Komoly rendellenességet fedeztek fel az Ohio állambeli Davis-Besse atomerőműben. Az ügy az ugyancsak nyomottvizes, ám némileg eltérő rendszerű Paksi Atomerőművet is érinti – írja a csütörtöki Magyar Hírlap.
Komoly rendellenességet fedeztek fel az Ohio állambeli Davis-Besse atomerőműben. Az aktív zónát (itt megy végbe a maghasadás) tartalmazó reaktortartályon jelentős, akár súlyos üzemzavart is okozható károsodásra bukkantak. Az ügy az ugyancsak nyomottvizes, ám némileg eltérő rendszerű Paksi Atomerőművet is érinti.
Bár pánikot nem, jó adag riadalmat azonban keltett amerikai szakmai berkekben, illetve az Egyesült Államok atomenergia-hivatalában (Nuclear Regulatory Comission, NRC) az a rendellenesség, amelyet az Ohio állambeli Davis-Besse atomerőműben fedeztek fel egy rutinvizsgálat során. A helyzet komolyságát mi sem mutatja jobban, mint hogy az NRC április 4-én köriratban szólította fel a davis-besseihez hasonló rendszerű amerikai atomerőművek üzemeltetőit rendkívüli ellenőrzés elvégzésére (a kontroll eredményeit holnapig kell az erőműveknek benyújtaniuk). Lapunk értesülései szerint az amerikai erőmű esete áttételesen Paksot is érinti. Az egyetlen magyar atomerőműben is azon bórsavat használják ugyanis hűtő-, illetve moderátoranyagként, amely az NRC sejtései szerint a davis-bessei gondokat okozta.
Ennek tükrében viszont nem véletlen, hogy a magyar szabályozó hatóság, az Országos Atomenergia-hivatal a napokban mindenképpen megkeresi a Paksi Atomerőmű Rt. illetékeseit.
Szakértők véleménye szerint az amerikai atomenergia-hivatal reakciója korántsem tekinthető eltúlzottnak. A kérdéses rendellenesség ugyanis egy rendkívül kényes helyen, a reaktortartály fedelén, a hegesztési varratoknál keletkezett, mégpedig egy 12-szer 18 centiméteres területű, a 15 centiméter vastag reaktorfedelet csaknem teljesen átütő korróziófolt formájában. Azaz az aktív zónát (itt játszódik le a maghasadás folyamata) tartalmazó reaktortartályon kis híján tömítetlenség keletkezett. Egy ilyetén tömítetlenségnek (prózaibban: lyuknak) viszont súlyos következményei lehettek volna: a legpesszimistább forgatókönyv esetén a primer kör radioaktívan szennyezett hűtővize “kiszökhetett” volna a reaktortartályból, s elönthette volna az atomerőmű egyes részeit.
Csernobili méretű katasztrófa ugyanakkor semmiképpen sem következhetett volna be – tájékoztatta lapunkat Tóth András, az Országos Atomenergia-hivatal (OAH) Nukleáris Biztonsági Igazgatósága főosztályvezetője. Egyrészt ugyanis a hűtővíz “szökése” esetén a nyomott vizes reaktorok automatikusan leállnak, vagyis az aktív zóna “túlfutása” (a láncreakció kontrollálhatatlanná válása) nem következhet be, másrészt pedig a reaktortartályon kívüli “második védelmi vonal”, az úgynevezett konténment (ez egy monolit vasbeton szerkezet, amely tulajdonképpen az atomerőmű alapstruktúrája) megakadályozza a sugárzó anyag szabadba jutását.
Tóth András szerint egy ilyen jellegű baleset ennek ellenére komoly következményekkel járhat. Szennyeződhet ugyanis az úgynevezett hermetikus tér (ez a konténment által bezárt, – mint neve mutatja – hermetikusan elzárt területe az atomerőműnek), ami akár hónapokig tartó leállást okozhat. Ez viszont jelentős anyagi hatással járhat, különösen, ha a sérült reaktorfedelet nem lehet javítani, vagyis annak teljes kicserélésére van szükség.
Mindennek tükrében ugyanakkor az sem véletlen, hogy európai társaihoz hasonlóan az OAH is az eset intenzív tanulmányozásába kezdett (Európában mintegy 150 nyomott vizes erőmű – köztük a paksi – működik). Ugyanis mint ahogy Tóth András kifejtette, bár a paksi erőmű – lévén szovjet konstrukció – szerkezetileg jelentősen eltér az amerikaiaktól, a Davis-Besse-i eset mégis óvatosságra int.
Különösen, hogy az NRC szerint két kisebb, ám hasonló korróziófoltot találtak a reaktortartály egyéb területein is, ami viszont felveti a primer kör hűtővizébe kevert, s Pakson is alkalmazott bórsav (ez a neutronok elnyelését szolgálja) szerepét. Tóth András tájékoztatása szerint az OAH ezért a Paksi Atomerőmű Rt.-vel is felveszi az ügyben a kapcsolatot.
Egyetértett Tóth András szavaival Németh Gábor, a Paksi Atomerőmű Rt. lapunknak nyilatkozó karbantartási igazgatója. Németh Gábor hangsúlyozta, hogy az amerikai eset kizárólag termelésbiztonsági kérdéseket vetett fel, a nukleáris biztonság a Davis-Besse-i erőműben pillanatnyilag sem forgott kockán. “Hasonlóképp a magyar lakosságnak sincsen semmiféle félnivalója, különösen, hogy a Pakson alkalmazott biztonsági standardok bizonyos szempontból még az amerikaiakat is lepipálják. Nálunk például a hatósági előírás szerint négyévente kell a reaktorfedelet tüzetesen átvizsgálni, amit kiegészít az évente végrehajtott indirekt kontroll.” (Az Egyesült Államokban 10 évente kötelező az átvizsgálás).
Németh Gábor szerint a Davis-Besse-ihez hasonló mértékű károsodás kialakulásának nálunk ezért jóval kisebb az esélye, hiszen a bórsav korrózív hatására a paksi karbantartók különös figyelmet fordítanak.
Amerikai reaktorhiba: egyeztetés Pakssal is
Komoly rendellenességet fedeztek fel az Ohio állambeli Davis-Besse atomerőműben. Az ügy az ugyancsak nyomottvizes, ám némileg eltérő rendszerű Paksi Atomerőművet is érinti – írja a csütörtöki Magyar Hírlap.
Komoly rendellenességet fedeztek fel az Ohio állambeli Davis-Besse atomerőműben. Az aktív zónát (itt megy végbe a maghasadás) tartalmazó reaktortartályon jelentős, akár súlyos üzemzavart is okozható károsodásra bukkantak. Az ügy az ugyancsak nyomottvizes, ám némileg eltérő rendszerű Paksi Atomerőművet is érinti.
Bár pánikot nem, jó adag riadalmat azonban keltett amerikai szakmai berkekben, illetve az Egyesült Államok atomenergia-hivatalában (Nuclear Regulatory Comission, NRC) az a rendellenesség, amelyet az Ohio állambeli Davis-Besse atomerőműben fedeztek fel egy rutinvizsgálat során. A helyzet komolyságát mi sem mutatja jobban, mint hogy az NRC április 4-én köriratban szólította fel a davis-besseihez hasonló rendszerű amerikai atomerőművek üzemeltetőit rendkívüli ellenőrzés elvégzésére (a kontroll eredményeit holnapig kell az erőműveknek benyújtaniuk). Lapunk értesülései szerint az amerikai erőmű esete áttételesen Paksot is érinti. Az egyetlen magyar atomerőműben is azon bórsavat használják ugyanis hűtő-, illetve moderátoranyagként, amely az NRC sejtései szerint a davis-bessei gondokat okozta.
Ennek tükrében viszont nem véletlen, hogy a magyar szabályozó hatóság, az Országos Atomenergia-hivatal a napokban mindenképpen megkeresi a Paksi Atomerőmű Rt. illetékeseit.
Szakértők véleménye szerint az amerikai atomenergia-hivatal reakciója korántsem tekinthető eltúlzottnak. A kérdéses rendellenesség ugyanis egy rendkívül kényes helyen, a reaktortartály fedelén, a hegesztési varratoknál keletkezett, mégpedig egy 12-szer 18 centiméteres területű, a 15 centiméter vastag reaktorfedelet csaknem teljesen átütő korróziófolt formájában. Azaz az aktív zónát (itt játszódik le a maghasadás folyamata) tartalmazó reaktortartályon kis híján tömítetlenség keletkezett. Egy ilyetén tömítetlenségnek (prózaibban: lyuknak) viszont súlyos következményei lehettek volna: a legpesszimistább forgatókönyv esetén a primer kör radioaktívan szennyezett hűtővize “kiszökhetett” volna a reaktortartályból, s elönthette volna az atomerőmű egyes részeit.
Csernobili méretű katasztrófa ugyanakkor semmiképpen sem következhetett volna be – tájékoztatta lapunkat Tóth András, az Országos Atomenergia-hivatal (OAH) Nukleáris Biztonsági Igazgatósága főosztályvezetője. Egyrészt ugyanis a hűtővíz “szökése” esetén a nyomott vizes reaktorok automatikusan leállnak, vagyis az aktív zóna “túlfutása” (a láncreakció kontrollálhatatlanná válása) nem következhet be, másrészt pedig a reaktortartályon kívüli “második védelmi vonal”, az úgynevezett konténment (ez egy monolit vasbeton szerkezet, amely tulajdonképpen az atomerőmű alapstruktúrája) megakadályozza a sugárzó anyag szabadba jutását.
Tóth András szerint egy ilyen jellegű baleset ennek ellenére komoly következményekkel járhat. Szennyeződhet ugyanis az úgynevezett hermetikus tér (ez a konténment által bezárt, – mint neve mutatja – hermetikusan elzárt területe az atomerőműnek), ami akár hónapokig tartó leállást okozhat. Ez viszont jelentős anyagi hatással járhat, különösen, ha a sérült reaktorfedelet nem lehet javítani, vagyis annak teljes kicserélésére van szükség.
Mindennek tükrében ugyanakkor az sem véletlen, hogy európai társaihoz hasonlóan az OAH is az eset intenzív tanulmányozásába kezdett (Európában mintegy 150 nyomott vizes erőmű – köztük a paksi – működik). Ugyanis mint ahogy Tóth András kifejtette, bár a paksi erőmű – lévén szovjet konstrukció – szerkezetileg jelentősen eltér az amerikaiaktól, a Davis-Besse-i eset mégis óvatosságra int.
Különösen, hogy az NRC szerint két kisebb, ám hasonló korróziófoltot találtak a reaktortartály egyéb területein is, ami viszont felveti a primer kör hűtővizébe kevert, s Pakson is alkalmazott bórsav (ez a neutronok elnyelését szolgálja) szerepét. Tóth András tájékoztatása szerint az OAH ezért a Paksi Atomerőmű Rt.-vel is felveszi az ügyben a kapcsolatot.
Egyetértett Tóth András szavaival Németh Gábor, a Paksi Atomerőmű Rt. lapunknak nyilatkozó karbantartási igazgatója. Németh Gábor hangsúlyozta, hogy az amerikai eset kizárólag termelésbiztonsági kérdéseket vetett fel, a nukleáris biztonság a Davis-Besse-i erőműben pillanatnyilag sem forgott kockán. “Hasonlóképp a magyar lakosságnak sincsen semmiféle félnivalója, különösen, hogy a Pakson alkalmazott biztonsági standardok bizonyos szempontból még az amerikaiakat is lepipálják. Nálunk például a hatósági előírás szerint négyévente kell a reaktorfedelet tüzetesen átvizsgálni, amit kiegészít az évente végrehajtott indirekt kontroll.” (Az Egyesült Államokban 10 évente kötelező az átvizsgálás).
Németh Gábor szerint a Davis-Besse-ihez hasonló mértékű károsodás kialakulásának nálunk ezért jóval kisebb az esélye, hiszen a bórsav korrózív hatására a paksi karbantartók különös figyelmet fordítanak.
