close
Atomenergia helyzetkép Európából, és a világból
Áram - Egyéb - Interjúk

Atomenergia helyzetkép Európából, és a világból

A paksi atomerőmű üzemidő-hosszabítása, illetve a nukleáris hulladéktárolás napirenden lévő kérdései újra meg újra felszítják a kedélyeket a nukleáris energia hívei és ellenzői közötti szembenállásban. Ez természetesen nem csak Magyarországon van így, világszerte eltérő és változó megítélésű az atomenergia békés célú felhasználásának kérdésköre. A fennállásának 50. évfordulóját tavaly ünneplő iparág története csakugyan nem zökkenőmentes. Eisenhower, az USA elnöke 1953. december 3-án tartotta nevezetes „Atomok a békéért” beszédét, és 1954-ben kapcsolták közcélú hálózatra az első atomerőművet Obnyinszkban, az akkori Szovjetunióban. Akkortájt még sokan azt gondolták, hogy az atomenergia térhódítása feleslegessé teszi az árammérőket. Számos baleset, illetve az ezek nyomán drámaian növelt biztonsági ráfordítások jócskán megdrágították azóta a nukleáris energiatermelés költségeit, amely azonban még mindig erősen versenyképes bármely más tüzelőanyaggal való összehasonlításban. Ugyanakkor számos országban jelentős ellenállás alakult ki a biztonsági kockázatok miatt, így a 80-as évekre megtorpant a fejlődés. Napjainkban viszont számos körülmény utal arra, hogy egyfajta atomreneszánsz következhet be.

A World Nuclear Association (WNA) adatai szerint jelenleg 441 atomreaktor működik a világ 31 országában, összesen 367 GW beépített villamos teljesítőképességgel. Tavaly az atomerőművekben 2 618 TWh villamos energiát termeltek, ami a világ összfelhasználásának mintegy 16%-át tette ki.

A világtendenciákat a következőképpen lehet jellemezni.

• A nukleáris erőművi kapacitás globális szinten állandóan nő, még ha nem is jelentős mértékben (12 országban mintegy 30 reaktor épül).
• A legtöbb új építés/megrendelés területe ázsiai ország.
• Jelentős további kapacitások várhatóak a meglévő reaktorok korszerűsítése nyomán.
• Az élettartam meghosszabbítási projektek csökkentik az új kapacitáslétesítési igényeket.

Az International Atomic Energy Agency (IAEA) – az ENSZ szakosított szervezete – jelentősen növelte előrejelzését a világ nukleáris energia kapacitásának alakulásáról A következő 15 évben legalább 60 új erőművet jósol, amely 430 GW teljesítőképességet jelent 2020-ra (130 GW-al magasabb érték mint a 2000-ben). A változást egy sor ország új tervei és projektjei indukálták, kölcsönhatásban a kiotói egyezmény kötelezettségeivel. 2020-ra az IAEA 17%-os részesedést jósol a villamosenergia termelésben világszinten.

Új létesítések

A legtöbb új reaktor létesítését a dinamikusan bővülő, és hevesen növekvő energiaigényű ázsiai gazdaságok vették tervbe. Legalább nyolc ország tervezi bővíteni meglévő erőműparkját (Oroszország, Kína, India, Pakisztán, Japán, Dél-Korea, Franciaország, Finnország).

Összességében mintegy 35 reaktor (37 000 MWe) áll tervezés alatt, és körülbelül ugyanennyi javaslatba hozva, illetve előkészítés alatt. A növekedő földgáz és kőolajárak, továbbá a széntüzelés klímavédelmi korlátai Európában és az USA-ban is új nukleáris létesítésekre sarkallnak.

Finnországban kiadták az építési engedélyt a 2009-ben üzembe helyezendő ötödik óriásblokkra. Oroszországban 2010-re 5 új, építés alatt lévő reaktor kerül üzembe, és 5 újabb reaktort terveznek a selejtezendők pótlására, illetve további 19 új erőművel bővítik a kapacitást 2020-ra, amivel a jelenlegi 20,8 GW teljesítőképesség 50 GW-ra nő. Ukrajna a Hmelnyick-2 és Rovno-4 blokkokat beindította 2004-ben, amelyek pótolják a kiesett csernobili energiát. Dél-Korea és Japán egyaránt alapvető szerepet szán a jövőre nézve is az atomenergiának, előbbi az építés alatt álló blokkon túl 8 másikat tervez (9 200 MW új kapacitás 2015-re), ezekből néhány ún. koreai újgenerációs (Advanced PWR) reaktor 1 400 USD/kW létesítési költséggel. Japánban jelenleg 3 blokk épül, és előrehaladott tervezés stádiumában 12 további erőmű (összesen 14 000 MW). Rendkívül ambiciózus terveket dédelget Kína, amely jelenleg mindössze 9 blokkal rendelkezik, de már épül 2 orosz nyomottvizes reaktor, és további nyolc nagy blokkot terveznek rendszerbe állítani sürgősen. A célkitűzés a jelenlegi 6 587 MW teljesítőképesség megnégyszerezése 2020-ra. A TaiPower szintén épít két új reaktort Lungmenben, Tajvanon. India ezalatt 9 blokkot épít és kíván átadni 2010-re. Irán nukleáris erőművének építését felfüggesztették 1979-ben, de 1995-ben létrejött egy orosz-iráni megállapodás a Busherben lévő 1000 MW nyomottvizes reaktor befejezéséről, amelynek építése előrehaladott, és további blokk is tervbe van véve.

Teljesítőképesség növelés

Számos ország él a kapacitásbővítés költséghatékony módjával, a meglévő teljesítőképesség felturbózásával. Az USA, Belgium, Svédország és Németország számos blokkja növelte ilyen módon kapacitását, Svájc 5 reaktorának kapacitását tornászták fel 12,3%-al. Az USA-ban 97 „uprate” került jóváhagyásra 1977 óta, ezek közül néhány 20%-os mértékű. Spanyolország 9 reaktor felturbózását tervezi 13% mértékű teljesítőképesség bővítés erejéig, 810 MW többletkapacitást eredményezve, ebből közel 520 MW már teljesült. Az Almarez erőmű kapacitását több mint 5%-al növelték mindössze 50 millió USD ráfordítással. Finnország nemrégiben korszerűsítette az Olkiluoto erőművet 1 680 MW értékre, 23% mértékű kapacitásnövekedést produkálva.

Üzemidő meghosszabbítás

A legtöbb atomerőmű eredetileg tervezett névleges élettartama 40 évig terjedt, de számos létesítmény műszaki értékelése olyan véleményeket alapozott meg az elmúlt évtizedekben, hogy sok közülük ennél tovább is működhet. Az USA-ban több mint 15 reaktor kapott engedélyt arra, hogy 60 évre meghosszabítsa működési engedélyét, Japánban pedig 70 éves engedélyeket vettek fontolóra. Az orosz kormány 2000-ben hosszabította meg az ország 12 legrégebbi erőművének eredetileg 30 éves élettartamát 15 évvel. Világszerte számos példa igazolja a reaktor fő részei (a nyomottvizes gőzfejlesztők, illetve a nehézvizes CANDU nyomócsövek) cseréjének műszaki-gazdasági megvalósíthatóságát. Ezek a megoldások annál is vonzóbbak, mert nem kell a várható új létesítés körüli ellenállással számolni. Másfelől gazdasági, szabályozási vagy politikai okokból idő előtti bezárásokra is kényszerült az ipar, az USA-ban ennélfogva 110-ről 103-ra csökkent a blokkok száma.

Az Energy Information Administration (EIA), az USA energiaügyi minisztériumának információs hivatala “International Energy Outlook 2005” című kiadványában azt állítja, hogy a beépített atomenergetikai kapacitás a 2002-es 360,2 GW-ról 2025-re 421,8 GW-ra fog emelkedni. Előrejelzésük szerint ebben az időszakban Nyugat-Európa teljes atomenergetikai kapacitása 31,9 GW-tal fog csökkenni 127 GW-ról 95,1 GW-ra. A csökkenés a fejlett piacokon – ideértve Nyugat-Európát, az Egyesült Államokat, Kanadát, Japánt és Ausztráliát – együttesen 16 GW-ot fog kitenni. Ezt azonban ellensúlyozza a 71,4 GW-os növekedés az ázsiai feltörekvő gazdaságokban és Kelet-Európa ill. a volt Szovjetunió átmeneti gazdaságaiban. Kínában várhatóan a 2002-es 2,2 GW-ról 26-ra nő az atomerőműi kapacitás, Indiában azonos időszak alatt 2,9-ről 15,3-ra Dél-Koreában pedig 13,7-ről 25,5-re nő a kapacitás. Az EIA becslése szerint az átmeneti gazdaságokban – Kelet-Európa ill. a volt Szovjetunió – 48,2 GW-ról 66,9 GW-ra növekedhet az atomerőművek kapacitása ebben az időszakban. A K
özel-Keleten, Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában mindenütt enyhe visszaesést jósolnak. A világ energiafogyasztása 57%-kal fog emelkedni 2002 és 2025 között, túlnyomórészt a feltörekvő gazdaságoknak köszönhetően. Az atomerőművekben termelt villamos-energia a 2002-es 2560 TWh-ról 3300 TWh-ra fog emelkedni 2025-re.

Az EIA korábban még az atomenergetika visszaesését jósolta világszerte, arra számítva, hogy csak kevés erőművet fognak építeni, és a tervezett élettartamuk végére érő régebbi erőműveket leállítják. Azóta viszont a nukleáris energetika kilátásai javultak, mivel a létező erőművek teljesítmény-kihasználási tényezői javultak, és a fejlett piacokon meg az átmeneti gazdaságokban várhatóan a legtöbb atomerőmű élettartamát meghosszabbítják.
A fosszilis energiahordozók árának növekedése és a Kiotói Jegyzőkönyv életbe lépése javítja az új nukleáris erőművek esélyeit.

A Nuclear Energy Agency (NEA), az Organization for Economic Co-operation and Development (OECD) szakügynöksége a most megjelent 2004-re vonatkozó adatokat tartalmazó Nuclear Energy Data (NED) kiadványban, az ún. Barna Könyvben azt közölte, hogy az OECD országok területén működő reaktorok száma csökkent, de a nukleáris villamosenergia-termelő kapacitás közel egy százalékkal, a megtermelt villamos energia mennyisége pedig több mint 4%-kal nőtt az elmúlt évben. Ezek alapján 2005 elején 17 OECD tagországban összesen 352 reaktorblokk üzemelt (a teljes taglétszám 30), héttel kevesebb, mint egy évvel korábban. Ennek ellenére mind a beépített kapacitás, mind pedig a megtermelt villamos energia mennyisége nőtt az előző évhez képest. Összességében az OECD országokban a villamos energia 23,5%-a atomerőművekből származik. Belgiumban, Svédországban, Franciaországban és Szlovákiában ez az arány 50% fölött volt. 2003-hoz képest több országban növekedett az atomerőművekből származó villamos energia részaránya: Kanadában, Franciaországban, Németországban, Magyarországon, Svédországban, Japánban regisztráltak növekedést.

2004 végén nyolc atomerőművi blokk állt építés alatt, mindösszesen 6600 MW beépítendő teljesítőképességgel, és további 19 darab, összesen 24100 MW teljesítőképességű blokk építésére van jelenleg szándék a szervezet országaiban. Ezek egy kivételével mind a csendes-óceáni régióban épülnének. A következő öt évben várhatóan 11 blokkot fognak leállítani (3100 MW összesített kapacitással), ezek közül hatot az Egyesült Királyságban.

OECD terület Blokkok száma Nukleáris energia termelése (TWh) Nukleáris részarány (%)
Összes 352
(világ összes: 440) 2 216,0 23,5
OECD Amerika 128 881,9 18,7
OECD Európa 153 940,4 29,2
OECD Pacifikum 71 393,7 26,7

Forrás: NEA Nuclear Energy Data 2005

Az európai országok fő nukleáris energia adatai

Ország Nukleáris áramtermelés Működő blokk Épülő blokk Tervezett blokk Javasolt blokk
TWh % db MWe db MWe db MWe db MWe
Belgium 44,9 55 7 5728 0 0 0 0 0 0
Bulgária 15,6 42 4 2722 0 0 0 0 1 1000
Csehország 26,3 31 6 3472 0 0 0 0 2 1900
Egyesült Királyság 73,7 19 23 11852 0 0 0 0 0 0
Finnország 21,8 27 4 2656 1 1600 0 0 0 0
Franciaország 426,8 78 59 63473 0 0 0 0 1 1600
Hollandia 3,6 3.8 1 452 0 0 0 0 0 0
Litvánia 13,9 72 1 1185 0 0 0 0 0 0
Magyarország 11,2 34 4 1755 0 0 0 0 0 0
Németország 158,4 32 17 20303 0 0 0 0 0 0
Románia 5,1 10 1 655 1 655 0 0 3 1995
Spanyolország 60,9 23 9 7584 0 0 0 0 0 0
Svájc 25,4 40 5 3220 0 0 0 0 0 0
Svédország 75,0 52 10 8904 0 0 0 0 0 0
Szlovákia 15,6 55 6 2472 0 0 0 0 2 840
Szlovénia 5,2 38 1 676 0 0 0 0 0 0

Oroszország 133,0 16 31 21743 4 3600 1 925 8 9375
Ukrajna 81,1 51 15 13168 0 0 2 1900 0 0
USA 788,6 20 103 97838 1 1065 0 0 2 2850
Világ összesen 2618,6 16 441 368 246 23 18 516 39 40 907 98 64 670

Forrás: World Nuclear Agency 29/9/2005

Megjegyzés: az áramtermelési adatok 2004-re vonatkoznak, a reaktor adatok 2005. szeptember végi állapotot tükröznek

Európai Unió

Az Európai Unió elmúlt néhány éve mintha már az atomreneszánsz lassú készülődése jegyében telt volna.

2002 novemberében Frits Bolkestein, a belső piacért és az adózásért felelős akkori EU biztos úgy ítélte meg, hogy Európa az energiapiac terén választás előtt áll, és kiemelte, hogy az atomenergia szerepe továbbra is döntő a hosszú távú szükségletek kielégítése terén. Érdemes akkori – az újabb olajárrobbanás megelőző időből származó – érvelését feleleveníteni.

Egy Londonban tartott beszédében paradoxként jellemezte az atomenergia helyzetét, amely nem kapja meg azt a politikai figyelmet, amit megérdemelne, ehelyett a nem minden esetben indokolt érzelmeken alapuló morális viták folynak róla. Természetesen nem magát az atomenergiát kell célnak tekinteni, hanem az EU két fontos céljának elérésében kell megfelelő szerephez juttatni.

Egyrészt műszaki hátteret biztosít az energia diverzifikációjának megvalósításában, ami a függőség csökkentéséhez szükséges, és segít megbirkózni a változékony olaj és gázárakkal, amelyeket viszont elsősorban az igények növekedése, és a kitermelés nehézsége szab meg. Jelenleg a szükségletek 41%-át az olaj, 22%-át a gáz, 16%-át a szén, 15%-át a nukleáris és 6%-át a megújuló energia elégíti ki. Ha semmit nem teszünk, akkor 2030-ra ez a következők szerint módosul: 38% olaj, 29% gáz, 19% szén alapú, 8% megújuló és csak 6% nukleáris.

A másik említett cél a környezetvédelem. A jelen helyzetben, amikor az olaj, a gáz és a szén szerepe túlnyomó, akkor a kiotói vállalások teljesíthetetlenek. Az atomenergia alkalmazása jelenleg 312 millió tonna széndioxidtól kíméli meg a Földet, ami az EU-ban a kibocsátott ÜHG gázok 7%-át teszi ki (kb. 75 millió gépkocsi kibocsátásának felel meg).

Bár az atomenergia hasznosításával bizonyos problémák felmerülnek, de azok mértéke csökkenőben van, és nem indokolja a teljes atomerőmű park leállítását, ahogyan azt néhány tagállam teszi. Úgy látta, hogy Európa választás előtt áll és a döntés jelentősen befolyásolja a következő generáció lehetőségeit.

Erre rímelt Loyola de Palacio asszony, az EU akkori közlekedési és energiaügyi biztosa is 2003 januárjában. Az Európai Unió nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy lemondjon az atomenergiáról, és ennélfogva növelni kell az atomerőművek biztonságát, és egységesíteni kell az európai szabványokat.

Ami az Unió bővítését illette, Loyola de Palacio vezénylete alatt a bővítési tervek kidolgozásánál figyelembe vették a nukleáris energetikát is. Közös eljárásrendszer tervét, amellyel megvalósíthatóak a nukleáris biztonsági alapelvek, illetve az Unió energiapolitikai prioritásai: bővítés, törvényi szabályozás, fenntartható fejlődés, és az egységes uniós piac.

Hiszen ne feledjük: a 2004. május elsejei bővítéssel tíz ország tizenkilenc üzemelő atomreaktora csatlakozott az Európai Unió (EU) akkor üzemelő 136 atomerőművi blokkjához. A csatlakozott tíz ország közül Litvániában, Szlovákiában, Szlovéniában, Csehországban és Magyarországon üzemel atomerőművi reaktor.

Az EU bővítése azonban nem csak a beépített atomerőművi kapacitás növekedését jelentette, hanem néhány atomreaktor leállítását is. A csatlakozási tárgyalásokon tett vállalások szerint Litvániának két üzemelő blokkját kell leállítania 2005-ben, illetve 2009-ben. Szlovákia hat blokkja közül is le kell állítani kettőt, 2006-ban és 2009-ben, igaz, további két blokk építés alatt állt.

Ezidőtájt már gyors ütemben érkeztek különbö
ző figyelmeztető jelzések. 2004 márciusában az Eurelectric – az európai villamosenergia-szolgáltatók érdekképviseleti szervezete – hangsúlyozta, hogy a villamosenergia-piac legfontosabb eleme az energia szolgáltatásának megbízhatósága. A 2003-as nagy amerikai és európai áramkimaradások hatására a szolgáltatók felszólították a döntéshozókat, hogy vegyék figyelembe a villamosenergia-rendszerek fenntartásához szükséges ösztönző eszközök fontosságát. Emellett kiemelték az “energetikai több lábon állás” fontosságát, a CO2 kibocsátás csökkentésének szükségességét, illetve azt, hogy az atomenergia iránti igény kiemelt figyelmet érdemel. Az USA Energy Information Agency (EIA) ekkoriban készült tanulmánya szerint, míg 2002-ben az EU a világ energiafogyasztásának 16 %-át adta, addig az ismert olajkészleteknek mindössze 0,6 %-át, illetve az ismert gázkészletek 2%-át birtokolja. Összességében az EU energia importőr, és 2020-ban várhatóan igényeinek kétharmadát kényszerül importból kielégíteni. Miközben 1991 és 2001 között 19%-kal nőtt az atomerőművekben megtermelt villamos energia mennyisége az EU-ban, a jövőben visszaesésre lehet számítani, ha bizonyos tagországok kitartanak az atomenergetika fokozatos leállítását szorgalmazó politikájuk mellett. A bővítés előtt nyolc tagország üzemeltetett atomerőműveket, ezek közül négy a fokozatos leállás mellett döntött, Finnország ezzel szemben bővíti atomerőművi parkját, Franciaország pedig új atomreaktorok építését fontolja. Az EU villamosenergia-termelésének mintegy 35%-a származik atomerőművekből, így ez a legnagyobb részesedésű termelési fajta – megelőzve a 29%-os szén, és a 15%-os részesedésű gázerőműveket. Az OECD energiaügynöksége, az International Energy Agency (IEA) 2003-ról szóló jelentése szerint az unió tizenöt tagországa 2544,9 TWh villamos energiát termelt, míg a fogyasztás 2574,4 TWh volt. Az import 235,3 TWh volt. Fosszilis energiahordozók elégetésével 1375 TWh-t, atomerőművekben 853,5 TWh-t, vízerőművekben 295,8 TWh-t állítottak elő, a geotermikus és egyéb források 17,6 TWh termelésére voltak elegendőek. Miközben az Unió villamosenergia-fogyasztása nő, és az ÜHG kibocsátást is csökkenteni kell, a megújuló energiaforrások nagyon kis mértékben járulnak hozzá az energiatermeléshez. Ezért felmerül a kérdés, hogy hogyan lesz így képes az EU kielégíteni energiaigényeit. Az IEA jelentés a nukleáris energetika alkalmazásának leállításáról azt mondta, hogy a leállítási programok nem minden ellentmondástól mentesek, sokan megkérdőjelezik, hogy a javasolt alternatívák – mint megújuló energiaforrások, megnövelt energiahatékonyság – képesek lennének a kapacitás-kiesést pótolni. Másik lehetőség a szén és kőolaj felhasználásának növelése, ez viszont ellentmondásba kerül a kiotói jegyzőkönyv előírásainak teljesítésével.

Az érem másik oldalán a vitathatatlan, és növekvő költségű műszaki-biztonsági megfontolások sorakoznak. Az Európai Bizottság szerint ésszerű feltevés, hogy 2025-ig az unió mostani területén működő 155 atomreaktorból 50-60-at le kell selejtezni. Ezt a folyamatot kívánná egységes stratégiával kezelni az EU, és mivel a Tanács még mindig nem jutott előbbre a nukleáris biztonságra és hulladékkezelésre vonatkozó jogszabályok megalkotásával, a Bizottság ajánlásokat szeretne addig is megfogalmazni az Euratom szerződés alapján. A pénzügyi vonzatok súlyát jelzi, hogy az atomerőművek leszerelése utáni rehabilitáció költsége akár a kezdeti beruházás összegének 10-15 százalékát is elérheti. Jelzésértékű, hogy az unió parlamentje november közepén döntött arról, miszerint Pozsony a bohunicei atomerőmű leállítandó blokkjainak leszerelését újabb 400 millió Euróval támogatja.

Mindenesetre Andris Piebalgs, aki 2004 óta az EU energiaügyi biztosa, Bolkestein és de Palacio nyomdokain halad. November elején a European Atomic Forum (Foratom) – a nukleáris ipar érdekképviselete – számára adott interjújában a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés veszélyeit és a klímavédelem követelményeit hangsúlyozta, amikor azt jósolta, hogy a nukleáris források hosszabb távon megőrzik szerepüket az energiahordozó struktúrában. Az EU nem írt elő a megújulókhoz hasonlóan kötelező részarányt a nukleáris energiaára, tekintetbe véve az unió megosztottságát – 13 nukleáris erőművel rendelkező tagállamból 5 moratóriumot hirdetett, vagy léptetett életbe, míg mások tovább fejlesztenek. Így a nukleáris energia részarányának kérdése a tagállamok döntési szintjén marad. Lássuk ezek után, hogy az egyes fontosabb európai országokban hogyan áll a nukleáris energia ügye.

Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyság nukleáris reaktorai

Reaktorok Típus Nettó MWe Kereskedelmi üzem
Dungeness A 1 & 2 Magnox 225 MWe 1965
Oldbury 1 & 2 Magnox 217 MWe 1968
Sizewell A 1 & 2 Magnox 210 MWe 1966
Wylfa 1 & 2 Magnox 490 MWe 1971-72
Dungeness B 1 & 2 AGR 555 MWe 1985-86
Hartlepool 1 & 2 AGR 605 MWe 1984-85
Heysham 1 & 2 AGR 575 MWe 1985-86
Heysham 3 & 4 AGR 625 MWe 1988-89
Hinkley Point B 1 & 2 AGR 610 MWe 1976-78
Hunterston B 1 & 2 AGR 595 MWe 1976-77
Torness 1 & 2 AGR 625 MWe 1988-89
Sizewell B PWR 1188 MWe 1995
Összesen (23) 11,852 MWe

Az Egyesült Királyság tipikus példája annak, hogy a komoly múlttal rendelkező nukleáris portfolió egyre inkább felértékelődik a fokozott klímavédelmi vállalások és elkötelezettségek következtében. Tony Blair miniszterelnök zászlajára tűzte a kibocsátás-csökkentés programját, és a megújuló energia minden támogatása mellett is ez a jelek szerint távlatilag egyfajta nukleáris reneszánszt von maga után, figyelembe véve a villamosenergia igényeket és árérzékenységet. Még 2002-ben Patricia Hewitt, akkori kereskedelmi és ipari miniszter ismertette egy széleskörű lakossági párbeszéd eredményeit, melynek során az energiapolitikáról kialakult közvéleményt vizsgálták. A felmérés szerint a légszennyezés problémája, és a globális felmelegedés fontosabb a lakosság számára, mint az árak alacsonyan tartása. Ugyanakkor a hagyományos megújuló források korlátozottsága és költségvonzatai következtében egyre több prominens politikus áll ki nyíltan az utóbbi időben az atomenergia mellett, egyenesen az atomenergia megújulóként való minősítésétől sem visszariadva
.
A British Energy (BE) szeptember 14-én bejelentette, hogy engedélyt kapott a Dungeness B atomerőmű két továbbfejlesztett gázhűtésű reaktorral (Advanced Gas-cooled Reactor – AGR) felszerelt blokkjának 10 évvel történő élettartam-hosszabbítására. Korábban a BE kijelentette, hogy a Dungeness élettartam-növelése részét képezi azon tervének, hogy a teljes, nyolc blokkból álló nagy-britanniai atomerőmű flottájának élettartamát meghosszabbítsák.

A jelenlegi döntés nélkül a Dungeness atomerőmű csak 2008-ig üzemelhetne. A jelenleg érvényes határozatok szerint a BE többi AGR atomerőművét a következő menetrend szerint kell leállítani: 2011-ben Hinkley Point B-1 és B-2-t, Hunterston B-1 és B-2-t, 2014-ben Hartlepool A-1 és A-2-t, Heysham A-1 és A-2-t, 2023-ban Heysham B-1 és B-2-t, illetve Torness-1 és Torness-2-t. A BE tulajdonában lévő Sizewell-B nyomottvizes atomerőmű 2035-ig üzemelhet.

Az Egyesült Királyság nemrégiben létrehozott Nukleáris Leszerelési Hatósága (Nuclear Decommisioning Authority – NDA) szeretne valódi haladást elérni a “nagy kockázatú létesítmények”, mint például Sellafield vagy Dounreay leszerelésében a következő öt év során, annak az új nemzeti stratégiai programnak megfelelően, amely 20 év alatt felszámo
lná a használaton kívüli brit kereskedelmi célú nukleáris telephelyeket. Az NDA azt is bejelentette, hogy eredeti, 2002-es becsléseivel ellentétben nem 48 milliárd, hanem 56 milliárd angol font lesz a brit létesítmények leszerelésének várható költsége, és ez az összeg a jövőben akár jelentősen is tovább nőhet. Az NDA szeretné továbbá meggyorsítani az országban található nyolc Magnox reaktor leszerelését, amelyek a hatvanas-hetvenes években épültek.

Belgium

Belgium nukleáris reaktorai

Reaktorok Model Nettó MWe First power
Doel 1 PWR 392.5 1974
Doel 2 PWR 392.5 1975
Doel 3 PWR 1006 1982
Doel 4 PWR 985 1985
Tihange 1 PWR 962 1975
Tihange 2 PWR 1008 1982
Tihange 3 PWR 1015 1985
Összesen (7) 5761 MWe

Belgiumban szemmel láthatóan komoly küzdelmek közepette végez ingamozgást a nukleáris politika.

2004 szeptemberében azonban Marc Verwilghen (Liberális Párt), az új gazdasági és energetikai miniszter új tanulmányt hozott nyilvánosságra Belgium energiaszükségleteiről és bejelentette, hogy felül kívánja bírálni az atomerőművek leállítására vonatkozó terveket.

Guy Verhofstadt előző, szociálliberális kormánya az 1999-es kampány során az atomerőművek leállítását szorgalmazta, és erről 2003-ban – amikor a zöldek is bekerültek a kormányba – törvény is született. Eszerint az ország hét atomerőművét legkésőbb 40 évvel az üzembe helyezésüket követően le kell állítani. Ha azonban ez az energiaellátás biztonságát fenyegetné, akkor kivételt lehet tenni. 2002 decemberében döntött a belga alsóház hónapokig elhúzódó vita után a belga nukleáris energetika 2025-ig történő leépítéséről. A határozat szerint a 40 éves eredetileg tervezett élettartam lejártával le kellene állítani az ország hét atomerőművi reaktorát. Ugyanakkor újabb atomreaktorok létesítését tiltja a döntés. A rendelet egyébként részét képezte a balközép kormány koalíciós megegyezésének. Az első reaktort 2015-ben tervezték leállítani, az utolsót 2025-ben. A döntés pártolói szerint annak köszönhetően megszűnik egy reaktorbaleset veszélye, illetve a radioaktív hulladékok problémája.

Az atomerőműveket üzemeltető Electrabel cég viszont már akkor a döntés felülbírálatát sürgette, mondván, hogy azt gazdaságilag képtelenség kivitelezni, illetve mivel jelenleg semmiféle, sem technológiai, sem gazdasági sem pedig környezetvédelmi oka nincsen az erőművek bezárásának. Hangsúlyozták azt is, hogy a döntés meg fogja akadályozni Belgiumot a kiotói egyezmény betartásában.

Spanyolország

Spanyolország nukleáris reaktorai

Reaktorok Típus Nettó MWe Kereskedelmi üzem
Almaraz 1 PWR 947 1981
Almaraz 2 PWR 950 1983
Asco 1 PWR 996 1983
Asco 2 PWR 992 1985
Cofrentes BWR 1063 1984
Jose Cabrera Zorita PWR 142 1968
Santa Maria de Garona BWR 446 1968
Trillo 1 PWR 1003 1988
Vandellos 2 PWR 1045 1987
Összesen (9) 7584 MWe

A kormányon lévő Szocialista Párt 2004-ben úgy nyilatkozott, tervei szerint fokozatosan leállítaná az atomerőműveket, más energiaforrásokkal helyettesítve azokat, a közvélemény figyelembevételével. Spanyolországban kilenc atomerőművi blokk üzemel, ezek összkapacitása 7816 MW, évente mintegy 63 TWh villamos energiát állítanak elő, így az ország villamosenergia-termelésének 24%-t adva. A tervek szerint a José Cabrera erőmű 142 MW-os reaktora 38 év üzemelés után 2006 áprilisában fejezi be a termelést. Eddig ennél az egy blokknál jelölték ki a leállítás időpontját.

Finnország

Finnország nukleáris reaktorai

Típus Nettó MWe Kereskedelmi üzem
Loviisa 1 VVER-440 488 1977
Loviisa 2 VVER-440 488 1981
Olkiluoto 1 BWR 840 1979
Olkiluoto 2 BWR 860 1982
Összesen (4) 2676

Nagy érdeklődést váltott ki, amikor a más európai országok moratórium körüli csatározásai közepette a finn parlament simán elfogadta az új atomerőmű létesítésének terveit.

Idén július 15-én már meg is érkezett az épülő Olkiluoto-3 atomerőmű számára az első reaktoralkatrész szállítmány. A finn áramszolgáltató Teollisuuden Voima Oy (TVO) bejelentése szerint a reaktor konténmentjének alsó acélburkolata érkezett meg Lengyelországból. A borítás további részei 2006 elején érkeznek majd meg. Az Európai Nyomottvizes Reaktorral (EPR) szerelt Olkiluoto-3 építése idén tavasszal kezdődött meg, a blokk normál üzemének indulását 2009-re tervezik.

Svédország

Svédország nukleáris reaktorai

Reaktorok Típus Nettó MWe Kereskedelmi üzem
Oskarshamn 1 BWR 445 MWe 1972
Oskarshamn 2 BWR 605 MWe 1974
Oskarshamn 3 BWR 1160 MWe 1985
Ringhals 1 BWR 830 MWe 1976
Ringhals 2 PWR 870 MWe 1975
Ringhals 3 PWR 915 MWe 1981
Ringhals 4 PWR 915 MWe 1983
Forsmark 1 BWR 968 MWe 1980
Forsmark 2 BWR 964 MWe 1981
Forsmark 3 BWR 1185 MWe 1985
Összesen (10) 8857 MWe

Svédországban is átértékelődőben van a nukleáris energiapolitika.

A svéd nukleáris hatóság (SKI) jóváhagyta az oskarshamni atomerőmű három blokkjának teljeítmény-növelési tervét. Az atomerőművet üzemeltető OKG-nak viszont várnia kell a végrehajtással, amíg a kormány kialakítja végleges álláspontját a svéd nukleáris politikáról.

Az OKG tervei szerint az Oskarshamnban működő három, egyenként 1200 MW-os forralóvizes reaktorral felszerelt atomerőművi blokk teljesítményét 18%-al növelnék meg. A teljesítmény-növeléshez számos hatásfoknövelő, modernizáló műveletet, illetve bizonyos berendezések cseréjét tervezik végrehajtani. 2008-tól így a blokkok 1450 MW elektromos teljesítményt szolgáltathatnának a villamos hálózatra.

Az SKI szeptember 7-én bejelentette, hogy a teljesítmény-növelési tervet elfogadják, de annak végrehajthatóságáról a svéd kormánynak kell véglegesen döntenie.
Az OKG szóvivője szerint az engedélyezés kapcsán folyó tárgyalások kiszélesítik a svéd nukleáris politikáról szóló vitát. Ezen vita előző fordulója 2005 májusában kezdődött, amikor egy svéd környezetvédelmi bíróság a saját hatásköréből a kormány felelősségi körébe utalta a Ringhals-i atomerőmű teljesítmény-növelési terveinek elfogadásával kapcsolatos végleges döntést. A bíróság többek között arra hivatkozva nem adta meg a Ringhalsnak a teljesítmény-növelés engedélyét, hogy a kormánynak még el kell fogadnia a kiégett üzemanyag és a nagy aktivitású nukleáris hulladék végleges elhelyezésével kapcsolatos nemzeti tervet.
A bíróság döntésének következtében a svéd nukleáris ipar kénytelen megvárni a kormány döntését. A svéd környezetvédelmi tárca szóvivője kijelentette, hogy a döntés 2005 októberére várható. Az OKG kijelentette, hogy előkészítik a teljesítménynöveléshez szükséges munkálatokat, de azokat csak a kormányzati döntés után kezdik meg. Az SKI reményét fejezte ki, hogy hasonlóképpen a Forsmark atomerőmű teljesítmény-növelését is elfogadják később, de még ebben az évben.

2005. május 31-én véglegesen leállították a svéd Barsebäck atomerőmű 2. blokkját, miután a svéd legfelsőbb bíróság elutasította a további működtetést célzó fellebbezéseket. Többszázan tiltakoztak jogi úton is a 600 megawattos forralóvizes blokk bezárására vonatkozó kormánydöntés ellen, köztük olyan önkormányzati tisztviselők, akik szerint a leállítás ütközik a svéd környezetvédelmi és ipari, valamint az EU jogszabályokkal. A leállításról szóló döntés 2004. októberében született, miután a kormány és a nukleáris ipar nem tudott megegyezni a nukleáris létesítmények önkéntes leállításának ütemtervéről. Az atomerőmű 1. blokkját 1999. november
ében állították le az üzemeltető Sydkraft-tal kötött kompenzációs megállapodást követően. A Barsebäck atomerőmű a Sydkraft és a Vattenfall nemzeti energiavállalat közös tulajdona.

Franciaország

Franciaország nukleáris reaktorai
Reactor MWe blokkonként Kereskedelmi üzem
Belleville 1 & 2 1310 6/88, 1/89
Blayais 1-4 910 12/81-10/83
Bugey 2-3, 4-5 910, 880 3/79-1/80
Cattenom 1-4 1300 4/87-1/92
Chinon B 1-4 905 2/84-4/88
Chooz B 1-2 1500 5/00, 9/00
Civaux 1-2 1495 3/00, 9/00
Cruas 1-4 915 4/84-4/85
Dampierre 1-4 890 9/80-11/81
Fessenheim 1-2 880 12/77, 3/78
Flamanville 1-2 1330 12/86, 3/87
Golfech 1-2 1310 2/91, 3/94
Gravelines B 1-4 910 11/80-10/81
Gravelines C 5-6 910 1/85, 10/85
Nogent s/Seine 1-2 1310 2/88, 5/89
Paluel 1-4 1330 12/85-6/86
Penly 1-2 1330 12/90, 1192
Saint-Alban 1-2 1335 5/86, 3/87
Saint-Laurent B 1-2 915 8/83
Tricastin 1-4 915 12/80-11/81
Phenix 233 7/74
Összesen (59) 63,363

Franciaország de Gaulle programja óta rendületlenül támaszkodik atomenergiájára. A nukleáris áramtermelésből exportra is futja, egyes becslések szerint évi 2-2,5 mrd Euró árbevételt hozva a konyhára. Mi több, további fejlesztések jelei látszanak.

Az Electricite de France (EDF) francia áramszolgáltató vállalat Európai Nyomottvizes Reaktor (European Pressurised Water Reactor – EPR) építését tervezi, amellyel kezdetét venné az EDF atomerőművi parkjának 2020-ig EPR-ekre történő lecserélése.

A Francia Atomenergia Társaság (SFEN) is megerősítette, hogy ez az első olyan dokumentum az EDF részéről, amely részletes hosszútávú terveket tartalmaz Franciaország atomerőművi parkjának EPR-ekkel történő lecserélésére. Ez azonban még nem jelent szilárd elkötelezettséget, de a fontos szándéknyilatkozat azt mutatja, hogy az EDF felfogása szerint az atomenergia megbízható energiaforrás lesz az elkövetkezendő évtizedekben gazdasági és környezetvédelmi szempontokból egyaránt. 2004 novemberében a francia kormány által az EDF számára szükséges erőforrások felmérésére felállított bizottság azt javasolta, hogy az éves befektetést növeljék 1 milliárd euróra, amit a cég nukleáris parkjának felújítására költhetne. Szintén szükségesnek találták az EDF alaptőkéjének megemelését, hogy a fejlesztéseket finanszírozhassák. 2005 júniusában a francia parlament elfogadott egy olyan új törvényi szabályozást, amely támogatja egy demonstrációs EPR blokk felépítését Flamanville-ben, Franciaország észak-nyugati partjainál. A projekt keretében egy 1600 MW-os EPR blokk épülne fel, mintegy 3 milliárd euró költséggel.

Ugyanakkor Franciaországban folyamatosan zajlik a társadalmi vita nukleáris kérdésekben. Az országos nyilvános vitákat szervező független bizottság (CNDP) 2005 szeptemberétől 2006 januárjáig bonyolítja le Franciaország magas radioaktivitású hulladékának kezelési lehetőségeiről folyó nyilvános tanácskozásokat a civil szférával. A Flamanville-ben építendő EPR atomerőművel kapcsolatos nyilvános vita 2005. október 19-én kezdődött, és jövő év februárjáig tart majd. A francia kormánynak mindkét nyilvános tanácskozás eredményeit figyelembe kell vennie nukleáris politikájának kialakítása során.

Dominique de Villepin francia miniszterelnök nemrégiben bejelentette, hogy támogatja egy demonstrációs célú Európai Nyomottvizes Reaktor (EPR) építését Franciaországban, részeként annak a folyamatnak, amely során felújítanák az ország 58 atomerőművi blokkból álló flottáját. Villepin azután tette bejelentését, hogy részt vett egy rendkívüli kormányülésen, ahol nemzeti energiastratégiát próbáltak kidolgozni a magas olajárak hatásának csökkentésére. A miniszterelnök szerint az energiastratégia magában foglalja az energetikai szektorba – főként a nukleáris iparba – való beruházások újraélesztését, amelyet a tervek szerint 2007-ben a Flamanville-ben épülő új EPR-rel kezdenek el, mondván: jelenlegi atomerőműparkunk 2020-ig alkalmas arra, hogy biztosítsa energiaellátásunkat, de már ma el kell kezdenünk felkészülni az újgenerációs reaktorokra.

Németország

Németország nukleáris reaktorai

Reaktorok Típus Nettó MWe Kereskedelmi üzem
Biblis-A PWR 1167 1975
Neckarwestheim-1 PWR 785 1976
Brunsbüttel BWR 771 1971
Biblis-B PWR 1240 1977
Unterweser PWR 1345 1979
Isar-1 BWR 878 1979
Phillipsburg-1 BWR 890 1980
Grafenrheinfeld PWR 1275 1982
Krummel BWR 1260 1884
Gundremmingen-B BWR 1284 1984
Gundremmingen-C BWR 1288 1985
Phillipsburg-2 PWR 1392 1985
Gröhnde PWR 1360 1985
Brokdorf PWR 1370 1986
Isar-2 PWR Convoy 1400 1988
Emsland PWR Convoy 1329 1988
Neckarwestheim-2 PWR Convoy 1269 1989
Összesen (17) 20,303 MWe

Európa egyik meghatározó országában, Németországban régóta heves politikai küzdelmek középpontjában áll az atomenergia alkalmazása. Az atomerőművek leállítását célzó törvény 2002-ben lépett életbe Németországban. A Német Iparszövetség (BDI) véleménye már akkor az volt, hogy a nukleáris opciót nyitva kell hagyni, illetve a kormánynak az új rektorok építésére vonatkozó tiltó döntése helytelen, és eddig senki nem mondta meg, hogyan fedezik majd a villamosenergia-igényeket a német atomerőművek – amelyek a német szükségletek több mint 35%-át termelik – bezárása után. Ez a részarány nem fedezhető szél- vagy hőerőművekkel, és ráadásul Németország kiesik a technológiai fejlődésből, amelyet pedig más országoktól megkövetel, mint alapvető biztonsági feltételt.

2004 májusában Edmund Stoiber bajor miniszterelnök jelentette ki, hogy továbbra is támogatja az atomenergia felhasználását az országban, hozzátéve: az atomenergia mindig meghatározó szerepet játszott Bajorország energiapolitikájában.

A 2005 szeptemberében tartott új választások utáni nagykoalíció legutóbbi megállapodás-tervezete szerint Németország új nagykoalíciós kormánya folytatná és bővítené a nukleáris kutatásokat, és megoldást keresnének a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére. A tervezet rögzíti, hogy különbségek vannak az egyes pártok atomenergiával kapcsolatos véleménye között, ezért a korábbi, Gerhard Schröder vörös-zöld kormánya által elfogadott, az atomerőművek teljes leállításáról rendelkező törvényt nem kívánják megváltoztatni. A tervezet azonban kimondja, hogy átfogó energiapolitikai koncepciót kell létrehozni, amely kiegyensúlyozott energiamixen alapul. Az atomenergia jövőjét illetően gyakorlatilag az Angela Merkel féle CDU-CSU és Schröder által vezetett SPD nagykoalíciójának a programját veszik át. Prioritást élvez az atomerőművek biztonságos üzemeltetése, ezért az ezen a területén végzett kutatások bővülni fognak. Még ebben a kormányzati ciklusban megoldást szeretnének találni a radioaktív hulladékok elhelyezésének kérdésében. Ezen felül fejlesztéseket kívánnak eszközölni az energiatermelésben és modern technológiákat alkalmazni a jobb klímavédelem érdekében. Az energiatermelés fontos része lesz a megújuló energiaforrások alkalmazása, és továbbra is ambiciózus célokat jelölnek ki a megújulók részarányára vonatkozóan: 2010-re az ország energia-termelésének 12,5%-át, 2020-ra legalább 20%-át megújulókból látnák el.

Az atomerőművek élettartam-hosszabbításáról nem szól az egyezmény, bár a kampány során ezt a témát Merkel egyik vezető tanácsadója igen fontosnak tartotta. A jelenlegi, atomerőművek leállításáról szóló törvény alapján lehetséges az egyes atomerőművek között az energia-termelés időtartamának átvitele egyik erőműtől a másikhoz. Az egyezményt el kell fogadnia a három párt vezetőségének, m
ajd a parlament szavaz arról, hogy elfogadja-e az új német kormány, amelyben Merkel lesz a kancellár.

Svájc

Svájc nukleáris reaktorai

Reaktorok Típus Net MWe Kereskedelmi üzem
Beznau 1 PWR 365 1969
Beznau 2 PWR 365 1971
Gösgen PWR 970 1979
Mühleberg BWR 355 1971
Liebstadt BWR 1165 1984
Összesen (5) 3220 MWe

Talán sokaknak meglepő lehet a békés, zöld Svájcról kialakult hagyományos kép alapján, hogy az alpesi ország áramszükségletének 40%-át adja a nukleáris energia, és a jelek szerint a svájciak zöme nem lát okot ennek felülvizsgálatára.

Két évvel ezelőtt a svájciak ismét visszautasították az antinukleáris mozgalmak két indítványát a 2003. május 18-ai referendumon. A szavazók 60 %-a utasította vissza a “Moratorium Plus” elnevezésű indítványt, melynek elfogadása esetén további 10 évvel meghosszabbodna az új atomerőművek építésére 1998-ban 10 évre kimondott moratórium. A másik, “Villany Atom Nélkül” című indítvány azt célozta, hogy Svájc fokozatosan hagyjon fel a már meglévő atomerőműveinek használatával, és fokozatosan térjen át „atommentes” energiaforrásokra. Ez utóbbi indítványt a lakosság 67%-a utasította vissza.

A közelmúltban Elvira Bader kereszténydemokrata politikus jelentette ki a Svájci Nukleáris Fórum konferenciáján, hogy az ország jövőbeni energiaellátásáról szóló vitáknak a jelenlegi energiaforrásokból kell kiindulniuk. Eszerint a legfontosabb feladat a Svájc számára legalkalmasabb energiakoktél meghatározása, amely biztosítja, hogy az ország ne váljon túlzottan importfüggővé és az energiatermelés biztonságos, tiszta és a gazdaság számára előnyös legyen. Bader emlékeztetett arra, hogy az ország csaknem 50 éve hasonló vitán esett keresztül és idézte az akkori energiaügyi minisztert, Willy Spuehlert, akit egyben “első generációs zöldnek” nevezett. Spuehler 1964-es beszéde szerint Svájcnak független, környezetbarát és gazdaságos energiaforrásra van szüksége. Ez szerinte a nukleáris energia programot jelentette és nem konvencionális hőerőművek azonnali építését.

Az Axpo Holding nemrégiben új atomerőmű építését ajánlotta annak érdekében, hogy a 2030 körül várható energiatermelési visszaesést kompenzálják, bár a csoport rövidtávon inkább a vízenergia kiaknázásban és gázerőművek építésében érdekelt.

Csehország

Csehország nukleáris reaktorai

Reaktorok Model
V=PWR Net MWe Kereskedelmi üzem
Dukovany 1 V-213 412 1985
Dukovany 2 V-213 412 1986
Dukovany 3 V-213 412 1986
Dukovany 4 V-213 412 1987
Temelin 1 V-320 912 2000
Temelin 2 V-320 912 2003
Összesen (6) 3472 MWe

Az atomerőművek által termelt villamos energia mennyisége, és a belföldi termelésben betöltött részaránya egyaránt tekintélyes emelkedést mutatott 2003-ban Csehországban. Az ország két atomerőműve, Dukovany és Temelin összesen 25,86 TWh-t termelt, szemben a 2002-es 18,7 TWh-val és a 2001-es 14,8 TWh-val. Az összes villamosenergia-termelésen belül 30,5%-os az atomenergia részaránya, ami szintén jelentős emelkedés a 2002-es 25%-os és a 2001-es 20%-os adathoz képest. A hat reaktor átlagosan 78,5%-os teljesítmény-kihasználási tényezővel működött. Amint a CEZ cseh áramszolgáltató elmondta, az atomerőművi termelés 38%-os emelkedése annak volt köszönhető, hogy a 2003-as év volt Temelin-2 első teljes üzeméve. Az új blokknak tudható be az is, hogy a CEZ 60,934 TWh-ra növelte termelését, ami 12%-kal több az előző évinél. Az atomenergia részaránya 2003-ban 42%-os volt a CEZ termelésében, míg a fosszilis tüzelésű erőművek részesedése 56%, a vízerőműveké pedig 2% volt.

Idén májusban a cseh kormány ismét megerősítette, hogy támogatja két újabb blokk felépítését az országban, ráadásul a blokkok tervezett teljesítményét is megnövelték.

Az ipari és kereskedelmi miniszter helyettese, Martin Pecina tájékoztatása szerint a kormány eredetileg további két „kis reaktort” javasolt a temelini telephelyre, összesen kb. 1200 MW elektromos teljesítménnyel. Most azonban a kormány úgy döntött, hogy két, egyenként 1400-1500 MW-os blokk építését támogatná. A miniszter később azt nyilatkozta, hogy a megnövelt nukleáris kapacitás a legjobb út Csehország jövője szempontjából. Pecina szerint azért gondolkodnak nagyobb blokkokról, mert a cseh energiamixben a jövőben kicsi lesz a megújuló energiaforrások részesedése, és ugyanakkor szeretnének eleget tenni a kibocsátás-csökkentésekre vállalt kötelezettségeiknek. A konferencián elmondta: a megnövelt nukleáris kapacitással az ország függetlenné válhat az elektromos áramot illetően, sőt 2030-2040 körül exportőrré is válhat.

Szlovákia

Szlovákia nukleáris reaktorai

Reaktorok Típus Nettó MWe Kereskedelmi üzem
Bohunice 1 PWR 408 1978
Bohunice 2 PWR 408 1980
Bohunice 3 PWR 408 1984
Bohunice 4 PWR 408 1985
Mochovce 1 PWR 420 1998
Mochovce 2 PWR 420 1999
Összesen (6) 2472 MWe

A szlovák kormány 2004 októberében fogadta el az Enel 840 millió eurós ajánlatát, de bizonyos feltételeket határozott meg a szerződésben. Többek között kötelezte az Enel-t, hogy 2005 júniusáig terjesszen elő beruházási tervet, figyelembe véve a mohi atomerőmű hármas és négyes blokkjának befejezését is. Az Enel azt tervezte, hogy 1,5 milliárd euróból befejezi a Mohi hármas és négyes blokkot, és további 1,9 milliárdot szán az SE erőműi kapacitásainak növelésére.

2005. augusztus 24-én azonban leváltották Pavol Rusko gazdasági minisztert és ideiglenesen Ivan Miklos pénzügyminisztert nevezték ki a helyére. Ez új helyzetet teremt az Enel-SE megállapodással kapcsolatban, mivel a kormánynak még jóvá kell hagynia az Enel beruházási tervét és Miklos több nagyobb projekt felülvizsgálatát ígérte, többek közt az Enel 66% tulajdonszerzését az SE-ben.

Litvánia

Litvánia nukleáris reaktorai

Reaktorok Típus Nettó MWe Kereskedelmi üzem
Ignalina 2 LWGR 1185 1987
Összesen (1) 1185

Litvánia és az Európai Unió a csatlakozási tárgyalások során megegyezett a csernobili típusú ignalinai atomerőmű bezárásáról. Az egyezség értelmében Litvánia az erőmű egyik reaktorát 2005-re, a másikat 2009-re zárja be. Az EU anyagi segítséget vállal az erőmű megszüntetésében, ami legalább 2,4 milliárd Euróba fog kerül majd.

A fővárostól, Vilniustól 130 kilométerre északkeletre fekvő erőmű a balti ország energia-szükségletének több mint 70 százalékát fedezte Ignalina-1 tavaly decemberi végső leállításáig. Ignalina megszüntetése fel fogja verni az energiaellátás árát az országban, azonban ha Litvánia nem egyezett volna meg az Unióval a bezárásáról, akkor a később bekövetkező felszámolás költségét egyedül kellett volna állnia. Továbbá a bezárásra vonatkozó uniós kérés elutasítása veszélyeztette volna a csatlakozási tárgyalások év végi befejezésének elérését, és a 2004-es elsőkörös csatlakozást.

Bulgária

Bulgária nukleáris reaktorai

Reaktorok Típus Nettó MWe Kereskedelmi üzem
Kozloduj 3 PWR 408 1981
Kozloduj 4 PWR 408 1982
Kozloduj 5 PWR 953 1988
Kozloduj 6 PWR 953 1992
Összesen (4)
2722 MWe

Bulgária is azon országok közé tartozik, amelyik a jövőben is jelentős szerepet szán a nukleáris opciónak.

Két vállalat jelezte idáig hivatalosan abbéli szándékát, hogy részt vegyen a bolgár Belene atomerőmű befejezésére kiírt pályázaton a Bolgár Atomipari Fórum (Bulatom) közlése szerint. A pályázni szándékozó vállalatok június 17-ig vehették meg a pályázat dokumentációját,
ezt idáig az orosz Atomsztrojekszport, és a cseh Skoda tette meg. A pályázat kiírása szerint a nyertesnek be kell fejeznie a Belene atomerőmű 1. blokkját, és fel kell építeni az új 2. blokkot is. A Bulatom szerint az 1. blokknak kb. fele van készen, beleértve a reaktorcsarnokot és a turbinacsarnokot, melyeket “igen jó állapotban” őriztek meg. A pályázók eldönthetik, hogy a reaktor befejezése során felhasználják-e az eredeti projekthez szállított berendezéseket, többek között az elektromos áramköröket, transzformátorokat, és a cseh gyártmányú VVER-1000 típusú reaktortartályt. A pályázat ütemterve szerint a NEK 2005. októberéig hozza nyilvánosságra a jelentkezők előzetesen megszűrt névsorát. A győztest a tervek szerint még 2005-ben kihirdetik, így a tárgyalások és a szerződések aláírása 2006-ban már megkezdődhet.

A bolgár kormány 2005. áprilisában hagyta jóvá a Belene atomerőmű befejezéséről szóló javaslatot. Ez után a NEK 2005. májusában meghirdette a két, összesen 2000 MW kapacitású reaktor tervezésére, építésére, engedélyezésére és elindítására kiírt pályázatot. Az előzetes becslések szerint a projekt mintegy 2,7-4 milliárd euróba kerül, ez a Bulatom szerint azonban még jelentősen változhat. A Belene atomerőmű építését 1986-ban kezdték meg a Duna partján, közel a román határhoz. Az építkezést 1991-ben, az 1. blokk 65%-os készültségi állapotában állították le. Az eredeti tervek szerint két orosz tervezésű VVER-1000 típusú blokk üzemelt volna a telephelyen, amely további négy blokk építésére is alkalmas. Bulgária szerint az új erőmű-építési projekttel részben a Kozloduj atomerőmű 3. és 4. blokkjának 2006-ra tervezett leállítása miatt kieső kapacitást szeretnék pótolni. A Kozloduj erőmű 1. és 2. blokkját már leállították. A bolgár miniszterelnök a közelmúltban jelezte, hogy a kiesett kapacitások pótlása nélkül veszélybe kerülhet az ország exportőri pozíciója.

Ausztria, Olaszország és Lengyelország

Végezetül három olyan ország eltérő álláspontját nézzük meg, ahol jelenleg az atomenergia nem képezi a villamosenergia-termelés forrását.

Ausztria emlékezetesen szoros népszavazást követően 1999 óta elzárkózik az atomenergia használatától a vonatkozó 1999-es szövetségi törvény alapján. A nukleáris politika három fő pillére a retrofitre alkalmatlan atomerőművek bezárása, magasszintű radioaktív biztonsági követelmények alkalmazása és az atomenergia alkalmazásának kizárása Európa-szerte. Utóbbi tétel értelmében Ausztria a külpolitikai színtéren is következetesen kiáll a nukleáris opció ellen, és jelentős szerepet játszott a kelet-európai országok régi tervezésű reaktorainak leállításában. A politika megváltozásának egyelőre semmi jele.

Olaszországban ugyanakkor más szelek kezdenek fújni. Az ország a 80-as évek végén döntött az atomerőművek leállítása mellett, ám többek között a 2003. szeptember 18-ai drámai országos áramkimaradás sokkja nyomán egyre több képviselő szorgalmazza a rehabilitálást.

Az olasz kormány arra bíztatja az ENEL nemzeti villamosenergia-szolgáltatót, hogy keressen lehetőséget atomerőművekben előállított villamosenergia-importjának növelésére. Az ország energiarendszere főleg a külföldről érkező fosszilis tüzelőanyagon (75% a kőolaj és a földgáz részesedése) alapul. 2002 végén nyújtották be az olasz parlament elé megfontolásra azt a törvénytervezet, mely engedélyezné olasz vállalatok részvételét nemzetközi nukleáris vállalkozásokban. A kormányban széles konszenzus van abban a kérdésben, hogy az atomenergiának vissza kell kerülnie a nemzeti energia stratégiába.

Új fejleményként Lengyelországban is színreléptek az atomenergia támogatói. A lengyel BOT bányászati és energetikai holding megfelelő „felerősítés” után atomerőmű létesítését tervezi. A BOT holding elnöke Jerzy Laskawiec úgy ítéli meg, hogy ma nincs Lengyelországban olyan társaság, amely képes volna egy ilyen nagyságrendű beruházást lebonyolítani. Azt hangsúlyozta, hogy amennyiben tartóssá válnak az ökológia mai irányai, tehát a szigorú környezetvédelmi előírások, akkor atomenergia nélkül nem tudja elképzelni a lengyel energia ágazat jövőjét. Egyelőre a földgázalapú villamos erőművekből származó áram ugyanis kétszer drágább, mint mondjuk a belchatowi, barnaszénre alapozott villamos energiáé. Nincs más kiút, mint az atomerőmű, amely eleinte költséges ugyan, de működtetése hatékony és olcsó.


Többnyire kérdőmondatokat használok, csillagásznak, atomfizikusnak készültem, de végül újságíró lettem. Húsz éve foglalkozom energiaügyekkel. Tizenhét éve, egy programozó barátommal alapítottuk az energiainfo-t, mindazoknak, akiket nemcsak a "mi" érdekel, hanem a "hogyan" is. Hiszek benne, hogy a kételkedés, és a nyitottság visz előbbre.