A múlt héten a megújuló források és az energiahatékonyság ösztönzésére vonatkozóan közzétett sarokszámok arra engednek következtetni, hogy a kormányzat a tervezés során felvázolt három lehetséges scenárió közül, a költségek minimalizálását célzó forgatókönyvet készül megvalósítani – derül ki az energiainfo.hu gyors helyzetelemzéséből. A munkahelyteremtő és a klímaszcenárió 2000, illetve 2500 milliárd forint támogatásigényt jelzett, szemben a 418 milliárd forintra kalkulált legkisebb költséggel. Ugyanakkor valószínűleg majd csak a végső stádiumban dől el a hő- és áramtermelés közötti hangsúlyok kérdése, illetve a várható KÁT-támogatás figyelembe vett, elfogadott mértéke.
Az elmúlt héten a jelek szerint célegyenesbe érkezett a megújuló energia új támogatási rendszerének kidolgozása. A Nemzetgazdasági Minisztérium és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium illetékesei több fórumon is jelezték, hogy a végső stádiumba érkezett egyrészt a Megújuló Energia Nemzeti Cselekvési Terv (NCsT), másrészt az Új Széchenyi Terv (ÚSzT) előkészítése. Kialakultak a sarokszámok, amelyek mentén várhatóan megvalósulnak a következő évtized fejlesztései, a vonatkozó uniós irányelvekkel, illetve hazai vállalásainkkal összhangban.
Alapvetően két területen kell megfelelnünk az EU energia és klímapolitikai célkitűzéseinek. Az egyik ezek közül az energiahatékonyság növelése, amelyet a 2006/32/EU irányelv rögzít, és évi 1/%- mértékű energiafelhasználás csökkentést irányoz elő a tagállamoknak 2010-ig. Idén márciusban született kormányhatározat a módosított energiahatékonysági cselekvési tervről, amely évi 6,4 Petajoule energia felhasználás csökkenést kíván elérni 30 intézkedés révén.
A másik terület, amelynek alapos kimunkálása nemcsak hazánkat állította komoly kihívás elé, a megújuló forrásból előállított energia támogatásának ügye, a 2009/28/EK irányelv értelmében. Az irányelv kimondja a bioüzemanyagok kötelezően elérendő 10%-os részarányát, illetve rögzíti az egyes országokkal egyeztetett, elérendő megújuló energia részarányokat – 13%-os mértéket Magyarország tekintetében â a 20%-os uniós átlagos részarány eléréséhez 2020-ig.
Az előzetesen közreadott sarokszámok szerint 820-850 milliárd forint állami támogatás várható az energiahatékonyság növelését célzó beruházások ösztönzésére. Ugyanakkor a 2020-ig terjedő időszak megújuló energia hasznosításának elősegítése 400-450 milliárd forinttal kalkulál a beruházási támogatások körében. Összesen tehát nagyjából 1300 milliárd forint állami támogatásról van szó a beruházásokat illetően. A támogatások forrásaként a tervek jelentős mértékű, 800 milliárd forintos EU társfinanszírozással számolnak, továbbá 400-450 milliárd forint széndioxid kvótaértékesítésből származó bevétellel. Az épületenergetika hazai finanszírozására szánt 70 milliárd forint az utolsó tétel a mérleg másik serpenyőjében.
A támogatások főleg az Új Széchenyi Terv januárban napvilágot látó pályázataiban öltenek majd testet. Az ÚSzT hét kitörési pontra épít, amelyek között a zöld gazdaság önállóan is megjelenik, továbbá az egészségipar, az otthonteremtés és a tranzitgazdaság szektorokban is markánsan megjelenik az energetika.
Természetesen a szükséges beruházások összértéke ennél jóval magasabb, a tervek szerint a támogatási összegek négyszeresét kitevő magánbefektetés mozdul majd meg a projektekben, tehát összesen évi 650 milliárd forint a következő tíz évben.
A helyzet ismeretében ez a tőkeigény nem igazán meglepő. Ha csak a megújuló energiát nézzük, akkor azt látjuk, hogy tetemes ösztönzéssel sikerült a jelenlegi 6,4%-os részarányt elérni. Ennek megduplázása viszont fokozott nehézségekbe ütközik a jövőben, miután a növekedés gerincét adó biomassza hasznosítás további lehetőségei nem korlátlanok.
A megújuló NCsT végső forgatókönyve még nem ismert pontosan, de a MEH előkészítő alapkutatásai során vázolt szcenáriók segíthetnek a tájolásban. Az uniós Green-X modellre épített szcenáriók három eltérő célfüggvénnyel dolgoztak: a költségek minimalizálása, a munkahelyteremtés maximalizálása, végül az üvegházhatású gázok kibocsátásának legnagyobb mérséklése. Az említett szcenáriók jelentősen eltérő források használatára, ennek megfelelően eltérő energiatermelő kapacitások létesítésére helyezték a hangsúlyt. A munkahelyteremtő szcenárió 200 ezer munkaévet, 5100 kilotonna éves ÜHG kibocsátás csökkenést hozna a konyhára, szemben a âklímaszcenárióâ 75 ezer munkaévével és évi 7100 kilotonna elkerült ÜHG kibocsátásával. Az előbbi főleg a napenergia hasznosítás révén, az utóbbi jelentősebb szélenergia hasznosítással érhető el.
A múlt héten közzétett, fent említett sarokszámok arra engednek következtetni, hogy az első, vagyis a költségek minimalizálására törekvő szcenárióhoz közeli forgatókönyvre készül a kormányzat. A munkahelyteremtő és a klímaszcenárió 2000, illetve 2500 milliárd forint támogatásigényt jelzett, szemben a 418 milliárd forintra kalkulált legkisebb költséggel.
Fontos megjegyezni, hogy utóbbi számok a teljes támogatásigényre vonatkoznak, vagyis a beruházási és üzemeltetési támogatások összegére. Ne feledjük, hogy a megújuló energiák magánberuházásait döntően a KÁP és utódja, a KÁT ösztönzők, ebből a szempontból üzemeltetési támogatások inspirálták.
A 2020-ig terjedő NCst számára mindenesetre nagyobb elvi mozgásteret jelent, hogy az új szabályok értelmében a 13%-os részarány nem a villamosenergiára vonatkozik, hanem a bruttó végső fogyasztásra. Ebben egyrészt a hőszolgáltatás is benne van, másrészt alacsonyabb a vetítési alap is, hiszen az átalakítási veszteségek utáni végső energia felhasználásról van szó. Ennek megfelelően 107 Petajoule előállítása a feladat megújuló forrásokból 2020-ra. (Az elmúlt évek teljes primer energiahordozó igénye átlagosan 1200 Petajoule körül alakult.)
Valószínűleg a végső simítások során dől el a hő- és áramtermelés közötti hangsúlyok kérdése, illetve a várható KÁT-támogatás figyelembe vett, elfogadott mértéke.
Az év végéig nemcsak az NCsT-t kell véglegesítenie a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak â Brüsszelben már július óta várják -, hanem az energiastratégiát is el kellene készíteni, ez pedig a Nemzetgazdasági Minisztérium feladata.
A stratégiai jellegű megfontolásokból annyi világos, hogy a gazdasági növekedés és foglalkoztatottság támogatása, az ellátásbiztonság növelése (importfüggőség csökkentése), a hatékonyság növelése és a megújuló források hasznosítása állnak a centrumban.
Ami az NCsT-t illeti, talán nem baj, ha nem élvez túlzott prioritást a munkahelyteremtés, hiszen számos mediterrán ország példája inthet óvatosságra, ahol az energiaszektoron túli nemzetgazdasági szempontok alapján nem igazolódtak a nagy ívű és költséges zöldmunkahely projektek. Klímavédelmi aspektusból viszont érdekes lehet annak felvetése, hogy ha a végső forgatókönyv távol esik az ÜHG kibocsátás lehetséges minimalizálásától, akkor mennyiben környezetbarát módon költünk el 800-900 milliárd forintot.
A zöldgazdaság projekt még így is lehet értelmes, ha a támogatások révén versenyképes technológiák fejlesztése valósul meg. Ez a szempont eddig nem túl gyakran került előtérbe, de talán még nem késő felhívni rá a figyelmet.
A legkisebb költség elvét követheti a kormány a megújulók és a hatékonyság ösztönzésében
A múlt héten a megújuló források és az energiahatékonyság ösztönzésére vonatkozóan közzétett sarokszámok arra engednek következtetni, hogy a kormányzat a tervezés során felvázolt három lehetséges scenárió közül, a költségek minimalizálását célzó forgatókönyvet készül megvalósítani – derül ki az energiainfo.hu gyors helyzetelemzéséből. A munkahelyteremtő és a klímaszcenárió 2000, illetve 2500 milliárd forint támogatásigényt jelzett, szemben a 418 milliárd forintra kalkulált legkisebb költséggel. Ugyanakkor valószínűleg majd csak a végső stádiumban dől el a hő- és áramtermelés közötti hangsúlyok kérdése, illetve a várható KÁT-támogatás figyelembe vett, elfogadott mértéke.
Az elmúlt héten a jelek szerint célegyenesbe érkezett a megújuló energia új támogatási rendszerének kidolgozása. A Nemzetgazdasági Minisztérium és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium illetékesei több fórumon is jelezték, hogy a végső stádiumba érkezett egyrészt a Megújuló Energia Nemzeti Cselekvési Terv (NCsT), másrészt az Új Széchenyi Terv (ÚSzT) előkészítése. Kialakultak a sarokszámok, amelyek mentén várhatóan megvalósulnak a következő évtized fejlesztései, a vonatkozó uniós irányelvekkel, illetve hazai vállalásainkkal összhangban.
Alapvetően két területen kell megfelelnünk az EU energia és klímapolitikai célkitűzéseinek. Az egyik ezek közül az energiahatékonyság növelése, amelyet a 2006/32/EU irányelv rögzít, és évi 1/%- mértékű energiafelhasználás csökkentést irányoz elő a tagállamoknak 2010-ig. Idén márciusban született kormányhatározat a módosított energiahatékonysági cselekvési tervről, amely évi 6,4 Petajoule energia felhasználás csökkenést kíván elérni 30 intézkedés révén.
A másik terület, amelynek alapos kimunkálása nemcsak hazánkat állította komoly kihívás elé, a megújuló forrásból előállított energia támogatásának ügye, a 2009/28/EK irányelv értelmében. Az irányelv kimondja a bioüzemanyagok kötelezően elérendő 10%-os részarányát, illetve rögzíti az egyes országokkal egyeztetett, elérendő megújuló energia részarányokat – 13%-os mértéket Magyarország tekintetében â a 20%-os uniós átlagos részarány eléréséhez 2020-ig.
Az előzetesen közreadott sarokszámok szerint 820-850 milliárd forint állami támogatás várható az energiahatékonyság növelését célzó beruházások ösztönzésére. Ugyanakkor a 2020-ig terjedő időszak megújuló energia hasznosításának elősegítése 400-450 milliárd forinttal kalkulál a beruházási támogatások körében. Összesen tehát nagyjából 1300 milliárd forint állami támogatásról van szó a beruházásokat illetően. A támogatások forrásaként a tervek jelentős mértékű, 800 milliárd forintos EU társfinanszírozással számolnak, továbbá 400-450 milliárd forint széndioxid kvótaértékesítésből származó bevétellel. Az épületenergetika hazai finanszírozására szánt 70 milliárd forint az utolsó tétel a mérleg másik serpenyőjében.
A támogatások főleg az Új Széchenyi Terv januárban napvilágot látó pályázataiban öltenek majd testet. Az ÚSzT hét kitörési pontra épít, amelyek között a zöld gazdaság önállóan is megjelenik, továbbá az egészségipar, az otthonteremtés és a tranzitgazdaság szektorokban is markánsan megjelenik az energetika.
Természetesen a szükséges beruházások összértéke ennél jóval magasabb, a tervek szerint a támogatási összegek négyszeresét kitevő magánbefektetés mozdul majd meg a projektekben, tehát összesen évi 650 milliárd forint a következő tíz évben.
A helyzet ismeretében ez a tőkeigény nem igazán meglepő. Ha csak a megújuló energiát nézzük, akkor azt látjuk, hogy tetemes ösztönzéssel sikerült a jelenlegi 6,4%-os részarányt elérni. Ennek megduplázása viszont fokozott nehézségekbe ütközik a jövőben, miután a növekedés gerincét adó biomassza hasznosítás további lehetőségei nem korlátlanok.
A megújuló NCsT végső forgatókönyve még nem ismert pontosan, de a MEH előkészítő alapkutatásai során vázolt szcenáriók segíthetnek a tájolásban. Az uniós Green-X modellre épített szcenáriók három eltérő célfüggvénnyel dolgoztak: a költségek minimalizálása, a munkahelyteremtés maximalizálása, végül az üvegházhatású gázok kibocsátásának legnagyobb mérséklése. Az említett szcenáriók jelentősen eltérő források használatára, ennek megfelelően eltérő energiatermelő kapacitások létesítésére helyezték a hangsúlyt. A munkahelyteremtő szcenárió 200 ezer munkaévet, 5100 kilotonna éves ÜHG kibocsátás csökkenést hozna a konyhára, szemben a âklímaszcenárióâ 75 ezer munkaévével és évi 7100 kilotonna elkerült ÜHG kibocsátásával. Az előbbi főleg a napenergia hasznosítás révén, az utóbbi jelentősebb szélenergia hasznosítással érhető el.
A múlt héten közzétett, fent említett sarokszámok arra engednek következtetni, hogy az első, vagyis a költségek minimalizálására törekvő szcenárióhoz közeli forgatókönyvre készül a kormányzat. A munkahelyteremtő és a klímaszcenárió 2000, illetve 2500 milliárd forint támogatásigényt jelzett, szemben a 418 milliárd forintra kalkulált legkisebb költséggel.
Fontos megjegyezni, hogy utóbbi számok a teljes támogatásigényre vonatkoznak, vagyis a beruházási és üzemeltetési támogatások összegére. Ne feledjük, hogy a megújuló energiák magánberuházásait döntően a KÁP és utódja, a KÁT ösztönzők, ebből a szempontból üzemeltetési támogatások inspirálták.
A 2020-ig terjedő NCst számára mindenesetre nagyobb elvi mozgásteret jelent, hogy az új szabályok értelmében a 13%-os részarány nem a villamosenergiára vonatkozik, hanem a bruttó végső fogyasztásra. Ebben egyrészt a hőszolgáltatás is benne van, másrészt alacsonyabb a vetítési alap is, hiszen az átalakítási veszteségek utáni végső energia felhasználásról van szó. Ennek megfelelően 107 Petajoule előállítása a feladat megújuló forrásokból 2020-ra. (Az elmúlt évek teljes primer energiahordozó igénye átlagosan 1200 Petajoule körül alakult.)
Valószínűleg a végső simítások során dől el a hő- és áramtermelés közötti hangsúlyok kérdése, illetve a várható KÁT-támogatás figyelembe vett, elfogadott mértéke.
Az év végéig nemcsak az NCsT-t kell véglegesítenie a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak â Brüsszelben már július óta várják -, hanem az energiastratégiát is el kellene készíteni, ez pedig a Nemzetgazdasági Minisztérium feladata.
A stratégiai jellegű megfontolásokból annyi világos, hogy a gazdasági növekedés és foglalkoztatottság támogatása, az ellátásbiztonság növelése (importfüggőség csökkentése), a hatékonyság növelése és a megújuló források hasznosítása állnak a centrumban.
Ami az NCsT-t illeti, talán nem baj, ha nem élvez túlzott prioritást a munkahelyteremtés, hiszen számos mediterrán ország példája inthet óvatosságra, ahol az energiaszektoron túli nemzetgazdasági szempontok alapján nem igazolódtak a nagy ívű és költséges zöldmunkahely projektek. Klímavédelmi aspektusból viszont érdekes lehet annak felvetése, hogy ha a végső forgatókönyv távol esik az ÜHG kibocsátás lehetséges minimalizálásától, akkor mennyiben környezetbarát módon költünk el 800-900 milliárd forintot.
A zöldgazdaság projekt még így is lehet értelmes, ha a támogatások révén versenyképes technológiák fejlesztése valósul meg. Ez a szempont eddig nem túl gyakran került előtérbe, de talán még nem késő felhívni rá a figyelmet.
