close
Energikus választások az USA-ban
Áram - Atom - Egyéb - Emisszió - Gáz - Interjúk - Megújuló

Energikus választások az USA-ban

Kezd valóban izgalmassá válni az amerikai elnökválasztás a novemberi döntő előtt, ahogy a versenyzők a célegyenesbe fordulnak. Nem állíthatjuk, hogy az energiakérdések körül dőlne el a verseny végkimenetele, de egyre érdekesebb az összecsapás, főleg miután a főszereplők kiterítették lapjaikat energiaügyben.

A hazai és európai sajtóban túlnyomó híradások szerint Obama, a hivatalban lévő demokrata elnök tetemes előnnyel bír republikánus kihívója, Mitt Romney, Massachusetts állam egykori kormányzójával szemben. De ne kövessük el a hibát, ami hasonló optika mentén végül sokakban meglepetést kelthetett George W. Bush választási sikereit illetően Al Gore-al, majd John Kerry-vel szemben, s nézzük meg alaposabban a kérdést.

Kétségtelen, hogy Obama általában véve egyelőre nagyobb támogatottsággal bír, a durva közvélemény szondák szerint 58 százalék 36 százalék ellenében, és saját táborában is többen előlegezik meg sikerét (86 százalék), minthogy a republikánusoknak csak 65 százalékos a Romney-t illető optimizmusa. Ugyanakkor egyáltalán nem minden területen vezet Obama a felmérések tükrében. Általában vett tetszésindexe (emberi kedvelhetőség) nagyobb a Gallup szerint és jobbak a mutatói az egyes fajsúlyos kérdések számos területén (egészségügy, adózás, külügyek, nota bene energiaügy), de a szövetségi költségvetési deficitet és a gazdaság általános helyzetét illetően Romney vezet.

Márpedig éppen az utóbbi kérdéskör az, amely a legtöbbet nyomja a latban, legalább is erre alapozza meglepő kutatási eredményét a Coloradoi Egyetem csapata, akik akár jelentős Romney győzelmet is lehetségesnek tartanak. Véleményüknek súlyt ad, hogy előrejelzési módszerük az elmúlt nyolc elnökválasztás során beigazolódott. Szerintük a döntő kérdés, hogy a gazdaság helyzetének abszolút értékelése, vagy relatív érzékelése nyom többet a latba, utóbbi esetben – főleg a munkanélküliség alakulása következtében – Romney lesz a nyerő. Véleményüknek súlyt ad, hogy előrejelzési módszerük az elmúlt nyolc elnökválasztás során beigazolódott. Szerintük a döntő kérdés, hogy a gazdaság helyzetének abszolút értékelése, vagy relatív érzékelése nyom többet a latba, utóbbi esetben – főleg a munkanélküliség alakulása következtében – Romney lesz a nyerő.

A széles értelemben vett gazdasági kérdések sorában nem az első az energiaügy, de szerepe vitathatatlanul kiemelten jelentős. Lássuk, hogy mit ígérnek a jelöltek, akiknek összecsapása talán jobban hasonlít ökölvívó mérkőzésre, mint futóversenyre. Tehát a kék sarokban Barack Obama, a piros sarokban Mitt Romney.

Obama idén márciusban hirdette meg kiegyensúlyozottnak szánt energiapolitikai credo-ját, ami a célkitűzések és intézkedések széles skáláját felvonultató eszköztár – Romney szerint vegyesfelvágott – „All of the above”, vagyis „a fentiek közül az összes” címmel. (Részletesebben itt olvasható!)

Ebben éppúgy szerepel az olajimport harmadával történő mérséklése 2025-ig (a hazai kitermelés növelése és az üzemanyagfogyasztási hatékonyságnövelési szabványok előírása révén), továbbá a sarkköri szénhidrogén kutatás-termelés engedélyezése, mint a gáz- és olajipar számára nyújtott adókedvezmények 45 milliárd dolláros csökkentése, illetve ezek átterelése a tiszta technológiák támogatásaiba.

Obama tényként utalhat arra, hogy hivatali működése ideje alatt jelentős szövetségi fennhatóság alá eső területen járult hozzá elvileg a szénhidrogén kitermeléshez, bár megjegyezzük, hogy különböző okoknál fogva az iparág ezeknek csak töredékét tudta hasznosítani. Tény továbbá, hogy legalább 8 milliárd dollár állami kezességvállalással támogatta a nukleáris erőmű létesítések ügyét, viszont beszüntette a Yucca-hegység régóta húzódó nukleáris hulladéklerakó építésének támogatását. A környezetvédelmi megfontolásoknak, illetve ellenkezésnek teret engedve elhalasztotta a Keystone XL olajvezeték (Kanada Alberta tartományának olajhomokjából nyert olaj Texasba juttatását célzó transzamerikai csővezeték projekt) engedélyezési ügyét. Ez persze aligha meglepő, emlékezve arra, hogy 2008-ban Obama markáns „Clean Energy” programot hirdetett, és a tiszta technológiák radikális támogatásának szánt törvényjavaslata csak a Szenátus ellenállásán vérzett el az első években, így aztán a Környezetvédelmi Hivatal (EPA) közigazgatási eszközeinek útjára kényszerült a klímavédelmi elképzelések valóra váltása terén.

Mindenestre ez utóbbi vonatkozásban Obama elvileg szilárdan a klímavédelem talaján áll, elismerve az emberi tevékenység által előidézett klímaváltozást. Ezért támogatta – bár végül is sikertelenül – a kibocsátás-kereskedelmi rendszer (cap-and-trade) bevezetését, de sikerült jelentősen megszigorítania a járművek üzemanyag-fogyasztási szabványait, és komoly kibocsátási határértékeket megállapítania az újonnan épülő konvencionális hőerőművekre.

2009-ben Koppenhágában nem tudott – vagy nem akart – áttörést elérni a klímacsúcson, de ígéretet tett az USA üvegházhatású gázkibocsátásának 17 százalékos csökkentésére (a 2005-ös bázishoz képest) 2020-ra, valamint egy általánosan kötelező klímaegyezmény 2015-re történő elérését célzó tárgyalásokon való részvételre. Támogatta továbbá az alacsony karbontartalmú forrásokból (megújuló, nukleáris és tiszta szén technológiák) származó villamosenergia részarányának megduplázására irányuló szövetségi előírás koncepcióját, és súlyos milliárdokkal egyértelműen ösztönözte (hitelgarancia, kedvezményes hitelek, adójóváírás) a megújuló források hasznosítását.

Nézzük most a piros sarkot, ahol Romney éppen a napokban rukkolt elő átfogó energiaprogramjával Fehér Könyv formájában. „Romney terv az erősebb középosztályért: Energia Függetlenség” címet viseli a keményen tradicionális republikánus program.

Romney a XXI. századi (észak)amerikai energia szuperhatalom vízióját festi fel, amikor kitűzi az energiafüggetlenség 2020-ra történő elérésének célját. Ennek fő eszköze a hazai fosszilis források maximális kiaknázása, a Kanadától Mexikóig terjedő észak-amerikai régió integrálása (lásd Keystone XL). A terv megvalósíthatósága mellett felsorakoztatja a palaolaj és palagáz lendületes térnyerését kivetítő tanulmányokat és gondolatkísérleteket (lásd
például a Citigroup emlékezetes, új Közel-Keletet vizionáló márciusi eszmefuttatását).

A várt, illetve remélt hatások valóban alkalmasak arra, hogy a gazdaság átfogó és jelentős dinamizálásának perspektíváját nyújtsa a választóknak. A kilátásba helyezett hozadékok között 3 millió új munkahely, 500 milliárd dollárnyi GDP növekmény, ezer milliárd dollár pótlólagos adóbevétel, erősebb dollár és kisebb költségvetési deficit, alacsonyabb energiaárak (nem utolsó szempont a tűréshatáron pilinckázó üzemanyagárak idején) és kevesebb nemzetbiztonsági kockázat szerepel.

Értelemszerűen Romney nem korlátozná a szénhidrogén kitermelést (Drill, baby, drill), felülvizsgálná a szenes erőművek létesítésének akadályait jelentő környezetvédelmi szabályokat, nem faragná le az olaj- és gázipar adókedvezményeit, bírálja a Yucca projekt leállítását, és holnap zöld utat adna a Keystone XL vezetéknek. A környezetvédelem ügyében kicsit ingoványosnak tűnik Romney pozíciója. Elvileg elismeri a klímaváltozást, de az utóbbi időben megkérdőjelezte az emberi tevékenység szerepét ebben. Korábban támogatta a cap-and-trade rendszert, de ez nyilván nem lehet teljesen kompatibilis a szénbányászat és széntüzelésű áramtermelés támogatásával. Mindenesetre szimptomatikusnak tekinthetjük, hogy a Fehér Könyv huszonegy oldalán talán egyszer sem találkozunk a klímaváltozás kifejezéssel.


A Gallup legutóbbi felmérésében – még Romney Fehér Könyvének megjelenése előtt – 53-40-re Obama fölényét jelezte energiaügyekben . Nem kizárt azonban, hogy változik a kép novemberig. Kérdéses, hogy – a gazdaság általános megítélésén túl – kinek az érvelése bizonyul hatásosabbnak. Ami az energiát illeti, Obama az elért eredményekkel büszkélkedik az olajfronton is, míg Romney a hagyományos energiatermelés szándékos tönkretételével vádolja őt.

A CNN legfrissebb értékelése szerint mindkettőjük érvelése – a maguk módján – félrevezetőnek tűnik, a tényekkel való szembesítés után. A CNN persze legfeljebb orientálhat, az urnákhoz majd a szavazók járulnak. Kíváncsian várjuk a fejleményeket, az RCP közvéleménykutatási konszenzus indexe által jelzett 1 százalékos Obama előny nincs kőbe vésve.