Április utolsó napjaiban kikötött az első LNG tanker a portugáliai Port of Sines-ben, amely az Egyesült Államokból szállíott cseppfolyósított földgázt, ezzel pedig – az oilprice.com elemzői szerint – új fejezet nyílt az európai földgázüzlet történetében. Az orosz gáztermelőket leszámítva win-win szituáciról van szó, az amerikai palagáz számára új piacot nyitott az európai beszállítás, a kontinens fogyasztóinak pedig lehetőséget teremt a gázimport valóságos diverzifikálására. Ez végre lökést adhat a krk-i, úszó LNG terminál építésének az amerikai szakemberek szerint.
Az első amerikai LNG szállítmány megérkezése azonban egyszersmind figyelmeztetés is, a szükséges Európán belüli tranzitútvonalak és kapacitások hiányára, például az Ibériai félszigetről, Nyugat-Európán át, a kontinens középső részére, ahol különösen kiszolgáltatottak az oroszországi importnak. Ebben a térségben, Közép-Kelet-Európában, a volt KGST blokk országaiban így az amerikai LNG szálíltmányok nem jelentenek egyelőre igazi alternatívát, és nem javítják az ellátásbiztonságot sem – emlékeztet elemzésében az oilprice.com. Hozzáteszik: ez segíthet legyőzni, a horvátországi Krk szigetnél tervezett úszó, LNG terminál építésével kapcsolatos akadályokat, és megegyezésre jutni az az amerikai-európai energiatanács közelgő találkozóján, a már régóta, sokféle felállásban tervezett beruházást. A tervek szerint a terminál 2018-ban állna üzembe, éppen a közép-kelet-európai országok ellátásá szolgáló földgáz hub-ként.
Ez a ma még hiányzó láncszeme a közép-európai földgáz infrastruktúrának. Az észak-déli szállítási folyosón keresztül lehetőséget teremt a Balkán, és a Balti államok gázellátásának biztonságosabbá tételére is. A krk-i terminál nyilvánvalóan nemcsak az amerikai földgáz szempontjából érdekes, bármely más LNG importőr számára is lehetőséget teremt a beszálíltásra, így például Ausztráliának is, vagyis bekapcsiolja az érintett közép-kelet-európai térséget a globális cseppfolyós földgázpiacra – jegyzik meg piaci elemzők.
Az oilprice.com emlékeztet, hogy a glodbális gázpiacin jelent túlkínálat van, az európai árak a három évvel ez előttiek harmadára estek vissza, a meglévő LNG terminálok és a csővezetékek is maxcimális kapacitásuk alatt üzemelnek, beleértve az Északi-Áramlat vezetéket is, vagyis az orosz importnak van növekedési lehetősége, nem is beszélve az Északi-Áramlat II. tervről, ami megduplázza az I.-es vezeték kapacitását, és évi összesen 110 milliárd köbméter szállítását teszi lehetővé elméletileg. Ez a helyzet errodálhatja az amerikai LNG import árelőnyét a közép-európai térség országai számára, az orosz importtal szemben. A Gazprom fenn kívnája tartani az évi 160 milliárd köbméteres európai szálíltási szintet 2018 után is, lehetőséget adva az alacsony árak fennmaradásához. Érdemes emlékeztetni, hogy amint arról itt az energiai.hu-n is beszámoltunk róla, az orosz gázipari óriás szakemberei az év elején iygekeztek az amerikai versenytársak értésére adni, hogy a 160 dollár körüli elszámoló árakban van még tartalék számuklra, hiszen 30-40 dollár körüli kietrmelési költséggel kalkulálnak, vagyis akár 100 dollárig is készek engedni az árakat csökkenni, ha a piaci részesedés megtartása ezt igényli. Ezzel – piaci elemzők szerint – az amerikai palagáztermelők tartósan nem fognak tudni versenyezni.
A globális túlkínálat és az orosz konkurencia erős jelenléte ellenére az amerikai gáztermeéőknek kifejezetten csábító lehet a közép-európai piac, tekintettel éppen az Északi-Áramlat II. tervre, amely kiiktatja Ukrajnát, mint meghatározó tranzitországot, ezzel pedig csökkenti a közép-kelet-európai térség ellátásbiztonságát. Az oilprices.com elemző emlékeztetnek, hogy nyolc térségbeli ország kérte Brüsszel fellépését a vezetékterv ellenében, épp az ellátásbiztonság romlásnak megakadályáozása érdekében. A terv azonban aligha megállítható, azt ugyanis Berlin erősen támogatja.
Felgyorsulhat a krk-i LNG terminál építése
Április utolsó napjaiban kikötött az első LNG tanker a portugáliai Port of Sines-ben, amely az Egyesült Államokból szállíott cseppfolyósított földgázt, ezzel pedig – az oilprice.com elemzői szerint – új fejezet nyílt az európai földgázüzlet történetében. Az orosz gáztermelőket leszámítva win-win szituáciról van szó, az amerikai palagáz számára új piacot nyitott az európai beszállítás, a kontinens fogyasztóinak pedig lehetőséget teremt a gázimport valóságos diverzifikálására. Ez végre lökést adhat a krk-i, úszó LNG terminál építésének az amerikai szakemberek szerint.
Az első amerikai LNG szállítmány megérkezése azonban egyszersmind figyelmeztetés is, a szükséges Európán belüli tranzitútvonalak és kapacitások hiányára, például az Ibériai félszigetről, Nyugat-Európán át, a kontinens középső részére, ahol különösen kiszolgáltatottak az oroszországi importnak. Ebben a térségben, Közép-Kelet-Európában, a volt KGST blokk országaiban így az amerikai LNG szálíltmányok nem jelentenek egyelőre igazi alternatívát, és nem javítják az ellátásbiztonságot sem – emlékeztet elemzésében az oilprice.com. Hozzáteszik: ez segíthet legyőzni, a horvátországi Krk szigetnél tervezett úszó, LNG terminál építésével kapcsolatos akadályokat, és megegyezésre jutni az az amerikai-európai energiatanács közelgő találkozóján, a már régóta, sokféle felállásban tervezett beruházást. A tervek szerint a terminál 2018-ban állna üzembe, éppen a közép-kelet-európai országok ellátásá szolgáló földgáz hub-ként.
Ez a ma még hiányzó láncszeme a közép-európai földgáz infrastruktúrának. Az észak-déli szállítási folyosón keresztül lehetőséget teremt a Balkán, és a Balti államok gázellátásának biztonságosabbá tételére is. A krk-i terminál nyilvánvalóan nemcsak az amerikai földgáz szempontjából érdekes, bármely más LNG importőr számára is lehetőséget teremt a beszálíltásra, így például Ausztráliának is, vagyis bekapcsiolja az érintett közép-kelet-európai térséget a globális cseppfolyós földgázpiacra – jegyzik meg piaci elemzők.
Az oilprice.com emlékeztet, hogy a glodbális gázpiacin jelent túlkínálat van, az európai árak a három évvel ez előttiek harmadára estek vissza, a meglévő LNG terminálok és a csővezetékek is maxcimális kapacitásuk alatt üzemelnek, beleértve az Északi-Áramlat vezetéket is, vagyis az orosz importnak van növekedési lehetősége, nem is beszélve az Északi-Áramlat II. tervről, ami megduplázza az I.-es vezeték kapacitását, és évi összesen 110 milliárd köbméter szállítását teszi lehetővé elméletileg. Ez a helyzet errodálhatja az amerikai LNG import árelőnyét a közép-európai térség országai számára, az orosz importtal szemben. A Gazprom fenn kívnája tartani az évi 160 milliárd köbméteres európai szálíltási szintet 2018 után is, lehetőséget adva az alacsony árak fennmaradásához. Érdemes emlékeztetni, hogy amint arról itt az energiai.hu-n is beszámoltunk róla, az orosz gázipari óriás szakemberei az év elején iygekeztek az amerikai versenytársak értésére adni, hogy a 160 dollár körüli elszámoló árakban van még tartalék számuklra, hiszen 30-40 dollár körüli kietrmelési költséggel kalkulálnak, vagyis akár 100 dollárig is készek engedni az árakat csökkenni, ha a piaci részesedés megtartása ezt igényli. Ezzel – piaci elemzők szerint – az amerikai palagáztermelők tartósan nem fognak tudni versenyezni.
A globális túlkínálat és az orosz konkurencia erős jelenléte ellenére az amerikai gáztermeéőknek kifejezetten csábító lehet a közép-európai piac, tekintettel éppen az Északi-Áramlat II. tervre, amely kiiktatja Ukrajnát, mint meghatározó tranzitországot, ezzel pedig csökkenti a közép-kelet-európai térség ellátásbiztonságát. Az oilprices.com elemző emlékeztetnek, hogy nyolc térségbeli ország kérte Brüsszel fellépését a vezetékterv ellenében, épp az ellátásbiztonság romlásnak megakadályáozása érdekében. A terv azonban aligha megállítható, azt ugyanis Berlin erősen támogatja.
