Egy kézben gáz és áram

Egy kézben gáz és áram

Az ĂĄllami vĂĄsĂĄrlĂĄssal ismĂŠt napirendre kerĂźlt a Mol ĂŠs az MVM vezetĂŠkeinek ĂśsszevonĂĄsa. Az azonban ma sem egyĂŠrtelmĂť, mit ad cserĂŠbe a Mol ĂŠs OroszorszĂĄg a kormĂĄny fĂŠlezermilliĂĄrdos tĂľzsdei kockĂĄzatvĂĄllalĂĄsĂĄĂŠrt. Szerepet jĂĄtszhat az olcsĂł gĂĄz irĂĄnti vĂĄlasztĂłi akarat? – kĂŠrdi a NĂŠpszabadsĂĄg.

A Mol gázvezeték-hálózatával, illetve a Malévval kapcsolatos elképzelések kaphatnak leginkább lendületet annak kapcsán, hogy a kormány megveszi a Mol 21,2 százalékát – értesült a Népszabadság. Ugyanakkor több forrás egybehangzóan állítja: a magyar kabinet tényleg nem kért és nem is kapott semmit az orosz kormánytól vagy a Moltól a mintegy félezer milliárd forintos ügyletért cserébe, bár ennyi pénzért a kormány akár egy egész energiaszolgáltatót is vehetett volna.

Ehhez képest jogi értelemben véve a Mol 21 – más csomagokkal együtt közel 25 – százalékos állami pakettje nem növeli különösebben az állam befolyását az energiaszektorban. Formálisan a fennmaradó háromnegyed bármikor leszavazhatja, ráadásul a magyar államnak eddig is volt a Molban egy különleges jogokat biztosító B részvénye. A színfalak mögött pedig a Mol és a mindenkori magyar kormány kapcsolata mindig is jóval szorosabb volt, mint ami az állam – 2006-ra lenullázódó – részvénytulajdonosi pozíciójából következett volna. Ugyanakkor a mostani bevásárlás mégis javíthat a Mol és a kormány viszonyán, ami hosszú távon mindkét fél számára gyümölcsözõ lehet.

De a kabinet nemcsak ezért, hanem – forrásaink szerint – elsõsorban az orosz kapcsolatok javítása érdekében döntött a hatalmas kiadásról. Ugyanakkor, mivel az ügylet piaci alapú, ezt formálisan ott sem kötötték más kétoldalú egyezményhez. Viszontmivel az orosz fél korábbanminden további együttmûködést a Molcsomag problémájának megoldásától tett függõvé, most a magyar kormány egész más alapállásból tárgyalhat. Mindazonáltal Moszkva elõzõleg nem pont erre gondolt. Sokkal inkább azt követelte, hogy cége érdemben beleszólhasson a Mol életébe.

Ennek megfelelõen – a Kreml nyilvánvaló engedélye, illetve a szintén tetemes pénzügyi nyereség ellenére – Oroszországban a kivásárlást nem fogadták lelkesen. Vagyis a hatalmas költségvetési kiadás ezen a fronton sem nyitotta meg egyértelmûen a hatalmas lehetõségek kapuját. Egy forrásunk szerint a magyar kormány most a Malév rendkívül égetõ, a magyar költségvetésnek évi több tízmilliárdjába kerülõ ügyét húzhatja elõ a kalapból.

Külsõ vevõt ugyanis még mindig nem sikerült találni a nemzeti légitársaságra. Így ismét elõkerülhet a Malév egyeztetett becsõdöltetésérõl szóló forgatókönyv, amit az ügyhöz fõként orosz állami hitelekkel kapcsolódó Kreml eddig nagyon határozottan elutasított. De Moszkva jóindulatához szükség lehet a paksi atomerõmû – Fukusima ellenére változatlan eltökéltséggel tervezett – bõvítésére is. Ezt ugyan szintén nem lehet nyíltan odaígérni nekik, de a magyar kormány Oroszországtól forrásaink szerint „nagyon erõs” ajánlatot vár. Mindebbõl egyre világosabban kitûnik: a Fidesz oroszbarát szárnyának nyomására tényleg el akarjuk nyerni Moszkva jóindulatát.

Szintén kérdés, hogy mit ad ezért a beavatkozásért a Mol. Alig tagadható, hogy a hatalmas állami pénzkiadással elsõsorban az olajcéget immár tizenegy éve irányító Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató helyzete erõsödött még tovább. Pedig kormányközeli forrá saink megerõsítették: a Fideszen belül Hernádi Zsoltnak komoly ellenlábasai vannak. Például azért, mert a Mol elsõ emberét Csányi Sándor OTP-vezér (és Mol-elnökhelyettes) köréhez sorolják, aki ugyan kötõdik a kormányfõhöz, de viszonyát a Fideszhez a közvélekedés szerint inkább az egyenrangúság és így az eseti alkuk, illetve viták határozzák meg. Ellentétben a Fideszhez jóval közelebb álló, a hírek szerint leginkább Simicska Lajos egykori APEH-elnök és Nyerges Zsolt szolnoki ügyvéd fémjelezte körrel. Õk ily módon nagyobb hatást gyakorolhatnak a kormány gazdasági döntéseire. A Fidesz soraiban állítólag sokan azt sem tudják megbocsátani Hernádinak, hogy az elmúlt nyolc év során szerintük túl közel került a szocialistákhoz is. Így sokan ültetnének mást a Mol élére.

Az olajcég ugyanakkor az ilyen jellegû felvetéseket határozottan visszautasítja, mondván: a 40 országban aktív Mol vezetõit a részvényesek és nem a magyar kormány választja. Ez tény, vagyis egy ilyen lépésre csakis Hernádi kifejezett beleegyezésével kerülhetne sor. Ezt erõsíti Hernádi Zsolt és Fellegi Tamás szakminiszter keddi közös sajtótájékoztatója is. Baráti kézfogásaikból a külvilág megértheti: a két Fideszhátország között igenis szent a béke. Ennek árát ugyanakkor a Molnak valószínûleg meg kell fizetnie. Az utóbbi hetekben derült ki, hogy az eddig a Mol felségterületének számító központi gázvezetékpiacon a szlovák–magyar kapcsolat megépítésére a kabinet a gázzal eddig nem igazán foglalkozó, de a Mollal ellentétben teljesen állami tulajdonú Magyar Villamos Mûveket (MVM) kívánja jelölni.

Ezt a példa nélküli eljárást a Mol hallgatólagosan lenyelte, noha az elmúlt évtizedekben vezetékcége, a Földgázszállító (FGSZ) Zrt. rendkívüli energiákat fektetett a belföldi és határ menti nagynyomású hálózatok fejlesztésére. Magyar és orosz körökben egyaránt megerõsítették lapunk számára, hogy a kormány körei ben tovább él az a – Gyurcsány-kabinet alatt megfogalmazódott – szándék, hogy valahogy egyesítsék az állami MVM áram-, valamint a Mol gázvezeték-hálózatát. Lapunk erre vonatkozó kérdését keddi közös tájékoztatójukon Fellegi Tamás korainak ítélte, a Mol-vezér pedig nem reagált rá. Másnap azonban a miniszter újságíróknak tartott háttérbeszélgetésén –melyre lapunk tudósítóját nem hívták meg – a Mol és az MVM közötti szinergiákra utalt.

Az ugyanakkor kizárt, hogy a gázvezeték-hálózat eladására a mostani bevásárlás fejében a Mol írásos ígéretet tett volna a kormánynak. De ha az állam jó vételárral áll elõ, a Mol-igazgatóság akár találhat is meggyõzõ érveket a gázvezetékrendszer eladásához. Ez egyrészt – fontossága ellenére – nem a Mol központi üzletága, ráadásul eredménye nagymértékben függ a kormány – azaz Fellegi Tamás – tarifadöntéseitõl. Ami pedig éppenséggel nem az FGSZ bevételeinek emelése, hanem az olcsó gáz iránti választói akarat kielégítése irányába mutat.

Szakértõk ugyanakkor komoly aggályaikat hangoztatják egy ilyen lehetséges ügylet kapcsán. Az Európai Unió Magyarországon épp most elfogadott szabályai szerint ugyanis az MVM nem vehetne gázvezeték-hálózatot annak vélt versenytorzító hatása miatt. Brüsszel már azt is csupán status quóként fogadta el, hogy a kereskedelmi lánc több szintjén érdekelt Mol, illetve MVM birtokolja a „közös” gáz-, illetve áramszállító rendszert. Ám tulajdonosváltás esetén kizárólag külsõ szereplõ jöhet számításba. Ha a magyar kabinet valamiféle megoldással mégiscsak megkockáztatna ilyesfajta lépést, bonyolult eljárásoknak nézne elébe. Vagyis e tekintetben is felmerül: a pártideológia érvényesülésérõl tartható beszédeken kívül milyen tényleges haszna származna az ügyletbõl az országnak.

TovĂĄbbra sem egyĂŠrtelmĂť tehĂĄt, a Mol, illetve OroszorszĂĄg mit ad a kormĂĄny fĂŠlezermilliĂĄrdos tĂľzsdei kockĂĄzatvĂĄllalĂĄsĂĄĂŠrt cserĂŠbe. Legrosszabb esetben tĂŠnyleg igaz, amit a kormĂĄny vĂĄltig ĂĄllĂ­t: hogy semmit.