close
A túlélésért küzdenek a kapcsolt termelők
Áram - Egyéb - Gáz - Távhő

A túlélésért küzdenek a kapcsolt termelők

Miközben Németország továbbra is ambiciózus tervekkel és támogatási politika mentén fejleszti a kapcsolt energiatermelést – azaz a hő és a villamos energia egyazon tüzelőanyag bázison, párhuzamosan történő termelését – itthon továbbra is szenved az iparág

2014-ben a kapcsolt technológiával termelt villamos energia részaránya 10,7 százalék volt. Ez egy éven belül közel 3 százalékos csökkenést jelent, amivel a szektor részesedése az 1990 körüli szintre süllyedt vissza – mutattak rá a Magyar Kapcsolt Energia Társaság (MKET) XVIII. éves szakmai konferenciáján a szakértők. A termelők közül egyre többen csatlakoznak a virtuális erőművekhez és vesznek részt a villamosenergia-rendszer egyensúlyának tartásában, ezzel biztosítva a technológia hazai túlélését. A konferencia résztvevői egyöntetűen egyetértettek abban, hogy amíg a kötelező átvétel időszaka alatt termelni kellett tudni, ma már ez kevés, és aki nem tud bekapcsolódni a rendszerszintű szoláltatásokba, az elbukik.

A Magyar Kapcsolt Energia Társaság tagvállalatainak adatszolgáltatása alapján a gázmotorok kihasználási óraszáma átlagosan évi 1700 óra, a nagyerőműveké pedig 3000 óra körül alakult tavaly, miközben az optimális éves üzemóra mennyiségének 7800-8000 között kellene alakulnia. A földgáz alapú kapcsolt energiatermelőket – ilyen a hazai portfólió 83 százaléka – elsősorban a magas gázköltségek, az alacsony villamosenergia-ár, a széntüzelést versenyképessé tevő alacsony szén-dioxid kvóta árak és a megújuló áramtermelés előretörése együttesen hozta nehéz helyzetbe Magyarországon és Európa szerte egyaránt.

„A szabályozás oldaláról továbbra is merev elzárkózás tapasztalható, mindenki igyekszik kitalálni valamit, kapaszkodni valamibe üzletileg, hogy a túlélését, az eszközök működését biztosítani tudja” – foglalta össze nyitó előadásában az elmúlt egy év történéseit Rudolf Viktor, a hazai kapcsolt termelőket összefogó MKET elnöke. Kiemelte: a termelők ugyanakkor egyre biztonságosabban mozognak a virtuális erőművek, szabályozóközpontok környékén, és a villamosenergia-rendszer kiegyenlítésében való részvétellel biztosítani tudják túlélésüket. „Szerencsére azt a rendszerirányító is megerősítette, hogy hasznos, korszerű és megbízható kiegyenlítő kapacitásokról van szó” – tette hozzá.

Jó hír a termelőknek, hogy ez a piac egyelőre megmaradni látszik a számukra. A szabályozói oldal képviselői a konferencián rámutattak: a kiserőművekre – köztük a kapcsoltan termelő egységekre – épülő szabályozóközpontok működése prioritás, ezek nélkül a rendszeregyensúly tekintetében könnyen fenntarthatatlan helyzet alakult volna ki, éppen ezért a szabályrendszerek alakításakor oda fognak figyelni arra, hogy ez a lehetőségek megmaradjon az üzemeltetők számára.

A szabályozási központok szerepének növekedését a számok is igazolják. Amíg 2010-ben az 1250 megawattnyi kiserőműves kapacitásnak alig 4 százaléka működött valamilyen virtuális erőművi szervezetben, addig 2014-ben az 1400 megawattnyi kiserőművi kapacitás 41 százaléka tagja volt valamilyen termelői közösségnek. A szakértők felhívták ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a regionális piacok és energiarendszerek összekapcsolása miatt sztenderdizálni kell a termékeket azért, hogy a hazai kiegyenlítő kapacitások a régiós és európai piacokon is megjelenhessenek.

Az eseményen előadást tartott Fiona Riddoch asszony, a kapcsolt energiatermelőket Európában tömörítő COGEN Europe szakmai szervezet főigazgatója, aki beszédében rámutatott: az európai Bizottság új kezdeményezése, az Európai Energia Unió 5 dimenziójából három – az energiahatékonyságot központba helyező, az ipari termelés dekarbonizációjára törekvő, valamint a kutatás-fejlesztést az energetikai versenyképesség fókuszába helyező – kifejezetten kedvez majd a kapcsolt energiatermelés terjedésének. Szerinte a technológia felértékelődését támogatja az is, hogy egyre inkább fontossá válik a hőtermelés kérdése, amire a kogeneráció valóban 21. századi alternatívát kínál.