A tavaly nyárvégi 11-12 eurós megawattóránkénti árról, január elejére már 20 euró fölé emelkedett az azonnali piacon a gázár, és meg is maradt ezen a 20-22 eurós szinten. Az áremelkedést a felhasználás bővülése és a kemény tél magyarázza leginkább elemzők szerint. Ez némiképp rontja Magyarország alkupozícióját a hosszútávú orosz gázimport szerződés újratárgyalása ügyében, már ha szeretnénk újabb hosszútávú szerződést kötni.
A vártnál, és az előző éveknél is hidegebb tél is közrejátszot az igények emelkedése meleltt a gázárak duplázódásában, ahogyan az alacsony készletszinteknek is jutott némi szerep a drágulásban – emlékeztet Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője. A legfotnosabb ok azonban minden bizonnyal a felhasználás bővülése. A 2008-as válság után rohamosan visszaesett az európai földgázigény, de a számok azt mutatják 2015-ben elindult a felfutás a piacon, és a szakértők arra számítanak, hogy 2016-ban is tovább bővült a fogyasztás. Ez pedig magával hozta az árak felpattanását. Pletser Tamás megjegyzi, az amerikai LNG is hasonló árszinten mozog, így a tengerentúli import leginkább a diverzifikáció szempontjából lesz fontos az európai felhasználóknak, illetve segíthet fékezni, korlátozni a jelenlegi szinten az azonnali gázárakat, ha tovább nővekedne az európai felhaszálás, párhuzamosan az európai készletek kimerülésével.
Az áremelkedésnek Oroszország egyértelműen haszonélvezője. A Gazprom az elmúlt években nagyon sok hosszútávú szerződést alakított át, és az olajár alapú elszámolást az azonnali piachoz kötötték, ami most jól jön az orosz gázóriásnak, nem annyira a partnereinek. Látható – emlékeztet Pletser Tamás, hogy európai piaci részesedését a szerződések átalakításával adott árengedménnyel sikerült növelnie a Gazpromnak. Nyilvánvaló, hogy amennyiben újabb hosszútávú importszerződést akarunk kötni az orosz céggel, úgy a jelenlegi helyzet nem igazán kedvező. Amennyiben az árak az elemzői várakozásoknak megfelelően valóban ezen a szinten stabilizálódnak, úgy nem lesz egyszerű a 2018-as választások előtt további rezsicsökkentést végrehajtani a gázpiacon, hacsak nem a nagyfogyasztók rovására teszi ezt a kormány. Az igazsághoz tartozik, hogy az importútvonalak bővítésével, a németországi piacról történő nagyobb mennyiségű beszállítás lehetőségének kiépítésével javíthatunk ezen a helyzeten.
Megduplázódtak az azonnali gázárak Európában
A tavaly nyárvégi 11-12 eurós megawattóránkénti árról, január elejére már 20 euró fölé emelkedett az azonnali piacon a gázár, és meg is maradt ezen a 20-22 eurós szinten. Az áremelkedést a felhasználás bővülése és a kemény tél magyarázza leginkább elemzők szerint. Ez némiképp rontja Magyarország alkupozícióját a hosszútávú orosz gázimport szerződés újratárgyalása ügyében, már ha szeretnénk újabb hosszútávú szerződést kötni.
A vártnál, és az előző éveknél is hidegebb tél is közrejátszot az igények emelkedése meleltt a gázárak duplázódásában, ahogyan az alacsony készletszinteknek is jutott némi szerep a drágulásban – emlékeztet Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázipari elemzője. A legfotnosabb ok azonban minden bizonnyal a felhasználás bővülése. A 2008-as válság után rohamosan visszaesett az európai földgázigény, de a számok azt mutatják 2015-ben elindult a felfutás a piacon, és a szakértők arra számítanak, hogy 2016-ban is tovább bővült a fogyasztás. Ez pedig magával hozta az árak felpattanását. Pletser Tamás megjegyzi, az amerikai LNG is hasonló árszinten mozog, így a tengerentúli import leginkább a diverzifikáció szempontjából lesz fontos az európai felhasználóknak, illetve segíthet fékezni, korlátozni a jelenlegi szinten az azonnali gázárakat, ha tovább nővekedne az európai felhaszálás, párhuzamosan az európai készletek kimerülésével.
Az áremelkedésnek Oroszország egyértelműen haszonélvezője. A Gazprom az elmúlt években nagyon sok hosszútávú szerződést alakított át, és az olajár alapú elszámolást az azonnali piachoz kötötték, ami most jól jön az orosz gázóriásnak, nem annyira a partnereinek. Látható – emlékeztet Pletser Tamás, hogy európai piaci részesedését a szerződések átalakításával adott árengedménnyel sikerült növelnie a Gazpromnak. Nyilvánvaló, hogy amennyiben újabb hosszútávú importszerződést akarunk kötni az orosz céggel, úgy a jelenlegi helyzet nem igazán kedvező. Amennyiben az árak az elemzői várakozásoknak megfelelően valóban ezen a szinten stabilizálódnak, úgy nem lesz egyszerű a 2018-as választások előtt további rezsicsökkentést végrehajtani a gázpiacon, hacsak nem a nagyfogyasztók rovására teszi ezt a kormány. Az igazsághoz tartozik, hogy az importútvonalak bővítésével, a németországi piacról történő nagyobb mennyiségű beszállítás lehetőségének kiépítésével javíthatunk ezen a helyzeten.
