A várakozásoknak megfelelően nem jött létre megállapodás az OPEC csütörtöki, bácsi csúcstalálkozóján, Irán továbbra olajtermelése növelésén dolgozik, hogy az atomprogramja miatt elrendelt nemzetközi szankciók januári feloldása után, visszaszerezze olajpiaci részesedését. A megállapodás az Irán és Szaúd-Arábia közötti, egyre feszültebb politikai viszony is akadályozza – jegyzik meg elemzők.
Szaúd-Arábia és néhány szövetségese régóta iygekszik egyfajta termelési plafont emghatározni, abban a reményben, hogy ezzel visszaállíthatja az OPEC csökkenőben lévő befolyását a globális kőolajpiaci folyamatok meghatározásában. Csütörtökön azonban ismétcsak nem sikerült megállapodásra jutni a kartell tagjainak. Szaúd-Arábia a csúcs után igyekezett megnyugtatni a piacokat, nem fogja piaci részesedése növekedése érdekében növelni termelését, hogy versenytársaira nyomást gyakoroljon. Nem fogjuk sokkolni a piacot – jelentete ki a szaúdi olajminiszter Bécsben, a csúcs után, hírügynökségi beszámolók szerint.
Amint arról csürötökön írtunk, londoni elemzők 50 dollár fölötti árszinttel számolnak, a legfrisebb jelentések szerint âa közeli jövőbenâ. Mások arra emlékeztetnek, hogy az OPEC súlya némiképp csökkent, a világpiaci olajár moderálásában. A kartell részesedése valahol 25 százalék körül áll a globális kitermelésben, ez azonban ma nem tűnik már elégnek ahhoz, hogy érdemben mozgassák a jegyzéseket. Még akkor sem volna elég – mondják piaci megfigyelők a hírügynökségi jelentések szerint -, ha az OPEC-en belül sikerülne egyezségre jutni. A szervezet belső fegyelme azonban jó ideje már nem a régi, és Szaúd-Arábia és Irán feszült és egyre feszültebb kétoldalú viszonya csak tovább rontja a helyzetet, ami ugyankkor valamennyi olajtermeéőknek, köztük Oroszországnak is igen súlyos veszteségeket jelent.
Az OPEC döntésképtelensége, és belső viszályai mellett, a kínai lassulással kapcsoaltos félelmek is lefelé nyomják az olaj jegyzését, kész csoda, hogy az 50 dollár körüli szintről nem esett vissza hirtelen a 25 dolláros mélységbe. Az ázsiai óriásállam gazdaságának lefékeződésével jelentős kereslet eshet ki, miközben az amerikai nem hagyományos készletek kitermelése nem állt le, és az USA ma már exportőrként van jelen, nemcsak a földgáz, de az olajpiacon is. A palagáz és palaolja kitermelés ha alapjaiban nem is változtatta meg egyelőre a globális szénhidrogén piacokat, de megzavarta az eddig alkalmazott üzleti modelleket, és alkalmazkodásra kényszíeríti a hagyományosan befolyásos szereplőket.
Az alkalmazkodás már jó ideje tart, hiszen az igen magas kitermelési költségű Északi-tengeri mezőkkel sok olajcég felhagyott, a napokban arról szóltak a hírek, hogy a brit költségvetésnek 2015-ben először veszteséges volt a tengeri olajtermelés. Ez ugyanakkor hosszabb távon ellátási problémákat vetít előre és némi áremelkedést, vagy inkább az áringha ismételt átlendülését vetíti előre. A globális kőolajigény ugyanis Kína lassulása elenére sem állt meg növekedni, vagyis egyszer a belátható jövőben lesz egy pont, amikor egyensúly közeli állapotba kerülhet a kitermelés és a kereslet, ami nyilvánvalóan áremelkedéshez fog vezetni – mondják megfigyelők, a csütörtöki, bécsi OPEC csúcs előtt.
Nincs megállapodás az OPEC termelési plafonról
A várakozásoknak megfelelően nem jött létre megállapodás az OPEC csütörtöki, bácsi csúcstalálkozóján, Irán továbbra olajtermelése növelésén dolgozik, hogy az atomprogramja miatt elrendelt nemzetközi szankciók januári feloldása után, visszaszerezze olajpiaci részesedését. A megállapodás az Irán és Szaúd-Arábia közötti, egyre feszültebb politikai viszony is akadályozza – jegyzik meg elemzők.
Szaúd-Arábia és néhány szövetségese régóta iygekszik egyfajta termelési plafont emghatározni, abban a reményben, hogy ezzel visszaállíthatja az OPEC csökkenőben lévő befolyását a globális kőolajpiaci folyamatok meghatározásában. Csütörtökön azonban ismétcsak nem sikerült megállapodásra jutni a kartell tagjainak. Szaúd-Arábia a csúcs után igyekezett megnyugtatni a piacokat, nem fogja piaci részesedése növekedése érdekében növelni termelését, hogy versenytársaira nyomást gyakoroljon. Nem fogjuk sokkolni a piacot – jelentete ki a szaúdi olajminiszter Bécsben, a csúcs után, hírügynökségi beszámolók szerint.
Amint arról csürötökön írtunk, londoni elemzők 50 dollár fölötti árszinttel számolnak, a legfrisebb jelentések szerint âa közeli jövőbenâ. Mások arra emlékeztetnek, hogy az OPEC súlya némiképp csökkent, a világpiaci olajár moderálásában. A kartell részesedése valahol 25 százalék körül áll a globális kitermelésben, ez azonban ma nem tűnik már elégnek ahhoz, hogy érdemben mozgassák a jegyzéseket. Még akkor sem volna elég – mondják piaci megfigyelők a hírügynökségi jelentések szerint -, ha az OPEC-en belül sikerülne egyezségre jutni. A szervezet belső fegyelme azonban jó ideje már nem a régi, és Szaúd-Arábia és Irán feszült és egyre feszültebb kétoldalú viszonya csak tovább rontja a helyzetet, ami ugyankkor valamennyi olajtermeéőknek, köztük Oroszországnak is igen súlyos veszteségeket jelent.
Az OPEC döntésképtelensége, és belső viszályai mellett, a kínai lassulással kapcsoaltos félelmek is lefelé nyomják az olaj jegyzését, kész csoda, hogy az 50 dollár körüli szintről nem esett vissza hirtelen a 25 dolláros mélységbe. Az ázsiai óriásállam gazdaságának lefékeződésével jelentős kereslet eshet ki, miközben az amerikai nem hagyományos készletek kitermelése nem állt le, és az USA ma már exportőrként van jelen, nemcsak a földgáz, de az olajpiacon is. A palagáz és palaolja kitermelés ha alapjaiban nem is változtatta meg egyelőre a globális szénhidrogén piacokat, de megzavarta az eddig alkalmazott üzleti modelleket, és alkalmazkodásra kényszíeríti a hagyományosan befolyásos szereplőket.
Az alkalmazkodás már jó ideje tart, hiszen az igen magas kitermelési költségű Északi-tengeri mezőkkel sok olajcég felhagyott, a napokban arról szóltak a hírek, hogy a brit költségvetésnek 2015-ben először veszteséges volt a tengeri olajtermelés. Ez ugyanakkor hosszabb távon ellátási problémákat vetít előre és némi áremelkedést, vagy inkább az áringha ismételt átlendülését vetíti előre. A globális kőolajigény ugyanis Kína lassulása elenére sem állt meg növekedni, vagyis egyszer a belátható jövőben lesz egy pont, amikor egyensúly közeli állapotba kerülhet a kitermelés és a kereslet, ami nyilvánvalóan áremelkedéshez fog vezetni – mondják megfigyelők, a csütörtöki, bécsi OPEC csúcs előtt.
