a kérdés, hogy vajon az amerikai LNG export képes lesz-e az európai importigény növekedését kielégíteni, vagy az orosz Gazprom fog profitálni ebből a bővülésből, egyszersmind tovább növelve az EU egyirányű gázimport függőségét. Akárhogyan is a közvetlen tengeri kapcsolattal rendelkező országo számára nyilván felértékelődik a cseppfolyós földgázimport lehetősége, ami ráadásul az árakra is jótékony hatással lehet, tekintve a globális LNG piacon érzékelhető túlkínálatot, ami tartósan alacsony, a mainál alacsonyabb árakat vetít előre.
Norvégiai is segítheti az USA LNG exportjának növekedését
Egyre inkább felértékelődik az Egyesült Állmaok LNG exportja az eurüópai fogyasztók számára is, mint az oroszországi importfüggőség csöükkentésének egyik lehettséges eszköze, jóllehet gőzerővel folyik az Északi-Áramlat második ágának építése. Az európai földgázigény a 2008-as válságot követő visszaesés után tavaly már növekedést muatott, vagyis a zöldenergiák terjedése ellenére a gáznak, mint a legtisztább fosszilis energahordozónak a piaca egyelőre inkább növekedési jeleket mutat.
Az EU a felhasznált földgáznak csak valamivel több, mint harmadát, 35 százaklékát képes saját termelésből kielégíteni â mutat rá a Forbes nemzetközi internetes kiadásának legfrissebb elemzése. A fennmaradó mennyiség importból származik, 40 százalékban Oroszországból, 30 százalékban Norvégiából, 13 százalékban Algériából, és más egyéb forrásokból. Az előrejelzések szerint 2025-től 80 százallkos importaránnyal számolhatunk.
A nagy kérdés, hogy ebből anövekedésből ki tud majd profitálni. Norvégia ugyan a világ hetedik legjelentősebb földgázvagyonát birtokolja, és a komoly vízenergia kapacitásának köszönhetően a kitermelt földgáz jelentős részét exportálni képes, csakhogy a skandináv ország szénhidrogén ipara a lassulás jeleit mutatja â és akkor rendkívül diplomatikusan fogalmaztunk. Részben az olajárak mélyrepülésével is összefüggésben a norvégiai szénhidrogénipari beruházásokat is visszafogták. Eközben a Statoil, az európai földgázpiac második legnagyobb beszállítója â emlékeztet elemzésében a Forbes -, nemrég 200 millió dollar értékű fejlesztést jelentette be a zöldenergia szektorban. Mint itt az energiainfo.hu-n is beszámoltunk róla, egyebek melett skócia partjainál ez a cég építi majd a világ első úszó szélerőművét. A köevtkező négy-hét évben a Statoil már inkább a megújulókra koncentrál majd, valamint az energiahatékonyságra, a kibocsátás csökkentésre â egyebek melett ilyen terüeltekn keres befektetési lehetőségeket. Vagyis az európai gázpiac növekedése és a jelentős ismert norvégiai földgázkészletek ellenére sem a fosszilis piacon látja az érdemi növekedési lehetőséget.
Az európai földgázfogyasztók számára most leginkább az a kérdés, hogy vajon az amerikai LNG export képes lesz-e az európai importigény növekedését kielégíteni, vagy az orosz Gazprom fog profitálni ebből a bővülésből, egyszersmind tovább növelve az EU egyirányű gázimport függőségét. Akárhogyan is a közvetlen tengeri kapcsolattal rendelkező országo számára nyilván felértékelődik a cseppfolyós földgázimport lehetősége, ami ráadásul az árakra is jótékony hatással lehet, tekintve a globális LNG piacon érzékelhető túlkínálatot, ami tartósan alacsony, a mainál alacsonyabb árakat vetít előre.