Nyomás alatt a gáz és áramárak is

Nyomás alatt a gáz és áramárak is

Nemcsak a vĂŠgfelhasznĂĄlĂłi gĂĄzĂĄrak, de akĂĄr az ĂĄramĂĄrak 10-15 szĂĄzalĂŠkos emelkedĂŠsĂŠt is szĂźksĂŠgessĂŠ teheti a lĂ­biai zavargĂĄsok miatti olajĂĄremelkedĂŠs. A LĂ­bia nagyjĂĄbĂłl 1,4 milliĂł hordĂłs napi exportjĂĄbĂłl eddig legalĂĄbb 3-400
ezer hordĂł esett ki a zavargĂĄsok nyomĂĄn, ĂŠs az eszkalĂĄlĂłdĂł helyzetben az
olajvĂĄllalatok sorra menekĂ­tik ki alkalmazottaikat a veszĂŠlyzĂłnĂĄkbĂłl. A
termelés átmeneti szünetelése mellett számolni kell a kitermelő
berendezĂŠsek ĂŠs az infrastruktĂşra esetleges kĂĄrosodĂĄsĂĄval is az egyre
elkeseredettebb polgĂĄrhĂĄborĂşban – emlĂŠkeztet Drucker GyĂśrgy, az energiainfo.hu vezető elemzője.

Az arab világ tovaterjedő felkelései alaposan felkavarták az észak-afrikai és közel-keleti régiók életét. A tunéziai és egyiptomi, illetve bahreini események nyomán január végére a Brent kőolaj árjegyzése 100 dollár fölé emelkedett hordónként.

Ekkor pedig még valójában semmi sem történt a világ kőolaj ellátásával, tehát a piacok a jelentős szállítási útvonalnak minősülő Szuezi-csatorna lehetséges kiesését, valamint a válság átterjedésének kockázatát árazták csak be.

Jelentősen megváltozott azonban kisvártatva a helyzet a líbiai események folytán, aminek következtében február utolsó hetében már 110 dollár fölé emelkedett a Brent jegyzésár, a napközbeni kereskedés során 119 dolláros kötést is regisztrálva szerdán. Az időközben erősen szétnyílt olló az észak-amerikai WTI és az európai Brent árak között visszaszűkül, a héten már a WTI is 100 dolláros hordónkénti ár felett tartózkodott.
Amíg Egyiptom olajtermelése a saját hazai fogyasztást fedezi, s így nem játszik lényeges szerepet a világ kőolaj ellátásában, Líbia szénhidrogénipara számottevően alakítja a globális kínálatot. Az évi 12 milliárd köbméter földgázt Olaszországba szállító tenger alatti Greenstream földgázvezeték leállása sem csekély kiesés, de az igazi gond az olajszállítások leállása.

Líbia nagyjából 1,4 millió hordós napi exportjából eddig legalább 3-400 ezer hordó esett ki a zavargások nyomán, és az eszkalálódó helyzetben az olajvállalatok sorra menekítik ki alkalmazottaikat a veszélyzónákból. A termelés átmeneti szünetelése mellett számolni kell a kitermelő berendezések és az infrastruktúra esetleges károsodásával is az egyre elkeseredettebb polgárháborúban.

Mindeközben a világ olajigénye töretlen, így hát könnyen elkövetkezhet az igazság pillanata Szaúd-Arábia számára. A szaúdi tartalék kapacitások sokat vitatott elméleti kérdése most napokon belül gyakorlativá válhat, hiszen Szaúd-Arábia nemcsak a saját politikai stabilitása felől biztosította a világot, hanem arról is, hogy szükség esetén pótolja a kieső mennyiségeket. A belpolitikai nyugalmat 36 milliárd dollár szétosztásával próbálta az uralkodó erősíteni, a nagy kérdés az, hogy a globális export kieső másfél százalékát képesek-e pótolni a szaúdi olajmezők, hiszen minden más exportőr az OPEC-en kívül és belül teljes kapacitással üzemel.
Könnyen bekövetkezhet tehát a 120 dolláros hordónkénti árszint elérése, ami komolyan visszavetheti a világgazdasági folyamatokat. Egyelőre még optimisták a globális fellegvárakban, az IMF képviselője szerint a világgazdaság 4,4%-al bővülhet, amennyiben az éves kőolaj átlagár 95 dollár körül alakul. A robusztus világgazdasági növekedés jóval inkább ellenáll az olajár emelkedésnek, mint a korábbi időszakokban, így már nem feltétlenül érvényes, hogy 10 dolláros hordónkénti árnövekedés fél százalékkal veti vissza a globális GDP-t.

Feltéve, hogy a jelenlegi árcsúcs átmenetinek bizonyul. Mert ha nem, akkor komoly gondok lehetnek. A Bank of America Merrill Lynch szerint 115 dolláros idei átlagár már az újabb recessziót jelentené. Ezzel nagyjából egybecseng a Deutsche Bank elemzése, amely szerint 120 dollárnál húzódik a határ, vagyis itt volna a világgazdasági növekedés inflexiós pontja, a globális GDP 5,5%-át elérő szinten. Emlékeztetőül: korábban a Deutsche Bank nagyjából 2016-ra tette a 175 dolláros szint elérését, ami a hagyományos nyersolaj gazdaság végső keresleti stádiumát jelenti szcenáriójában.

Mit jelenthet mindez MagyarorszĂĄg szĂĄmĂĄra?

A 2008-as visszaesĂŠs tapasztalatai nyomĂĄn nem szĂźksĂŠges rĂŠszletezni a vilĂĄggazdasĂĄgi recessziĂł ĂĄltalĂĄnos hazai kĂśvetkezmĂŠnyeit, az export kiesĂŠse nyomĂĄn beĂĄllĂł azonnali termelĂŠscsĂśkkenĂŠst.

Ami a 120 dollĂĄros olajĂĄr energiapiacra gyakorolt hatĂĄsĂĄt illeti, azonnali kĂśvetkezmĂŠnykĂŠnt ezt az Ăźzemanyag kutaknĂĄl ĂŠrzĂŠkelnĂŠnk, ahol a benzin ĂŠs gĂĄzolaj – minden mĂĄs hatĂĄstĂłl eltekintve – 400-420 forintos literenkĂŠnti ĂĄrat ĂŠrne el.

Feltéve természetesen, hogy a dollár forintárfolyama változatlan szinten marad. Mert ne feledjük, hogy hazánk számára lényeges különbség van a 2008-as olajár csúcs és a mai helyzet között. 2008-ban a rekord olajár idején 310-320 forintos benzinárat és 330-340 forintos gázolajárat tapasztalhattunk, miután akkor júliusban 150 forint alatt volt a dollár árfolyama, az éves átlagár sem érte el a 172 forintot. Az akkori világgazdasági keresleti sokkot nem utolsósorban a viszonylag alacsony dollárindex váltotta ki, amely jelentősen élénkítette az ázsiai keresletet. Most viszont a dollár nem gyenge, és a forint nem olyan erős sem a dollárral, sem az euróval szemben, mint akkoriban. Ha a közeljövőben a dollár árfolyama a 190-195 forintos régió felé mozdulna el, az jelentősen javítaná a helyzetet, ellenkező esetben, 200 forint feletti árfolyam esetén erősen romlana a kép. Zárójelben tesszük hozzá, hogy az olajkitettségen alapuló devizapiaci spekulációk pontosan a forint további gyengülését eredményezhetik.

A 120 dolláros hipotetikus olajár hosszabb időtávon a földgázárakat nyomná felfelé hazánkban. A hosszútávú import szerződés kilenc havi mozgó átlagolással követi az olajár változását. Ennek nyomán néhány napi olajár a jelzett szinten néhány fillérrel emelné a fajlagos import földgázárat, de hosszabb időszakra stabilizálódva 120 dollár körül hordónként azt jelentené, hogy év végére a jelenlegi 150-160 forintos szintről, 180-200 forintos köbméterenkénti tartományba kellene, hogy kerüljenek a végfogyasztói árak, ha minden változatlan marad.

Elvileg változhatna persze az importált földgáz árazása, a Deutsche Bank másik elemzése éppen azt feszegeti, hogy az olajindexálás értemét vesztette a jelen korszakban. Kérdés persze, hogy a Gazprom hajlandó lesz-e továbblépni mondjuk a spot árak súlyának növelése irányába a hosszútávú szerződésekben. Magyarország számára különösen érzékeny a kérdés, hiszen a legutóbbi kimutatások szerint a nálunk alkalmazott ár jóval felülmúlja az európai átlagot.
A tavalyi számok azt mutatják, hogy a 306 dolláros ezer köbméterenkénti európai átlag komoly szórást takar. Németország és Finnország 271 dolláros fajlagos áron vásárolt 2010-ben, az átlag körül alakult Románia és Ausztria 304 dolláros beszerzése és Hollandia 302 dolláros ára. Ugyanakkor Olaszország 331 dolláros, illetve Lengyelország 336 dolláros ezer köbméterenkénti árát is meghaladta a Magyarország esetében alkalmazott 348 dolláros ár. Ennél nagyobb fajlagos árat csak Görögország és Szlovákia fizet, utóbbi viszont a jelentős tranzitdíjjal enyhíti nyilván költségeit.

A földgáz költségek lehetséges csökkentése már csak azért is jótékony volna, mert a földgáz végfelhasználókon túlmenően az áramfogyasztók költségeit is felnyomná a tárgyalt olajár szcenárió. Tekintetbe véve a földgáztüzelésű erőművek részesedését a kiadott energiából, az elhúzódó olajválság nyomán emelkedő gázárak nagyjából 10-15% mértékű áramdíjemelést indukálnának, ami a végfogyasztói villanyszámlát 2-3 forinttal növelné.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy nem számítunk az észak-afrikai, illetve közel-keleti válság olyan elhúzódására, amelynek nyomán a fenti hipotetikus helyzet bekövetkezne, vagyis tartósan 120 dollár körüli szinten állna be a Brent, vagy még inkább a WTI tőzsdei jegyzése. Tekintsük ezt „fekete hattyúnak”, vagyis csekély valószínűségű, de jelentős kárral fenyegető veszélynek.