Félelmetes gyorsasággal kapaszkodik a világvállalatok ranglétráján az azeri SOCAR, és úgy tűnik, 2013 az előző két évnél is eseménydúsabb lesz számára. Az állami olajcég az orosz gázóriás Gazprom babérjaira tör.
2013 legnagyobb gázvezeték-eseménye az azeri Sah Deniz konzorcium döntése lesz, amikor legkésőbb júniusban kiderült, melyik társaság szállíthatja a gázmező gázát Európába. A versengés eseményeit az Energiainfo végigkövette és követni is fogja.
A déli gázfolyosó legnagyobb esélyesének tartott Trans-Adriatic Pipeline (TAP) a támogatói szerint jóval ésszerűbb megoldás, mint az Európai Unió Nabuccója, illetve annak módosított változata, a Nabucco-West. A végső döntésben nem csak gazdasági, hanem politikai érvek is jócskán vannak, de bárhogyan is alakul, a kulcsfontosságú cél, az orosz importtól való részleges elszakadás hamarosan megvalósul.
Baku többször jelezte, hogy mégis a Nabucco tetszene neki jobban, ez pedig ellentmond az ágazati spekulációknak, amelyek egy időben teljesen leírták a projektet, mondván, ésszerűtlen és soha sem fog megtérülni. Az azeri SOCAR olajvállalat, a Sah Deniz gázmező tulajdonosa és a tender irányítója jobbnak látja egyenesen Európa közepébe küldeni földgázát, mert a TAP-pal csak a déli részeket érinthetné. Beruházótársának, a brit BP-nek szintén lehet oka arra, hogy ne a TAP mellett tegye le a voksát, hiszen a kormány a Nabuccót támogatja az EU-val. Baku egyelőre technológiai megfontolásokról beszél a választásával kapcsolatban, de világos, hogy egyenesen Baumgartenbe juttatni az árut jobb megoldás, mint valahova délre. Ugyan volt szó arról, hogy a TAP-pal együtt Olaszországban is épülne egy gázelosztó állomás, ám nyilvánvaló, hogy ez egy bonyolultabb megoldás, a SOCAR nem is mutatott nagy érdeklődést az ötlet iránt.
A SOCAR egyébként rálépett a világvállalattá válás útjára az elmúlt másfél évben, kezdve azzal, hogy jelentősen megnövelte külföldi termelését, megalapította a Transz-Anatóliai vezetéket építő konzorciumot, egy törökországi finomító felhúzásán át olyan fontos európai fogyasztókkal kötött szerződésekig, mint Svájc vagy Ukrajna. Azerbajdzsán a következő évtizedben minden kétséget kizáróan az egyik legfontosabb energiaszereplő lesz az európai és közép-ázsiai térségben, Oroszország nem kis bosszúságára. Az, hogy a korábbi szovjet tagállam most a nagy medvét annak legfontosabb piacain veszélyezteti, kifejezett örömére válik a bakui vezetésnek.
Az orosz Gazprom eközben a Déli Áramlatot igyekszik megépíteni hasonló útvonalon, ugyanazzal a céllal. A versenyfutásban alulmaradhat, mert mint azt már több elemző kifejtette, nem lehet tudni, milyen gázzal tölti majd meg a cég a vezetékeket. Az Északi Áramlat sikere valószínűleg nem fog déli testvérén tükröződni, pláne akkor, ha az azeri-brit-EU-s projekt hamarabb elkészül.
A SOCAR a Gazprom babérjaira tör
Félelmetes gyorsasággal kapaszkodik a világvállalatok ranglétráján az azeri SOCAR, és úgy tűnik, 2013 az előző két évnél is eseménydúsabb lesz számára. Az állami olajcég az orosz gázóriás Gazprom babérjaira tör.
2013 legnagyobb gázvezeték-eseménye az azeri Sah Deniz konzorcium döntése lesz, amikor legkésőbb júniusban kiderült, melyik társaság szállíthatja a gázmező gázát Európába. A versengés eseményeit az Energiainfo végigkövette és követni is fogja.
A déli gázfolyosó legnagyobb esélyesének tartott Trans-Adriatic Pipeline (TAP) a támogatói szerint jóval ésszerűbb megoldás, mint az Európai Unió Nabuccója, illetve annak módosított változata, a Nabucco-West. A végső döntésben nem csak gazdasági, hanem politikai érvek is jócskán vannak, de bárhogyan is alakul, a kulcsfontosságú cél, az orosz importtól való részleges elszakadás hamarosan megvalósul.
Baku többször jelezte, hogy mégis a Nabucco tetszene neki jobban, ez pedig ellentmond az ágazati spekulációknak, amelyek egy időben teljesen leírták a projektet, mondván, ésszerűtlen és soha sem fog megtérülni. Az azeri SOCAR olajvállalat, a Sah Deniz gázmező tulajdonosa és a tender irányítója jobbnak látja egyenesen Európa közepébe küldeni földgázát, mert a TAP-pal csak a déli részeket érinthetné. Beruházótársának, a brit BP-nek szintén lehet oka arra, hogy ne a TAP mellett tegye le a voksát, hiszen a kormány a Nabuccót támogatja az EU-val. Baku egyelőre technológiai megfontolásokról beszél a választásával kapcsolatban, de világos, hogy egyenesen Baumgartenbe juttatni az árut jobb megoldás, mint valahova délre. Ugyan volt szó arról, hogy a TAP-pal együtt Olaszországban is épülne egy gázelosztó állomás, ám nyilvánvaló, hogy ez egy bonyolultabb megoldás, a SOCAR nem is mutatott nagy érdeklődést az ötlet iránt.
A SOCAR egyébként rálépett a világvállalattá válás útjára az elmúlt másfél évben, kezdve azzal, hogy jelentősen megnövelte külföldi termelését, megalapította a Transz-Anatóliai vezetéket építő konzorciumot, egy törökországi finomító felhúzásán át olyan fontos európai fogyasztókkal kötött szerződésekig, mint Svájc vagy Ukrajna. Azerbajdzsán a következő évtizedben minden kétséget kizáróan az egyik legfontosabb energiaszereplő lesz az európai és közép-ázsiai térségben, Oroszország nem kis bosszúságára. Az, hogy a korábbi szovjet tagállam most a nagy medvét annak legfontosabb piacain veszélyezteti, kifejezett örömére válik a bakui vezetésnek.
Az orosz Gazprom eközben a Déli Áramlatot igyekszik megépíteni hasonló útvonalon, ugyanazzal a céllal. A versenyfutásban alulmaradhat, mert mint azt már több elemző kifejtette, nem lehet tudni, milyen gázzal tölti majd meg a cég a vezetékeket. Az Északi Áramlat sikere valószínűleg nem fog déli testvérén tükröződni, pláne akkor, ha az azeri-brit-EU-s projekt hamarabb elkészül.
