A földgázpiac liberalizációjának visszafordítására irányulnak azok a támadások, amelyek ellenzik az Oroszországot Németországgal összekötő Északi Áramlat-2 földgázgázvezeték megépítését – mondta a vitatott beruházással kapcsolatban Sigmar Gabriel német külügyminiszter szombaton az 53. müncheni nemzetközi biztonságpolitikai konferencián (MSC).
A politika nem szólhat bele abba, hogy a vállalkozások melyik szolgáltatótól vásárolnak földgázt – hangoztatta a szociáldemokrata (SPD) politikus válaszul a német ellenzéki Zöldek egyik európai parlamenti (EP-) képviselőjének, Reinhard Bütikofernek egy kérdésére. Bütikofer azt firtatta, hogy a berlini vezetés elköteleződése Európa egysége mellett érvényes-e az Északi Áramlat-2 vezetékre is, amelyet Németország keleti szomszédjai elvi jelentőségű és a biztonságukat fenyegető ügyként fognak fel.
A politikának nem üzleti döntésekbe kell beleszólnia, hanem olyan infrastruktúra kiépítéséről kell gondoskodnia, amelynek révén “senki sem zsarolhat minket”, az Európai Uniót. Ez azt jelenti, hogy a földgázvezeték-hálózat fejlesztésével, a diverzifikáció erősítésével el kell érni, hogy pótolható legyen a kieső gázmennyiség, ha valamelyik vezetéken leáll a szállítás – fejtette ki Sigmar Gabriel.
Hozzátette: Északi Áramlat-2 megépítése körül Oroszországgal kapcsolatban folytatott viták “lényegében” a piaci liberalizáció felszámolásáról szólnak, időnként pedig az úgynevezett harmadik uniós energiapiaci csomag olyan értelmezéséről, amely a jogszabályok megkerülésével, kijátszásával határos.
Az Északi Áramlat-2 projekt lényege, hogy két új – a már meglévő vezetékpárral azonos -, évi 55 milliárd köbméter szállítási kapacitású vezetékkel bővítik a Balti-tenger fenekén húzódó Északi Áramlatot, amelynek kiindulási pontja az oroszországi Viborg, és a németországi Greifswaldig tart.
Az új vezetékpár kiépítésével Oroszország kiiktatná Ukrajnát mint tranzitországot, és egyetlen útvonalra terelné át az Európának szánt orosz gázszállítmányok 80 százalékát, egyúttal domináns helyzetbe kerülne a német piacon, mert részesedését 40 százalékról több mint 60 százalékra emelné. A beruházásban az orosz Gazprom, a holland-brit Shell, a német E.ON és a BASF/Wintershall, az osztrák OMV és a francia Engie (korábbi nevén a GDF Suez) vesz részt.
Az Északi Áramlat-2 megépítésének tervét az EU-ban kifogásolja a három balti ország és a visegrádi négyek országcsoport (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia), álláspontjuk szerint kérdéses, hogy összhangban van-e az uniós szabályokkal.
Az Európai Bizottság 2007-ben elkészített harmadik energiacsomagja a villamosenergia– és gázpiac liberalizációjának előmozdítását szolgálja, legfőbb célja a szolgáltatók közötti szabad választás lehetőségének megteremtése. A csomag alapján életbe léptetett jogszabályok a többi között előírják, hogy szét kell választani az energiatermelést és a hálózatüzemeltetést.
Északi-Áramlat 2 – a gázpiac liberalizációja a tét a németek szerint
A földgázpiac liberalizációjának visszafordítására irányulnak azok a támadások, amelyek ellenzik az Oroszországot Németországgal összekötő Északi Áramlat-2 földgázgázvezeték megépítését – mondta a vitatott beruházással kapcsolatban Sigmar Gabriel német külügyminiszter szombaton az 53. müncheni nemzetközi biztonságpolitikai konferencián (MSC).
A politika nem szólhat bele abba, hogy a vállalkozások melyik szolgáltatótól vásárolnak földgázt – hangoztatta a szociáldemokrata (SPD) politikus válaszul a német ellenzéki Zöldek egyik európai parlamenti (EP-) képviselőjének, Reinhard Bütikofernek egy kérdésére. Bütikofer azt firtatta, hogy a berlini vezetés elköteleződése Európa egysége mellett érvényes-e az Északi Áramlat-2 vezetékre is, amelyet Németország keleti szomszédjai elvi jelentőségű és a biztonságukat fenyegető ügyként fognak fel.
A politikának nem üzleti döntésekbe kell beleszólnia, hanem olyan infrastruktúra kiépítéséről kell gondoskodnia, amelynek révén “senki sem zsarolhat minket”, az Európai Uniót. Ez azt jelenti, hogy a földgázvezeték-hálózat fejlesztésével, a diverzifikáció erősítésével el kell érni, hogy pótolható legyen a kieső gázmennyiség, ha valamelyik vezetéken leáll a szállítás – fejtette ki Sigmar Gabriel.
Hozzátette: Északi Áramlat-2 megépítése körül Oroszországgal kapcsolatban folytatott viták “lényegében” a piaci liberalizáció felszámolásáról szólnak, időnként pedig az úgynevezett harmadik uniós energiapiaci csomag olyan értelmezéséről, amely a jogszabályok megkerülésével, kijátszásával határos.
Az Északi Áramlat-2 projekt lényege, hogy két új – a már meglévő vezetékpárral azonos -, évi 55 milliárd köbméter szállítási kapacitású vezetékkel bővítik a Balti-tenger fenekén húzódó Északi Áramlatot, amelynek kiindulási pontja az oroszországi Viborg, és a németországi Greifswaldig tart.
Az új vezetékpár kiépítésével Oroszország kiiktatná Ukrajnát mint tranzitországot, és egyetlen útvonalra terelné át az Európának szánt orosz gázszállítmányok 80 százalékát, egyúttal domináns helyzetbe kerülne a német piacon, mert részesedését 40 százalékról több mint 60 százalékra emelné. A beruházásban az orosz Gazprom, a holland-brit Shell, a német E.ON és a BASF/Wintershall, az osztrák OMV és a francia Engie (korábbi nevén a GDF Suez) vesz részt.
Az Északi Áramlat-2 megépítésének tervét az EU-ban kifogásolja a három balti ország és a visegrádi négyek országcsoport (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia), álláspontjuk szerint kérdéses, hogy összhangban van-e az uniós szabályokkal.
Az Európai Bizottság 2007-ben elkészített harmadik energiacsomagja a villamosenergia– és gázpiac liberalizációjának előmozdítását szolgálja, legfőbb célja a szolgáltatók közötti szabad választás lehetőségének megteremtése. A csomag alapján életbe léptetett jogszabályok a többi között előírják, hogy szét kell választani az energiatermelést és a hálózatüzemeltetést.
